Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-11 / 84. szám
4. oldal Óvásoktól - Olvasóknak 1994. április 11., hétfő A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf 96 A Hírlap postájából az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Meghamisított történelem ___________A BARÁTSÁG KLUB ÉS LAPUNK EGYÜTTESE___________ M agyaros ízek és zamatok Görögországban Bevallom, nem akartam hinni a szememnek, amikor elolvastam az 1944-es német megszállásról kiadott kormánynyilatkozatot. A nyilatkozat második bekezdése ugyanis ezt tartalmazza: „1944-ben az egész világra éhes két diktatúra szorításában vergődött az ország.” Nem vagyok ugyan történész, mint a kormányban résztvevő urak jó része, de én eddig úgy tudtam, hogy Magyarország ebben az időben a német fasizmus és az antifasiszta koalíció (az USA, Anglia, a Szovjetunió) szorításában vergődött. Az igaz, hogy zömében az antifasiszta koalíció egyik tagja, a Szovjetúnió kapta azt a feladatot, hogy Magyarországot felszabadítsa a német fasiszta elnyomás alól. Már geopolitikai helyzeténél fogva is. E felszabadítást igen jelentősen segítette az antifasiszta koalíció másik két tagja is, egyrészt a Szovjetúnió fegyveres erejének tárgyi-technikai segítségével is. Másrészt a koalíció másik két tagja, az USA és Anglia a légtérben, az ország fontos gócpontjának rendszeres bombázásával segítette a szovjet csapatok felszabadító harcát. Ügy gondolom, az ország lakosságának, népének lebecsülését, történelmi emlékezésének semmibe vételét jelenti e kiemelt nyilatkozatrész. Ez már nem csupán a magyar történelem, hanem a világtörténelem átírására is kísérletet jelent. Mucsi Lajos Salgótarján Nem kell többé magukkal cipelniük az éléskamrát azoknak, akik a Népszava Barátság Klubbal nyaralnak Görögországban. A jövő hónapban, tehát május 2-án magyar étterem nyílik az üdülőházaink szomszédságában. Utasaink már Budapesten forintban kifizethetik a félpanziós ellátást, amely napi hatszáz forint. Lehet még jelentkezni olcsó előszezoni üdülésre. A május 3-án és 10-én induló csoportok tagjai 7 ezer forintot fizetnek az utazásért és a szállásért. Május 17-én és 24-én induló csoportokban 8 ezer forint a részvételi díj. Az olaszországi üdülés májusban és szeptemberben önellátással 11 ezer forintba kerül. Vendégeink autóbusszal utaznak. Velence szomszédságában, Jesolóban összkomfortos lakásokban, kétágyas szobákban laknak. Hűtőszekrény, főző, étkező felszerelés áll a rendelkezésükre. Spanyolországban, a hírneves Barcelona közelében szállodai elhelyezéssel, kétágyas szobákban, félpanziós ellátással, májusban és szeptemberben - utazással együtt - 32 ezer forintba, augusztusban 34 ezer forintba kerül az üdülés. Akik szeretnének egy különösen érdekes európai várossal megismerkedni, azoknak hatnapos utat ajánlunk Amszterdamba, autóbusszal 22 ezer forintért. Hazai kirándulásaink közül ajánljuk a göcseji túránkat április 16-án 1200 forintért, vagy a Gerecse hegységi túránkat április 17-én 900 forintért. Április 29-én a kettészakított Komáromba látogatunk. Délelőtt megnézzük a szlovákai Komámót, délután a magyar Komáromban ebédelünk. A részvételi díj 1200 forint. Nyugdíjas olvasóinknak soproni kirándulást ajánlunk április 22-én, vonattal. Igénybe vehetik utazási kedvezményüket - a 70 éven felüliek ingyen utazhatnak. A résztvevőknek az ebédért és az idegenvezetésért mindössze ötszáz forintot kell fizetniük. Áprilisi klubnapunkat 23-án rendezzük az Eravis Szálló Éttermében. Két klubtagunk, Dávid Ferencné és Tóth László a klubnap keretében ünnepli lakodalmát. A belépő és a vacsora 600 forint. Felhívjuk olvasóink figyelmét a május elsejei majálisunkra, amit Pusztavacson, az ország közepén rendezünk. Az utazás és ebéd 1200 forint. A műsorban bárki felléphet, aki kedvet, tehetséget érez egy „Ki mit tud” vetélkedőre. Jelentkezni lehet: Salgótarjánban, a Szakszervezetek Székházában, a Fő tér 1. szám alatt személyesen vagy a 317-244-es telefonszámon. Barátság Klub Athén egyik nevezetessége a hírneves Parthenon Bencsik úr, segítsen! Teleki László gróf párbajra hívta Haynaut Több mint két évtizedes távoliét után tértem vissza szülőfalumba, Szirákra. Némi közhellyel élve azt is írhatnám, hogy nosztalgiával járom az általam utóbbi évtizedekben ritkán koptatott utcákat, keresve a reformkor nagy szellemét, amely itt, ebben a hajdani kis mezővárosban is jó táptalajra lelt. Az utam gyakran vezet el a csodálatosan szép Róth-Teleki-Dé- genfeld-kastélvhoz, amely engem mindig mágikus erővel vonz magához. Hogy miért? Ennek több oka is van. Tisztelt Bencsik Úr! Megkaptam a Magyar Postával Nógrád megye 4. számú választókerület polgárai részére küldött Hírlevelét. Elolvasván hiányérzetem támadt. Háromszor is átböngésztem mind a rövid életrajzát, mind az elképzeléseit. Azt azonban nem találtam meg a sorokban, hogy ön melyik párt képviseletében indul. Gondolom, ezt a többi választópolgár is tudni szeretné. Miért titkolódzik éppen a körlevélben? Most ismét nézem a levelét, s a végén találok egy igen apró betűvel szedett sort: „Kiadja a Magyar Demokrata Fórum”. Ennek ellenére még így sem tudom, hogy ön az MDF tagja-e, hiszen az MDF igazán nagy kiadó mostanában. De ha ön is MDF-tag, akkor kérem, ne küldjön több hírlevelet! Annak árát inkább küldje el az el- nyomorodott családoknak. Varga László Balassagyarmat A kastély a felső-magyarországi palotaépítészet gyöngyszeme, és a parkja is csodálatos. Hogy megmentsük az e- nyészettől, többször is tollat ragadtam, de írásaim pusztába kiáltott szavak maradtak volna az olajipari tröszt milliói nélkül. Elmaradt párbaj Legerősebb kötődésem azonban a gróf Teleki család iránti tiszteletemből fakad. Még gyermekkoromban ismertem meg id. Teleki József, id. Teleki László, József, Adám és László történelmi nagyságát. Azóta mindennél jobban érdekelnek. A kastélyban reformkori személyek fordultak meg: Petőfi. Madách, Veres Pálné, Szon- tágh Pál, Teleki Blanka, Batthyány és még számosán. Amikor itt bolyongok, „dolgozik” a fantáziám: vajon milyen, a jelenünket, jövőnket befolyásoló beszélgetések, tettek történtek meg e helyen? Pest és Párizs retteget és ünnepelt párbajhőse itt tanulta a fegyverforgatás, a toliforgatás fortélyait. Teleki László, a Ke- gyenc szerzője közismert volt párbajmániájáról, amelyet sokszor a politikai tüntetés eszközéül is használt. Sok híres párbaja közül a legnagyobb vihart mégis az egyik olyan kavarta, amely végül elmaradt. Törvénytelen kivégzés Amíg Teleki Párizsban a külföldi magyar diplomácia vezetésével van elfoglalva, addig itthon Batthyányi Latour gróf meglincselésének évfordulóján, 1849. október 06-án kivégezték. Teleki a nyugati sajtóban hevesen tiltakozott a törvénytelen eljárás ellen. Hiszen ha barátját a a felségárulás bűne miatt helyezik vád alá, akkor a Pragmatica Sanctióra alapult törvények értelmében csak a legfelsőbb királyi bíróság, nem pedig az osztrák tisztekből álló hadbíróság ítélhette volna el. Teleki nem rejtette véka alá Haynau iránti gyűlöletét sem. Olyannyira nem, hogy 1850. szeptember 11-én Montemo- rencyből keltezett levelében az osztrák tábornagyot párbajra hívta ki. Valószínű, hogy a bosszú napját ő is október 6-ra szerette volna időzíteni. A nyílt levél, amelyet a francia, belga, angol és német újságok is közöltek, s amelyet 1852. szeptember 1-jén megismétel, így szólt: Levél a bresciai hiénához „Úgy tekintem, mint egyik gyilkosát az ön parancsából Aradon kivégzett 13 tábornoknak, Batthyány Lajos grófnak, valamint egy sereg más áldozatoknak, kik vére bosszúért kiált. A tábornokok, kiket ön megöletett, függetlenségi harcunk hősei, s Magyarország jogának védői voltak. Batthyány Lajos gróf, e halhatatlan emlékű, nagy lélek, Magyarország egyik dísze, büszkesége, legjobb barátom vala. De az elégtétellel, mellyel ön adósom, meg kellett várnom, míg ön a magánéletbe vonult vissza. S most bizonyos vagyok, hogy ön ezen elégtételt meg nem tagadja. Határozzon találkozásunkra helyet és időt, lehetőleg közel Párishoz, s oly országban, ahová mennem szabad, erre kérem! Két tanúm le- end.” A fent idézett levelet Haynau kézhez kapta, de sietve otthagyva Aachent, előbb Ausztriába, majd Magyarországra utazott. Teleki 1852 augusztusában értesült arról, hogy a táborszernagy Ostendében tartózkodik. Sietett a párbajkihívását megismételni, gyűlöletét újfent kifejezni: ....mint kimondom, hogy éppen oly megvetést, mint iszonyt érzek ön iránt, s hogy ön épp oly alávaló, és silány, és gyáva szemeimben, amily gonosz és vérengző. ” A válasz ezúttal is elmaradt, mint ahogy a párbaj is. Teleki kihívásának azonban nyoma maradt a korabeli francia, belga, angol és német sajtóban. Halála tisztázatlan Haynau elkerülte ugyan Teleki pisztolyának golyóját, a végzetét azonban nem: egy év múlva, 1853-ban meghalt. A „Kegyenc” írója, a szabadságharc és az emigráció legnagyobb diplomatája, a határozati párt ünnepelt vezére, nyolc évvel élte túl gyűlölt ellenségét. Vele viszont golyó végzett, de máig sem tisztázott az, hogy a saját vagy a bécsi titkos rendőrség emberének pisztolyából indult-e el gyilkolni. Lankó László Szirák, Csurgó út 2. Nem az orvos tehet a gyógyszerárakról Idézem a Miskolci Rádió híreiből: „Sok a panasz arra, hogy az orvosok indokolatlanul drága gyógyszereket írnak fel a betegeknek.” Minthogy hasonló, egészségügy-ellenes hangulatot keltő hírekkel rendszeresen találkozunk a különböző médiumokban, engedtessék meg néhány észrevétel egy olyan ember tollából, aki valóban benne él a mindennapi gyógyításban. Ha a humánum oldaláról vizsgálódunk, akkor megállapíthatjuk, hogy az orvos - esküjének megfelelően - a kor színvonalán igyekszik gyógyítani a beteget. Ehhez a rendelkezésére álló választékból a lehető legjobb gyógyszert igyekszik adni. Mindez megkérdőjelezhetetlenül a beteg érdekét szolgálja. Úgy gondolom: annak az orvosnak, aki először hat évig egyetemi tanulmányokat folytat, majd egész életén át (!) folyamatosan továbbképzi magát azért, hogy lépést tudjon tartani a szakadatlanul fejlődő tudományos ismeretekkel, igenis joga van eldönteni: a választható gyógyszerek közül mikor melyiket indokolt felírni. Ebbe - megfelelő szakmai ismeretek hiányában - nem ildomos kívülről beleszólni, hiszen ez nem a magyar futball, amihez állítólag hazánkban mindenki ért. Szerintem az orvos bűnt követne el, ha fejében a gyógyszer felírásakor így fogalmazódnának meg az indokok: „íme, itt egy beteg: öreg is, szegény is, jó lesz neki az olcsóbb gyógyszer is. Közben pedig tudom, hogy az a másiknál tulajdonságaiban és hatásaiban egyaránt gyengébb minőségű.” Ilyen szemlélettel nem lehet gyógyítani, ilyen szemléletre nem szabad az orvost ösztönözni! Nem az orvosok tehetnek arról, hogy időről időre, a jövedelmekhez képest szinte már elviselhetetlen mértékben emelkednek a gyógyszerárak! Az orvos egyébként sem kereskedő, nem feladata ismemi a lassan már amúgy is követhetetlen gyógyszerárakat. Jó lenne már, ha egyes újságírók és politikusok végre abbahagynák azt az - úgy tűnik, a zászló színétől független - évtizedes gyakorlatot, hogy az elhibázott politikai-gazdasági helyzet miatt előállt feszültségek jó részét a mindig könnyen szapulható orvosokon és egészségügyi dolgozókon vezetik le. Ha a nevezettek csakugyan értő-látó szemmel néznék a hazai egészségügy helyzetét, ha maguk is az itt dolgozókon sokszor számon kért empátiával figyelnék a helyzetünket, akkor mindenekelőtt annak kellene feltűnnie számukra, hogy az egészségügyi dolgozók a ma „élvezett” erkölcsi-anyagi megbecsülés mellett egyáltalán még hajlandók dolgozni. Vajon mi tartja őket a pályán, ha nem az oly sokszor etikátlanul - kívülről - kétségbe vont humánumuk, szakmaszeretetük? Dr. Palkonyay Gábor osztályvezető főorvos JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Mit tegyünk, ha elveszik a jogosítványt? Második éve, hogy életbe lépett az a kormányrendelet, amelyik alaposan megszigorította a közlekedési szabályok ellen vétők büntetési tarifáit. Emelkedett a helyszínen kiszabható büntetések felső határa, de a kiemelten súlyos közlekedési szabálysértések - az ittas- és az engedély nélküli vezetés, a vasúti átjárón az áthaladási szabályok megszegése, valamint a sebességkorlátozás jelentős túllépése - olyan magas pénzbírsággal büntethető, amilyenre még nem volt példa. Egy-egy kirívó vétségért súlyos tízezreket kell fizetni, s a büntetést a vezetői engedély hosszabb-rövidebb idejű bevonásával is összeköthetik. Ez az, ami a legtöbb gépkocsivezetőt a legérzékenyebben érinti. Az eljárás viszonylag egyszerűen zajlik: a rendőrség igazgatásrendészete - ha a körülmények egyértelműek - tárgyalás nélkül meghozhatja a határozatot, kiszabhatja a pénzbírságot, kártérítést állapíthat meg, és elrendelheti a vezetői engedély bevonását. A döntés ellen persze helye van a fellebbezésnek, de sok esetben ez mit sem változtat a tényeken. Kevesen tudják, hogy a bevont vezetői engedélyeket nem adják vissza automatikusan a büntetés lejárta után. A kormányrendelet ugyanis a jogosítvány visszaadását utánképzéshez és megismételt vizsgához köti. Ez újabb büntetés? A hatóság úgy értelmezi: a közlekedési engedély feltétele. A dolog persze az érintettek szemszögéből korántsem így fest. Az utánképzésre kötelezettek bizottság elé kerülnek, ahol megállapítják képzésbeli hiányosságaikat. Eldöntik, hogy a vizsgára bocsátáshoz elegendő-e egy-két órás elméleti tanfolyam, netán a készségekkel, a jártassággal is bajok vannak-e. Esetleg elölről kell-e kezdeni a tanulást. Mindez persze pénzbe kerül, mintegy 3000 forinttól 17 ezerig terjedhet a „tanulás” költsége. Ez az új bírságolási rend azonban nem mindenki számára elfogadható. Többen az Alkotmánybírósághoz fordultak, sérelmezve az után- képzéssel kapcsolatos jogszabályokat. Tudniillik az is előfordulhat, hogy egy-egy botlással valaki - ha például egy falu külterületén 75 kilométeres tempóval kerül a traffipax „szeme” elé - a megélhetését veszíti el. Mai, munkanélküli1 séggel terhes világunkban ez sokak szemében aránytalan, sőt méltánytalan büntetés. Vizslás határában kaptuk lencsevégre Sőregiéket, akik a tavaszias időt kihasználva krumplit ültettek Fotó: kkj
