Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

1994. május 31., kedd Rétság Es Környéke 5. oldal FECSKEPÁR FÉSZKEL A KARZAT FELETT Akinek nincs pénze, az a munkáját adja a templomhoz A banki evangélikus templom 210 évvel ezelőtt épült. Azóta a karzat szúette deszkázatá­nak széle gömbölyűre kopott a rajta taposó nemzedékek lába alatt. 1784 óta - ha idő­közben fel is újították valami­kor - sokat romlott az állaga. Napjainkra elkerülhetetlenné vált a felújítása, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudni, hogy mikor és mire lesz pénz. Egyelőre megkezdték a tetőszerkezet felújítását, de munkálatok teljes befejezé­séig még nagyon sok tennivaló vár a helybeli egyházközö- ségre. Erről beszélgettünk Lomén Andrással, a bánki gyülekezet felügyelőjével. Milliók?-Alig...- Elkorhadtak már a tetőlécek, alig maradt valami felhasznál­ható faanyag - mondta. - Vagy harminc évvel ezelőtt a torony fedését javították és az alatta lévő tetőszerkezet szarufái vala­mivel jobb állapotban voltak.- Győzik anyagilag?- Ez a legnagyobb gondunk: nincs elegendő pénzünk. A te­tőszerkezetet ki tudjuk javít­tatni, de a karzat és a templomi padok is tönkrementek. Körül­belül hétmillió forint kellene egy teljes felújításhoz, de a szükséges összegnek a felével sem rendelkezünk . ..- A meglévő pénzüket hon­nan szedték össze?- A nagy részét a gyülekezet adományozta. Mindenki annyit juttat az egyháznak, amennyit tud, de a legtöbben ezer forint körüli összeget adtak. Voltak persze ennél nagyobb adakozók is, de az emberek többsége saj­nos elég szegény . .. Sok helybeli segédkezik- Előfordult esetleg az is, hogy valaki - anyagiak híján - a munkáját ajánlja?-Amikor valamit meg kell csinálni, abban mindig sok helybeli segédkezik! Esténként a gyülekezet vezetői összejön­nek és megbeszélik a meste­rekkel, hogy másnap milyen munkát kell elvégeznünk. Többnyire két-három segéd­munkás elég a szakemberek mellé, de amikor valami na­gyobb munkába kezdenek, töb­ben is összejönnek. Amikor megkezdődött a tető bontása sok ember kellett, mivel a „romokat” azonnal el is takarítottuk, hogy ne legyen rendetlenség.-Anyagi támogatást kap­tak valakitől?- A polgármesteri hivatal adott negyedmillió forintot. A felsőbb szerveink - a püspök­ség és az esperesi kerület - is biztosan juttatnak valamit a számunkra, de annyit ők sem tudnak adni, amennyi elég lenne ... Megnézzük a templom kar­zatát. A szú igencsak kezelésbe vette már a faanyagokat, és a plafonon is éktelenkedik né­hány hatalmas beázás nyoma.- Nem mostani - jegyzi meg Lomén András. - Ha esni kezd az eső, mindig sietünk ponyvá­val letakarni a mennyezetet, nehogy még ettől is tovább ro­moljon a templomunk állaga. Egy hónapon belül A karzat felett, egy vastag, régi gerendán füsti fecske pár építi fészkét kis sárdarabkák­ból: a lebontott tetőszerkezeten keresztül jutnak be a temp­lomba. Hozzájuk hasonlóan, apró lépésekkel, egyszerre csak kisebb beruházásokat megvaló­sítva próbálja a helyi egyház- közösség is apránként rendbe tenni a maga építményét...-Ki kell majd cserélnünk a karzat faanyagait, és rendbe kellene tenni a padokat is. Erre azonban egyelőre nincs pén­zünk: pillanatnyilag a tető kija­vítása a legfontosabb. Tulaj­donképpen jó lenne a belső fes­tést is megcsináltatni, de ha mindent fel akarnánk újíttatni, az mintegy tizenötmillió fo­rintba kerülne.- Mikor fejezik be a mun­kát?- Szeretnénk egy hónapon belül a munka végére érni. Az, hogy mikor foghatunk majd a további felújításokhoz, attól függ, mikor lesz rá pénzünk . . . Faragó Zoltán A laktanya humorából Újoncok a hadgyakorlaton A hadgyakorlat kellős közepén egy katonai teherautó elakad a mocsárban. A sofőr küszködik egy darabig, de csak egyre mé­lyebbre merülnek a sárban. Szerencséjükre, perceken belül megáll mellettük egy terepjáró, benne négy tiszttel. Mindany­nyian kiszállnak, s nagy erőfe­szítéssel kitolják az elakadt te­herautót az útra.- Na, ez kemény volt — töröl- geti verejtékező homlokát nya­kig sárosán az egyik százados. - De mondja katona, mit szállít ezen a dögnehéz teherautón?- Százados úr jelentem, harminc újoncot! Nagyorosziban biztosnak látszik a jövő A lakókocsik holland gazdáikra várnak a Knaus Bt. udvarán Kernács György, a főnök Nagyoroszi határában a falu szélén magasodnak a Knaus Bt. üzemének uj épületei. Ottjártunkkor Kernács György negyvenhét éves termelésvezető tájékoztatott bennünket a cég létrejötté­ről, munkájáról, üzletfilozó­fiájáról. A Knaus Bt. a hosszú időn át sikeres Szondi Lakatos és Szerelőipari Szövetkezet ha­gyományaira, telepére ala­pozva, mintegy előremene­külve alakult meg. Kernács György, aki tizenkét évig dol­gozott a régi NSZK-ban, a BMW autógyárban, megta­lálta a tőkével rendelkező né­met partnereket. A betéti tár­saság megalakulását követően közel félszáz nagyoroszi szak­ember dolgozott legalább fél évig, vagy annál is hosszabb ideig az NSZK-ban. Ők elsajá­tították a technológiát, a mun­kafogásokat, szinte vérükké vált az igényesség elsődleges­ségének szempontja. Ők már tudnak minőséget produkálni. Ez fontos is, mert tőlük még többet várnak, követelnek, mint a nyugati országokban dolgozó hasonló munkát végző szakemberektől. Ők en­nek a kihívásnak megfeleltek, megfelelnek. Az üzemben alig egytized­nyi a régi „Szondi”-tól örökölt épület. A nagyobb rész szinte zöld beruházás. Ők korszerű asztalos, prés, valamint sze­relő részleget alakítottak ki. Ezek szinte futószalagszerűen végzik munkájukat. Nyolc­vankilencen dolgoznak a Knaus Bt.-ben. Ez szinte ugyanennyi család megélheté­sét is jelenti ebben a térség­ben, hiszen munkatársaik zöme helybeli lakos. A főnök, Kernács György kivétel, ő Pest megyében, Gödön lakik. A napi bejárást felesége elfo­gadta, hiszen nagylányuk már kiröppent a családi fészekből, menedzserként Németország­ban dolgozik. Termékeikhez, a lakóko­csikhoz igyekeznek minél több hazai alapanyagot fel­használni, de ma még az alap­anyag többsége Nyugatról jön. A hazai beszállítók közül leg­jelentősebb Fűzfő, ahonnét a szigetelőanyagot, a habosított hungarocellt szerzik be. Termékeik igen korszerűek. Jelenleg háromféle lakókocsit és egyféle büfékocsit gyárta­nak. Araik nem túlzottak, el­fogadhatóak, természetesen a komfortfokozatuktól függnek. A piacra nem panaszkod­nak. Fő vevőik a hollandok. Szinte megtévesztő, hogy a gyár udvarán több száz lakó­kocsi áll. Azt hihetnénk, hogy talán értékesítési nehézségeik vannak. Kernács György azonban elmondta, hogy ezeknek a ko­csiknak már van gazdája. A holland tulajdonosok már kifi­zették. Ők azonban praktikus emberek. Mivel nyári szabad­ságukat hazánkban kívánják tölteni, kocsijaikat addig itt tá­rolják. Ezzel jelentős szállítási és parkolási költséget takarí­tanak meg. A hazai értékesítés még nem indult be igazán. Most tervezik egy közvetlen értéke­sítési hálózat kialakítását. En­nek alapját budapesti, debre­ceni, váci ügynökségeik képe­zik. Salgótarjánban is tervezik értékesítési bázis kialakítását, ügynöki megbízás kiadását. Megalapozott üzletpolitiká­juk alapján, a piaci prognózi­sok szerint ennek a jól felké­szült színvonalas üzemnek biztos jövője van.- veres Versenyképesek a nyugati piacon is Számítógépet ajándékozott a kisdiák FELSOPETENY. A községi nevelőotthonban igyekeznek a lehető legnagyobb hangsúlyt fektetni a számítógépes okta­tásra, hiszen ma már rendkí­vül fontos, hogy a munkaerő- piacra kerülő fiatalok rendel­kezzenek ilyen ismeretekkel. Ezen kívül természetesen az otthon ügyviteli, adminisztrá­ciós és gazdasági munkáját is megkönnyíti a számítógép. Utóbbi célra nemrégiben a Nógrád Megyei Közgyűlés jut­tatott egy számítógépet az in­tézménynek, kettőt pedig az itt élő gyerekek kaptak ajándékba. Ezek közül az egyik különleges körülmények között került a fa­luba. Decemberben ugyanis itt járt a budapesti nemzetközi is­kola küldöttsége. A magyar fővárosban élő diplomaták gyermekei tanulnak ott, ők látogattak tanáraik kísé­retében Felsőpeténybe. (Az amerikai iskolai oktatásban kü­lön szerepet kap a szociális ér­zékenység kialakítása, a rászo­rulók támogatása és segítése.) Talán éppen ennek hatására az egyik kis látogató - szülei egyetértésével és beleegyezé­sével - megajándékozta a neve­lőotthon lakóit a saját „kinőtt” számítógépével. A másik kom­puter a Szilágyi Erzsébet Segítő Nőegylet ajándékaként került jó helyre, az intézménybe. Az egylet tagjai az első Mindszenty-emlékünnepségen, 1992 októberében ismerkedtek meg a nevelőotthonnal, így már a második éve segítik az itt élő­ket. Megoldották az angol nyelv oktatását, lehetőségeik­hez mérten kirándulásokra vi­szik a gyerekeket és táborozá­sokat is szerveznek számukra. Egyik távlati céljuk, hogy külföldi nyaralásra is elvigyék a felsőpetényi otthon lakóit, hogy minél több ismeretet sze­rezzenek a világból. A csere­nyaraláshoz kapcsolatokat ke­resnek külföldi nevelőottho­nokkal is. Rétság és környéke RÖVIDEN Felsó'petény. Az alig több, mint 700 lakost szám­láló községben három egy­ház működik egymás mel­lett: a római katolikus, az evangélikus és a baptista. A falu képviselő-testülete úgy döntött, hogy valamennyi helybeli felekezetet támo­gatja: egyiküknek sem kell kifizetniük a gázvezeték ki­építésének közműfejlesztési hozzájárulását. A pénzügyi fedezetet az önkormányzat a község költségvetéséből biztosítja. Szátok. A községben egyelőre nem építik ki a te­lefonhálózatot, így a hely­beli nevelőotthonnak is megoldást kell találnia a hírközlés korszerűbbé téte­lére. A közelmúltban ezért - próbaidőre - egy rádiótele­font szereztek be. Bánk. A községben június 24-én megkezdődik a Bánki nyár rendezvénysorozata, amelynek augusztus 20-án lesz vége. Az összesen ki­lenc hétvégét betöltő prog­ramok közül kettő, a nemze­tiségi nap és az augusztus 20-i ünnepség rendezvé­nyein térítés mentesen ve­hetnek részt az érdeklődők. A nyáron tervezik a mozi beindítását is: heti két elő­adást terveznek a nyár fo­lyamán, pénteken és vasár­nap. Nézsa. A községben is megkezdte működését a fa­lugazdász. Laczkovszki András ezentúl minden pén­teken, 9 és 12 óra között fo­gadja a mezőgazdasági kis­termelőket. Az oldalt szerkesztette Faragó Zoltán Szerdai lapszámunkban Pásztó és környéke A háború poklának különböző fokozatai vannak - A Felvidéktől Galíciáig A minap Rétságon járva fi­gyeltünk fel egy takaros, szé­pen rendbe tartott portára. Hívatlanul kopogtattunk be, ennek ellenére szíves fogadta­tásban részesültünk. A ház gazdája, a 86 éves Bánszki János és felesége, Zsuzsanna asszony, - a 82-ik évében - korukat meghazudtolva, fris­sen, ízes szóval meséltek éle­tükről. Ez az élet magán viseli századunk minden jellegze­tességét, a háborúkat, a rend­szerváltásokat. Bánszki János Rétságon, mai otthonában született 1908. ok­tóber 17-én. Szüleinek öt hold saját földje volt, és emellett a Káptalantól béreltek három holdat. Ezen a területen gazdál­kodtak, ebből a földből tartot­ták el a nagy családot, hiszen János bácsinak öt testvére volt. Közülük még négyen élnek, a legidősebb nőyére Bánkon él és kilencvenéves. Elképzelhető, hogy a nypl^ hpld, melyből há­hagyományt János bácsiék is követték, hiszen két gyerme­kük született és há­rom unoka ara­nyozza be öreg nap­jaikat. A gyermek­korra emlékezve vendéglátó házi­gazdánk elmondta, hogy az elemi isko­lát Rétságon vé­gezte. Az első vi­lágháborút hatéve­sen élte meg, erről emlékei homályo­sak, inkább csak a nehéz életre, a nincstelenségre em­lékszik. A szükség már 14 éves korá­ban munkába állí­totta: gyermekfej­jel, felnőtt munkát végezve kaszált. A második világháborút már ifjú­ként élte meg, és őt is behívták. 1930-tól volt több-kevesebb megszakítással katona. Meg­járta a Felvidéket, Ruszinszkót, a Kárpátok bérceit. 1944-ben Galíciában szolgált. Ezt soha­sem felejti el, hiszen nekik kel­lett a halottakat, az elesett hő­söket kihozni a senki földjéről, a két tűz közül. A háborúban súlyos betegsé­get szerzett, ezért 1944-ben Ki­rálymezőre, Beregszászra, majd Miskolcra került kór­házba. Többször műtötték, de egészsége sohasem állt igazán helyre. Betegsége miatt haza­irányították, eljutott a felvidéki Csíz-fürdőre, majd Budapestre, de látása nem javult, vesepana­szok kínozták és a reuma is gyötörte. A hadigépezet még ekkor sem akarta kiengedni ke­zéből és Németországba akar­ták vinni. Szerencséjére egy or­vos százados segített rajta, így 1944 december elsején leszerel­ték és már másodikén hazaért. Hazatérte után december 7-én, Rétságra is bejöttek az oroszok. Betegsége ugyan enyhült, de at­tól már nem tudott megszaba­dulni. A háború után gazdál­kodni kezdett, de jött a téesz- szervezés, és neki is be kellett vinnie nyolc hold földjét. Fele­ségével együtt nyugdíjazásáig a szövetkezetben dolgozott. Pil­lanatnyilag a kettejük nyugdíja nem éri el a húszezer forintot. Régebben mindig tartottak állatokat is. Ma már csak csir­kék nevelésére futja erejükből. Nehéz életük ellenére, házas­ságuk hatvanadik évében (1935 október 12-én esküdtek örök hűséget egymásnak) nem elé­gedetlenkednek, elfogadják sorsukat, derűsen élnek. Azért sem elégedetlenked­nek, amiért pedig kellene: sem földjeikért, sem a háborúban töltött évekért, az elvesztett egészségért kárpótlást nem kap­tak. Pedig ha valaki, akkor Bánszki János megérdemelte volna... ► Veres Mihály rom hold után árendát kellett fizetni nem adott fényes meg­élhetést. János „bácsi mégis bol­dog gyermekkorra emlékszik, melyet a család, a testvéri sze- t rsÿet szépített m|g'. A családi A Bánszki-család: János bácsi és Zsuzsanna néni a szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents