Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

4i,9ldal Látóhatár 1994. június 22., szerda Jövőre ugyanitt, ugyanígy!? A Jem azért mondom, de 1V több éve mondom, írom, érdemes lenne újragondolni a kultúra támogatását. Már persze, ha beszélhetünk egyál­talán manapság mecenatúrá­ról. Mert bár némely gesztus örömteli, a művészek, alkotók átgondolt segítéséről szó nin­csen errefelé (sem). Nincs pénz és tényleg nincs. Mégis óvakodnék az olyan összevetésektől, hogy a járda vagy egy könyv a fonto­sabb. Nem tudom, ki hogy van vele: nem szeretek sárban járni, de a könyvről se mon­danék le szívesen. Mi hát a megoldás? Szerintem léteznek tartalékok, ésszerű lépésekkel előhozható pénzek, és az el­osztás is finomítható. A pá­lyázati rendszernek is meg­vannak a buktatói, jobbat ed­dig mégsem találtunk. Úgy vagyunk ezzel, mint Churchill a demokráciával. Balassagyarmaton a lélek- számhoz viszonyítva sok az alkotó, és természetesen mindegyikük más színvonalon műveli saját műfaját. Ez a sok alkotó, s maga a sokszínűség is nagyon jó, ám a pályázatok elbírálását nem egyszerűsít­heti. De haladjunk sorjában. Minden évben feldob az ön- kormányzat valamennyi pénzt. Becsülendő lépés, mégha roppant kevés összeg­ről is van szó. (Tíz-húszezer forinttal mit kezdjen egy al­kotó, egy csoport?) Talán minden gond abból fakad, hogy a pályázat kiírása előtt nem fogalmazódik meg vilá­gosan: milyen célra, mennyi pénz kérhető, s adható. Még egyszer sem próbálták elkü­lönítve, műfajonként értékelni a pályamunkákat. Súlyozni, összemérni mondjuk három verseskötet tervét. A kurató­rium tagjait esetlegesen, szé­lesebb konszenzust mellőzve jelölik ki. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy a bíráló tagok bármelyikének szakér­telmét megkérdőjelezném, csak arra utalok, hátha még rátermettebbek is akadtak volna. Nem tudom. A nyilvá­nosság abban merül ki, hogy a döntés után felsorolják a neveket és az elnyert összege­ket. Ezek az okok vezettek oda, hogy az idei pályázat Balas­sagyarmaton gyakorlatilag botrányba fulladt. Továbbra sem volt világos semmi. Har­mincnyolcán kaptak néhány ezret, és kész. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy hónapokig húzódott a pályá­zatok bírálata, s amikor mindez megtörtént, a képvi­selő-testület némely tagja úgy vélte, jó lenne, ha az indoklást is hallanák (ha szükséges, egyenként). No erre a döntnö- kök megsértődtek, legalábbis rossz néven vették a városa­tyák kekeckedését. Megért­hető a képviselők és a bírálók logikája is. Elmondhatjuk, millimétert nem sikerült előrébb lépni a támogatások ésszerűbb odaí­télésében. Maradt az átgon­dolatlan koncepció. Demok­ráciában négy év eredményte­lenség esetén felelősöket is keresnek. így esett, hogy né­hány városatya a kulturális bizottság, s annak elnökének felelősségét hangoztatta (hoz­záteszem: nem épp a legal­kalmasabb fórumokon). A le­mondás vagy legalább az önkritika ismételten elmaradt. Jövőre ugyanitt, ugyanígy!? (ádám) A titkosírások titkos múzeuma A kriptológia a rejtjelezés és a rejtjelmegfejtés tudománya. A titkos kódok megfejtéséhez magas fokú matematikai isme­retekre is szükség van, s nem megy olyan egyszerűen, mint Verne Grant kapitány gyerme­kei című nagyszerű könyvében. Az Amerikában létrehozott múzeumban két XVI. századi fóliáns bizonyítja a kriptográfia múltját, s lehetséges, hogy a fá­ból készült kódoló gép, amelyet az 1800-as évekre datálnak, Thomas Jefferson elnök alko­tása. A gyűjtemény igazi külön­legességei azok az Enigma nevű kódoló gépek, amelyeket a II. világháborúban a németek használtak. S a háború végéig nem is sejtették, hogy az Enigma egyik példányát a len­gyelek megszerezték, az ango­lok lemásolták, a betáplált kód­rendszerét pedig a szövetsége­sek megfejtették. A múzeumban látható az US Sigma nevű gép, amelyet a II. világháború alatt az amerikaiak használtak. A rejtjelzés ma sem ment ki a divatból. Bizonyítják ezt a be­programozott számítógépek, amelyeknek titkait más számí­tógépek fürkészik. A múzeum láttán a látogató felteszi magá­nak a kérdést: maradhat-e egyáltalán valami titokban? Vándorúton Ausztriától Bátonyterenyéig A megyei fotóklub tagjainak kiállítása A Nógrád Megyei Fotóklub közel három évtizede, 1964 telén kezdte meg működését Salgótarjánban, a régi művelődési ház­ban. Azóta a klub megizmosodott, több országosan elismert al­kotó került ki tagjai közül. A múlt évben az alakulás évforduló­jára készülve a klub tagjainak műveiből válogatást állított ösz- sze. Ezt a válogatást bemutatták Szolnokon, az Ausztriai St.Pöl- tenben, Balassagyarmaton és most Bátonyterenyén az Ady Endre Művelődési Központban is. Homoga József: Vízivilág A tárlat mindenütt jelentős szakmai és közönségsikert ara­tott. Az alig több mint félszáz fotográfia hű keresztmetszetet ad az alkotó műhelyének fő irányzatairól, a mai nógrádi fo­tográfusokról. A tárlat nagyobb része fe­kete-fehér fotókból áll. Meg­döbbentő erejű Angyal Barna­bás Kettős cigányportréja, melyben ennek az etnikumnak nehéz sorsa sűrűsödik. A ter­mészet szépségét emelik ki Homoga József tájképei. Meg- hökkentőek, gondolkodásra késztetnek Buda László fotói. Ezúttal is népszerűnek bizo­nyultak Fehér Miklós és dr. Fancsik János állat- és tájképei. A palóc vidék egyik jellegze­tességére, az állattenyésztésre koncentrálnak Környei Gyula és Ispán Béla bárányokról ké­szült fotói. Az emberi test szép­ségeit ízlésesen, esztétikusán tárják a látogatók elé Kulcsár József, Herbst Rudolf aktjai. A portrék közül P.Tóth László művei a legfigyelemreméltób­bak. A színes kollekcióból Ho­moga József művei emelkednek ki, de figyelmet érdemelnek Brunczel Tibor és Varga István alkotásai is. V.M. Az ember és a természet Az egyik televíziós reklámban egy férfi leejtette a papírzseb­kendőjét és amikor az földre ért, megcsörrent. így fel kellett vennie. Aki látta ezt a jelenetet, biztosan meggondolja, hogy a jövőben mit dob el és hová? Valószínűleg átvillan rajta, hogy hátha ez is megcsörren és mindenki meghallja. Itt a nyár, és lassan oda ju­tunk, hogy már nem tudjuk nyugodtan élvezni a napsütést, mert minden jel szerint inkább veszélyes, mint egészséges. Sokan vannak, akik védik a természetet, de azok még töb­ben, akik felelőtlenül pusztít­ják. Vagy azért, mert meggon­dolatlan emberek, vagy azért, mert így akarnak haszonra szert tenni. Akiben megmarad a kis­gyermek csodálata, az nem lövi le a fészkét rakó madarat, és nem rúg bele a macskába csak azért, mert arra járt. A környezet védelme egy­más megbecsülése is. Értsük meg a felszólítást, hisz' valamennyien a természet gyermekei vagyunk. Most neki van szüksége a védelemre. Ne szennyezzük, ne pusztítsuk és ne engedjük másoknak sem! A. A. Szobor a tündérrózsa telepítőjének Lovassy Sándorra, az 1946-ban, 91 éves korában el­hunyt természettudósra, a keszthelyi Georgikon egykori főiskolai igazgatójára emlékez­tek. Keszthelyen a Balaton Mú­zeum parkjában felavatták szobrát, Szabolcs Péter, Mun- kácsy-díjas művész alkotását, a hévízi fedett fürdőnél pedig a Molnár Jenő szobrászművész készítette emléktáblát. Új nevet kap az ISZI Megyénk legnagyobb oktatási intézményének, a 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskolának neve leginkább a tengerikí­gyóhoz hasonlatos. Ez önma­gában nem baj, de az egysze­rűség kedvéért bizony jobb lenne valamilyen rövidebb nevet használni. Erről beszél­gettünk Simon Lajossal, az iskola szabadidő-szervező ta­nárával, aki az új név keresé­sében is jelentős szerepet vál­lalt.-Az ország számmal jelölt iskolái egymás után változtat­nak nevet. A jelenlegi formá­ban a név használata nehézkes, és ebben a formában nem is tükrözi az itt folyó iskolai kép­zés lényegét. Intézményünkben ugyanis szakközépiskola, szakmunkás- és technikuskép­zés, a dolgozók szakközépisko­lájának intenzív nappali tago­zata, valamint a felnőtt tovább­képző és átképző tanfolyamok működnek párhuzamosan. Ezek közös jellemzője, hogy mind középfokú képzésnek mi­nősül.-Ki lenne az az alkalmas személy, akiről egy ilyen jelen­tős intézményt elneveznének?-A Borbély Lajos Műszaki Középiskola elnevezést java­soltuk, mivel iskolánkban főleg műszaki képzés folyik. A név megváltoztatásával egyetért a pedagógusok túlnyomó része, a szülői munkaközösség és a di­ákbizottság is.- Az ember nem szívesen árulja el tájékozatlanságát, de ki volt Borbély Lajos?- Véleményünk szerint in­dokolt olyan személy nevét fel­venni, aki kötődik a városhoz, az iskolai képzéshez és a mű­szaki területhez. Borbély Lajos a múlt század végén, e század elején tényke­dett az Acélgyár elődjében. Mérnöki tevékenysége nagy szerepet játszott városunk ipari fejlődésében, és a vezetése alatt álló gyárban alapították az 1880-as években az iparosta- nonc iskolát, ami a mi intézmé­nyünk elődjének tekinthető. Egyébként a név kiválasztásá­ban rengeteg segítséget kap­tunk dr. Szvircsek Ferenc törté­nész muzeológustól, megyénk egyik legjelentősebb ipartörté­neti szakértőjétől.-Az új elnevezésben az egy­szerű középiskola szó haszná­lata nem szokatlan?-Az 1994-es Országos Pá­lyaválasztási Útmutatóban ti­zenhét,többségében a salgótar­jáni intézményhez hasonló szerkezetű iskolát találtunk, amelyek nevükben a középis­kola szót használják az iskola­típusok felsorolása helyett. F. Z. Önkormányzati törvény - önkormányzati választások I dén ősszel valószínűleg megtartják az önkormány­zati választásokat. Miért nem biztos ez? Hiszen az önkor­mányzati törvények alapján lejár az 1990 októberében vá­lasztott képviselő-testületek négyéves megbízatása __ A z SZDSZ vezetői, szakértői azonban többször felvetették a települési önkormányzatok vá­lasztásának 1995-re halasztá­sát. Indokaik szerint helytelen a parlamenti és a helyi voksolá­sok időpontjának egybeesése. Ez egy olyan álláspont, amivel a politikai erők többsége eddig nem értett egyet. Most a koalí­ciós tárgyalásokon képviselt MSZP-véleménytől függ a vá­lasztási dátumának meghatáro­zása. Mert az önkormányzati választási törvényt már csak a dátumváltozás miatt is módosí­tania kellene az új parlament­nek. Politikai időpontok Kinek-kinek más választási menetrend megállapítása áll az érdekében. A szabad- és a fiatal demokraták egy korai kiírással nagyon sokat veszíthetnek. Könnyen elfogyhat a városi önkormányzatokban a mostani viszonylagos többségük. A má­jusi parlamenti választások alapján a szocialisták térnyeré­sétől a liberálisok joggal tarta­nak. Ha folytatódik a szocia­lista „gőzhenger” nyomulása ősszel a vidéki városokban és Budapesten -elveszhet a li­berális helyi háttér. S akkor mi marad enélkül: valamilyen le­begő koalíciós partnerség? Ve­gyük még hozzá, hogy a falusi képviselő-testületeket és a pol­gármestereket már négy éve sem pártszempontok szerint vá­lasztották. Most sem akad sok olyan magyar falu, ahol a libe­rális célokra szavaz a helybe­liek többsége. A szocialisták pártérdeke in­kább az lenne, hogy mielőbb álljanak fal az új önkormányza­tok a kormány mögött. Ezt egy mihamarábbi szavaztatással ér­hetnék el a legkönnyebben. A szocialistáknak azonban a szi­lárd parlamenti koalíció még nagyobb érdekük, ezért köny- nyen engedhetnek valamelyest az SZDSZ halasztási igényé­nek. Vagy fölvetődik a szocia­listák és a szabad demokraták helyi közös listáinak ötlete. Ez jó lenne a szocialistáknak ­viszont valószínűsítené a helyi SZDSZ-szervezetek felmorzso­lódását. A vesztes konzervatív pártok most is csekély pozíciókkal rendelkeznek a települési kép­viselő-testületekben. Helyi be­folyásuk esetleges növelése sok időbe telik. De nő-e a tekinté­lyük az idő múlásával? Pilla­natnyi állapotukban majdnem mindegy, melyik újjukat harap­ják meg. Az ellentétes pártér­dekek azért nagyban befolyá­solják a választások politikai idejét. Kérdés, mit szólnak hozzá maguk az önkormányza­tok? Települési érdekek Megállapodott demokráci­ákban a parlament a pártoké, a település az önkormányzatoké. Csakhogy Magyarországon majdnem minden falusi-városi önkormányzat költségvetésé­ben, azaz létében a pártok par­lamentjéből és a mindenkori kormánytól függ. Helyi képvi- selő-testületeink számára szinte mindegy, milyen időpontra ír­ják ki a választásokat. Valódi érdekük ahhoz fűződik, hogy érdemben módosuljanak az ön- kormányzatok működését sza­bályozó törvények. Nézzük először az önkor­mányzati választójogi törvényt. Jelenleg a tízezer lakosnál ki­sebb lélekszámú településeken - vagyis a falukban - a helyi képviselő-testületek tagjait kis­listán választják. Az összes je­lölt neve ábécé sorrendben sze­repel ezen a listán. Közülük le­het kiválasztani a testületi la­pokat. Gyakorlatilag nem párt­listák alapján választódnak ki a helyi képviselők. Ez a falusi társadalmi viszonyoknak jól megfelelő forma. A községi polgármester közvetlen megvá­lasztása szintén bevált. Az már külön tartalmi kérdés, hogy a polgármester hatásköre túlsá­gosan szűk. Leváltani ugyan nem tudja a képviselő-testület a polgármestert, de munkáját gyakran gátolhatja, lehetet­lenné teheti. Számos polgár- mester ezért vagy lemondásra kényszerül, vagy látszatveze­tővé válik. Hasonlóan behatá­rolt a jegyző hatásköre. Egy új önkormányzati törvénynek ak­kor van értelme, ha növeli a polgármester hatáskörét és jól körülhatárolja a jegyző felada­tait. Polgármestert - közvetlenül A városi önkormányzatokat (tízezer lakos fölött) „kétszava- zatos rendszer” szerint választ­ják. A képviselők fele egyéni kerületből, másik fele listáról jut a képviselő-testületbe. Utána a bejutott helyi képvise­lők egyszerű többségi szava­zással maguk közül választanak polgármestert. Négy esztendő tapasztalatai alapján kimond­ható, hogy ez a forma nem vált be. A szakértők és a politikusok többsége szerint helyesebb lenne a városi polgármesterek közvetlen, népszavazásos vá­lasztása. Ez növelné a polgár- mester tekintélyét, hatéko­nyabbá tenné a munkáját. Kü­lönösen a százezernél kevesebb lakosú városokban jött felszínre ilyen igény. A helyi politikai eliteknek természetesen jóval kevésbé tetszik ez a népszavazásos megoldás. Egy közvetlenül vá­lasztott polgármester kevésbé tartható sakkban . . . Viszont nőhetne az önkormányzati munka polgármesteri irányítá­sának hatékonysága! Legkevésbé sem vált be a megyei közgyűlések tagjainak közvetett választása. Ezt a mi­nimum ötven tagot települési önkormányzatok küldöttei vá­lasztják meg. A duplán közve­tett delegálás a választók szá­mára követhetetlenné teszi a megyei közgyűlési tagok vá­lasztását. Mostanra olyan szakmai álláspont alakult ki, hogy a megyei önkormányza­tok tagjait a települési képvise­lőkkel egy időben, de külön lis­tán a választók közvetlen sza­vazással válasszák meg. A me­gyei közgyűlési tagok pedig vá­lasszanak maguk közül közgyű­lési elnököt. A megyei önkor­mányzatok tagjainak közvetlen kiválasztása demokratikusabbá, áttekinthetőbbé teheti a megyei közgyűlések politikai, közigaz­gatási, területfejlesztési munká­ját. A megye tartalmi feladatai­nak változása olyan politikai vi­tatéma, amely a választás mód­jával is összekapcsolódik. A választópolgárok és az ön- kormányzati érdekek alap­ján indokoltabb lenne a helyi választások mielőbbi kiírása. Bilecz Endre FÜSTÖLGÜNK? FÜSTÖLGÜNK? De meddig még?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents