Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

7 1994. május 18., szerda Diákpanoráma 7. oldal ' A téma a padokon hever Padfirkák... ákombákom, ir­kafirka. Miért is firkálunk az iskolapadokra? Talán unaloműzésként, vagy csupán azért, mert ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy min­den üres helyet betöltsünk? Esetleg megszokásból, vagy mert ha a másik csinálhatja, akkor én miért ne? Valószínű­leg mindenki más-más okból. Az iskolába belépve akarat­lanul is ránk telepszik az a jól ismert hangulat, amelyhez hoz­zátartoznak a megszokott arcok és tárgyak, a mosott szivacs és a kréta egybevegyült szaga, s persze az ismerős padfirkák, néha rajzzal illusztrálva, ame­lyek minden nap ott várnak ránk. A tanárok üldözik, mégis szinte valamennyi iskolában ta­lálkozhatunk efféle, bűnös dí­szítő motívumoknak is nevez­hető firkákkal. így például a folyton izguló, bizonytalan diák puskáival: „n-dik gyök A (n.gyöke a)...”,„a mechanikai hullám olyan periodikus mozgás, amelyben...”, „1572. augusz­tusa hugenották lemészár­lása...”; az örökké álmodozók terjedelmes, szerelmi vallomá- spival: „Szeretnék szeretve sze­retőt szeretni. Szabad-e szí­vemnek szívedhez szegődni? Szólj szaporán szerelmes szí­vemhez! Szép szerelmem, szí­vemből SZERETLEK”; a nagy zenerajongók egyénileg össze­állított slágerlistáival, amelyen jelenleg az ACE OF BASE: The singn című száma vezet; különféle megjegyzésekkel: „Társasán szép az élet, azért vagyok egyedül.” Stílusuk és mondanivalójuk alapján megkülönböztethetünk továbbá vicceket: „Mi az: Kicsi, piros, és nem látszik - Paradi­csom a kanyarban; jókívánsá­gokat: „boldog születésnapot”; véleménynyilvánításokat az is­koláról: „a suli 33 emelet mi­lyen a pokolban...”; a tanárok­ról, más diákokról, órák szín­vonaláról, egymás gondolatai­ról és rajzairól filozófiai eszme- futtatásokat: „az a vágy, hogy kevésbé legyünk rosszak, nem tesz kevésbé rosszá. Csak a tö­kéletesség vágya tesz kevésbé rosszá. Tapasztalati tény tehát, hogy a tökéletesség vágya va­lóságos.” Ide sorolhatók még az órák­ról hátralévő percek számolga­tása: „Még 15 perc a pokol­ból”, „Már nem bírom to­vább...”, „Végre kicsönget­tek!!!”. S a legközkedveltebbről még nem is ejtettünk szót: a padpos- táról. Néhány idézet: „Szia Reni! Vége a tavaszi szünetnek, tiszta a pad. Indulhat a levelezőtago­zat!” „Becsinálok!!! A tanárok kicsinálnak. Most mit csinál­jak?” íme a jó tanácsok: „Ve­gyél be hasfogót!”, „Hordjál Liberót, esetleg Ultra Pam- perstü” Ezek a levelezések többnyire névtelenül zajlanak, annál is inkább, mert így kisebb a lebukás veszélye. Egy-két diák elkezdi, s kis idővel már 6-7, esetleg több ta­got is számlál a levelezőkor. Mivel a padnak óráról órára új gazdája akad, így futótűzként terjedhetnek a magvas gondola-' tok. De a diákok nemcsak egy­másnak üzennek ezúton, hanem például a takarító néniknek is: „Kedves takarító nénik! A mo- zidiscontban leárazták az Aja- xot, most már ezzel tessék a padokat pucolni! Hiszen tudják, hogy Ajaxszal szebb, Ajaxszal más...” Láthatjuk tehát, hogy a pad­firkák híven tükrözik az iskola szellemét, diákjainak gondol­kodásmódját. S legvégül egy jó tanács: „Legyetek szívesek, ne firkáljá­tok össze a padot!!!” (Koszi!) Takács Bernadette Kecskés Zsófi Ispán Anita Egyetlen iskola négyszáztíz pályázata a 35. évfordulóra Április 25-én rendezte meg is­kolánk azt a gyűlést, melyen a 35 éves évfordulóra beadott pá­lyamunkákat értékelték. Össze­sen 410 pályázat érkezett be. A legtöbbet föld- rajzból adták be a tanulók (293 db). Az alsó tagozatosak: iro­dalmi és rajz témában az iskola életéről, a felső tagozatosak: „Ügyes kezek”, „Én iskolám, köszönöm most neked” (iroda­lom), „Milyennek látom a vilá­got” (föld­rajz) címmel nyújtottak be pá­lyázatokat. A helyezéseket így állította össze a hozzáértő zsűri. „Ügyes kezek”, kézimunka: I. Varga Orsolya, Valecsik Zsu­zsa (mindkettő 5. b.), Barkács kategóriában: I. Kleczkeny Ta­más (5. b.). „Én iskolám...”, 5-6. évf.: I. Strabák Ildikó (5. b.), 7-8. évf.: 1. Herezik Vanda (8. c.). „Milyennek látom...”, 5-6. évf.: I. Válóczy Petra (6. b. ), 7-8. évf.: I. Verlieh Lilla (8. c. ). Az alsó tagozat helyezettjei, irodalom, 3. évf.: I. Kovács Dóra (3. a.), 4. évf.: I. Gazsi Eszter (4. b.). Rajz, 1-2. évf.: I. Gálik Emília (2. a.), 3-4. évf.: I. Bazsala Judit (4. b.). A helyezettek az oklevél mellé könyvutalványt kaptak. Vertich Lilla Kodály Zoltán Ált. Iskola Salgótarján v ——^ Balassi-ünnepség Somoskőn A Balassi-év eseményei május­ban is folytatódnak. A Somoskőújfalui Általános Iskola tanulói, tanítói, tanárai Somoskő várában ünnepeltek. Május 9-én emléktúrát ren­deztek, s a túra állomásain a gyerekek számot adtak ismere­teikről, tudásukról, ügyessé­gükről. A felkészülést már hó­napokkal ezelőtt megkezdték. Megismerték Balassi Bálint életútját, gyönyörködtek verse­iben, korabeli zenét hallgattak, „várjátékot” tanultak. Az emléktúra utolsó állo­mása Somoskő vára volt, ahol Balassi is megfordult szerel­ménél, Losonczy Annánál. Fönn a vár falainál, a várudvar­ban tartották a játék záróműso­rát. A természetes díszlet, a korhű ruha, a XVI. századi mu­zsika emlékezetes marad a gye­rekek számára. Itt, a várban találkoztak a Somoskőújfalui tanulók a test­vériskolájuk, a losonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ta­nulóival, tanáraival. Együtt ün­nepeltek, együtt játszottak! Koronczi Kornélia Az oldal mondata „Az örökös vándorút véget soha nem ér, S ha nincsen gyökered, elvisz a szél.” Bródy János Aki látta, nem tud többé egyszerű tananyagként gondolni a II. világháborúra! Egy mozilátogatás története: Schindler listája Április utolsó napjait egyetlen gondolatunk kísérte végig: „Már megint iskoiamozi!” A vélemények megoszlottak. Volt, aki örült: Olvastam már, és nagyon jó volt. Kíváncsi vagyok, hogyan tudták ezt filmre vinni!; II. világháború, zsidók, mé­szárlás... Biztos, hogy hatalmas nagy fdm lesz!... És volt, aki kevésbé: Ó, már megint! Na, most ugyan milyen unalmas fil­met adnak?; Hallottátok, hogy több, mint háromórás lesz? Tuti, hogy nem bírni végigülni! Oscar Schindler több mint ezerháromszáz zsidó életét mentette meg a fasizmus idején. Címszerepló': Ben Kings­ley. Jelentős szerepet kapott a filmben Liam Neeson így kezdődött. Aztán a megszokott módon mindenki átvánszorgott a moziba. Kiabálások, ki-be futkosások, türelmetlen nyüzsgés előzte meg a film kezdetét, mintha mindenki készült volna a „kínszenvedés 195 percére.” Végül sötét lett... Rendező: Steven Spielberg. Ennyi nagy mozisiker után ilyen komoly film csak rossz lehet, merült fel sokunkban. Elkezdődött a film. Mindenhol suttogások, hogy ki, mikorra tervezi a ló­gást, s főleg hogy hogyan. Ez a téma azonban fokozatosan vesztett érdekességéből, s minden egyre csendesebb lett. A második órára a beszólá­sok is elapadtak. Már senki nem akart elmenni! Néhol előkerült a zsebkendő is, s mindenki csak ült, és nézett maga elé! A vásznon két szál vörös rózsa Schindler sírján, s vége. Senki nem nevetett egyetlen jeleneten sem, ami­kor újból felidézte, s nem ro­hant a buszhoz. Mindenki csak értetlenül nézett körbe, idege­nek lettek az utcák, mintha akkor jártunk volna ott elő­ször, mintha egy teljesen más világba léptünk volna ki. Mi­től volt ekkora hatása? Ezt le­hetetlen szavakba foglalni. Eddig a II. világháborúról nem sokat tudtunk, s az is csak annyiból állt, hogy mikor, hol, milyen csata volt, és hogy rengeteg ember meghalt. Ez a film nem az esemé­nyekről beszél, a háborút be­lülről mutatja be. Az emberek, sőt ami még szörnyűbb, a gye­rekek kétségbeesett félelmét, életösztönét, kiszolgáltatott­ságát jeleníti meg. Minden pil­lanatban ott van a halál, s senki nem tudja, hogy ki lesz a következő. Schindler, aki üz­leti érdekből belép a náci pártba is, a halál és a rettegés világában nő emberré, hatal­mas emberré. Pénzzé teszi mindenét, és életeket vásárol rajta, mégis belerémül a tudatba, nem tu­dott megmenteni még több, több és több embert. Lidércnyomásos film volt, aki látta, nem tud többé egy­szerű tananyagként gondolni a H. világháborúra. Zvara Enikő Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szak- középiskola, Salgótarján PÁSZTÓI KOSZORÚ. Szomorúfú'z ágai hajolnak a nagy palóc író szobra fölé. A kis park csendjében a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanu­lói idézték a névadó mesemondó emlékét Pásztón. Népi szokások Nagykálló határában, a ha- rangodi tó partján hagyo­mányőrző, kézműves-tán- cos-zenés, nomád sátortábor várja az élményekre vágyó jelentkezőket június 29-től július 7-ig. Jelentkezési ha­táridő: május 30. Részvételi díj 14 éves korig 6400 fo­rint, 14 éves kortól 7200 fo­rint. Jelentkezni lehet: II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ, Nagykálló, Báth- ori út 1. Tel.: (42) 363-141. Bábjáték, cigánytánc Április 30-án délután ben­sőséges ünnepély színhelye volt a hugyagi művelődési ház. Az elmúlt évhez hason­lóan, az idén is sokoldalú, színvonalas műsorral kö­szöntötték az alsó tagozatos általános iskola tanulói az édesanyákat és a nagyma­mákat anyák napja alkalmá­ból. A rendezvény fő szer­vezője Farkas Józsefné taní­tónő volt. A tanulók először verseket, dalokat, majd egy- Janikovszky Éva írásaiból készült - jelenetet adtak elő. A műsorban szerepelt még bábjáték, szintetizáto- ros kíséretű énekszámok és önfeledt cigánytánc is. A legnagyobb sikert a palotás aratta, melyet magyar nép­viseletbe öltözve, záró­számként táncoltak az isko­lások. A műsor végén a gye­rekek virággal köszönték meg az édesanyák és nagy­mamák jóságát, szeretetét. Visszaemlékezés Virág tanár úr matematika órán a negatív számok elmé­letét okítja a 6. osztályos ta­nulóknak. Röpködnek a plu­szok meg a mínuszok. Az óra végéhez köze­ledve megkérdezi a gyere­keket, hogy tudnának-e pél­dát mondani a negatív szá­mok alkalmazására. A gye­rekek sorolják a példákat. Végül Laci - az osztály esze- mondja el az elképzelését.- A fél négyes busz Szé- csényből üresen indul. End- refalván felszállnak nyol­cán, s a pilinyi elágazónál leszállnak tizenketten. Ezután Laci, mint aki jól végezte dolgát, leül.- Virág tanár úr megkér­dezi:-No, és nincs tovább? Laci ráfeleli:- De igen van. Szalma- teresen még felszállnak né­gyen, és akkor nem lesz a buszon senki ! Elmondta: Szmorad Ferenc polgármester(Cerzuza, isko­lai újság, Karancsság) Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária A vizsgáztatók nem haraptak (a próbafelvételin) A Bolyai János Gimnázium­ban próbafelvételi vizsgákat tartottak két tárgyból. A törté­nelemből és magyarból to­vábbtanulni készülő diákok­nak volt alkalmuk - még tét nélkül - megismerkedni a fel­vételi vizsgaszituációval és a követelményekkel. Mi vár rájuk? Igaz, még ezt a próbát sem merték sokan vállalni: a már­cius 31-én sorra került írásbe­lin 15-en írtak történelem és 5-en magyar felvételit. A je­lentkezők között ott voltak a Bolyai, a Madách és a Tán­csics diákjai is. A tavaszi szünet után egy héttel került sor a szóbeli vizsgára. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem há­rom gyakorlott felvételiztető tanára vállalta a vizsgáztatást, és a jelentkezők hiteles képet kaphattak arról, hogy mi vár majd rájuk. Â szóbelire még keveseb­ben vállalkoztak: heten törté­nelemből, hárman pedig ma­gyar nyelv és irodalomból „felvételiztek”. Közönségnek azonban nem voltunk híján, a kíváncsiság szokás szerint na­gyobb volt, mint a vállalkozó­kedv. Volt, akinek azt is meg­érte, hogy a szóbeliért Balas­sagyarmatról ideutazzon. Míg az írásbeli az 1991. évi felvételi feladatsor megoldá­sából állt, a szóbelin az „igazi” felvételi tételeiből kellett húzni. Nullától tizenötig Az értékelés a felvételi pon­tozás sajátosságai szerint tör­tént. Nullától tizenöt pontig terjedően minősítették mind az írásbeli, mind pedig a szó­beli teljesítményt. A vizsga végén a történész, a nyelvész és az irodalmár is összegezte az eredményeket, amelyekből kiderült, hogy a szorgalmasan tanuló, bár még lámpalázas diákoknak van esélyük, hogy felvételt nyer­nek, főként, hogy most már majdnem rutinos vizsgázók. Még senkit sem Egy hónappal a felvételi vizsgák előtt az eredmény nem lehet közömbös. Még bő­ven van mit tanulni, hiszen összesített pontszáma alapján még senkit sem vettek volna fel. Annyi azonban kiderült, hogy a vizsgáztató „nem ha­rap”. Bátran neki kell vágni a megmérettetésnek. S. I. Területi versenyt nyert a Kossuth iskola csapata A közelmúltban rendezték meg Kossuth Lajos halálának száza­dik évfordulója alkalmából meghirdetett verseny területi fordulóját. Helyszíne az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola volt. Ide Észak-Magyarország há­rom megyéjéből jöttek az isko­lai selejtezőn túljutott csapatok. Az erőpróba rettentően ala­pos és pontos felkészülést igé­nyelt a nagy államférfi életéből és munkásságából. Háromfős csapatunkkal - tagjai: Győré Orsolya, Csohány András, Deli Gergely — igen szoros küzdelemben, végül is győzedelmeskedtünk. Csoportunk felkészítő tanára Herbályné Németh Katalin volt. Deli Gergely 8. oszt. Kossuth Lajos Ált.Isk. Bátonyterenye

Next

/
Thumbnails
Contents