Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-25 / 121. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. május 25., szerda Hírcsokor Kategóriagyőzelem A hét végén Esztergom kör­nyékén rendezték meg a rali OB soros futamát, a Cham- pion-Arbau ralit. Miután a Mogürt-Salgó ralin csak az élvonal vetélkedett, így ez a verseny a II. osztály idény­nyitó futama volt egyben. Ezúttal a rali II. osztályban elért salgótarjáni sikerről számolhatunk be olvasóink­nak. A Nógrád Volán SE versenyzői, a Buta Zsolt- Medve György páros - Lada 2107-tel versenyezve - az N/3-as géposztályban győz­tesként haladt át a célvona­lon. Teljesítményük az N csoport abszolút sorrendjé­ben a harmadik helyet jelen­tette számukra. Sőt, a Lada Kupában is vezetik a sor­rendet. Szereplésük kelle­mes meglepetés. Súlyos sérülés Mohácsi László, a Pásztó SE kitűnő középpályása, a Bag ellen súlyos sérülést szenvedett. A labdarúgót a mérkőzés helyszínéről szál­lították a kórházba. Akkor úgy tűnt, meg kell műteni, az alaposabb vizsgálatok azonban szerencsére megál­lapították, hogy erre nincs szükség. Gyógyulása azon­ban időigényes, nem való­színű, hogy ebben az idény­ben számíthatnak Pásztón játékára. Homann a pálya szélén Az SBTC-szurkolók Füzes­abonyban örömmel fedezték fel a pálya szélén Homann Richárdot, a kitűnő balhát­védet. A Dunakeszi elleni mérkőzésen szemsérülést szenvedett Stécé-játékos ugyanis elhagyta a kórházat. Már csak gyógyszeres keze­lést kap, s ha nem lép fel komplikáció, akkor csütör­tökön el is kezdheti az edzé­seket. Helyezések Schwehatban Herczeg Vince és Pálfalvai Zoltán edzők vezetésével öt­tagú atlétikai versenyzői gárda vendégszerepeit va­sárnap az ausztriai Schwe- hat városában. A Salgótar­jáni KDASE atlétái, Ajkler Zita, Garami Katalin, Sáfár Zoltán, Tóth Balázs és Pál Csaba, a hazai versenyző­kön kívül belga, litván, orosz, ukrán, cseh, szlovák és német sportolókkal vet­ték fel a küzdelmet. A ha­gyományos, pünkösdhöz kötődő viadalon a tavalyi évhez hasonlóan, idén is ki­tűnően szerepeltek fiatalja­ink, hiszen Garami 800 m-en a második helyen, Pál Csaba 1000 m-en harma­dikként ért célba. ili LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE (6.) -1958: SVÉDORSZÁG A Fekete Gyöngyszem első fellépése Az 1958-as világbajnokság új színt hozott a labdarúgók éle­tébe. Feltűntek a brazilok, s ve­lük a rendkívül technikás, amel­lett kiváló erőnlétre alapozott futball. Magyar csalódás Hazánkból Svédországba meg­fiatalított együttes utazott. Az egykori Aranycsapatból mind­össze négyen maradtak hír­mondónak Grosics, Bozsik, Budai és Hidegkúti személyé­ben. Ez a csapat már nem volt az igazi. Balszerencsénkre a házigazdákkal kerültünk egy csoportba. A svédeken látszott: céljuk a világbajnoki cím el­nyerése. Ennek érdekében az Olaszországban profiskodó já­tékosaikat is hazahívták, így felállhatott az ördöngős Lied- holm - Hamrin - Gren hármas. Ki is kaptunk tőlük 2-1 arány­ban. Pedig a mi gárdánk sem volt éppen kutyaütő. Igaz, a Puskás fémjelezte együttes tu­dásszintjét nem érték el, azon­ban olyan új tehetségek bonto­gatták szárnyaikat, mint Mát­rai, Sipos, akikről még sokat hallunk. Mellesleg a salgótar­jáni Szojka Ferencet is ott üd­vözölhettük a csapatban. A folytatásban a mieink dön­tetlenre végeztek a walesiekkel. Utána legyőzék Mexikót. A to­vábbjutásért a szigetországiak­kal ismét meg kellett küzdeni. Ezen a találkozón - mit szépít­sük a dolgot - kikaptunk, még­pedig nem utolsó sorban Gro­sics bakijainak „köszönhetően”. így került a magyar labdarú­gás a mennyből a pokolba. Idézzük csak fel a korabeli tu­dósítást. Lássuk, a pártatlan új­ságíró hogyan jellemezte a a magyarok teljesítményét: „Ro­konszenves, de ólomlábú fiúk, akiknek még mindig nem mondták meg, hogy a futballt a pálya hosszában és nem szélié­ben játsszák. Pedig amilyen jól tudnak bánni a labdával, egé­szen biztosan képesek lennének előre is rúgni.” Pelé, Pelé, Pelé! Ezen a vb-n új csillag tűnt fel a labdarúgás egén. Teljes polgári nevén Edson Arantes do Nas- cimentónak hívják, de az egész földkerekség csak Peléként is­meri. Amit ez a 17 éves fiú a bőrgolyóval művelt, arról áriá­kat zengtek Stockholmtól Malmőig. Vezényletével a bra­zil gárda sima úton jutott a dön­tőbe. A Fontaine-nel és Kopá- val - ők sem akármilyen focis­ták voltak - felálló franciákat 5-2-re páholták el az elődöntő­ben, s ilyen arányú méretes za­kót osztottak ki a fináléban az alaposan belelendült, de a „szambások” rohamait már állni nem tudó házigazdáknak. A brazil labdarúgás ezzel el­indult a csúcsok meghódítására, a magyar futball pedig elkezdte zegzugos, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított gö­röngyös útját járni a süllyesztő felé. Hegedűs Henrik (folytatjuk) VISSZAPILLANTÓ A LABDARÚGÓ NB III. LEGUTÓBBI FORDULÓJÁRÓL Kapaszkodik a Jászberény, de hiába... Novák János karmester­ként is jelesre vizsgázott Már csak négy forduló van hátra a labdarúgó-bajnokság harmadik vonalában. A Stécé megőrizte ötpontos előnyét az üldöző Jászberénnyel szem­ben. Pedig a jászságiak na­gyon „szívják” magukat a ta­vaszi idényben. Igaz a SBTC-t ez hidegen hagyja. A tarjániak a saját rit­musukat játszva, szorgos mé­hecske módjára gyűjtögetik a pontjaikat. A hét végi játéknap előtt sokszor elhangzott: ez lehet a mindent eldöntő forduló. Ugyanis mind a két együttes olyan ellenfél otthonába látoga­tott, amelyek már jó előre fen­ték a fogukat a két éllovasra. Előbb a Stécé méretett meg. A nagy múltú csapat alapos vá­laszt adott a kétkedőknek, hi­szen a fiatal Novák vezérletével hamar elrendezte a füzesabo­nyiakat. A mérkőzés „szépség­tapasza”, hogy Oláh Béla a má­sodik játékrészben kiállítatta magát, Horváth pedig össze­szedte a hatodik sárga lapját, így a csattár a következő két mérkőzésen a lelátóra kénysze­rül. Vasárnap aztán a Jászberény is alaposan megverte a karcagi­akat. így az élen nem változott semmi. Legfeljebb csak annyi, hogy ismét egy fordulóval kö­zelebb kerültünk a végéhez. A másik sorsdöntő találkozót Gyarmaton játszották. Tóth Fe­renc tanítványai egész jiéten készültek a nagy megmérette­tésre. Mert az utolsó öt fordu­lóban kell biztosítaniuk a bentmaradást. Ennek egyik ál­lomása volt a szombati. Ezt Szűcsék megnyerték, de most jön a többi. A szombati győze­lemnek csak úgy lesz értéke, ha vasárnap Bagón is pontot vagy pontokat tudnak szerezni. Kí­váncsian várjuk a folytatást. A hétközi botrányos lemon­dások, távozások után kíván­csian utaztam Pásztora. Tettem ezt azért, meg egyrészt a régi tudósítónkat is „lapátra tették”, másrészt pedig kíváncsi voltam az érem másik oldalára is. Nos, nem sokkal lettem oko­sabb. Mindenesetre ismét bebi­zonyosodott, hogy az igazi út a saját nevelésű fiatalok szerepel­tetése. Hiszen még mindig ez a legolcsóbb. Ezt Pásztón egy kicsit elha­nyagolták. S most váratlanul érte őket, hogy egyszerre hét if­júsági játékossal kellett kiáll- niuk az ellen az Apc ellen, ahol olyan rutinos futballisták kerge­tik a bőrgolyót, mint az NB Il-t megjárt Kovács B. és Juhász. Bár kikaptak, nem kell szé­gyenkezniük a pásztóiaknak, mert ezen a mérkőzésen még esélyük is volt a pontszerzésre. A kérdés csupán annyi, hogy ezek a fiatalok mire lesznek képesek egy jobb csapat ottho­nában. A szécsényi robogó gyors­vonatot szombaton a dunakeszi vasutasok szemaforja állította meg. Si sa mester tanítványai már el is felejtették a vereség keserű ízét, hiszen utoljára a ta­vaszi második fordulóban vol­tak kénytelenek „kalapot emelni” az SBTC előtt. Most sem úgy nézett ki Dunakeszi­ben, hogy zakóznak, ám a sorra kihagyott helyzetek megbosz- szulták magukat. Reméljük, ez a vereség csak botlás volt. Talán a héten ismét rendezik soraikat, s gyorsvonati sebességgel robog tovább a szécsényiek vonata. Pilinyi Az SKK II. megyei bajnokcsapata, álló sor: Juhász Béla, Magyar János, Laczkó Sándor, guggolnak: Szabó Péter, Anatolij Szebta, Dániel Tamás, Tóth Péter. A képről hiányzik: Balogh István, Országh Attila, Saxinger Csaba Igen, persze. Főleg a fekete színűek és azokból is a tarjáni fészekaljból származók. Leg­alábbis a kosárlabdaberkek­ben ismét bebizonyosodott, hogy a régi, nagy csatákat megélt, rutinos játékosok még játszva maguk mögé utasítják a helyi feltörekvő nemzedék trónra éhes legjobbjait. Mert valljuk meg őszintén, az SKK II., azaz az „öregfiúk” csapata minden ellenfelét magabizto­san, a játék igazi szépségeit is felvillantva győzte le. Juhász Béláék most is megmutatták, hogy a fizikai fájdalmak elle­nére, néha-néha oxigénsátor­ért kiáltva is lehet nagyszív­vel, nagy akarással játszani és győzni. A kissé már lomhán mozgó veteránok fejben még mindig többet tudnak erről a játékról, mint a sok-sok fiatal tehetség, akik nem képesek megbecsülni istenadta képes­ségeiket. Az SKK II. által megnyert megyei bajnokság után az osztályozókon keresztül vezet az út az NB Il-es bajnokság­hoz. Lehet, hogy az utánpót­lás szempontjából sem lenne rossz a másodosztályú meg­mérettetés. Csakhogy ez is pénzbe kerül. Persze lehet, hogy kevesebbe, mint amennyit érne. d.t. A sasok soká élnek, ugye? TIZENNÉGY MEGYEI TELEPÜLÉS A KIHÍVÁS NAPJÁN Reggeli torna kakasszóra Cserhátsurány bringásai - tavaly Ma, pontosan 0 óra­kor megyénkben is megkezdődött a Ki­hívás napja rendez­vénysorozata. A legfrissebbek a cserhátsurányi fiata­lok voltak, akik az éj­félt jelző sípszó után aerobic-diszkóval in­dították a megyei ak­ciót, s azóta is talpon vannak, rendezvé­nyek egész sorába kapcsolódva igye­keznek mind több ér­tékes pontot gyűjteni községüknek. Korán keltek a magyamán- doriak is, akik kakasszóra reg­geli tornáztak. Ma a tömegsport a fő sportág megyénkben. Játékos vetélke­dők, falvak közötti kerékpáros versenyek, a községet körül­futva, délelőtti iskolai és dél­utáni családi rendezvényekkel gyarapítják községük, lakótele­pük pontjainak számát. Tizennégy lakóterület neve­zett a nemzetközi tömegsport­napra. Közülük a Bátonytere- nye három éve egyfolytában „csak” a második helyezést tudta megnyerni kategóriájá­ban, mert az érdiek, kivezé­nyelve a honvédséget, minden alkalommal orrhosszal előzik meg a Mátraaljai kisváros la­kóit. Most visszavágásra ké­szülnek. Színes, szórakoztató programok tömkelegével igye­keznek még az előző évek tel­jesítményét is túlszárnyalni. A nap szinte valamennyi órájában történik a városban valamilyen esemény, amelyen gyűjtögethe­tik a pontokat. -ili­A tarjáni kisegítő iskolások utaznak a döntőre A verseny győztesei: (balról jobbra) Kökény József, Oláh Ferenc és Beck Róbert Az elmúlt hét végén Salgótar­jánban, a Munkás úti salakpá­lyán tartották meg a kisegítő ál­talános iskolák XX. megyei at­létikai találkozóját.- Az eseményt szigorú isko­lai válogatóverseny előzte meg, a megye öt csapata részvételé­vel - mondta Barna Péter test­nevelőtanár. - Ez a verseny nagy seregszemle, részt vesz rajta Nógrád megye összes ha­sonló iskolája. A diákok, ké­pességeikhez mérten, igyekez­nek a legjobbat nyújtani. Rend­kívül lelkesek a gyerekek, oly­kor még a nagyoknak is példát mutatnak a szorgalmukkal. A rossz eredmény éppen úgy el­keseríti őket, mint másokat, hisz' az ember egyik fontos jel­lemvonása, hogy nem szeret veszíteni. Nyilván ebből adó­dik, hogy veszíteni is tudni kell. Az atlétikai versenyt 800 mé­ter futás, távolugrás, kislabda- dobás versenyszámokban ren­dezték meg, illetve a lányoknál a távolugrás és a kislabdadobás mellett 400 méter volt a futó­táv. Az országos döntőre, Gyöngyösre utazó tarjáni fiú­csapat: Molnár Sándor, Berki Gábor, Kökény József, Oláh Ferenc és Beck Róbert. A gyengébbik nemet a pász­tói iskola együttese képviseli. Kép és szöveg: Kun Király Farkasék vezetik a Budapesti Sólymok nyári gyermekkosárlabda táborát A tavalyi sikeren felbuzdulva az idén is megrendezik a ko­sárlabdázók nyári táborát, amelyen 10-14 éves lányok és fiúk vehetnek részt. A tábor vezetője, Farkas Attila - aki az SKK vezető edzője - el­mondta, hogy a legfontosabb dolognak tartják az utánpótlás nevelését. Reméli, hogy a rendkívüli lehetőséggel sok salgótarjáni és Nógrád megyei fiatal fog élni, hisz’ megyénk­ben egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend ez a sportág. Hátha még a fekete sasok ál­mai is valóra válnának...! Farkas elmondta azt is, hogy több segítője is lesz, el­sősorban a salgótarjáni csa­patból: Laczkó Sándor, Föl- desi Zoltán, Molnár Péter, Bede Miklós és Heinrich Ró­bert is. Ja, hogy Heinrich nem tar­jáni? Lehet, hogy ezen is ha­marosan tudnak változtatni. De lássuk most már részle­tesen. A Tungsram-Honvéd (Budapesti Sólymok) kosár­labda-szakosztálya 1994. jú­nius 13-tól heti váltásokban, 5 héten keresztül nyári kosár­labdatábort rendez 10-14 éves lányok és fiúk számára, két helyszínen. A Budapesti Honvéd sport­telepén (1134 Budapest, XIII., Dózsa Gy. út 53.) hétfőtől péntekig, naponta 8-18 óráig tartanak a foglalkozások. A résztvevőknek napi 2 edzést, háromszori étkezést, uszodát és filmvetítést biztosítanak. Agárdon, a Velencei-tavi Sportiskola vízparti edzőtábo­rában (1484 Agárd, Tópart utca) hétfő déltől szombat délutánig tart a táborozás. A gyerekeket az edzőtábor szál­lodájában helyezik el, és napi 2 edzés, háromszori étkezés, fürdés a tóban, filmvetítés sze­repel a programban. Az uta­zást egyénileg, illetve csopor­tosan vonattal lehet megol­dani. Farkas Attila elmondta, hogy jelentkezni május 9-től minden hétfőn 17-19 óráig, minden szerdán 17-19 óráig a Budapesti Honvéd kosár­labda-szakosztály irodájában (1134 Budapest, XIII., Dózsa Gy. út 53. Telefon: 270-0744/76-13 mellék) lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents