Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11-12 / 136. szám

1994. jűnius 11-12., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi 11. oldal ZENE A LEVEGŐBEN. Hó'légballonos találkozó volt a franciaországi Puy-en Valayben. A Francia Zeneakadé­mia fiatal professzorai is felszálltak, és roppant pici he­lyen zenéltek. Leszállás után Christine Saintjean és Fran­cois Vincent azt mondták, hogy a levegó'ben csodálatos az akusztika, és szeretnék elsajátítani a hőlégballon ke­zelését, hogy gyakran muzsikálhassanak a levegó'ben. Levelezőlap-újdonságok A Szózat zeneszerzője, Egressy Béni születésének 180. évfordu­lóját április 22-én alkalmi leve­lezőlappal köszöntötte a Ma­gyar Posta. A bélyegképen a zeneszerző portréja szerepel, míg a bal oldali képen kotta­nyomott díjjegyű képeslapot. A képes oldalon korábbi magyar bélyegek (madár, virág, vasút, autó, sport stb.) képe, míg a bé­lyegképre nagyító alatt a „TE- MAFILA ’94” szöveg került. A pálos rend magyarországi LEVEL imu»“' w» ■ VV\.A.A./ t s 3 Harmincöt ezer példányban készült ez a levelezőlap részlet utal tevékenységére. Április 29-én jelent meg a képen is látható, és a méhek napja alkalmából megjelente­tett levelezőlap, amely a többi­ekkel ellentétben 35 ezer pél­dányban készült. A tizedik tematikus jubile­umi országos bélyegkiállítás emlékére a megnyitás napján, azaz május 6-án adták ki a be­visszatelepítésének 60. évfordu­lójára május 12-én került a pos­tahivatalokba az alkalmi leve­lezőlap, melynek bélyegképe: márianosztrai kegykép, bal ol­dali részén pedig a Gellért-he- gyi pálos kolostor és a szikla- kápolna látható. A lapok 20-20 ezer példány­ban az Állami Nyomda Rt. üzemében készültek, (juhász) KEVESEBB VADDISZNÓT LŐNEK A NÓGRÁDI ERDŐKBEN Robotvadászattól a „vadászrobotig” A külföldiek bérvadásztatása néhány évvel ezelőtt még jelen­tős szerepet játszott a magyar gazdaságban, de a rendszervál­tozás után - mint annyi minden - ez is a mélypontra került. Megyénk lehetőségei ezen a téren egyáltalán nem rosszak, hi­szen a Cserhát, a Karancs-Medves és a Mátra vidéke az or­szág legerdősültebb tája. Ennek ellenére nincsenek könnyű helyzetben a vadgazdálkodás szakemberei: erről beszélget­tünk Kollár Józseffel, a Földművelésügyi Minisztérium Nóg- rád Megyei Földművelődésügyi Hivatalának erdészeti, vadá­szati és mezőrendészeti főfelügyelőjével.- Éppen ausztriai tanul­mányútra készülök - mondta. -Előfordulhat, hogy az ot­tani szabályozás lesz a hosz- szú évek óta késlekedő ma­gyar vadászati törvény alapja?- Az ottani vadgazdálkodás teljesen más rendszerre épül, lemásolni nem lehet. A magántulajdonban lévő területek szerepe azon­ban a vadgazdálkodás­ban is növekedni fog, ezért kell tapasztalatokat szerezni róla. Aki a föld­árverésen megvásárolt mondjuk öt hektárnyi erdőt, az nem tilthatja ki belőle a vadászokat. Ilyen kis területen nem is lehet önálló vadgazdál­kodást folytatni. A terü­letbér azonban minden tulajdonosnak jelenthet valami jövedelmet.-A bérleti díjak ho­gyan alakulhatnak?- Számolni kell az emelkedésükkel. Ezzel párhuzamosan a magán- tulajdonba kerülő földte­rületeken jelentősen csökken a nagyvadállo­mány is. Megyénkben korábban körülbelül há­romezer vaddisznót ej­tettek el évente, tavaly ez 2674-re esett vissza. Ez meglehetősen nagy csökkenés, noha a vaddisznó dúvadnak minősül, és egész évben vadászható. A másik gond, hogy az értékes, tovább- tenyésztésre alkalmas kanokat és kocákat is kilövik, ez pedig hosszú távon az állomány de- generálódásához vezet.- Mi van a rőtvaddal?-A dámvad jóformán el­tűnt, nincs is esélye annak, hogy a megyében erős állo­mány alakuljon ki. Csökkent a gímszarvasok száma is, de ne­kem meggyőződésem, hogy a megye adottságai miatt a gím­szarvas és a vaddisznó te­nyésztésére kell a legnagyobb figyelmet fordítanunk. Az éves kilövési tervekben is ez nyilvánul meg.- Mi alapján készítik eze­ket a kilövési terveket?- 1981-ig visszamenőleg rendelkezünk olyan vadgaz­dálkodási adatokkal, ame­lyekből következtethetünk az állomány létszámára. A be­csült, a tervezett és a lőtt vad arányából megközelítőleg tiszta képet kapunk. Egyéb­ként a szakemberek is gyakran tévesen használják a vadszám­lálás szót: ilyen nincs, legfel­jebb létszámbecslés.-A magántulajdonú föld­területeken vajon folytat­ható-e eredményes vadgaz­dálkodás?-A nagyobb erdőbirtokos- ságok a saját tulajdonukba ve­hetik az erdejüket, és termé­szetesen lesz közük a vadá­szathoz is, hiszen ők viselik a vadkárt. Azt azonban tudomá­sul kell venni, hogy néhány hektáron nem lehet gazdál­kodni, és ráadásul a vadászat nem is mindig nyereséges.- A vadkár megfizetésé­nek kötelezettsége továbbra is terheli a társaságokat?-Igen, és egyre fokozot­tabban jelentkezik. Régebben ugyanis a nagyobb szántóföldi táblák esetében nem volt olyan mértékű a kár, mint a kisgazdaságokban. Akkoriban a téesz gyakran „lenyelte” az okozott kárt. Nagyon fontos lenne, hogy a vadászok és a mező-, valamint erdőgazdál­kodók jó kapcsolatokat tartsa­nak fenn.-A vadászat ma már a gazdagok sportjának számít.- Régebben a megyében egyetlen bérkilövő társaság működött 30 taggal, ma már 25 társaság, és mintegy 700 nimród alkotja a bérkilövők táborát. Mellettük 29 területes társaság is van megyénkben, körülbelül 1200 taggal. A lét­számban természetesen elő­fordul némi ingadozás. Ebből is láthatjuk, hogy a vadászat iránt óriási az érdeklődés. Ha a társaság engedélyezi, akkor ma már lehetőség nyílik vadászíjászatra is, és vannak is ilyen igények. A fegyvertartási enge­dély ma már állam- polgári jogon igé­nyelhető.- Mennyibe kerül ma, ha valaki va­dászni szeretne?- Társaságonként változó a tagfelvétel­kor kért összeg, de elmehet akár száz­ezer forintig is. Ez csak a tagságot je­lenti, semmi mást. Nincs benne a szük­séges vizsgák, a va­dászjegy, és a külön­féle felszerelések ára. Ma már ott tartunk, hogy megyénk va­dásztársaságaiba jó­val több budapesti il­letőségű nimród ke­rül be, mint helybeli.-Segít ez a tete­mes felvételi díj a társaságokon?-A 29 vadásztár­saság közül tavaly­előtt öt, tavaly 16 volt veszteséges. Többnyire ők próbálnak meg minél maga­sabb díjakat szabni az új vadá­szoknak. Ideig-óráig ez a be­vétel is segíthet, de ha a gaz­dálkodásukat nem teszik rendbe, ez a pénz nem tartja életben az érintett társaságo­kat.- A külföldiek bérvadász­tatása is visszaesett?- Sajnos igen. A környező országokban sokkal olcsóbban is vadászathoz juthatnak a kül­földiek.- Az orvvadászat is bizo­nyára okoz károkat __­Valóban előfordul ilyen, hiszen a lövészklubok fegyve­rei pillanatnyilag a tagságnál vannak, és ez felelőtlen lövöl­dözésre csábít egyeseket. Saj­nos az orvvadászatot rendkí­vül nehéz kimutatni, többnyire csak a nyomaival találkozunk. Faragó Zoltán Kollár József: Feleló'tlen lövöldözésre csábít egyeseket Kép: Kun k. j. Kis és nagyvadak, és még nagyobb viták ✓ Tfrdekellentétektol és vitáktól H/ "puskaporos" a hangulat a hazai vadászat háza táján. Egy­részt a földterületek tömeges privatizációjával, az erdők kiir­tásával, a nadrágszíjparcellák létrejöttével nemcsak a vadál­lomány, hanem természetsze­rűen a vadászok is sok helyütt háttérbe szorultak. Ugyanakkor törvényi rende­zést sürgető ellentétek dúlnak a vadászok, az erdészek és a földművelők között is a vad okozta károk miatt. A szakértők véleménye szerint két-három éven belül nincs remény új va­dászati törvény megszületésére. A korábbi országgyűlési cik­lusban az illetékes szaktárca, a Földművelésügyi Minisztérium nem terjesztett be erre vonat­kozó törvényjavaslatot. A kö­vetkező parlament pedig várha­tóan nem ezzel a problémával foglalkozik majd elsőként. Pedig a szakemberek egybe­hangzó állítása szerint a vad- gazdálkodás fontos ágazata a nemzetgazdaságnak. Ezt erősíti a hazai vadászok tekintélyes létszáma is, amely a legutóbbi adatok szerint meghaladja a 47 ezret. Az Országos Magyar Vadá­szati Védegylethez 717 olyan társaság tartozik, amelynek va­dászterülete van és több mint 270 a terület nélküli, úgyneve­zett bérkilövő társaság. A véd­egylet álláspontja szerint a va­dászat jogát, célszerű továbbra is állami jogként fenntartani. Emellett a legfontosabb érv, hogy a vadállomány nemzeti kincs és védelméhez természet- védelmi érdekek fűződnek. Ugyanakkor hangsúlyozzák azt is, hogy a vadgazdálkodás sza­bályozásakor figyelembe kell venni a vadászati területek tu­lajdonosainak érdekeit is. Mielőbb európai szintű tör­vényi garanciákra lenne szük­ség azért is, mert a hazai vadál­lomány csökkenőben van. Egy 1993-as becslés szerint 54 ezer szarvas, 44 ezer vaddisznó, 580 ezer nyúl, 830 ezer fácán és 55 ezer fogoly volt az országban, ami a feltételezések szerint mintegy 10 százalékkal keve­sebb a tíz évvel korábbinál. Ugyanakkor ezzel ellentét­ben erőteljesen növekedtek a vadkár miatt kifizetett összegek. 1991- ben 196 millió forintot, 1992- ben 228 milliót, 1993-ban pedig már megközelítette a 250 millió forintot a vadásztársasá­gok által kifizetett kártérítések summája. A z átfogó törvényi szabályo­zás lényege éppen az le­hetne, hogy minden kérdést - egyebek mellett a vadkárokat is - kölcsönösségi alapon, tehát mindkét fél érdekeinek figye­lembevételével rendezzenek. N.Zs.(FEB) Miért herdáljuk el természeti kincseinket? Az öreg fák megóvása - a sok szép és hasznos madár miatt is - a természetvédelem egyik legfontosabb feladata Ha valaki figyelemmel kíséri szűkebb hazánk, Salgótarján, de a megyénk más területein folyó nagymérvű fakiterme­lési munkálatokat, láthatja, hogy az ilyen irányú tényke­dések az utóbbi időkben na­gyon is felgyorsultak. Azokat, akik szót merészel­nek emelni valamely természeti értékünk megmentése érdeké­ben (erdő, növény, állat, madár stb.), az arra illetékesek nyom­ban letorkolják, és hangoztatják a saját igazukat, érveket hoznak fel, amelyek a legtöbb esetben nagyon is félresikerülnek. így történt ez a közelmúltban is, amikor szót „mertem” emelni az erdő élővilága érdekében, il­letve kértem őket, hogy a ko­rábban meghagyott odvas köl­tőfákat, továbbá az általam is­mert és megfestett költőfákat tarvágás esetén is hagyják meg. Erre fel az történt, hogy a már korábban megkímélt fákat is ki­vágatták! Hangoztatván, hogy egy-két madárért nem lehet meghagyni erdőrészeket és fákat. Nem en­gedhetik meg maguknak, hogy a fák állva halljanak meg (azaz korhadjanak el). Továbbá a madárnak szárnya van, keres­sen magának odvas fát. Ezek a megnyilvánulások nagyon is érzékeltetik, hogy a salgótarjáni erdészet mennyire nem törődik természeti értéke­ink védelmével. Egyszerűen nem akarják tudomásul venni azt sem, hogy az erdő nem csak pénzforrás, hanem természeti kincsünk, amelyet a kiránduló helyeken történő fakitermelé­sek által tönkretesznek. Miért nem akarják, hogy parkerdők, vagy arborétumok legyenek ezek a helyek? Való­színű azért, mert így jobban akadályoztatva lennének az ot­tani erdők kitermelésében. Igaz, egy jól megtermett bükk­vagy tölgyfának a törzse több mint tízezer forintot ér. Nem tudom elhinni, hogy az a néhány költőfa, amit meg­hagynának, laposabbá tenné a pénztárcájukat. Úgy értesültem, hogy napjainkban a tűzifa nem nagyon kelendő, mert a sok ki­vágás miatt túlkínálat van. Egyszer az egyik erdész azt mondta nekem, hogy én csak egyszerű „villanyszerelő” va­gyok, nem tanultam tíz éven ke­resztül a szakmát, mint ő. Ez igaz, mégis a rövidebb idő alatt és az alacsonyabb fokozatú is­kolában megtanultam a termé­szet szeretetét, amelyet ő nem tudott elsajátítani. Ez lehet az oka annak, hogy nem is védi azt. Pedig sokszor elgondolom, hogy milyen jólesne néha az er­dészetekről dicsérő sorokat is írnil Mindenesetre bízom ab­ban, hogy előbb, vagy utóbb erre is sor kerül. Varga Ferenc ornitológus A LEGJOBB KESZEGELŐ. Az 1971-ben alakult szé- csényi Petó'fi Florgász Egyesület idénynyitó horgászver- senyét a minap rendezték meg a Sóderbánya-tavon. Úgy hírlik, hogy a halak - saját bánatukra - jól haraptak. A leg­jobb keszegeló'nek a balassagyarmati Szűcs József bi­zonyult, aki 4900 grammos fogással utasította maga mögé versenyző' társait. Fotó: Szenográdi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents