Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11-12 / 136. szám

1994. június 11-12., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal FRANKIE BOY NEM ADTA MEG MAGÁT Ismét hódít Voice, a Hang Amerika lemeziparának tekintélyes szaklapjában, a Bill- board-ban a legjobb száz helyezést közzétevő nagylemezlista hatodik pozíciójában a minap a nagy öreg, Frank Sinatra - egyik becenevén Voice, azaz a Hang - legújabb Lp-je, a „Duets” állt. ségű emberek is elképedtek, Frank Sinatra - másik bece- oly trágárul beszélt. Már nős nevén Frankie Boy, a Feri fiú - volt, mikor a rossz társaság 1915 decemberében született a végleg elrabolta. Olasz felesé- New Jersey-beli Hoboken-ben. gétől, akit anyja kedvéért vett Szülei olaszok voltak, apja, Martin, alaposan lecsúszott boxoló, anyja bábaasszony. A szülők az édesapja nevét szánták neki, de a szórakozott pap a keresztapa nevét je­gyezte be a könyvbe. Ezt mesélik, meg azt, hogy igen-igen nehezen jött a kisfiú a világra. No, de annál könnyebb, szebb és boldogabb gyermek­kora volt. A kamasz ko­rára mindig elérzéke- nyülve emlékszik vissza. Egy este Bing Crosby énekelte új slágerét a rá­dióban, és Frank elhatá­rozta, hogy ő is crooner, szépen daloló énekes lesz, csakhogy jobb, mint Crosby. Elmarad­tak az autókázások, a léha haverok: Sinatra énekelni kezdett. A „Hoboken Four” nevű együttesben, majd Harry Ja- meí-nek a híres trombitásnak a zenekari kórusában. Aztán jött a pozános, Tommy Dorsey zenekara, s itt sok minden megváltozott az életében. Kü­lön mikrofont kapott és a big band előtt szólót énekelt. A kezdeti sikerektől megré- szegülten Dorseyre akart ha­sonlítani: ivott, kártyázott, szórta a pénzt, lumpolt éjsza­kákon át, köznapi érzékeny­Frank Sinatra 27 éves korában el, ekkoriban született Nancy nevű lánya, aki majd a hatva­nas években olyan sikereket énekel, mint a „Like I do”, a „Sétáló csizmák", vagy a „Jackson”. Új barátai maffiózók lettek. Nem mindjárt a nagyok, de annyira azért erősek, hogy Dorseyt rákényszerítsék, en­gedje Sinatrát más zenekar­hoz. 1942 decembere végén a New York-i Paramountban Bennie Goodman mutatta be. Mikor énekelt és cirógatta, csókolgatta a mikrofont, ka­maszlányok kezdtek sikítozni, kiabálni, s rendre elájultak a nézőtéren. Ők is a show része voltak: fizettek nekik. Ilyen maradt a Sinatra-kép George Evans vezetése alatt is. A maffia pedig egyre jobban a háló­jába szőtte. Úszott a pénzben, körülra­jongták a nők - Ma­rilyn Monroe is -, és lassan elment a hangja. Aphonia hysterica, mondták az orvosok, és máig szenved a betegség­ben. Évekig is tartó leállásainak ez tehát az egyik oka: a kóros hangvesztés. A hatvanas évek­ben szép visszatérése volt Sinatrának az „Idegenek az éjsza­kában” című dallal, a „Something Stu­pid” -dal és mások­kal... Aztán újra hall­gatott egy darabig. Övé lett a Reprise lemezcég, vett két futballcsapatot... Frankie fiát egy nap eltűntette a maffia. Meg­zsarolták vele. Lelkében telje­sen összetört, mire Londonban megtalálta. A hetvenes években újra ott volt a listákon Paul Anka híres crooner számával, az „(I did it) My Way”-jel. Utána azt mondta, most már végleg visszavonul. Úgy is tett. S Iám, most megint itt a Hang az új nagylemezzel, hetvenkilenc évesen. Vass Imre Újabb konfliktus Lady Di és Károly között Flottatiszt lesz a 12 éves Vilmos herceg? Mi leszek, ha nagy leszek? A nehéz kérdés az érintettet, a kü­lön élő angol trónörököspár gyermekét, a 12 éves Vilmost egyelőre nemigen foglalkoz­tatja. A szülőket azonban annál inkább. Károly herceg ritka ta­lálkozásaik egyikén tényként közölte Dianával, hogy e fiúból flottatiszt lesz.. .Első lépésként tehát a tengerész-óvodának be­cézett Training Corps-ba kell járatni a kislegényt. Ez nem­csak az ő, mármint Károly kí­vánsága, hanem a nagypapáé, a 72 éves Fülöp hercegé is. Lady Di a hírek szerint egyáltalán nem lelkesedett az ötletért. Olyannyira nem, hogy kategorikusan kijelentette: Vil­mos még kicsi ahhoz, hogy ha­tározzon pályájáról. Ha majd elég idős lesz, döntsön maga arról, kíván-e hivatásos katona lenni vagy sem. . . Szóval, Károly ide, Fülöp oda, Diana nem enged beleszó­lást a kisfiú dolgába. A papa és a mama vitája azonban valószí­nűleg folytatódik. Róla és nél­küle? Talán nem is róla, csak nélküle... ŐSSZEL SALGÓTARJÁNBA IS BEVONULNAK A ROCKCSIZMÁK Nyolc év után megint színpadon a P. Mobil Hosszú, nyolcéves szünet után újra bevonulnak a P. Mobil csizmái, hogy az örök és elpusztíthatat­lan rockzene jelszavával visszatérjenek a lemezek és koncertek világába. Ez a visszatérés nem egy koncertre szól, nincs búcsúzás, a P. Mobil játékra jelentkezik, és bár a hosszú távoliét után ter­mészetes a visszaemlékezés, a hangsúly az új dalokon, az új albumon van. 1994 tavaszán jelent meg az új P. Mobil-lemez „Ez az élet Babolcsai néni” címmel. A szünet evei alatt írt új nótákat is a korábbi lemezeken megszo­kott hangvétel jellemzi. A P. Mobil nyolc év után első fellépésére június 11-én este 20 órakor kerül sor Buda­pesten, az FTC Üllői úti stadi­onjában. Gigantikus méretű, monstre koncert keretében mu­tatja be a zenekar az új nagyle­mezt, de természetesen minden régi nagy P. Mobil-nóta is el­hangzik. A koncertről a Magyar Televízió felvételt készít. 1994 őszén indul a P. Mobil országos turné. Az ország 19 nagyvárosában több ezres né­zőközönséget befogadó sport­csarnokokban lép fel a zenekar. A bandát és a felszereléseket szállító konvoj ismertetése ta­lán sejteti, hogy milyen nagy­szabású és különleges produk­cióról van szó. Elöl és hátul egy-egy terepjáró, majd sorban négy kamion hang- és fény- technika, két nagy szállítóbusz halad, egy városi csuklósbu­szon (7/A) utazik a zenekar, mögöttük kettő áramfejlesztő teherautó, egy sörszállító tan­ker és végül egy mentőautó! A tűmé tizennyolc helyszíne között szerepel Salgótarján is. Az örökös mozgás közepette még arra is jut energia, hogy elkészüljön több videoklip, megjelenjen videón Koltay Gá­bor 10 éve készült P. Mobil koncert- és riportfilmje, ame­lyet annak idején betiltottak, valamint Czippán György könyve a zenekarról. A zenekar tagjai: Tunyogi Péter ének, Sárvári Vilmos szó­lógitár, Kékesi Bajnok László basszusgitár, Zejfer András bil­lentyűs hangszerek, Mareczky István dob, valamint Schuster Lóránt zenekarvezető, szöveg­író és minden más. Az egykor népszerű zenekar hosszú szünet után szombaton este újra közönség elé lép Nyaklevest adott legkisebb becsének, azután sírt, majd elkezdett verseket írni Mostanában nem tekinthető mindennaposnak, ha egy tinédzser verseket ír. Bállá Szilvia borsosberényi diáklány a balassa­gyarmati kereskedelmi iskola gazdasszonyképzőjét végzi. Má­sodikba jár, és szabad idejében papírra veti gondolatait, érzel­meit - szóval, versfaragásra adta a fejét. A rokonszenves, komo­lyan gondolkodó kislánnyal beszélgettünk tanulmányairól, csa­ládjáról, a versírás gyötrelmes, szép elfoglaltságáról. Szépen telnek a kockás la­pok. Egyik versével már la­punkban is találkozhattunk anyák napi összeállításunkban. Gazdasszonyképzőbe jár- Szilvia, nem unod a napi ingázást Borsosberény és Gyarmat között?- Egyáltalán nem. Olvasok, gondolkodom a buszon, gyor­san száll az idő.- Miért pont a gazdasz- szonyképzőt választottad?- Lényegében a kereske­delmi szakmunkásképzőbe ké­szültem, csak ott nem indult olyan szak, amire szerettem volna jelentkezni.- Mit tanulnak a leendő gazdasszonyok?- Varrni, főzni, s mindent, amit egy gazdasszonynak tud­nia kell. Másodikban bejött a csecsemőápolás, az elsősegély- nyújtás.- Jól tanulsz?- Hát, mehetne jobban is.- Vannak testvéreid?- Három öcsém van, nagy­mamámmal élünk Berényben. Édesapám meghalt, édesanyám külön él tőlünk.- Mi szeretnél lenni?- Rendőr, nyomozó. Jobban kiönti a szívét ______- Hogy jött ez a versírás?- Ennek külön története van. Két évvel ezelőtt a legkisebb öcsém olyan dolgokat csinált, amit nem szabad. Rácsaptam egyet, aztán elkezdett sími. Fölmentem a szobámba, és én is sírtam. Ekkor éreztem úgy először, hogy verset kell írnom.- Sokat írtál?- Egy ideig abbahagytam az egészet, most megint írok.- Miért ír egy diáklány ver­seket?- Úgy érzem, versben jobban ki tudom önteni a szívem. Álta­lában magamba fojtom a bána­tomat, az örömömet, és nehe­zen adom ki magam. Jólesik le­írni a gondolataimat. Főleg magának bizonyít- Kedvenc költőd?- Nincs. Minden verset elol­vasok, ami a kezem ügyébe ke­rül. Némelyik persze jobban megfog.- Kinek mutatod meg a müveidet?- Néha pályázatokon indulok velük. Megmutatom a barátnő­imnek, a tanáromnak.- Szerelem?- Nehezen akar jönni.- Mit szeretnél elérni ezen a göröngyös pályán?- Nem az a fontos, mit érek el. Magamnak szeretném bebi­zonyítani, hogy tudok verseket írni. (ádám) Nemere István Ravasz, mint a róka (25.) Tudhatná, hogy a Roddok nem hagy­ják az ilyesmit.- Nem akarom zsarolni. De maga nem is Ródd. Csak az egyik Ródd fele­sége, aki... kívülről jött a családba.- Igaz - enyhült meg. - Akkor hát mit akar?- Mondtam már. Sokáig töprengtem rajta, kinek állhat érdekében, hogy szétbomlassza a Rodd-birodalmat. El­ismerem, jó ideig nem jutott eszembe, hogy ez a bomlasztás belülről eredhet. Ez hatott. Maga elé meredt. Érez­tem, most kell ütni a vasat:- Henry a maga fia volt, és meg kel­lett halnia. Meggyőződésem, hogy megölték. Osszerázkódott. De még nem szólt. Eszembe jutottak a hajnali telefonok. „Hello, felügyelő...” Nem, nem az ő hangja volt - vitatkoztam ott belül önmagámmal. - Az a hang fiatalo­sabb, erőteljesebb. Dinamikus... De valójában nem ismerem a hangot, csak torzított változatát. Valami nagy elszánás ömlött szét rajta. Most már elmondha­tom: félreismer­tem őt, és ezt a percet is. Még nem tudhattam, mire szánta el magát. Azt hittem, csak arra: beszélni fog. Na­gyon csöndesen kezdte:- Nézze, Patton... Végtére is kell valaki, aki tudja a dolgokat. Majd, ha... de ezt most hagyjuk. Az igazság érdekli...? Elmondom azt a részét, ami ebből az enyém. Mert nem az egész az enyém. Csönd lett körülöttünk. Meghalt minden zaj, eltűntek a mozgások, a város is. Csak mi ketten ültünk ott, mintha a világ kezdetétől ülnénk, két ősember a sziklákon, a távolban egy folyó, valahol madár szárnyal halkan, mi ülünk és egyikünk beszél:- ...Henry az én fiam volt. Sok évig nem születhetett meg, és nagyon fél­tem. Idősebb vagyok Donaldnál. Jóval elmúltam harminc, amikor végre a vi­lágra jött... Donald egy gengszter, ugye tudja? És a fiából is azt akart nevelni. „Üzletembert”, ahogyan ő mondta... Megkeserítette az életünket. Hiába áll­tam ki Henry mellett mindig... Amikor tizennyolc éves lett, a férjem már kezdte szoktatni az éjszakai életre, nő­ket hozott neki, és azt is megmutatta, hogyan kell intézni az „üzleteket”...- Kábítószer, prostitúció, fegyverek - mondtam halkan. Mrs. Ródd szeme a távolba nyílott. A lelke már rég nem volt ott a presszóban:- ... Meggyűlöltem őt ezért. Még jobban, mint addig. Egyszer nagyon összevesztünk és tudja, mit tett velem? Leütötte Henryt, a saját fiát! Engem meg belökött az úszómedencébe... Én nem tudok úszni, felügyelő. Majdnem megfulladtam. Henry szerencsére azonnal magához tért, beugrott és kihúzott... Utána lát­tam, hogy Kiefer is ott volt egész idő alatt a háttérben, látta az esetet. Neki sem jutott eszébe, hogy segítsen... Na- gyon gyűlölöm mindkettőt.- És ezért döntött úgy, hogy... . A fejét rázta:- Még nem akkor. A gyűlölet olyan, mint a méreg, sok kell belőle. Csep- penként szívódik bele a szervezetbe... Henry aztán megismerte azt a lányt és elhozta bemutatni. Kirúgták vele egy­ütt... Donald akkor úgy megvert, hogy azóta kell bottal járnom. A medence- csontom és a lábam... No, de hagyjuk. Szörnyű dolgokat éltem át. Maga most azt kérdezné a legszívesebben, ugye, Patton, hogy miért nem hagytam ott azt a két velejéig romlott disznót, a két Rodd-fivért... Mert nincs egy vasam sem. Amikor férjhez mentem hozzá, persze volt pénzem, nem is kevés. De azt Donald elherdálta, Kieferrel együtt befektették holmi sötét üzletekbe, so­hasem láttam viszont. Ha rákérdeztem, álszent módon forgatták a szemüket, hogy „elvitte a válság”, meg ilyesmi. Most a pénzünk közös, de nincs folyó­számlám, semmim sincs, és ha el­hagynám, a Sterling-féle ügyvédjeivel Donald kisemmizne mindenből. Ho­gyan élhetnék öregen és betegen sem­miből? Vártam, hogy folytassa. Mivel már eldöntötte, ez csak idő kérdése volt. És nem is tévedtem:-... Sohasem voltam bátor. Magam­tól eszembe sem jutott volna, hogy bármit is tegyek. De amikor szinte már az égbe hágott a gyűlöletem és tehetet­lenségem, amikor eltökéltem, hogy ha lenne alkalmam, bizony leszámolnék a Rodd-fívérekkel... akkor váratlanul meglett az alkalom.- Egy bérgyilkos - mondtam fakó hangon. Szikár mozdulattal, szenve- délytelenül bólintott:- így is mondhatjuk. Bérgyilkos, vagy annál is több...? Valaki, aki nem habozik megtenni mindazt, amit én csak a legmerészebb álmaimban kép­zeltem el. Egy ember, aki mindazt tudja, amit én olykor gondolni is alig mertem... Egy szakember, aki nem ha­bozik, aki nem ismeri ezeket közelről, mégis van rá oka, hogy segítsen, ne­kem. Aki hajlandó elfogadni a segítsé­gemet, és akár egy hét leforgása alatt képes megvalósítani mindazt, amit kell. Szóval, jól megfizette, gondoltam. Valahogyan mégiscsak sikerült ki­csalnia egy kis pénzt a férjétől. Mit mesélt neki, hogy új ékszereket vesz, drága ruhákat, sokba kerül manapság a fodrász...? Talán csekkönyve is volt, majd ellenőrizzük. (Folytatás hétfői lapszámunk 8. oldalán!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents