Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-16 / 140. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. június 16., csütörtök A NÓGRÁDI RÁDIÓSOKNAK TOVÁBBRA SEM LEHET ELLENÁLLNI Nyolcadszor is a földkerekség legjobbjai A nyolcvanas évek elején néhány lelkes salgótarjáni rádióama­tőr, a városi rádióklub tagjai fogadalmat tettek arra, hogy ha törik, ha szakad, a világ legjobbjai közé küzdik magukat. A rá­dióamatőrök rövidhullámon és ultrarövidhullámon rendezett versenyein az élbolyban kívántak szerepelni. Nos, ez így is lett. Dicse István készülékeivel egy korábbi versenyen Dini: Valencia után Prága A salgótarjáni Balázs Dénes kiválóan szerepelt az ameri­kai egyetemi bajnokságon. A fiatal középtávfutó a ha­zai vakáció napjait sem tölti ölbe tett kézzel. A tarkopaszra nyírt üs­tökű fiú a magyar színek képviseletében rajthoz állt a hét végén az Európa Kupa első ligájában, a spanyolor­szági Valencia arénájában. Szereplése nem sikeredett gyengécskére. A 3000 méter akadályfu­tásban élete legjobb ered­ményével (8:49.86) az ötö­dik helyen végzett. Ez ráa­dásul nem is a fő száma a Salgótarjáni Kohász és Diák Atlétikai SE üdvöskéjének. Balázs edzője, Máté Csaba alig győzött lelken­dezni. A köztudomású ne­hézségek közepette megle­hetősen nagy öröm, hogy az ezer sebtől vérző tarjáni at­létika ismét remek verseny­zőt ad a válogatottba, s a fiú ráadásul felveszi a versenyt a kontinens élmezőnyének tagjaival is. Dinit most, a hét végén is hiába keresik majd itthon. Prágába utazik, ahol pénte­ken a legerősebb számában, 1500 méteren indul azon a meghívásos nemzetközi versenyen, ahol a sportág elitje randevúzik. Vasárnap pedig a Bp. Honvéd futa­mára hivatalos. B. R. Az iméntiek meglehetősen egyszerűnek tűnnek, a több mint egyévtizedes munka azonban korántsem volt ilyen zökkenőmentes. Mindenekelőtt profi rádióamatőr-versenyál- lomást kellett létrehozniuk, le­hetőleg magasan és távol a vá­ros zajától. Nem kis erőfeszíté­sükbe telt, amíg ezt megterem­tették maguknak. Akik kirán­dulnak a Karancs-kilátóhoz, művüket bármikor megcsodál­hatják. Ha már megvolt, be kel­lett rendezni a versenyállomást. A rádiók a mennyezetig érnek. AJcömyéken az antennák szinte égig érnek. Végül alig maradt tenyérnyi kis hely a fiúknak, ahová leülhettek forgalmazni. A hét végén a festői szépségű Bükk-fennsíkon rendezték meg a Borsod Kupa országos rangsoroló tájfutóversenyt, majd a Herman Ottó váltóem­lékversenyt. A két rendezvény jól szol­gálta a felkészülést a június 18­19-i országos rövidtávú és vál­tóbajnokságra. Az ifjúsági fiúk mezőnyében Szőllös András, a salgótarjáni Ennyi is elég volt azonban, és lassan-lassan minden verse­nyüket megnyerték. Hát, ennyi, dióhéjban. A világ több millió rádió­amatőrének legnagyobb verse­nyét, Iaru HF Championshipet - a sportág világbajnokságát - tavaly rendeztek meg nyolcadik alkalommal. A győzelmet ez­előtt mindig a magyarok sze­rezték meg. Ezúttal sem történt másképp. Hazánk válogatott csapatának - az ország legpro­fibb rádiós kollektívájának - a kezdetek óta oszlopos tagjai a salgótarjáni versenyzők, Vá- lóczi György, Pálmai Gyula, Vilcsek Sándor, Kiss Endre, Szabó József, Molnár Csaba, Jouleimpex-Domyay SE ver­senyzője fölényesen utasitçtta maga mögé vetélytársait. Úgy látszik, Szőllős igencsak ked­veli a bükki terepeket, hiszen áprilisban szintén a Bükkben nyert országos bajnokságot. Szép eredményt értek el a salgótarjáni kislányok is. A 11- 12 évesek között Ivák Eszter a második, Almási Anita a har­madik helyen futott a célba. Dicse István és Hollandi István. Talán nem túlzás: tevékeny­ségük már a professzionális kommunikáció csúcsait érint- geti. A sok-sok ezer rádióösz- szeköttetés adatait fejlett számí­tógépes háttér dolgozza fel vil­lámgyorsan. A forgalmazást az egész országot behálózó infor­mációs rendszer segíti. Ezt is a tarjániak építettek ki, és jelen­leg is ők gondozzák. Az évenkénti „nagy megmé­rettetést” úgy várják, mint a kisdiák a vakációt. Ilyenkor 24 óra alatt vizsgázik az ember és a technika. Az előbbi szinte be­leöregszik, az utóbbi úgyszól­ván elfogy az igénybevételtől. Kevesen látták még a rádióso­kat verseny közben. Mozdulat­lanul ülnek az adóvevők előtt; fülük vörösen bizsereg a fej­hallgató szorításában; előttük számítógépek, morzebillentyűk sorakoznak. Különös világ ez, mintha késői korok emberei ül­nének előttünk. Csakhát ehhez is pénz is szükségeltetik. Rengeteg. Tud­niillik kell a koaxkábel, az alu­míniumcső az antennákhoz, és természetesen benzin a terepjá­róba, hogy kijussanak a Ka- rancsra. línak pályázatokat ide is, oda is. Legtöbbször azonban a saját zsebükbe nyúlnak, és összedobják azt, ami kell. A remek csapat tagjai Salgó­tarjánban élnek és tevékeny­kednek. Mégis, keveset beszé­lünk róluk. De sokfelé a vilá­gon immár így emlegetik őket: „Aha, ők a tarjáni rádiósok!" Kép és szöveg: Gyurián Tibor További jó eredmények: F 17 C: 3. Bodnár Attila (Joule­impex-Domyay SE), F 11 C: 5. Nagy Csaba (JDSE), F 13 B: 5. ifj. Pelyhe Dénes (JDSE), N 35 A: 5. Ivákné Bakos Mária (JDSE), F 21 C: 5. Kókai Ta­más (Bgy. Medosz SE), 6. Pol- lák Zsolt (JDSE), N 11 C: 5. Tarjányi Viktória (JDSE), 6. Győri Gabriella (JDSE), N 21 C: 6. Viczián Edina (BME). Ha Bükk, akkor csak Szőllös nyerhet ÁTSZERVEZIK A KOSARASBAJNOKSÁGOT Amerikai NBA-csillagok látogatnak Salgótarjánba! A nyári szünet előtti utolsó Liga-értekezletre került sor kedden az NB I-es férficsa­patoknál. Fontos témákban foglalt állást az érdekképvi­seleti szervezet. Mindenekelőtt arról döntöt­tek, hogy a következő bajnok­ságban már hat magyar élcsa­pat szerepel a Szuper Ligá­ban. Ezek a „kiválasztottak” ezzel párhuzamosan hétről hétre részt vesznek a honi bajnokságban. Ez újdonság.’ Alattuk küzd egy kört a megmaradt tíz A csoportos csapat. A B csoportot ismét tizen­két résztve­vővel indít­ják. A kiesett TFSE helyett ugyanis há­rom klub ke­rült fel az NB I-be: a Veszprém, a Szeged és a Malév vál­lalta a tagsá­got. Az alap­szakasz befejezése után bo­nyolódik a helyzet. Tegyük fel, hogy a Salgótarjáni Ko­sárlabda Klubnak jól sikerül az alapszakasz, és miért ne si­kerülne jól. Bejutnak a B cso­port első négy helyezettje közé, és összekerülnek a tízes A csoport utolsó négy csapa­tával. Az újabb kör után, ha a legjobb négy közé kerülnek, akkor ismét feljebb léphetnek. Az utolsó lépcsőben a szuper­ligás csoport tagjai és a leg­jobb hat A-s csapat által ví­vott körmérkőzés utolsó négy helyezettjével mérhetik össze erejüket. így vívhatják ki az 1995/96-os bajnokságra az A-s tagságot. Más. Az SKK csapata au­gusztus elsején kezdi a felké­szülést egy szlovákiai magas­lati edzőtáborban. Hazaér­kezve az első előkészületi ta­lálkozón olyan ellenféllel ta- I lálják magukat szemben, amely a Sólymok számára is megoldhatatlan problémát okozna. Nem csigázom to­vább kíváncsiságukat és el­mondom, hogy sikerült le­kötni egy salgótarjáni mérkő­zést a turnézó amerikai All Star csapattal. A Liga a továbbiakban fog­lalkozott az átigazolásokkal is. Már most lehet látni, hogy - a korai időpont ellenére - szinte mindenki igyekszik erősíteni, igazolni. Az SKK ellenlábasai közül a Dombó­vár Kaposvárról kap segítsé­get, a Siófok az Albacomptól. Miskolcon állítólag megtalál­ták a város széfjét nyitó kul­csot, míg Nyíregyházán rosz- szabbodtak a feltételek. Természetesen a salgótar­jáni csapat is tárgyalgat, még­hozzá igazi nagyágyúkkal. Skurin mellé egy válogatott szintű idegenlégióst szeretné­nek hozni, de tárgyalnak az egyik magyar éljátékossal is, aki 1991-ben még bajnokcsa­patban szerepelt. Szó van egyéb hazai erősítésről is. Azt hiszem, ezek az elpo- tyogtatott információmorzsák is felkeltik a kosárlabda-ra­jongók érdeklődését, akik biz­tosak lehetnek abban, hogy a következő bajnokságban is nagy élet fog zajlani a tarjáni palánkok alatt. -dété­Kuzmin (balra) és Szabó (Bp. Sólymok) már a következő bajnoki címre isznak? BEMUTATJUK AZ IDEI LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG CSAPATAIT - E CSOPORT: OLASZORSZÁG, ÍRORSZÁG, NORVÉGIA, MEXIKÓ Taljánország a nagy vízen túl is „numero unó” szeretne lenni Első ránézésre ez a csoport tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak. Ha közelebbről megnézzük a résztvevőket, tényleg nem talá­lunk olyan gárdát, amely biztosra mehet. Roby Baggio és csapata Sokak egyik kedvelt ifjúsági regénye, a Timur és csapata mintájára Baggio és csapata néven is bátran lehetne emle­getni az olasz tizenegyet. A Juventus 27 esztendős, „lófarkat” viselő csillaga nem hiába hódította el tavaly az Eu­rópa legjobb labdarúgójának dukáló Aranylabdát. A világ- bajnokságon lesz időnk meg­csodálni „művészetét”, melyről a következőképpen beszél Bobby Robson, az angolok ko­rábbi szövetségi kapitánya: „Évek óta nem láttam hozzá hasonló tudású futballistát Eu­rópában. Azt hiszem, mindent megtanult, amit érdemes tudni a játékból.” Persze, a mai világban egyet­len játékos nem elegendő, hogy a hátán elcipelje a csapatot. Társak is kellenek. Nos, a part­nerek is megtalálhatók a Squadra Azzurában. Kezdjük a védelemmel, ame­lyet akár „Parma-Milan-vegyü- letnek” is elkeresztelhetnénk. A két középső ember, Costacurta és Baresi, valamint a balhátvéd, Maidini a lombardiai BEK-győztes, míg a jobb oldali emberfogó, Benarrivo a Parma alkalmazottja. A középpályán Roby Baggio első számú segítőtársa a Berti- ^«osból kerülhet ki. Előbbi, hosszú sérüléssorozat után a tavasszal lendült csúcs­formába, míg utóbbi a tavalyi KEK-győztes „kolostorosok” irányítója. Nem szabad elfeled­kezni a névrokon Dino Baggió- ról és az örökifjú Roberto Do- nadoniról sem. A támadók között szinte biz­tos helye van az olasz liga idei gólkirályának, Giuseppe Signo- rinak. Ha Arrigo Sacchi szövet­ségi kapitány ragaszkodik a Lazio „hálódöngetőjéhez”, ak­kor csapattársa, Casiraghi fel­adata lesz a másik csatárposzt betöltése. Vagy előszedik a ta­lonból Daniele Massarót, a ko­rosodó Milan-csillagot, aki tu­dásából épp nemrégen a BEK döntőjében mutatott fel egy ke­véskét. Igazi „ír-ányító” nélkül így is jellemezhetnénk az ír nemzeti tizenegyet. Jackie Charlton, mint az 1966-os vi­lágbajnok angol válogatott tagja, aligha gondolt arra, hogy leendő ír szövetségi kapitány­ként az 1994-es vb-t megelőző hetekben a legnagyobb gondja a karmesteri pálca megfelelő birtokosának megtalálása lesz. Márpedig arra több jelentkező is akad. Ronnie Whelan - talán emlékeznek rá, aki azt a fan­tasztikus elvetődéses gólt rúgta az 1988-as EB-n a szovjetek­nek - már kiöregedőfélben van. Baggio az Aranylabdával El is búcsúzott a válogatottból, a svájcisapkás angol azonban visszacsalogatta a keretbe. Amikor Whelan megvált a gárdától, Andy Townsend lépett a helyére. Az előkészületi mér­kőzések viszont bebizonyítot­ták, hogy ő sem tudja uralni a középpályát. Ki lesz akkor a „pálcás em­ber” a világbajnokságon? Talán Roy Keane, a Manchester Uni­ted huszadik életévén alig túlju­tott játékosa, akiről dicshimnu­szokat zengenek szerte a szi­getországban. Meglehet. De az is megtörténhet, hogy Whelan visszatértével mindketten he­lyet kapnak a csapatban. Charltonnak a játékosok kora okozhat még gondot. Az ír lab­darúgásban - legalábbis a válo­gatottban -jelenleg korszakvál­tás zajlik. A régi, rutinos ró­káknak - ilyen Moran, McGrath, Houghton, Aldridge — letűnőben van a csillaga. A harmincon jóval túl, már aligha képesek eleget loholni a pályán. A fiatalabbak viszont még nem értek be eléggé. A nemzetközi porondon a rutin hiánya még küszködésre kárhoztatja őket. Annyit azonban máris kije­lenthetünk: a zöld sziget futbal­listái nem fognak alárendelt szerepet játszani az USA-ban. Folytatódik-e a sikersorozat? A norvég válogatott olyan káprázatos teljesítményt pro­dukált a selejtezőkben, hogy arra minden futballbarát fel­kapta a fejét. Angliát elütötték a továbbjutástól, és csupán az utolsó mérkőzésükön szenved­ték el első vereségüket. Mellesleg az északiak eddig mindössze egyszer képviseltet­ték magukat a vb-n: 1938-ban, tehát 56 esztendeje. Bátran kijelenthetjük, hogy Egil „Orillo” Olsen kapitány legjobbjait legalább olyan nim­busz övezi manapság Norvégi­ában, mint az ötvenes évek ele­jén itthon Puskásékat. Ha végigtekintünk a csapa­ton, egyből látszik, milyen stí­lust képvisel a gárda. Magas, fizikailag, erőnlétileg rendkívül képzett, sokat futó társaság, amely többnyire az „erőfut- ballt” játssza. Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy a játékosok zöme azokban a bajnokságok­ban keresi a kenyerét - angol, német, belga - amelyek e stílus fellegvárai. Feltétlenül a norvégok elő­nyére írható a remek csapat­munka. A nagy öreg „brémai muzsikus” Rune Bratseth kivé­telével majdnem tíz éve együtt futballoznak. Végigjárták a kü­lönböző korosztályos együtte­seket. így azt feltételezni, hogy Fjörtofték nincsenek össze­szokva - merő badarság. Egy dologtól azonban a szö­vetségi kapitánynak is fő - a szó szoros értelmében a feje: „Kicsit tartok a melegtől, bár játékosaim kivétel nélkül vér­beli profik, úgyhogy erőnlétileg a hőség nem okozhat problémát a számukra.” Vajon a tikkasztó amerikai nyárban folytatódik-e a két éve tartó sikerszéria? Sanchez Ada A címbe bújtatott személy nem más, mint Hugo Sanchez, a mexikói labdarúgó-válogatott alfája és ómegája. A 38. életé­vében járó csapatkapitány - aki civilben fogorvos - az elnyűhe- tetlenség mintapéldája. Jelen­leg is spanyolhonban, a Rayo Vallecano csapatában kergeti a labdát, de fénykorában a Real Madridban lehetett csodálni va­rázslatos hátrahúzásos góljait. Többször volt spanyol gólki­rály is. Ezen tények tudatában nehe­zen elképzelhető, hogy Miguel Mejia Baron szövetségi kapi­tány kihagyná őt a június 19-én Norvégia ellen pályára lépő csapatból. Persze, nem csupán belőle áll a gárda. Itt van mindjárt Luis Garda, aki a „doki” méltó tár­sává válhat az amerikai hőkat­lanokban. Szintén az ibér-pont- vadászatban edződik az Atle- tico Madrid együttesénél. Az­tán ott a kapus, Jorge Campos, aki a futball Agassija, miután rendre rikítónál is rikítóbb sze­relésekben pompázik. A balhátvéd posztján biztos pont a fiatal Ramirez, akit má­ris a legfénylőbb csillagnak tar­tanak, aki a legutóbbi időkben felbukkant a közép-amerikai labdarúgás egén. Akik az Eurosport jóvoltából látták a tavalyi Copa Americát, megbizonyosodhattak arról, hogy a mexikói gárda szelle­mes, technikailag tökéletes, látványos, tipikusan latin focit játszik. Az aztékok kései utódai el­sőként jutottak be a legjobb 24 közé, és szinte biztos, hogy nem ők lesznek az elsők, akik búcsúzni kényszerülnek onnan. A csoport mérkőzései: Június 18.: Olaszország - Íror­szág (New York). Június 19.: Norvégia - Mexikó (Washington). Június 23.: Olaszország - Nor­végia (New York). Június 24.: Mexikó - Írország (Orlando). Június 28.: Írország - Norvégia (New York). Június 28.: Olaszország - Me­xikó (Washington). Hegedűs Henrik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents