Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-28 / 150. szám

* 1 * * * ' i * f * ' 1 1 .rr 4 ' * • > ♦ y 4 I , i J I ■» . * f f j/f * 1994. június 28., kedd NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP 7. oldal Döbbenet ül a falun. Gyász és döbbenet. Elment egy tizenöt éves srác, és többé nem jön vissza. Úgy döntött, inkább ki­veti magát a város peremén egy toronyház tetejéről, mint­sem szembenézzen a felelősséggel. Nagy hiba volt ez, Péter! Nem vállalni azt a három elégtelent? Az érte járó dorgálást? Nagy hiba volt... mert maradt utánad a mérhetetlen fájda­lom, a gyász és sok-sok megválaszolatlan kérdés. ÉLT TIZENÖT EVET Olyan bolond nap volt az a csütörtök! Fülledt, poros, me­leg, fel-feltámadó széllel, cse­pergő esővel. Ebben a mátra- nováki kis faluban minden úgy indult, mint más napokon. Péter korán kelt, segédkezett az ott­honi munkáknál, majd berúgta a Yamahát, és motorozott egyet. Odaköszönt a haverok­nak, a kis fodrászcsajnak, tett még néhány kört, azután a fa­terral nekiállt motort szerelni. A bizonyítványosztó Büszkék voltak a szülők erre a gyerekre. Kedves, mosolygós fiú, tizennégy évesen már jogo­sítványt szerzett, németet ta­nult, úszni járt Tarjánba, s ké­szült az osztrák cseretáborba. A nyolcadik osztályt négyessel zárta, a gépipariba jelentkezett, hogy azután majd rendőri pá­lyára léphessen. Ötöse is volt önvédelemből, négyese rendé­szetből, de bizony a többi osz­tályzat nagyon siralmasra sike­redett ... - Kijavítom, év vé­gére meglesz a kettes! - mondta odahaza, és mutatta ez ellenőrzőt, tényleg szépen ja­vítgatott. Nagy kár, hogy ez estik a hamisított volt... Úgy dél körül bemotorozott a gyárba a mamához, majd megetette a kiskacsákat, gyor­san összepakolt a szobájában, és rohant a buszhoz. Egy kicsit várnia kellett. Lehet, hogy el­gondolkodott: hova is megyek? Es mi lesz a bizonyítványosz­tón, mit osztanak nekem? Le­het, hogy mégis megkegyel­meznek? És ha nem, akkor mit találok ki megint? Érkezett a járat, s néhány perc múltán kihúzott a kis falu­ból. Bent a városban már gyü­lekeztek az osztálybeliek. Jó hangulatuk volt, felszabadultan hangoskodtak, ki azért, mert le­tudta az első évet, ki azért, mert végre itthagyja az egészet, és másutt próbálkozik. Egyedül Péternek volt rendezetlen a számlája. Ő nem kapott bizonyítványt. Az osztályfőnök nem adhatta át, ugyanis három tantárgyból elégtelent kapott, így szülői nyilatkozat szükséges ahhoz, hogy folytassa tovább tanulmá­nyait. Márpedig a szülők erről nem tudnak, és nincsenek itt. Szóval, három tárgyból bu­kás, s az utóbbi hónapokban 145 igazolt, s 16 igazolatlan mulasztás. Ki is ment erről egy levél, de titokzatos módon nem érkezett meg Mátranovákra ... Hogy lehet ezt megmagya­rázni? így, utólag. Ha bizonyít­vány nélkül megy haza, rög­tön kiderül, hogy hónapok óta félrevezeti a szülőket... hogy két elle­nőrzője van, az egyikbe a jó je­gyeket írja, a másikban az igaziak vannak. Hogyan lehet ezt megmondani otthon? És mit szólnak a bu­káshoz a have­rok, a lányok, a falubeliek? Próbálta túl­tenni magát a helyzeten. Mint akit nem is za­var, hogy nem kapott bizonyít­ványt. Nevetett, hülyéskedett, mint a többiek, lazán, lezserül. Csak belül, a gyomorban ke­rekedhetett valami görcsféle: hogyan magyarázza majd a megmagyarázhatatlant? Betűk egy kockás lapon Szóval, olyan bolond nap volt ez a csütörtök. Fülledt, po­ros, meleg, csepergő esővel. Azokban a napokban egyéb­ként öt haláleset is történt a vá­rosban. Közülük ketten önként búcsúztak az élettől. Egyikük vonat alá ugrott, másikuk a ma­gasból lépett ki. Szerdán pedig egy ötéves kislány zuhant egy autó elé, amely halálra gázolta. Péter nem tudott ezekről. Most az izgatta, hogyan magya­rázza majd a megmagyarázha­tatlant. Odacsapódott egy haza­induló osztálytársához, a sors­társhoz, aki szintén bukott né­hányból. - Hadd menjek ve­led, s máris a Beszterce-lakóte- lep toronyházában találta ma­gát, magasan, fönt a kilencedi­ken. Innen lenézve, bizony tör­pék az emberek, kicsik a házak, s minden apró. Meg hát a haver is bukott néhányból, noha ő si­mán lerendezte ezt, könnyű neki. Az idő vészesen szaladt. Ti­zennyolc óra negyvenkor indult a központból a nováki busz, s talán már késő van ahhoz, hogy elérje... ha ő nincs azon, nem megy vele haza, akkor... Gyorsan dönthetett. Titokban egy kockás lapot szerzett, a konyhába ment, s néhány óvat­lan perc alatt búcsúlevelet írt. „Tudom, hogy szerettetek és én is szeretlek benneteket és azért teszem ezt magammal, mert többet nem tudnátok hinni ben­nem és csak szégyenkeznétek miattam . . . és én ezt nem aka­rom ... ne akarjátok magato­kat hibáztatni, mert én szúrtam el mindent. . Ha kérhetném, a szobámban hagyjatok úgy min­dent, ahogy van, mert én min­dig ott leszek veletek!" Akom­bákom betűk egy kockás lapon. A nováki busz már benn áll az indulóban, amikor Péter el­köszön a barátjától. Hosszasan szorítja a kezét, talán abban reménykedve, hátha kitalálja, mire készül... és nem engedi el, visszahúzza, visszafogja, megnyugtatja, hogy azért már ekkora marhaságot mégse csi­náljon ... ! Am az ajtó bezárul. És Péter a kilencedikről nem lefelé, ha­nem fölfelé indul. Fönt, a tize­diken nagy volt a csend, senki nem járt a folyosón. Mindig zárták a bukóablakot, nehéz volt hát lehajtani, hát még le­nézni onnan ... És ekkor va­laki mégis jött ... mintha a Jó­isten küldte volna? ... hogy segítsen? Péter elfordította a fe­jét, a hölgy pedig mit sem sejtve továbbment. A mátranováki busz ekkor indult el hazafelé. Az odavalósi kissrác pedig végső elkeseredé­sében az ablakhoz lépett, és egy utolsó pillantást vethetett ránk, a törpe emberekre. Egyetlen szemtanúja volt a zuhanásnak, egy nyugdíjas rendőr. Perceken belül csődület támadt, szirénázó autók érkez­tek, s azóta százak és ezrek fi­gyelnek Péterre. Néma a házőrző (A család) Nem akarnak be­szélni erről, „már mindenfélét összeírtak, szenzációt haj­szolva, belevájkálva a magáné­letünkbe." Aztán úgy döntenek, meg kell szólalniuk, mert, ha egyet­len gyerek életén is segíthet a történet, akkor ezt meg kell írni. Szép, nagy ház, hatalmas udvarral, fé­szerrel, benne az árván ma­radt Yamaha. A házőrző far­kaskutya nem is vakkant, azt mondják, hangját sem hallani az utóbbi napok­ban. Bent Péter szobája válto­zatlan. Ott a nadrág a székre dobva, bekészítve a kazetta a mag­nóba, elhúzva a függöny. Meddig marad így? Nagyon sokáig, vála­szolja az édes anya.- Lelkiismeretes gyerek volt ... a leckét mindig fölmondta . .. szemünk fénye volt... mért tette ezt?!” (Az iskola) A 135 elsősnek körülbelül a tizenöt százaléka megbukik, kiesik az intéz­ményből, mondja az igazgató.- Huszonnégy éve tanítok, de ilyen eset még nem fordult elő, mi is értetlenül állunk az ügy előtt. Péter nem volt külön­leges eset, nem hívta föl ma­gára soha a figyelmet, nem je­lentkezett, nem voltak botrá­nyai, a problémáit magában tar­totta. Június elején bejelentette, hogy szeretne elmenni az isko­lából, mondtuk, beszélje meg a szüleivel, és tájékoztasson ben­nünket ... Ez nem történt meg. Mi kiküldtük a levelet néhány hete... (A rendőrség) Tizennyolc óra negyvenötkor érkezett tele­fonon a bejelentés, s néhány percen belül a helyszínen vol­tunk. Tizenhárom méterre volt a bejárattól. Egy körömvágót, egy napszemüveget és egy személyi igazolványt találtunk nála ... A búcsúlevél a farmer­zsebben volt.. . Kilenc óra táj­ban értesítettük a szülőket, az apa nem akarta elhinni a történ­teket, rendkívül megviselte őket a hír. A részletek tisztá­zása az államigazgatási eljárás keretében zajlik, szakértők be­vonásával. Ital fogyasztására utaló jelet eddig nem mutatott ki semmi. Valaki nagyon hiányzik (A falu) Mátranovák lakos­sága osztozik a gyászban. Sze­rették ezt a gyereket, mert min­dig jókedélyű, kedves fiú volt. A zöldségesnél, a fodrásznál, a diszkósnál, az országgyűlési képviselőnél, az iskolában, az utcán - mindenütt csak jókat mondanak róla. És félnek, mert ha Péterrel ilyen történhetett, hát akkor... A hír hallatán, azt mondják, sokan fölkeresték kollégista gyerekeiket. (A pszichológus) Túlterhelt világban élünk, állandó stressz­ben, irreálisan teljesítmény­centrikus környezetben . .. Nehéz elviselni. Sokan képte­lenek rá. Ahol a környezetben, a közelmúltban valamilyen ne­gatív minta adódott, nos, ott előfordulhat, hogy ezt a példát tekinti megoldásnak egy hirte­len jött ötlet nyomán a szeren­csétlen ember. Húsz éve történt egy szörnyű esetem. Egy anya, nem gondolva a következmé­nyekre, azt mondta a lányának, haza ne gyere, ha egyest kapsz! A gyerek megijedt, végzett ma­gával ... * Kint, a falu szélén magaso­dik a temető. A sírok között messziről látni az új hantolást, telis-tele virágkoszorúkkal. Fé­lelmetesen sok virág. Lent, az úton a nagy port kavarva húz el a tarjám busz. Valaki nagyon hiányzik róla. Tanka László * A fenti írás elolvasása után a szülők a megjelenéshez hoz­zájárultak, azzal a szándék­kal, hogy ezzel talán másokon segíthetnek... A mátranováki temetőben messziről látszik a sok virággal fedett új hant Németországi magyar szerző új könyve salgótarjáni nyomdából Új jogszabályok érvényesülnek a kereskedelemben Endrődi Bella János, a gyoma- endrődi születésű, és a német- országi Backnangban élő fes­tőművész, író Száz vers (1992- 1994) című könyve most látott napvilágot a salgótarjáni Ba­lassi Bálint Könyvtár nyomdá­jának szép kivitelezésében, há­romszáz példányban. A kötet­hez dr. Frankó Károly, Gyo- maendrőd polgármestere írt előszót. Endrődi Bella János a ko­rábbi években nagyszabású gyűjteményes kiállítással mu­tatkozott be Salgótarján közön­ségének a Balassi könyvtárban, ahol első kötete is megjelent. Az újonnan született törvények és rendeletek lényegében a li­beralizálás jegyében láttak napvilágot. Látványosan csök­kentették a központi és helyi közigazgatás „egyedi elbírálási lehetőségeit”, a szubjektív be­avatkozást. Mára az engedélye­zési rendszert egy normatív szabályozás váltotta fel, amely­nek alapján bárki kereskedhet, ha a leírt kritériumoknak meg­felel. Ennek alapján csak a nyilvántartás számára van beje­lentési kötelezettségük azok­nak, akik új üzletet nyitnak vagy nagykereskedelmi tevé­kenységbe fognak. Megjelentek új értékesítési formák, mint például az „ano­nim” csomagküldő kereskede­lem, amelyek esetében a jogi szabályozás hiánya komoly hátrányt okozott a fogyasztók­nak. Ma már ezen a területen is befellegzett a tisztességtelenül üzletelőknek, ugyanis minden csomagküldő cégnek címmel, üzlethelyiséggel azonosítha­tóan kell megjelennie a piacon, úgy, hogy a vásárlók sérelmeik esetén igényeiket érvényesít­hessék. Hatvan - Expo ’94 Vasúttörténeti kiállítással és más látványos rendezvénnyel egybekötve kiállítást és vásárt rendeznek június 28-a és július 3. között Hatvanban. Ezalatt a vasútállomás területén - elsején és másodikán - nosztalgiavo­nattal, komfortkocsival és más különlegességekkel _ várják az érdeklődőket. A MÁV az oda- utazóknak 50 százalékos me­nettérti kedvezményt nyújt. Görögországi úti élmények - ilyenek a hellének, azaz: fő a foci és a politika Stavros központja: délidőben üresek a tavernák A Szerbián és Bulgárián való átkelés után a cirill betűket, - amelyek egyébként már a Vaj­daságtól kísérték utunkat - a hellének földjén a görög írás­mód váltja fel. Van hasonlóság a kettő között, a görög szavak azonban szinte kiolvashatatla- nok, hiszen ugyanazt a betűt is többféle módon írják. Külföldön járva az ember - lehetőségeihez mérten - meg­próbál belelátni az őslakosok életébe. Egy hét alatt ez persze nehezen megy, de nyitott szemmel járva sok mindenre fény derülhet - a gyér tapaszta­latok alapján lássuk tehát, hogy milyenek is a hellének? Egy este egy Asprovalta nevű városka főutcáján járva leültem az itt lévő számtalan kocsma egyikének teraszán. A máskor szolgálatkész pincér most igen kelletlenül baktatott ki az asztalhoz, rendelés után pedig rohant vissza a pult mögé - tévét nézni. A belső helyiség­ben vagy tíz görög üvöltözött, csapkodta a térdét és a tenyerét, kiabált, ölelkezett össze - fana­tikusan szurkoltak csapatuknak a görög-cseh kosárlabda-mér­kőzésen. Amikor a pincér ki­hozta a sört, kiabált a szomszéd divatbutikosnak, aki átszaladt a kocsmába. Rövidesen a hentes, az ékszerész, a másik butikos és Panosz, a benzinkutas is a sön- tésben tolongott. Férfivásárlóik és vendégeik követték őket, úgyhogy perceken belül vagy harmincán őrjöngtek, magya­ráztak, mutogattak a kocsmá­ban. Mindenki nyitva hagyta a maga üzletét, még az ékszerész is, bár neki ott volt házőrzőnek a - felesége ... A turisták kis csoportokban álldogáltak az ut­cán, és bámulták az őrjöngő szurkolókat - a kiszolgálás úgyis akadozott. A meccs idő­közben a csúcspontjához érke­zett, és ezzel tetőpontjára há­gott az izgalom is: az utolsó percek feszültségeit valóságos hangorkán kísérte. A mérkőzés végül szoros görög győzelmet hozott. A szurkolók összeölel­keztek, kezet ráztak, hátba ver­ték egymást, kiabáltak még egy kicsit, aztán szétszéledtek. Áz élet visszatért a rendes kerék­vágásba. Eltakarították a mér­kőzés izgalmaira felhajtott sör és ouzó asztalra locsolt marad­ványait, és a kocsmában meg­indult a kiszolgálás. Egyébként a labdarúgómeccsek és más sportesemények hajrái is ha­sonló fennakadásokat idéztek elő a városka életében. Ami a kocsmázást illeti — gazdag tapasztalataim alapján - görög nőt csak elvétve látni italkimérésben. A görög élet másik jellem­zője a politika iránti olthatatlan vonzalom. A házak előtt és a kocsmákban üldögélő férfiak gyakran vitatkoznak az újságok vezércikkei felett, bár ezt ko­rántsem akkora hévvel teszik, mint a sportversenyeken. A fa­lakat itt is összefirkálják - a pártokat gyalázva vagy éltetve. Az itteniek a mediterrán élet­forma szerint élnek. A déli, kora délutáni órákat pihenéssel töltik. A szieszta hossza a hő­mérséklettől függ: előszezon­ban még meglehetősen rövid. Ilyenkor az éjszakai élet sem jellemző, hiszen este tíz és éjfél között bezárnak a főszezonban reggelig nyitva tartó üzletek. A görögök életében rendkí­vül lényeges a vallás, a telepü­lések e|yik legfontosabb em­bere a mai napig a pópa. Az egyház befolyása és az itt élők mély hite sok, számunkra kü­lönlegesnek tűnő építményt ho­zott létre az évszázadok folya­mán. Gyakran látható például a lakóházak és a nyaralók bejára­tánál házikápolna. Ezek mérete az öt-hat személy befogadására is alkalmas miniatűr bazilikától kezdve az egyszerű, előre gyár­tott bádogdobozig terjed. Néha egy-egy furcsaság is látható: ilyen például a villanyóra-szek­rénnyel kombinált házikápolna. Kép és szöveg: Faragó Zoltán (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents