Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-20 / 143. szám

1994. június 20., hétfő Balassagyarmat Es Környéke 5. oldal GYARMATI NÉPRAJZKUTATÓ NÉMETORSZÁGBAN Emlékeink megőrzése kötelesség Az úton járó ember gyakran találkozik egy-egy település szé­lén apró kápolnával, kereszttel, vagy valamilyen szentet áb­rázoló szoborral. Ezek a vallási emlékek koruknál fogva muzeális értéket képviselhetnek. így megóvásuk társadalmi ügy. A baden-württembergi Tauberischofsheim adott ott­hont annak a szimpóziumnak, melynek témája és célja az ilyen archaikus emlékek megőrzése. A magyar küldöttség tagja volt Limbacher Gábor néprajzkutató, a balassagyar­mati Palóc Múzeum munkatársa.- Mely országok képvise­lői voltak még jelen? ­Ennek a szimpóziumnak már múltja van. Közel húsz éve rendezik meg úgy, hogy két évenként hol Németország, hol Ausztria ad otthont neki. Belgium, Ausztria, Németor­szág, Svájc, Lengyelország, Csehország és hazánk szak­emberei vettek részt ezen a konferencián. Célja a telepü­léseken vagy azok határában fellelhető muzeális értékű val­lási relikviák, épületek, szob­rok feltérképezése, regisztrá­lása, megóvása. Ezek nemzeti kincsnek számítanak, tehát így is kell kezelni. Megszállottságot követel- Ezek szerint a küldöttek ebben a témában jeles szak­emberek voltak.- Tulajdonképpen igen, még akkor is, ha a küldöttek fele a polgári életben más te­rületen dolgozik. Az évek alatt annyira elmélyedtek eb­ben a témában, és oly nagy tapasztalatra tettek szert, hogy a tudásuk alapján feltétlen szaktekintélynek számítanak.- Ha valakinek más a pol­gári foglalkozása, mint az ilyen jellegű kutatás, akkor miért foglalkozik ezzel?-Lehetne azt is mondani, hogy hobbiból, de a hobbi szó nem pontos. Ezek az emberek pontosan tudják, hogy a szó­ban forgó emlékek milyen ér­téket képviselnek, ezért meg­óvásukat, védelmüket, re­gisztrálásukat nem lehet hob­biból csinálni. Ide egy bizo­nyos elhivatottság, megszál­lottság kell, és én ilyen kollé­gákkal találkoztam odakint. Ugyanakkor a társaság másik fele tanult szakember, s vala­milyen formában kötődnek a néprajzhoz.- Milyen formában folyt a tapasztalatcsere?- Elvileg húszperces elő­adásokat tartottunk, de azt a húsz percet a legtöbb esetben túlléptük. így volt ez az én esetemben is. Angolul tartot­tam az előadásomat, melyet németre fordítottak.- Mi volt a témája az elő­adásnak?- Érdekes történetet ismer­tettem egy Szanda melletti kis kápolnának a legendájáról. Ez a kápolna 1890-ben épült. 1883-ban egy Varga János nevű ottani lakos megnősült, Ordaspusztáról hozott magá­nak feleséget. Ennek az asz- szonynak álmában megjelent Szűz Mária, és elmondta, hogy a terényi templomban lévő, összeégett faszobrot méltatlan körülmények között őrzik, s kérte, hogy ezt a szob­rot, vigyék el onnét, és ment­sék meg. Reggel a fiatalasz- szony elmesélte, hogy milyen látomása volt az éjszaka. A család elment a templomba, és valóban találtak ott elrejtve egy faszobrot, melynek egy része össze volt égve. Az egyik asztalos rendbe hozta, és felépítették a kápolnát, ahol véglegesen elhelyezték a szobrot.-Nógrád megyében min­den ilyen vallási emléknek van valamilyen története?- Többségében igen, és ér­dekes ezeket összegyűjteni, mert hozzátartozik az egye­temes történelmünkhöz. Mondanék egy érdekes pél­dát. Szent Orbán-szobrok olyan helyen találhatók, ahol szőlő termesztéssel foglal­koznak, hiszen a szőlőtermelő Orbántól várta, hogy megol­talmazza a termést. Amikor előfordult, hogy a jég elverte a szőlőt, az elkeseredett gaz­dák hátizsákot tettek a szobor hátára, és botot adtak a ke­zébe, mondván, hogy menjen innét, mivel nem teljesítette a feladatát. Máskor sárral do­bálták meg. Ezek a történetek a néprajz számára értékeket képviselnek, közvetve egy ki­csit a történelmünk. Utódaink is láthatják- Gondolom, a külföldi kollégák hasonló megfonto­lásból is óvják ezeket a népi ihletésű kincseket.- Ott egy kicsit más a hely­zet. Németországban, vagy Ausztriában az ilyen emlékek a XV., illetve a XVI. század­ból származnak, csak ott nem pusztították el őket ilyen-olyan megfontolásból. Viszont a hosszú idő miatt már nem lehet megállapítani az okát, amiért felállították. Idehaza az ilyen emlékek jó­val fiatalabbak, így a hozzá­juk fűződő legenda felkuta­tása is sokkal könnyebb. Jó lenne, ha az ilyen falu szélén álló kereszteket, kápolnákat, szobrokat, mindenki meg­óvná, hogy - úgy mint nyuga­ton - néhány száz év múlva utódaink is megtekinthessék. Soós Géza A kispénzű emberek veszítenek Három éve alakította meg cipőfelsőrész készítő bt.-jét Farkas István szügyi lakos. Kezdetben az üzem a szandai téesz épületé­ben működött: bérlemény formájában használták a helyisége­ket, a gépeket. Huszonkét dolgozót alkalmaztak a környékről. Baljós előjelekkel kezdődött a termelés, mivel mindjárt az ele­jén a Tisza Cipőgyár felmondta a szerződést, így két hónapig állt a vállalkozás. Farkas Istvánné, bár csak külső tag, férje ré­vén érdekelt a vállalkozásban. Előbb ő válaszol. mítom a kamatokat, a téesz százezer forintos tartozásért felszámolási eljárást kezde­ményezett önök ellen? Ez hi­hetetlennek tűnik számomra.- Pedig így van.- Mi lesz most?- Rokkant nyugdíjas vagyok, van egy katona fiam. A lányom- Nyilván váratlanul jött a szerződésbontás, gyorsan kel­lett cselekedni.- Körbejártuk az országot, hogy munkát szerezzünk. Erő­feszítéseinket siker koronázta, el is indultunk.- A baj ritkán jön egyedül.- Végre termeltünk, a lét­szám viszont egyre apadt: ti­zenheten maradtunk. Két évig ennyien voltunk, tavaly pedig tovább csökkent a létszám, rokkantnyugdíj és gyes miatt. Az idén májusban már csak nyolcán dolgoztak az üzemben. Rossz hírüket keltették Ma már senki sem dolgozik ezeken a gépeken- Mikor és miért költöztek Szandáról Szügybe?-Az elmúlt év elejétől tár­gyalásokat folytattunk a téesz vezetőivel: szerettük volna megvásárolni a gépeket. Ennek igen prózai oka van, a bérleti díjak magasak, alig bírtuk ki­termelni a havi díjat. Kérel­münket sajnos a téesz illetéke­sei elutasították. De sokat fizet­tünk a helyiségekért is. Ekkor kerestük meg a szügyi polgár- mestert, hogy amennyiben tud, segítsen. Meg kell mondanom, Markó úr, és a helyi önkormányzat igen pozitívan állt a dolgokhoz, így sikerült Szügyben bérle­ményként igénybe venni helyi­ségeket.- A szandai munkások első szóra átjöttek Szügybe?- Természetesen megkérdez­tük őket, azt mondták, szívesen jönnek velünk. November else­jén huszonhárom fővel kezdtük a termelést az új helyen. Feb­ruár végéig zökkenők nélkül folyt a munka, majd néhányan beteget jelentettek, mások pe­dig felmondtak.- Miért mentek el az asszo­nyok? Annyira alacsonyak a bérek?- Nem hinném, hogy alacso­nyabbak, mint máshol. Nem ez volt az elsődleges ok, hisezn később ki is bújt a szög a zsák­ból. A termelőszövetkezet ve­zetése a zárszámadási közgyű­lésén úgy kipellengérezte a fér­jemet, hogy az fantasztikus.- Elmondták, hogy hatalmas összeggel tartozik a bt. a téesz- nek. Ezt hallva az emberek le­szálltak a süllyedő hajóról.- Mennyi tartozásuk volt?- Egyáltalán nem valós ada­tokat közöltek a közgyűlésen.- Az elmúlt éveket veszte­séggel zárták?- Végül is nyereségünk soha nem volt. Mi mindig csak a fenntartáshoz, a léthez kerestük meg a pénzünket. Nem adott sanszot sem a létszám, sem a termelőszövetkezet.-Hogy alakultak a meg­rendelések?-Most rengeteg megrende­lésünk van, ha nyugodtan foly­tathattuk volna a munkát, akár két műszakban is dolgozhat­nánk.- Pályáztak-e a munkaügyi központnál?- Nem. Nekünk arra egysze­rűen nem volt időnk, hogy pá­lyázatok írjunk, utána járjunk a dolgoknak.-A veszteségek azt mutat­ják, önöknél magasak az ön­költségek.-Még takarítónőt sem al­kalmaztunk, fogni kellett a pénzt. Amikor minden éjjel menni kellett a férjemnek anyagért, az országúton alud­tunk vagy, ha a fiam ráért, fel­váltva vezettek. Faragták a tartozásokat- Mennyi árbevételt sike­rült teljesíteni?- Hogy jó irányba haladtunk, azt az alábbiakkal tudom bizo­nyítani. Tavaly Szandán egy év alatt négymilliós árbevételre tettünk szert. Itt, Szügyben öt hónap alatt kerestünk négymil­lió forintot. Ebben az évben kimutathatóan nullára futottunk volna.- Mennyi tartozásuk hal­mozódott fel?- Összesen olyan két és fél­millió forint. De hangsúlyo­zom, az idén már meglehetős rendszerességgel faragtuk a tar­tozásokat. Pár hónap alatt felére csökkent volna az egész.- Mennyivel tartoznak a té- esznek?-Az alaptartozásunk félmil­lió volt, melyből már négyszá­zezer forintot törlesztettünk. Sajnos a kamatok majd meg­duplázták az összeget.- Ha jól értem, s nem szá­és a férjem is itt lakik egy há­rom szobás lakásban. Már de­cemberben azt mondták egye­sek, elviszik a háztetőről a cse­repet. A bt. vezetője Farkas István szomorúan ül az irodában. Időnként megcsörren a telefon, újabb megrendelők jelentkez­nek. Munka lenne elég, csak hát felszámolják a céget. Tárgyalni kellett volna * *- Farkas úr, miért nem tud­tak megegyezni a téesszel?-Kicsit mi is hibásak va­gyunk, hogy így alakultak a dolgok. Tárgyalni kellett volna. Sajnos az ügyvédünk is hibá­zott, nem lépett időben. Ezzel együtt, azt hiszem, személyes ellentétek is belejátszottak abba, hogy a téesz vezetői meg­indították a felszámolási eljá­rást.- Igaz-e, hogy, amikor Szandáról eljöttek, nem adták át leltár szerint a tárgyakat?-Ebből egy szó nem igaz. Megegyeztünk az igazgatóval, hogy átadom a kulcsot. Pont ők nem jöttek több hónapon ke­resztük, hogy lebonyolítsuk az átadást.- Mit csinálnának más­képp?-Bele sem kezdenénk. El­mennénk kilencezer forintos munkanélküli segélyre. * Farkasné szemében megcsil­lannak a könnyek. Nem így kép­zelték. Akkor számolják fel a kis céget, amikor elindultak felfelé. Adósságuk a kívülálló számára nem tűnik tragikusnak. Könyörte­len világ ez. Általában azok a kispénzű em­berek veszítenek, akik akarnak valamit. Megeshet, hogy egy élet munkája úszik el ezen a vállalko­záson. Viszik a cserepet ... Adam Tamás Fotó: Rigó Tibor RÖVIDEN Mohora. Befejeződtek a főúton azok a munkálatok, amelyek több hónapot vet­tek igénybe. A házak előtt, a polgármesteri hivatal felőli oldalon a csapadékot elve­zető csöveket helyezték el, majd a járdát is elkészítet­ték. Az új járda csökkenti a balesetveszélyt is, mivel a gyalogosok ezután nem kényszerülnek az útra. Szügy. Jelzőlámpa állja útját az autósoknak a közsé­get kettészelő főúton. A for­galomirányítást az tette szükségessé, hogy két he­lyen is felvágták a bitument, árkokat ástak az új csövek­nek. A vízelvezető csövek fektetése befejeződött, ha­marosan elszállítják a jelző­lámpákat is. Hugyag. Nem csökken, de nem is emelkedik azok­nak a száma, akik munka- nélküli segélyben részesül­nek. Az önkormányzat je­lenleg 56 embernek nyújt jövedelempótló támogatást. Nógrádgárdony. Egyre népszerűbb Gál Andor lo­vasiskolája, ahol a nyáron is folyik oktatás. Különösen az általános iskolások élnek a lehetőséggel. ■inùuàii; Balassagyarmat. Évek óta nem sikerült megoldani a nyilvános vécé felújítását és működtetését. A városi képtár szomszédságában lévő építmény állaga lerom­lott, s gyomorfordító állapo­tok uralkodnak a földbe süllyesztett, egykori illem­helyen. Most az önkor­mányzat bérbe adja az épü­letet. Egy jelentkező akadt, meg is kapta a bérleti jogot. Az önkormányzatnak csak egyetlen kikötése van: a vállalkozó üzemeltessen nyilvános vécét, és az nyitva legyen. Az oldalt szerkesztette Adám Tamás Keddi lapszámunkban Rétság és környéke A Fülöp és Busái Bt. - férj és feleség - húsfeldolgozó üzem családi alapon működik Ipolyvecén, a falu külső ré­szén egy új épületben.- Férjem a Palócker húsbolt­jában dolgozott. Amikor priva­tizációja szóbakerült, megbe­széltük, hogy önállóan, magán- vállalkozóként dolgozunk to­vább. Ennek megfelelően a ba­lassagyarmati piacon létrehoz­tuk a húsboltunkat. Szerencsére idejében léptünk, így hát számí­tásaink bejöttek.- Ennek alapján úgy döntöt­tünk, hogy itthon, a faluban lét­rehozunk egy húsfeldolgozó üzemet. Mivel kevés volt a sa­ját pénzünk, hitelt vettünk fel, és a lakásunk melletti szabad területen 1993 májusában hoz- zákezdtünk az építéshez, októ­ber 18-án pedig megtörtént a műszaki átadás.-A szakembereken kívül a barátok sokat segítettek a kivi­telezésben, - utal a mai helyze­telőzményeire a feleség. A családi vállalkozásban nincs munkaidő- Ezzel Fülöp Ferencnek, akinek szakmája hentes és mé­száros, teljesült titkolt vágya, hogy ismét bebizonyítsa: többre képes. A tiszta, feldolgozó helyisé­gekben hetente hatvan-száz félsertést dolgoznak fel. Ezeket a pásztói Agroprodukt Kft.től vásárolják.- Nagyon jó minőségű alap­anyagot kapunk - mondja elis­meréssel a hangjában a férj.-Kialakult vevőkörük je­lenleg meddig terjed, milyen a piaci pozíciójuk?- A megyében most van kié­pülőben. Ézen kívül szállítunk Vácra, Budapestre.- Határozott elvünk, hogy a kistételű megrendeléseket is olyan fontosnak tartjuk, mint a nagyobbakat. Kielégítjük a helybeli igényeket is - utal üz­letpolitikájuk egyik fontos Dobra Katalin és Deák István ä megrendelt alapanyagokat készíti alapelvére a feleség. Ukrajnából is érdeklődtek fi­zetőképes partnerek. Nem vál­lalkoztunk megrendeléseik tel­jesítésére, mert akkor nem tud­nánk az eddig megszerzett ha­zai partenereink igényeit telje­síteni - egészíti ki az előbbieket Fülöp Ferenc, majd kisvártatva a vállalkozókat bosszantó, ked­vüket fékező jelenségekkel folytatja:- Rettenetesen sok az admi­nisztráció. Ha netán ki is nyögné az ember a magas ka­matot, akkor is nehezen jutna hitelhez. Nem volnék igazsá­gos, ha elhallgatnám: nekem szerencsém volt a balassa­gyarmati OTP fiókjával. Ru­galmasan intézték hitelkérel­memet. A tulajdonosokon kívül még nyolc, a volt balassagyarmati PENNOMAH—tói átigazolt jó szakember készíti a finom, sajá­tos ízesítésű töltelékárukat, húskészítményeket. Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents