Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

1994. június 1., szerda SporTTüköR 11. oldal KARATE ORSZÁGOS VIDÉKBAJNOKSÁG, 1994: SALGÓTARJÁN A Palóc Szövetség felkészült a versenyre Az utóbbi évek egyik legdi­namikusabban fejlődő sportága Nógrád megyében a karate. Az eredményes munka elismeréseként jú­nius 4-én Salgótarján adhat otthont az idei vidékbajnok­ságnak, amely a sportág egyik legnagyobb honi meg­mérettetése. A versenyt rendező Palóc Karate Szövetség első alka­lommal vállalta a bajnokság lebonyolítását, amely ritka csemegét ígér a sportbarátok­nak és a kíváncsiskodóknak egyaránt. A versenyt támogató C and C Kft., Müller-Bacher Kft., Polipor Bt. és a Dunase- curity Kft. segítségének kö­szönhetően díjtalan lesz a ver­seny megtekintése. A hazai pálya előnye, a várhatóan nagy számú közönség egy­aránt jó hatással lesz a honi versenyzőkre, bár az előjelek nem kedvezőek. A Fenyő SE-nél Talpai József és Józsa Barna is sérüléssel bajlódik, így elsősorban a salgótarjá­niak Kákái Balázs és Előd Tünde jó szereplésében bíz­nak, míg Pásztóról Kecskés Ibolya és Kecskés Ferenc dé­delgethet érmes álmokat. A szombaton 11 órakor kezdődő versenyen először a formagyakorlatok, majd a Cserhát beavatkozó alosztály (a kommandósok! - a szerk.) bemutatója után a küzdelmek következnek. A bajnokság a Japán Karate Szövetség tradi­cionális versenyszabálya sze­rint lesz megrendezve. Hogy a közönség soraiból is minél többen szakértőként szemlél­hessék az összecsapásokat, a hét folyamán még egy rövid szabályismertetést is megje­lentetünk. - d. t. ­Remekül versenyeztek a fiatal atléták Hétfőn délután Salgótarjánban, az öblösüveggyári pályán ren­dezte meg a megyei diáksport­szövetség az atlétikai diák­olimpia megyei döntőjét a leg­fiatalabb korosztály részére. Három versenyszámban, csa­patban és egyéniben mérték össze erejüket a fiúk és lányok. Negyvenméteres síkfutásban, kislabdadobásban és távolug­rásban versenyeztek a fiatalok. A gyerekek lelkesek voltak, szinte a gyermeknap hangula­tában vették az akadályokat. Ők talán a jövő reménységei. Di­cséret illeti a szervező munká­ért Kovács József balassagyar­mati testnevelőt, aki egyébként a versenybíróság elnöke volt, a korosztály versenyeinek szer­vezője. A mozgósítás jól sike­rült. Nem csak a két nagyobb város iskoláiból érkeztek csapa­tok, hanem Bátonyterenyéről, Pásztóról, Szécsényből és Diós- jenőről indultak a versenyen. Ennek megfelelően a megyei döntőn hét leány- és nyolc fiú­együttes szerepelt. Az eredmények, leányoknál: 1. St. Arany J. iskola 1278, 2. St. Beszterce-lakótelepi isk. 1266, 3. Bgy. Kiss Árpád isk. 1239, 4. Bgy. Dózsa isk. 1137, 5. Pásztó 1129, 6. Szécsény 1099, és 7. Diósjenő 1023 pont­tal. Egyéniben: 1. Géczy Niko­letta (Bgy. Kiss Á. isk.) 372, 2. Tóth Zsiga Erzsébet (St. Arany J.) 368 és 3. Meló Zsuzsanna (Bgy. Kiss Á.) 353 pont. Fiúknál, csapatban: 1. Bgy. Dózsa 1340, 2. Beszterce-lakó- telep 1252, 3. St. Petőfi 1159, 4. St. Arany J. 1130, 5. Bgy. Kiss Á. 1078, 6. Bátonyterenye 1073, 7. Szécsény 1029, 8. Di­ósjenő 1022 pont. Egyéniben: 1. Pálfi Gábor (Beszterce-lakó- telep) 394, 2. Terék Balázs (Bgy. Dózsa) 373, és 3. Kovács Attila (Bgy. Dózsa) 342 pont. Kmetyi Ferenc KOSÁRLABDA, DIÁKOLIMPIÁI TERÜLETI DÖNTŐ, MEZŐTÚR: MÁSODIK HELY A Petőfi lányai az országos fináléban A sikercsapat. Álló sor: ifj. Szarvas József osztályfőnök- edző, Szolnoki Csilla, Gólyán Nikoletta, Maruzs Annamária, Kaffka Veronika, Földi Laura, Béréi Nagy Andrea. Guggol­nak: Bodor Katalin, Szentiványi Brigitta, Petre Nikoletta, Csaszlovszky Xénia, Musztács Krisztina, Marti Adrienne A hét végén Mezőtúron rendez­ték meg a diákolimpia országos területi döntőjét a III. korcso­portos (7.-8. osztályos) kosár- labdások számára. Megyénket a salgótarjáni Petőfi Sándor is­kola 8.d kosaras sportági osztá­lyába járó lányok képviselték. A rangos megmérettetésen a salgótarjániakon kívül ismert utánpótlást nevelő iskolák spor­tolói vettek részt Nyíregyházá­ról, Bajáról, Egerből, Szolnok­ról és Mezőcsátról. A tarjániak magabiztosan játszottak, és csupán a végső győzelmet is megszerző bajai- aktól szenvedtek vereséget, s végül a továbbjutást jelentő második helyen végeztek. így 30 év óta először fordult elő, hogy Nógrád megyéből be­jutottak általános iskolás kosa­rasdiákok az országos döntőbe, a legjobb 8 csapat közé!- Minek köszönhető a nem mindennapi siker? - kérdez­tük a gyerekek edzőjétől, s egyben osztályfőnöküktől, ifj. Szarvas Józseftől.- Kosárlabdában csak na­gyon kemény munkával lehet eredményt elérni. A lányokkal négy éve foglalkozom. Több­ségük nagyon szorgalmasan végzi az edzéseket. Sikerünk­höz erősen hozzájárult, hogy a Budapest-bajnokságban részt veszünk.- Mire számíthatnak az or­szágos döntőn?- Már az csúcsteljesítmény­nek számít, hogy bejutottunk az ország legjobb 8 csapata közé. Ha Székesfehérvárott sikerülne egy-két győzelmet aratni, az va­lódi meglepetést és óriási örö­met jelentene számunkra. (e. a.) A LABDARÚGÓ-VB-K RÖVID TÖRTÉNETE (12.) -1982: SPANYOLORSZÁG Első alkalommal huszonnégyes mezőny A FIFA, megtartva magának a változtatás jogát, tizenhat­ról huszonnégyre növelte a vb-n résztvevő csapatok szá­mát. Ennek fő oka az volt, hogy a nemzetközi szövetség felismerte: a labdarúgás egyre nagyobb tömegeket vonz, pi­aci tényező lett, s egyre több ország kapcsolódott be a küz­delmekbe. Ildomos volt hát a létszámemelés. Czerniatynsky, a vészmadár Mészöly Kálmán, az új szövet­ségi kapitány nagy elszántság­gal kezdte meg csapatával a felkészülést a vb-re. Svájc, Románia, Norvégia és Anglia voltak a csoportellenfelek. (Manapság aligha lenne esé­lyünk a továbbjutásra.) Bár a szigetországiaktól Londonban és a Népstadionban is vereséget szenvedtünk, a többi eredmé­nyünk olyan jó volt, hogy cso­portelsőként jutottunk tovább. Az Elche és Alicante városa­ival fémjelzett csoportban első ellenfeleink a salvadoriak vol­tak. Az elchei találkozó egyike lett a magyar válogatott legél­vezetesebb mérkőzéseinek. A szünetben még csak 3-0-ra ve­zettünk, de aztán Fazekas veze­tésével beindult a henger, s számolatlanul lőttük a gólokat. A vége 10-1 lett, amely kivál­totta az egész világ őszinte ámulatát. Argentínával, akárcsak a 78-as vb-n, újra szembekerül­tünk. Reménykedtünk, de az ifjú sztár, bizonyos Diego Ma­radona keresztülhúzta a számí­tásainkat: kétszer talált Mészá­ros kapujába. 4—1-es vereség a vége. A Belgium elleni találkozó­nak az volt a tétje, hogy amennyiben nyerünk, továbbju­tunk. (Előzőleg a belgák már legyőzték - óriási meglepetésre - Argentínát és a. „kutyaütő” Salvadort) — vezettünk is Varga góljával, s már csak 14 perc­nyire voltunk a csoportelsősé­get jelentő győzelemtől, amikor Diego Maradona azt csi­nált Garabával, amit akart Ceulemans labdáját a címben említett vészmadár, Czernia- tinsky Mészáros kapus kezei között a hálóba gurított. 1-1 lett a vége, amely azt jelentette, hogy nem jutottunk tovább. Német-osztrák bundameccs A csoportmérkőzések több meglepetést hoztak. A belga­argentin (1-0) mérkőzésen kí­vül felfigyelhettünk az olaszok botladozására - mindhárom csoportellenfelükkel döntetlent játszottak, bár így is tovább­mentek - a németek elrettentő vereségére a Belloumi vezé­nyelte algírok ellen, majd ugyancsak Rumeniggéék min­denki által bundameccsnek titu­lált, osztrákok elleni 1-0-ás győzelmére, amellyel Algériát ejtették el a továbbjutástól. Az északírek csoportelsősége - a spanyolok és jugoszlávok előtt - is felért egy kisebb fajta szen­zációval. Paolo Rossi ébresztőt fújt Az Enzo Bearzot vezérelte „Squvadra Azzurra” mintha ki­cserélődött volna a középdön­tőre. A legnehezebb csoportba jutva olyan imponáló magabiz­tossággal győzték le Brazíliát és Argentínát, hogy a világbaj­nokság első számú esélyesévé léptek elő. Menetelésüket az elődöntőben folytatták. Len­gyelországot - válogatottjában az örökifjú Latóval és Szarmachhal — 2-0-ra gázolták el. A győzelemben óriási szere­pet játszott a megtáltosodott, és korábban a braziloknak három gólt rúgó szupercsatár, Paolo Rossi. A másik elődöntő, a Francia- ország-NSZK találkozó az egész vb legizgalmasabb ütkö­zetét hozta. A rendes játékidő­ben 1-1. Hosszabbítás! Ebben elhúztak a gallkakasok. Giresse és Tresor góljával már 3-1-re vezettek. De jöttek a germánok, és kiegyenlítettek. Jöttek a 11-esek. Az első öt-öt lövés után nem volt döntés. A hatodi­kat Hrubesch berúgta, Bossis viszont kihagyta, és a német ka­rok a magasba lendültek. Az NSZK a döntőbejutott. Pertini elnök örömtánca A fináléra minden jegy elkelt a Bemabeu-stadionban. Az olasz szurkolók hatalmas han­gorkánt teremtettek. Aztán jó ideig nem történt semmi. A fél­idő gól nélküli eldöntetlent ho­zott. De jött Rossi, és az 57. percben vezetést szerzett az az- zurriknak. Sőt, 12 percre rá Tardelli jóvoltából már 2-0 lett. Kilenc minutával a befejezés előtt a cserecsatár, Altobelli is feliratkozott a góllövők közé! A díszpáholyban az olasz ál­lamelnök, Sandro Pertini már nem bírt magával. Az alacsony emberke nyolcvanegynéhány esztendejét meghazudtolva, szabályos indiántáncot járt. Még egy szépítő találat Breitner révén, és vége. Olasz­ország lett a világbajnok, és a veterán, 41 éves kapus, Dino Zojf átvehette János Károly spanyol királytól a trófeát. Olaszország ezzel beérte Brazíliát. Mindkét nemzet csa­pata három-három alkalommal állhatott fel a dobogó tetejére. Hegedűs Henrik (Folytatjuk) Gyarmati es tarjáni tájfutók sikerei A Velencei-tavi Pákozd térsé­gében került sor hét végén a tájfutók három rangos ese­ményére. Megyénk versenyzői kiváló eredményeket értek el. Tisza Kupa. N 11/C: 1. Petró (JVS), ...8. Tarjányi Viktória (St. Domyay SE), 9. Almási Anita (SDSE), 10. Ivák Eszter (SDSE). N 13/C: 1. Benke (ARA), 2. Varga Viktória (BME). N 15/C: 1. Cinege(KRI), 2. Matyó Anikó (BME), ...5. Tol­nai Alexandra (BME), ...9. Mi­kos Renáta (BME), 10. Szaba­dos Adrienn (BME). N 17/C: 1. Nagy (DBT), ...3. Török Tímea (NME), ...5. Osa­igbovo Barbara (BME). N 35/B: 1. Szopori (FMT), ...7. Ivákné Bakos Mária (SDSE). F 11/C: 1. Pelyhe Dániel (SDSE), ...3. Kormos Zsolt (SDSE). F 13/C: 1. Szalai (OSC), ...7. ifj. Pelyhe Dénes (SDSE). F 15/C: 1. Simon Mi­hály (BME), 2. Watter Tamás (BME). F 17/C: 1. Weibl (GAD), 2. Szikszai Szabolcs (SDSE), 3. Simon Endre (BME). F 21/C: 1. Kovalcsik István (BME). Kilián-emlékverseny. N 13/C: 1. Varga Viktória N 15/C: 1. Szabados Adrienn (BME), ...3. Boda Viktória (SDSE). N 35/B: 1. Fent (ARA), ...8. Ivákné Bakos Mária. F 11/C: 1. Szűcs(RHS), ...7. Ódor Balázs (BME), ...9. Nagy Miklós (SDSE). F 17/C: 1. Weibl(GHD), 2. Szikszai Szabolcs. F 21/C: 1. Takács (VHS), ...4. Kovalcsik István. F 35/B: 1. Gyulai ...11. Bartha Péter (BME), 12. Pelyhe Dénes (SDSE). Diákolimpia. N 11/A: ...9. Almási Anita. N 17/Á: ...10. Décsey Emőke (SDSE). F 11/A: ...10. Nagy Csaba (SDSE), 11. Pelyhe Dániel. Nemere Istán Ravasz, mint a róka (17.) Ha a szakács bosszúból gyilkolt... Ki tudja, miféle sérelmek érték a Rodd-házban? Nehezült a lelkem, ahogyan mentünk fel a koszos lép­csőn, fölfelé lépdeltünk. Gregg elöl, én mögötte. Kezem a pisztolyra tévedt. Nem, nem szabad ostobaságot csi­nálni. Sem most, sem máskor. Csöngetésünkre riadt kisasszony nyitott ajtót, mögötte két kíváncsi gye­rek szaladt oda. Gregg felmutatta iga­zolványát és a szakácsot, bizonyos Alonsót kereste. Otthon volt. Amikor megláttam, azonnal elszállt a feszültségem. Nem, nem Ő volt az. Alonso kicsi, több mint egy fejjel ala­csonyabb annál az alaknál, akit Doc- tow háza előtt láttam. És kövérkés is, már amennyire egy munkanélküli kö­vér lehet. Alkatilag volt kissé szétfo­lyó, zsíros arcán és homlokán az ijedt­ség verejtékcseppjei fénylettek fel azonnal, amikor meglátott bennünket:- A rendőrség...? És Patton fel­ügyelő személyesen?- Ismer en­gem?- A tévéből. Bementünk a szobába, tele volt kacatokkal, de látszott, szegénység ural itt mindent. Az asszony rémülten kikanalazta a gyerekeket a konyhába és behúzta az ajtót. Alonso riadtan for­gatta fekete szemét:- Mit követtem el, uraim?- Semmit - nyugtattam meg. - Ér­deklődni jöttünk. Úgy tudjuk, maga szakács volt Roddéknál. Megkönnyebbülten fellélegzett:- Igen, de az már régen volt...- Másfél éve rúgták ki. Érdekelne bennünket, miéit? Alonso kettőt nyelt:- Akkor volt beteg a feleségem... kórházba vitték. Nem volt, aki vigyáz­zon a gyerekekre. Arra merészeltem kérni Kiefer urat, merthogy ő volt a kenyéradó gazdám, hogy egy hétig csak fele időt dolgozhassak... Hogy ne kelljen ott maradnom ebéd után is, amikor alig volt rám szükség... Erre felbődült, mint valami vadállat, és azt mondta: „Nincs szükségem olyan alakra, aki nem dolgozik a Rodd-csa- ládért szívvel-lélekkel... Ezer másikat találunk a maga helyébe, pusztuljon innen! Takarodjon!” Egy percig sem tartott, felügyelő úr. Úgy kirúgott, hogy a holmimat sem volt időm össze­szedni. A testőrökkel dobatott ki. Greggel egymásra pillantottunk. Amit most mondott Alonso, éppen el­lene szólt. De ahogyan mondta, az meg mellette. Látszott, ez az ember mentes mindenféle ravaszkodástól, eszébe sem jut, hogy egykori kirúgását mi most - az újabb események fényé­ben - gyanúsnak találhatjuk. Őszintén beszélt. És különben sem nézett ki bérgyilkosnak, olyan alaknak, aki há­rom nap alatt négy hullát hagy maga mögött. Ekkor ugyan halvány figyelmezte­tést éreztem az agyamban. Lehet, hogy az igazi gyilkos sem néz ki annak, ami...? Az ember sohasem tudhatja. Ezt is meg kellett tanulnom a rendőr­ségnél töltött húsz év alatt.- ... Azóta hol van munkám, hol nincs. Most éppen nincs.- Figyeljen ide, Alonso - leültem vele szemben, és a szemébe néztem. - Bajban vagyunk, de maga segíthet ne­künk.- Én...? - nem hitt a fülének. Főleg attól döbbent le, hogy Patton felügyelő eljött hozzá és bevallotta neki: a rend­őrség bajban van.- Igen, Alonso. Tudja, hogy mi tör­tént, ezt nem ragozom. Valaki olyan lehet a tettes, aki az elmúlt években közel került a Rodd-családhoz, aztán... aztán valami történt vele. Megsértet­ték, keresztbe tettek neki, esetleg va­lami komolyabb dolog történt az ille­tővel, és ő most bosszút áll. Alonso ajkát rágta. Szemlátomást töprengett, de feltételezésem megha- ladta lehetőségeit, és ezt ki is mondta:- Én a konyhát ismertem, uram. Ott voltam otthon. Ami a villában történt, csak néha szivárgott ki a konyhába. A szolgák, tudja, olykor fecsegtek. De ritkán. Más oldalról próbálkoztam:- Milyen viszony volt Henry Ródd és az apja között? Azért csak látott va­lamit, Alonso...!- Hát... nem szerették egymást. Azt suttogták a házban, hogy Kiefer és Donald néhány fontos feladatot akart Henryre bízni, de a fiú nem akarta el­vállalni. Mrs. Ródd mindig kiállt a fia védelmében, de az ő szavára aztán ott senki sem adott.- Maga még ott volt, amikor Henry meghalt.- De az nem itt történt.- Tudom. Hogyan reagáltak Rod- dék?- Csak az asszony tört össze, fel­ügyelő úr. A két Ródd meg sem rez- dült. Nagyon kemény pasasok azok, uram... A hír reggel érkezett, és Luis, az inas vette fel a telefont. Később hal­lottam Mrs. Ródd sikoltozását. Kiefer később valahová telefonált, és nagyon nyugodt volt a hangja. Donald akkor nem volt itthon, egy óra múlva jött meg, és... hát szóval, ő sem hisztériá- zott.- Mit tudtak a baleset körülményei­ről?- Csak amit mások, felügyelő úr. Hogy Henry úr autón ment valahová a menyasszonyával és fejreálltak. Ké­sőbb, állítólag, a szakértők megvizs­gálták a kocsit és valamit találtak. Szóval, nem volt az véletlen baleset... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents