Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28-29 / 124. szám
1994. május 28-29., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal A MEGTALÁLT ÚJ HANGZÁS Rock and roll nagyzenekarra másoknál a zongora, a klarinét vagy a trombita. Tizenhét tagú a Brian Setzer Orchestra, s játszanak néhány számot a Stray Cats repertoárjából, amiket Brian a szakszofonossal, Michael Acostával és Mark Jones-szál, a pozánossal dolgozott át nagyzenekarra. A partitúrákat is az ő segítségükkel készíti el. Összejött a szakszofonossal Őszintén bevallja, hogy ez és a hangszerelés más teendői meghaladják képességeit — elvégre ő nem egy Quincy Jones, mondja nevetve. A szakszofonossal jól összejöttek. Brian remek embernek és remek muzsikusnak mondja. Hat háznyira laknak egymástól, valahogyan egy zenekarba kerültek, és mikor a gitáros megemlítette, milyen tervei vannak egy Rock an roll big band megalakítására, Acosta szinte egyik napról a másikra összehozta a tizenhét embert, mert oly ragyogónak találta az évek óta dédelgetett gondolatot. Setzer Santa Monicában él. A Stray Cats másik két tagja Hollywoodban zenél. Earl Slick a gitárosuk, aki David Bowie együttesében volt. Elhagyták a rockabilly-t, hosszú a hajuk és „Phantom, Rocker and Slick” néven hard rockot játszanak. Előbb Európa következik Brian Setzer egyelőre nem tartja velük a kapcsolatot, és azt mondja, hogy a Stray Cats- számok átdolgozásaihoz semmi közük, nem tartozik rájuk. A Brian Setzer Orchestra Japánban turnézik. Már másodszorra. A zenekarvezető így figyeli meg a közönség reakcióját. Aztán jön Európa, és csak később Amerika. Vass Imre Volt egyszer, valamikor a nyolcvanas évek elején egy Stray Cats nevű amerikai trió. Brian Setzer volt a főnök, akinek piros Gretsch Chet Atkins-gitár volt a nyakában, mert nagy példaképe, a szerencsétlen sorsú Eddy Cochran is egy ilyen hangszeren játszott. Cochran volt a legszentebb előtte, de imádta Gene Vincentet is, meg Carl Perkins-t és Presley gitárosát, Scotty Moore-t. Brian, Slim Jim és Lee rockabilly-t játszott néhány évig - vadabbat és vadabbul, mint a nagy elődök -, de Setzer, bár élvezte, amit csináltak, nem igazán találta helyét a rockabilly világában. A Stray Cats együttesben, középen Brian Setzer 1988-ban újra belevágtak - rövid megállás után -, és Brian Setzer azt hitte, maradéktalan örömére lesz a zene, de tévedett. Most vallja meg, hogy maga sem tudta, mit akar. Érezte, hogy valahogy túl kíván lépni a rockabilly-n és a rock and rollal kellene kezdenie valamit. Új hangzással kéne visz- szahozni az egykori hangulatot. Azt csinálja, amit akart Meglepő, hogy oly nagy rajongója Cochrannak, és még sem vette észre, hogy Eddy Cochran „Hallelujah, I love her so” című feldolgozásában benne van az, amire most végre ő is rátalált, és amivel újítani akar: a rock and roll (hangzása) nagyzenekarral. És azt sem tudja, hogy Cochran nem sokkal halála előtt tervbe vette, hogy majd big band-del dolgozik - szakszofonkórussal, vonósokkal és rézfúvós hangszerekkel. A Bruno Blummal folytatott hosszú beszélgetésből azonban, az is kiderül, hogy a gitáros mennyi mindent tud a nagyzenekarokról, melyeknek, úgy látszott, bealkonyult a hatvanas évek elején. Példákat hoz fel Count Basie-tői Ray Charles-on át Django Re- inhardtig, lelkesen beszél Charley Christianról, az első zenészről, aki elektromos gitáron játszott jazzt, éspedig Benny Goodman zenekarában. Setzer - ahogy a Brian Setzer Orchestra felvételein hallani - amennyire csak lehet, ki akarja emelni az elektromos gitárt, hadd legyen az a big band vezető hangszere, mint D:REAM - azaz a megvalósult almok Öt évvel ezelőtt költözött Észak-írországból Londonba Peter Cunnah, a D.Ream frontembere. Az egykori szerzetesnövendék a legjobb úton van affelé, hogy feljusson a slágerlisták csúcsaira. A 27 éves fiatalember az egyházi iskolában zongorázni és hegedülni tanult, ám ő a Beatlesért, a U2-ért és a Po- lice-ért rajongott. Első együttesére senki sem figyelt fel. Ekkor határozta el, hogy Londonba költözik, és saját kezébe veszi ügyei irányítását. Demo- felvételeivel a lemezlovasokat bombázta, akik végül ráharaptak számaira. A Things can only get better mára Eu- rópa-szerte siker. A D.Ream jelenleg a Take That előzenekara európai turnéjukon, de Peter Cunnah kijelentette: a tinibanda-arculat nem vág bele elképzeléseibe, igényesebb zenét kíván játszani. A cannes-i filmfesztivál díjnyertesei Akik jártasak a nemzetközi filmfesztiválokon, azok azt mondják, semmi különös nem történt a pünkösd hétfőjén véget ért cannes-i filmfesztiválon. A francia Riviérán most is rengeteg befutott és szép reményű sztár megfordult, új szerelmek szövődtek, és régi kedvesek ölelték meg egymást látványos barátsággal. A filmek is olyanok voltak, mint máskor. Annyi különbséggel, hogy azért ezúttal mintha több lett volna a közhelyes, szokványos és unalmas produkció. Némelyek előszeretettel felejtkeznek bele egy-egy beállításba, anélkül, hogy valami érdekeset kifejeznének, másoknak nem jut eszébe semmi új és érdemleges a választott témáról. De ne legyünk igazságtalanok: a díjazott művek megérdemlik a figyelmet - és rajtuk kívül is még egypár. S azt is elégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy több filmrendező, producer - elsősorban a házigazda franciák közül - valósággal hadat üzent az amerikai, a hollywoodi filmdiktatúrának, amely teljesen uralja a világ filmpiacát. Következményeként rengeteg az értéktelen, öncélúan látványos és erőszakos, véres produkció. Valóban ideje lenne gátat vetni ennek a terjeszkedésnek. A mozinak a való élet felé illenék fordulnia. S aminek kifejezetten nem örülhetünk: az idén nem válogattak be magyar fűmet a versenyprogramba. Hosszú idő után először történt ilyen. De lehet, hogy meg kell barátkoznunk vele. Nagy kár volna. Fábri Zoltán, Jancsó Miklós és mások sikerei folytatást kívánnak. (ok) A Huozse című kínai film megosztott kü- löndíjat kapott. Szereplői a bemutatón: Gong Li és Gi-You, aki elnyerte a legjobb férfialakítás díját is Az Arany Pálma díjat Quentin Tarantino Pulp Ficton című filmje nyerte. Képünkön Bruce Willis és Maria de Medeiros, az alkotás két főszereplője A zsűri másik különdíját Nyikita Mihalkov Utomlionnye című műve nyerte. Képünkön a művész (középen) kislányával és a férfi főszereplővel, Oleg Mensikowal SZERKESZTŐSÉGÜNK IS TÖBB KÉPESLAPOT KÜLDÖTT Százhatvanmillióan írtak neki - meggyógyult • • O t évvel ezelőtt, szinte az egész világot bejárta a hír: egy angol kisfiú, Craig Shergold agyában tojás nagyságú tumort találtak. A halálraítélt gyermek azt kérte: írjanak neki annyi lapot vagy levelet, hogy bekerülhessen a Rekordok könyvébe. S megindult az áradat. Argentínától Zimbabwéig, Margaret Thatchertől Michael Jacksonig, Gorbacsovtól Madonnáig mindenhonnan, mindenki írt az élettől búcsúzó gyermeknek. Két év múlva a levelek száma több mint 16 millió volt, a harmadik esztendőben 33, ma pedig már 160 millió. Marion asszony, az édesanya legfőbb gondja az, hogyan lehetne véget vetni a küldemé- nyözönnek. Mert a feladók zöme ma is azt hiszi, hogy egy haldokló kisfiú utolsó kívánságát teljesíti, aki éppoly kicsi és beteg, mint fél évtizeddel ezelőtt. Szerencsére egyik sem igaz. Craig már 15 éves kamasz, s ami a legfontosabb: meggyógyult. A daganatról kiderült: nem rosszindulatú. A többit az anya most megjelent könyvében meséli el. M indehhez csak annyit: az angol kisfiú Nógrád megyéből is rengeteg képeslapot és levelet kapott. Hivatalok, vállalatok sokasága kapcsolta be szerkesztőségünket a levelezésbe, mint ahogyan tettük másokkal mi is. Nemes, szép gesztus volt mindenkitől. Tresó Gábor, akinek a színjátszás tartalmasabbá tette a fiatalságát Ma már világosan látszik, hogy az amatőr színjátszás fénykora a hatvanas évek második felére esett. Ugyanakkor a hetvenes években, de még a nyolcvanas évek elején is tovább virágzott ez a műfaj. Tresó Gábor balassagyarmati fiatalember 1973-ban kapcsolódott be a mozgalomba.- Hogyan emlékszik vissza a kezdetre?- Szép évek voltak, tagadhatatlan. Az amatőr színjátszás tartalmasabbá tette a fiatalságom éveit. Jó kis közösség alakult ki, bejártuk az országot, Csehszlovákiába is eljutottunk. Szerették a verseket- Akkor még vevők voltak az emberek a versekre.- így van. A mi csoportunkban többen igen jó színvonalon szavaltak: Merczel Erzsi, Kalas Jutka és mások előadása élményszámba ment. Sokat jártunk versösszeállításokkal az üzemekbe, iskolákba. Abban az időben tényleg szerették a verseket az emberek.- Hogyan alakult további pályafutása?-Átkerültem Csikász Pistához, az Ex Libris-be. Főszerepeket játszottam. Talán a legA színjátszó emlékezetesebb előadás a Poloska volt. Az irodalmi színjátszó napokon az E. Fehér Pál vezette zsűri talán épp ideológiai megfontolásokból nem értékelte nagyra az előadásunkat. Politikailag nem volt szerencsés a választás. A közönség viszont díjazta a produkciót: óriási tapsot kaptunk a volt megyeháza alagsorában.- Ketté törte pályáját a katonaság?- Attól függ, honnan nézzük. Katonaidőm alatt is szavaltam, irodalmi összeállításokat adtam elő. Érdekességként említem a kaposvári kulturális napot, melyen azt terveztem, elmondom Gál Sándor Arc nélküli szobrok című versét. Azért voltam ilyen bátor, mert már kevés időm volt a leszerelésig. Szóval, meghallgatták a verset, és azt mondták, ezt azért mégsem.- Leszerelése után folytatta az amatőr színjátszást?- Persze. A művelődési házban létezett egy csoport, melyet Tibay András vezetett. Igaz, gyakorlatilag nem működött a társaság. Beszálltam, újjászerveztem a csapatot, s bemutattunk pár darabot. A Bicskei-korszak- Ez az időszak Bicskei Gábor idejövetelével egybeesik?- Nem sokkal az előbb említettek után Halmai Laci idehozta Bicskei Gábort. Azt hiszem, Balassagyarmat történetében akkor alakult ki a legerősebb amatőrszínpad. Gábor neve fogalom volt a szakmában. Több korosztály beszállt a munkába. A József Attila ösz- szeállítással Kecskeméten aranydiplomát nyertünk.- Aztán ennek az aranykornak is vége lett. De miért?-Bicskei Gábort állami és pártszinteken egyaránt támadták. Nem fogadta be a város vezetősége. Gábor nem jószántából ment el a városból. Ezeket a történeteket később egy könyvben meg is írta.-A nehézségek miatt abbamaradt a színjátszás?- Egy darabig még csináltuk, aztán szétszéledt a csapat. Próbálkoztam egy zsoltár-összeállítással...- Hosszú csönd következett, ám most megint visszatért régi szerelméhez...- Mindig is hiányzott az előadás, de nem hívott senki az utóbbi időkig. Egyszer megszólított Romhányi Gyula költő barátom. Elmondta, hogy írt egy darabot, minden kész, csak a főszereplő hiányzik. Csikász István előbb Tibay Andrást ajánlotta, de ő nem vállalta. Gyula rám gondolt, s megkért, vállaljam a szerepet.- Elsőre vállalta?- Igen, mégpedig úgy, hogy nem ismertem az írást. Bevallom, éhes voltam a színpadra. És a Gyula iránti tiszteletem is motivált. Aztán az is közrejátszott döntésemben, hogy a város lassan már évtizede nem indított színjátszó csoportot az ISZN-en. Az a csodálatos taps- Embert próbáló lehetett a Halom előadása, mivel egyetlen mondat sem hangzott el a darabban.- Nem volt könnyű, de megérte.- Milyen érzés volt hallani újra a tapsot?- Az előadás után óriási megkönnyebbülést éreztem. Amúgy a taps mindig csodálatos érzés. Itt jegyzem meg, hogy nem kaptunk semmiféle támogatást, a város vezetői meg sem köszönték, hogy képviseltük Gyarmatot.- Milyen terveket sző?- Szeretném folytatni a színjátszást, a szavalást. A Szabó Lőrinc-ünnepségen is mondtam verset. Jó lenne tovább dolgozni; fiatalokkal, vagy akár önállóan. Ádám Tamás Mulatságos helyzet; a közönség szerette, a zsűri nem kedvelte - jelenet a Poloskából (balról jobbra: Macskássi Zoltán, Tresó Gábor és Csikász István)
