Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-16 / 114. szám
1994. május 16., hétfő Óvásoktól - Olvasóknak 7. oldal Pf. 96 — A Hírlap postájából A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. BARÁTSÁG KLUBUNK AJÁNLATA Kedvezmény nyugdíjasoknak Görög tengerparti üdülést ajánIdőben készüljünk fel saját halálunkra! lünk azoknak a kispénzű nyugdíjasoknak, akiknek a havi jövedelme nem haladja meg a 14 ezer forintot. Május 31-étől június 9-éig üdülhetnek a Barátság Klub nyaralóiban 6 ezer forintért; június 7-től 16-ig 7 ezer forintért. Vendégeink első osztályú autóbuszokkal utaznak. Összkomfortos lakásokban, kétágyas szobákban laknak. Utasaink félpanziós ellátásra is befizethetnek forinttal a helyi magyar csárdában. Földközi-tengeri hajóutat ajánlunk azoknak az olvasóinknak, akik szeretnék megismerni Athént, a Rhodos és Ciprus szigeteket, és Izrael leghíresebb városait: Betlehemet, Jeruzsálemet, Tel Avivot. Utasainkat első osztályú buszok viszik Athénig. A hajón kétágyas kabinokban laknak és teljes ellátást kapnak. A szigeteken és Izraelben autóbuszok várják őket és viszik a nevezetes emlékhelyekre. A részvételi díj: 55 ezer forint. Június 28-án Hollandia fővárosába, Amszterdamba utazunk autóbusszal. Megismerkedünk Európa egyik leghíresebb, legérdekesebb városával. A részvételi díj 22 ezer forint. Hazai kirándulásaink közül május 29-én a kámi arborétumot ajánljuk olvasóinknak, ahol virágzik a százszínű rododendron. Az utazás és ebéd 1.000 forintba kerül. Június 19-én hajókirándulást rendezünk a Dunán Budapesttől Visegrádig. Felnőtteknek 450 forint, gyerekeknek (15 évesig) 300 forint a részvételi díj. Májusi klubnapunkat 28-án rendezzük a régi megszokott helyen, az Ajtósi Dürer sor 21-22. sz. alatti vendéglőben. Művészvendégünk: D. Farkas Bálint. A vacsora és a belépő 600 forint. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy szívesen vállaljuk az Ajtósi Dürer sori vendéglőben - kedvező árakon - lakodalmak, születésnapok, évfordulók, baráti találkozók megrendezését. Amennyiben ilyen igényük van, forduljanak bizalommal szervező irodánkhoz: Budapest, 1055 Fáik Miksa út 7.sz. Telefon: 06-1-13-27-332. Elővételi jegyek kaphatók a Barátság Klub Anna báljára, amit július 23-án rendezünk a Táncsics nevű dunai hajón. A belépő és vacsora 2 ezer forint. A fenti programokra jelentkezni lehet: Nógrád megyében a Szakszervezetek Házában, Salgótarján, Fő tér l.szám alatt, vagy a 06/32. 317-244/121 sz. telefonszámon, illetve Boskó Hildánál, Salgótarján, Centrum Áruház, földszinti virágbolt. Telefon: 310-055. Lakástelefon: 315-673. Annak idején úton-útfélen beszéltek az „ügyről”, de olyan megvilágításban, hogy Ma- conkán pap nélkül kellett eltemetni egy asszonyt, mert a pap nem jött el. À valóságos tényállást azonban csak az Egy furcsa temetés elégiája című írásból ismerhettem meg a Nógrád Megyei Hírlap május 9-ei számából. A cikk alapján félreérthetetlenül megállapítható, hogy úgynevezett társadalmi temetésről van szó, az elhunytat az egyház liturgiája helyett polgári személy által elmondandó búcsúztatóval kívánták örök nyugalomba helyezni. Ez a polgári személy azonban balesetet szenvedett, így a kívánt szolgáltatást nem tudta teljesíteni. Az emiatt történtekkel kapcsolatban azonban tisztázandó néhány kérdés, melyre a ma- conkai egyházközség képviselő-testületének bármelyik tagja készséggel adott volna szakszerű, világos magyarázatot, hiszen valamennyien jól A Nógrád Megyei Hírlapban Ádám Tamás újságíró az ízes magyaros és az Utálom azokat, akik a melósok vérét szívják - mondja Vidomusz János című cikkekben a Civitas Fortissima Körre félremagyarázható tájékoztatást közöl. A Civitas egy kulturális pályázaton 120 ezer forintot nyert. Ha az újságírót valóban érdekelte volna a pénz sorsa, egy telefonbeszélgetésből is megtudhatta volna, hogy múlt év októberi kiutalása óta az OTP-ben kamatozik. A cikk nyomán most egyesek arra Nagy érdeklődéssel olvastam a Nógrád Megyei Hírlap április 26-i számában az országgyűlési képviselőjelöltek véleményét az oktatás nagy kérdéseiről. Engem csupán Speidl Zoltán azon észrevétele ragadott meg, miszerint - Egy biztos: A szovjet típusú 8-osztályos modell kizárólagossága, mint minden kizárólagosság, káros. Bevallom, a mai napig nem tudtam, hogy a nyolcosztályos iskola szovjet modell. Én, tudniillik szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen 1934-ben fejeztem be a polgári ismerik az egyház szabályait és a helyi szokásokat. Az alábbiakban kizárólag a magam véleményét írom le, erre senki sem adott sem megbízást, sem felhatalmazást. Társadalmi temetéssel azokat az elhunytakat szokták eltemetni, akik életük során nem voltak vallásos (istenhívő) emberek, vagy vallásukat nem gyakorolták. (Szokást említek, és nem előírást, vagy törvényt). Megjegyzem, hogy a temetkezésnek ezt a módját választó emberek életük során tisztességes, becsületes, munkájukat szorgalmasan elvégző állampolgárok voltak, vagy lehettek. De: nem tették magukévá, nem vallották az apostoli hitvallásban ( a Hiszekegyben foglaltakat, a „várom az eljövendő örök életet” gondolatot). Nyilván a szóban forgó embertársunk is ezek közé tartozott, bár mindenkinél fennáll a lehetőség, hogy az utolsó pillanatban „megtérjen”, megváltoztassa addig vallott nézeteit. A végső tisztelet megadására felkért polgári személy tehát nem jött. Ekkor támadt az a „mentő” ötlet, hogy legalább papot hívjanak. A kérésre az első pap azt felelte: -Ha ló nincs, szamár is jó lenne? - Ez a kérdés a polgári életből nagyon jól ismert minden magyar ember előtt, de a gyász pillanatában bizony kissé gúnyosnak tűnik. A másodikként felkért pap azért nem vállalta a szertartás elvégzését, mert nem az ő körzetéhez tartozik. Tudni kell, hogy miként vannak község-, megye-, ország- stb. határok, ugyanúgy vannak egyházközségi határok is, és ahogy az egyik település polgármestere nem avatkozik bele egy másik település polgármesterének munkájába (mert nem illetékes), ugyanúgy nem illetékes egyik plébános sem a másik plébános működésébe beleavatkozni. A harmadikként említett pap pedig éppen egy másik elhunytat temetett. várostól én megbízást és felhatalmazást kaptam, hogy a temetkezési vállalkozóval a veszélyes három fát kivágattatha- tom. A várostól kapott felhatalmazás alapján közöltem Káplár András temetkezési vállalkozóval a kérést, aki a nyárfák alatt lévő pótolhatatlan Szeplőtelen Szűzmária szobrot, a kongregációk ajándékát, megmentette az esetleges pusztulástól. Kamarás József Civitas Fortissima Kör elnökhelyettese Balassagyarmat Megkérdezhetném: Ha az elhunyt istenhívő volt, miért nem kérték azonnal, első alkalommal az illetékes plébánost, hogy szerettüket az egyház liturgiája szerint helyezzék örök nyugalomra? Ha viszont nem volt vallásos ember, akkor miért a gyászoló család, rokonok, szomszédok és ismerősök nevében megjelent fenti címet viselő írás? Nem jó, ha mindig másokat hibáztatunk. Inkább már életünk folyamán készüljünk saját halálunkra. Mi a teendő? Ahogy én a maconkai embereket ismerem, az elhunyt emlékére hamarosan síremléket állítanak. A síremlék avatásakor valaki emlékezzen meg az elhaltról. Ha pedig a síremléket az egyház szertartása szerint szeretnék felavatni (megáldani), ennek módját a gyászolók beszéljék meg az egyházközség plébánosával. Mahunka József Bátonyterenye A jó szándék kétségtelen A kérdés az, hogy a Civitas által nyert pénz miért az OTP-ben pihen? Nem azért kapta a kör. Akkor a hivatal is berakhatta volna az OTP-be, hogy kamatozzék. Úgy tudom, hogy még semmiféle munkálat nem folyt a könyv kiadását illetően. A Vidomusz-cikkből kiderül, hogy nem három, hanem hat fát vágtak ki. írásbeli engedély nem volt, ezt Kamarás József - akinek jó szándéka vitathatatlan és akit mindig nagyra becsültem és becsülök - is elismerte. Sajnos, még mindig áldatlan állapotok uralkodnak azon a helyen. Ádám Tamás A város hatalmazott fel az intézkedésre A nyolcosztályos iskola valóban szovjet modell? gondolnak, hogy manipulálunk a pénzzel. A kiadandó könyv összeállítás alatt áll, s miután a pénzt a Civitas idei, 75 éves évfordulójára kapta, bőven van időnk a könyv megjelentetésére. A katonatemetőben nem akácfákat, hanem három magasra nőtt és részben már elkorhadt, veszélyes nyárfákat vágtak ki. A plébániák és többen a város lakói közül sürgették a gyors intézkedést, ezért a Civitas ez ügyben eljárt a polgármesteri hivatalnál és a környezetvédelmi megbízottnál. A iskola negyedik osztályát, öcsém pedig, aki 1924 decemberében született, 1939-ben végezte el az állami elemi iskola nyolcadik osztályát. Eddig soha fel sem merült bennem, hogy testvérem a horthysta korszakban már szovjet típusú iskolába járt. Én nem tudom, hogy a volt Szovjetunióban hány osztályos volt az általános iskola, de úgy emlékszem, mintha az egyik pedagógus ismerősöm tíz osztályt mondott volna. De lehet, hogy tévedek, vagy nem jól emlékszem? Mucsi Lajos Salgótarján A jeruzsálemi siratófalat sokan látogatják Elhanyagolt a ságújfalui határ Nyolcvankét éves nyugdíjas vagyok. Segíteni szeretnék azoknak, akik földhöz jutottak, csak hát nehezen tudnak elindulni a föld megművelésével. 1945 előtt mi úgy gazdálkodtunk, hogy 10 kát. holdon volt 6 szarvasmarha, 2 ló, ez az állomány annyi trágyát termelt, hogy 2 kát. holdat meg tudtunk trágyázni minden évben. A műtrágya ismeretlen volt, a parasztember mindig tudta, hogy melyik munkát mikor kell elvégezni. Búzát mindig a pillangósok után, lóhere-, bükköny-, a kukorica-, krumpliföldet megtrágyáztuk és így jó búzatermést vártunk és az is volt. A 10 kát. holdról mindig a fele búza, árpa, zab, majd szükség szerint vetett takarmány, lucerna, lóhere és egyéb. Majd szükség szerint kukoricát, krumplit, az asszonyok téli munkájukhoz kendert vetettek. Minden parasztháznál volt szecskavágó, a jó parasztember megetette a kukoricaszárat, az árpaszalmát, pelyvát, volt egy nagy láda (100x100 cm-es), ebbe keverte a gazda a szecskát, összevágta a kukoricaszárat, árpaszalmát, szénát, egy kis lóherét, pelyvát, mindezt a nagy ládába összekeverték, és 10 kg répát elreszelve egy kissé meglocsolva a szecskát, rászórtak 2 kg korpát, vagy malomi pallást, mindez összekeverve nagyon jó takarmány, az állatok nagyon szerették, jó kondícióban voltak és semmi nem ment veszendőbe. Sajnos ezt jelenleg nem lehet megtenni, amit 40 év alatt tönkretettek, azt nem lehet 1-2 év alatt helyrehozni. Szomorú: a Kádár-rendszer elvette a parasztembernek a földjét, lovát, tehenét, szekerét, a föld iránti szeretetét, és a munkakedvét, ezért nehéz az újrakezdés. A ságujfalui határ ha sími tudna, nagyon hangosan zokogna, mert emberemlékezet óta így elhanyagolva még nem volt. Háború előtt 300 fővel kevesebben laktunk a faluban, mégis egy talpalatnyi föld nem volt, ami nem lett volna megművelve, de még a báró és Ságujfalu népe is nagyon szerette a földet és szorgalmas nép. Ondrék András S ágúj falu OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Kötelezö-e a hagyatéki eljárás lefolytatása? Olvasónk szüleinek egyedüli gyermeke, tehát egyetlen örököse mindennek, senkivel semmi vitája nincs, s a hagyatéknak is a birtokában van. Kérdezi, hogy minden esetben kötelező-e a hagyatéki eljárás lefolytatása, hiszen nem mindegy, hogy fizetnie kell vagy sem a hagyaték átadásáért? A hagyatéki eljárás lefolyta- I tása nem minden esetben kötelező. Mindig le kell azonban folytatni a hagyatéki eljárást, ha az örökhagyó után belföldön ingatlanvagyon (családi ház, öröklakás, üdülő, telek, stb.) maradt. A belföldön maradt ingó hagyatékra a hagyatéki eljárást viszont csak akkor kell lefolytatni, ha az ingóságok értéke meghaladja a 20 ezer forintot és a. / a hagyatékban szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú, cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett vagy ismeretlen helyen távollévő személy érdekelt, vagy b. / nincs ismert örökös, vagy c. / az örökösök között a devizajogszabályok szerint külföldinek tekintendő személy is van, s végül d.l a leltározást az örökösként érdekelt személy, a vég- rendeleti végrehajtó, a hagyatéki hitelező vagy a gyámhatóság kéri. Noha jogszabály nem teszi kötelezővé, valójában minden esetben le kell folytatni a hagyatéki eljárást akkor is, ha az örökhagyó tulajdonában gépkocsi, motorkerékpár, motorcsónak, vitorláshajó stb., tehát olyan ingóságnak minősülő vagyontárgy volt, amelynek tulajdonjogát hatóságilag nyilvántartják, mert ezek tulajdonjogát csak hagyatéki eljárással lehet megszerezni. A hagyatékban érdekeltek érdekében le kell folytatni a hagyatéki eljárást azokban az esetekben is, amikor a hagyatékhoz csupán a hagyatéki eljárás során igazolt személy(ek) juthatnak. így például, ha a hagyatékhoz fenntartásos takarékbetétkönyvben, gépkocsi- nyeremény-betétkönyvben vagy egyéb értékpapírban elhelyezett összeg tartozik, vagy ha az örökhagyó utolsó havi nyugdíja a hagyaték tárgya, mivel a pénzintézetek (OTP, takarékszövetkezet stb.), illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság csak annak fizeti ki az örökhagyót megillető összeget, aki jogosultságát hitelt érdemlően igazolja. Gyakran előfordul, hogy az örökhagyó CSÉB vagy más életbiztosítási szerződésben a kedvezményezettet kifejezetten nem jelölte meg. Ilyenkor a kedvezményezett a biztosított örököse, akinek személyét a biztosítónál is hagyatéki végzéssel vagy öröklési bizonyítvánnyal kell igazolni. A fentiekben leírt esetek tehát olyanok, melyekben a jogszerzést hitelt érdemlő módon kell bizonyítani, tehát a valóság az, hogy ha jogszabály nem is írja elő, de lényegében nagyon ritkán kerülhető el a hagyatéki eljárás! A hagyatéki eljárás lefolytatására az a közjegyző illetékes, akinek a működési területén az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye volt, illetve ennek hiányában az örökhagyó meghalt, vagy akinek működési területén a hagyatéki vagyon van. A hagyatéki eljárásra illetékes közjegyző nevét és havi beosztását a helyi önkormányzat (Polgármesteri Hivatal) és a helyi (városi, vagy kerületi) bíróság hirdetőtábláján kifüggesztett hirdetés igazolja. A közjegyzőt tevékenységéért munkadíj és költségtérítés illeti meg, melynek mértékét jogszabály állapítja meg. Dr. Verebélyi Gyula
