Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-16 / 114. szám

1994. május 16., hétfő SporTTükör - Mozaik 11. oldal KOSÁRLABDA NB l/B: KIKAPTAK A SASOK BUDAFOKON Fortuna pezsgőben fürdött BUDAFOKI KE-SALGÓTARJÁNIKK 100-99 (42-50,89-89) Budafok, 200 néző, v.: Forrai, Verbényi. Salgótarjáni KK: BEDE (11), Skurin (17/3), Zserajics (30), Borók (2), FÖLDESI (32/9). Cs.: Tóth Á. (3/3), Fekete Cs. (4), Klugh (0). Edző: Far­kas Attila, Laczkó Sándor. Kipontozódott: Borók a 36. percben. A mérkőzés kezdetétől hatal­mas hangzavar, mólés szurko­lást jellemezte a találkozót. A furcsa hangulat azonban nem zavarta Farkas fiait, hogy ma­gukhoz ragadják a kezdemé­nyezést, és pontos, fegyelme­zett játékkal elhúzzanak ellen­felüktől. A határozott védeke­zés elmaradt, de könnyen sze­reztek pontokat, így perc- ről-percre nőtt az előny. A fél­idő sem tudta megtörni az SKK lendületét és a 27. percben már 13 pont volt az előnyük. Sajnos, a vendégeknek nem sikerült végig türelmesen szőni a támadásokat, így néhány tak­tikai fegyelmezetlenség után felzárkózott a Budafok, sőt kis­vártatva egyenlíteni is tudtak. Hosszabbítás következett, ahol az idegesség volt a fősze­replő. Földesi és Skurin pontja­ival ismét előnyre tett szert az SKK, de az erőn felül pályán tartott Tóth Ádám, aki szemmel láthatóan még nem heverte ki sérülését, nagyot hibázott, és Várszegi, a hazaiak legjobbja, kihasználta a lehetőséget. Egy ponttal győzött a Budafok. A találkozó végén Földesi volt a leginkább letörve, hisz’ olyan játékot produkált, amit még nem láttunk tőle. Egysze­rűen olyan energikusan, pont­erősen játszott, hogy a Buda­foktól megszokott gusztustalan módon sem tudták megakadá­lyozni a pontszerzésben. Földesi Zoltán ezúttal el- lenálhatatlan volt. Harcolt, küzdött, sorsdöntő kosarakat dobott, de ez is kevés volt Földesi mellett biztos pont­nak számított Bede, aki talán az egész év legkiegyensúlyozot­tabb játékosa. Ezen a találko­zón a cserék nem váltották be a reményeket. A hirtelen csa­patba került Tóth Á. talán nem érezte a játék ütemét, így a kri­tikus pillanatokban hibázott. A Salgótarjáni KK a mérkő­zés nagy részében mutatott tel­jesítménnyel győzelmet érde­melt volna. A Budafok azonban kihasználva a vendégek megin­gását, kipaszírozták a győzel­met, amihez jól statisztáltak az enervált bíráskodást produkáló játékvezetők. -dt­Feltámadás, bentmar adás BALASSAGYARMATI KÁBEL SE - CSÖMÖRI KSK 33-25 (17-9) Balassagyarmat, 200 néző, v.: Gyúró, Láda. Kábel: Ocsovai - Bán 3, Gergely 7, Cseri 12/4, Tillman 9, Kertész 5, Kovács 4. Cs.: Szukán (kapus), Dósa (kapus), Kürtössy, Kiss, Jámbor 1. Edző: Lombos István. A csömör legjobb dobói: Boskó 7, Anhalt 7, Molnár 6. Hétméteresek:5/4, ill. 4/1. Kiállítások: 8 perc+1 ki­zárás (Ocsovai), ill. 8 perc. Eredmény alakulása: 9. p.: 4-2, 20. p.: 10-6, 37. p.: 21-11, 42. p.: 21-15, 54. p.: 28-23. Már az első percektől meg­látszott, hogy a csömöriek egy­személyes játékot játszanak, ugyanis szinte csak Boskó lőtt kapura. A Kábel tudatosabban szőtte támadásait, a remekül játszó két áttörő, Kertész és Gergely jóvoltából nyolcgólos előnyre tett szert. A második játékrész azzal kezdődött, hogy az ellenfél já­tékosát ziccerben visszarántó Ocsovait a játékvezetők végleg kizárták a játékból. Az őt helyettesítő Szukán vi­szont remekelt. A gyarmatiak a tízgólos vezetés tudatában könnyelműsködni kezdtek, fel­jött a Csömör. A végére ismét összeszedték magukat az Ipoly-partiak, a vendégek pedig más lehetősé­gük nem lévén, színészi pro­dukciókkal vezették félre a já­tékvezetőket. Az utolsó percek már izga­lommentesen teltek el. A Kábel egy pillanatra sem engedve ki kezéből a vezetést, jó játékot nyújtva biztosította továbbra is NB I/B-s tagságát. Jók: Szukán, Kovács, Ger­gely. Lombos István: Eddigi leggyengébb ellenfelünkkel szemben arattunk magabiztos győzelmet. Hegedűs Henrik Államkötvény 1997/H CSAK 3 NAPIG Mindössze három napig lehet jegyezni a most első ízben külföldiek által is megvásárolható Magyar Államkötvényt. Az 1997/H jelű érték­papír iránt iránt világszerte nagy az érdeklő­dés. Mint ilyen esetekben nem ritka, ha nagyon sokan akarnak venni a papírból, az a kibocsá­tás után megemelheti az árfolyamot. A Magyar Államkötvény 1997/H éves bruttó kamata fix 25%. Ez a hasonló futamidejű értékpapírok között je­lenleg a legnagyobb. A 25%-os kamat a csök­kenő inflációs tendenciákat figyelembe véve jó befektetésnek tűnik. vezmény csak a három éves, vagy annál hosszabb futamidejű értékpapírokra vonatko­zik. További előny, hogy ez évtől a kamatok után fizetendő forrásadó mértéke 20%-ról 10%-ra csökkent. Többszörös biztonság Ennek a kötvénynek is természetes velejárója, hogy az Állam mind a kamat, mind a tőkefizetést garantálja. A kisbefektetők érdekében a kibocsá­tás nemzetközi tanácsadója, a GiroCredit Buda­pest az értékpapír futamideje alatt bármely idő­pontban vételi ajánlatot tesz az 1997/H köt­vényre. Ha a futamidő lejárta előtt szüksége van a pénzre, forduljon a GiroCredithez, amely napi árfolyamon vásárolja vissza Öntől a kötvényt. A FŐ FORGALMAZÓ ÉS KIFIZETŐ HELYEK: OTP Bróker Rt. 1051 Bp„ Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Salgótarján, Balassa­gyarmat, Pásztó, Rétság, Bátonyterenye, Szécsény • MNB Nógrád Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. • Budapest Bank Rt. Salgótarján Jegyzés A Magyar Államkötvény 1997/H jegyzésének időpontja: 1994. május 16-17-18. Á kamatozás kezdőnapja: 1994. május 27. A három év futami­dejű kötvény igen széles értékesítési hálózatban je­gyezhető. Adócsökkentés A Magyar Államkötvény 1997/H meg­vásárlására fordított összeg véglegesen le­vonható az adóalapból - annak 30%-a erejé­ig -, ha a befektető magánszemély, az érték­papírt az idén megveszi, és lejáratig nem adja el. Érdemes tudni, hogy ez az adóked­Nemere István Ravasz, mint a róka (6.) Olykor volt valami barátnőféle, itt töl­tött egy-két napot, vagy egy hetet, az­tán ő is bemondta az unalmast. Egy felügyelőt nem is lehet igazán szeretni - kezdtem hinni, pedig nem vagyok pesszimista természetű. Háromnegyed hatkor kimentem a partra. Oswald a küszöbön ült és a szá­ját nyalogatta, de most nem szólt semmit. Hiába hívogattam, nem jött oda hozzám. Szuverén lélek, és az is köztudott, hogy a jóllakott macskák hirtelen megsüketülnek. A telefon kitartóan csöngött. Oda­mentem, felvettem. Nem kellett szól­nom, hogy Patton. A telefonáló jól tudhatta, hogy ott és akkor csak én ve­hetem fel. HELLÓ FELÜGYELŐ... ELIN­TÉZTEM A MÁSODIKAT. Sokáig álltam ott a kagylóval a ke­zemben, azt hiszem. Csak a búgást hal­lottam a készülékből. Megvallom, a döbbenet hatott rám. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik. A hang ismét ugyanaz volt, géppel torzí­tott, de úgy tűnt, már kezdem fel­ismerni, kezdem észrevenni bizonyos emberi sajátossá­gait. Ma már tudom, csak képzelőd­tem. Azt sem hittem volna, beváltja a szavát! Amit alig huszonnégy órával előbb mondott nekünk. Nekem. Ami­kor tegnap öt-negyvenkor kimondta, hogy „kinyírta” az elsőt, sejthettem volna, én gondoltam is rá, hogy lesz majd második. És íme, itt van. Nagyot nyeltem. Egy percig sem ké­telkedtem benne, igazat mondott. Hi­szen tegnap Preston hullája bizonyí­totta igazmondását. Ma pedig... szóval itt egy újabb bizonyíték? Sokáig álltam ott a felkelő nap aranyfényében, és nem tudtam szaba­dulni a számok logikájától. A sorszá­mozás kérlelhetetlen törvényei szerint - ha az elsőt követte a második, akkor a második után a harmadik jön, nem igaz? * Odabent megint nem szóltam a tele­fonról. Remélhetőleg nem tűnt fel senkinek, hogy a szokásosnál koráb­ban mentem be a kapitányságra. Őszintén szólva nem lepődtek meg, azt hitték, a Preston-ügy késztetett ko­rai felkelésre. Owens is ott volt, együtt indultunk hát a városba. Úgy tervez­tem, még egyszer végigjárjuk azokat a mulatókat, ahol ő uralkodott. Ilyenkor persze zárva voltak, de talán a szom­szédok láttak valamit? Már a negyedik mulató tizenkettedik szomszédjánál csöngettünk be - Prestonról még egyetlen használható adatot sem kap­tunk - amikor a rádiótelefonon a köz­pont hívott bennünket:-Patton felügyelő egy utcai tele­fonból azonnal hívja fel a kapitánysá­got. Tudtam, mit jelent ez. Olyan hírük van, amit nem akarnak az éterre bízni, mert az újságírók, tévések is hallgatják hullámhosszunkat. Ezt, persze, tiltja a törvény, de ezeknek a hiénáknak semmi sem szent ezen a világon. Talán azért is olyan ez a világ, mert a többiek sem tartják be a játékszabályokat, nem csak a „hiénák”. Megálltunk hát az első fülkénél és tárcsáztam.- Patton.- Matt vagyok. Most telefonáltak egy Brawer-hegyi villából. A hangjában feszültség. Ismertük egymást, és az életet. Egyszerűen azt kérdeztem:- Ki az áldozat?- Maloney. Maloney! A prostik királya, szintén Donald Ródd, az ifjabbik Rodd-fivér embere.- Mondd a címet, indulok. Akkora felfordulást már régen lát­tam azon a környéken. A Bra- wer-domb vagy „hegy”, mint említet­tem már, az elit lakóhelye. Owensnek igencsak kellett nyomnia a szirénát, hogy végre bejussunk. Mintha minden épkézláb ember a környékről odagyűlt volna, lehetőleg a tíz méteres luxusko­csijával, félig keresztben az utca bejá­ratánál. Izzadó rendőrök próbáltak rendet teremteni. Az utca túloldalán kisebb tömeg állt, komor arccal. A vér látványára vágytak, vagy legalább egy hullaszállító hordágyra. A tévések is jöttek. Végre bevergődtünk az ud­varra, szóltam a fiúknak, az újságíró­kat egyelőre tartsák vissza. A villában csend, rend, nyugalom. Lamberti és Gregg referáltak:- A hulla a garázsban. A házat nem forgatták fel, minden érintetlen. Az ujjlenyomatokat most veszik le, de aligha lesz köztük a tettesé. Kesztyű­ben dolgozhatott... Vagy talán nem is járt a lakásban, a garázsban várta meg Maloneyt?- Riasztó?- Nem szólalt meg. A tettes oda- künn várhatott az áldozatra a sötét kertben, és amikor Maloney a ga­rázsba hajtott, beugrott utána. Malo- neynak csak annyi ideje lehetett, hogy kilépjen és előhúzza a pisztolyát, amire mellesleg nem volt engedélye... Két golyót kapott, az egyik a szívébe ment, és ez éppen elég volt neki.-Testőrök...?- Csak egy volt neki, az sem mindig járt vele. Olykor más feladatot kapott. Kihallgattuk a fickót, azt állítja, itt volt a házban, nem kísérte el a gazdáját, mert az valami ügyet intézett, amihez nem kellettek tanúk... A lövéseket nem hallotta, a tettes alighanem hangtompí­tót használt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents