Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-05 / 79. szám

1994. április 5., kedd BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Uzsora Vannak itt nagy kaszások is közöttünk. A gyors meggaz­dagodás vágya sokakat hajt - sokszor az eszköz sem lénye­ges. Mindenáron meggazda­godni - tűzik zászlajukra a felületes kaszások. A jó kereskedő tudja: a kis árrés olykor nagyobb hasznot hoz, mint a hatalmas hézag. Aki olcsón kínálja portékáját, ahhoz odaszoknak a vevők - híre megy a városban, hol ér­demes vásárolni. Régi igaz­ság, hogy sok kicsi sokra megy! Balassagyarmat boltjaiban óriási különbségek mutatkoz­nak az árak tekintetében. Megesik, hogy egy doboz ci­garettáért akár tíz forinttal is többet fizet az óvatlan dohá­nyos. De ez mind semmi ah­hoz képest, ami a város kultu­rális házában tapasztalható. Mert azért az mégiscsak el­képesztő, hogy a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ büféjében az országos hírű színjátszó napokon (meglehet máskor is!) egy liter kólát 150 forintért mértek. Két liter, ugye háromszáz forint. Ha jól emlékszem, legutóbb az egyik frekventált helyen úgy száz forint körül pengettem le két lityóért, és átkokat szórtam az eladó felé. A Madách Imre irodalmi napokra összesereg- lett az ország színe-java. Több száz diák jött el az Ipoly-parti városba, hogy bemutathassák tudásukat, s néhány pohár kó­lával oltsák szomjukat két elő­adás között. Két választásuk maradt szegény ifjú színé­szeknek: az uzsorával megter­helt (kevés) kóla vagy a sem­mivel sem olcsóbb fanyar vö­rösbor. Tizennyolc év ide vagy oda, én a helyükben a vörösbor mellett döntöttem volna. Az legalább megárt. (ádám) Ellopták a titokzatos alagút támfáit Kamarás József, az alagút felfedezője Drégelypa- lánk. Szondi György védte hősiesen a tö­rök ellen a drégelyi vá­rat. Bár a tör­ténetet meg­énekelte Arany János is - máig rej­télyes néhány részlet a sors­döntő csata és maga a vár körül. A nyolcvanas évek elején egy balassagyar­mati amatőr kutató titokzatos alagútra lelt a vár közelében. Kitartó munkával feltárták az alagút jelentős részét. Most meg valaki ellopta a kígyó­ként kanyargó földalatti utat. Maroknyi sereggel védte Szondi 1552-ben a drégelyi vá­rat. Lehettek vagy százötvenen a végvári vitézek, akik példát mutattak hősiességből. A kevés fellelhető dokumentum sok mindenre nem ad választ. Asz- szonyok, gyerekek is tartózkod­tak a várban az ostrom idején, ám amikor a törökök véres ál­dozatok árán, Szondi testén ke­resztül bejutottak a várba, fe- hémépet alig találtak. A le­genda szerint alagúton távoztak az erődítményből. Igen ám, de sokáig nyoma sem volt az alagútnak. Jó tíz éve történt, hogy Kamarás Jó­zsef balassagyarmati amatőr ku­tató teljesen véletlenül felfe­dezte az alagút száját a közeli Kutyika nevű dombon. Lelkes szervezésbe fogott az idős úr: segítőket keresett, s talált. Kel­lettek is a dolgos kezek, mivel sok helyen beomlott a földalatti út. Lassan haladt a munka, hi­szen bányatámokkal alá kellett dúcolni a puha talajt. Közben kőből kiépítették a bejáratot, lakatot tettek az ajtóra, hogy óvják az alagutat. Nincs már messze a vár, ám pénz híján nem folytathatták a feltárást. Nagyon kellenének a segítők, akik pénzzel is támogatnák a feltárást. Aki arra jár mostanában, szomorúan tapasztalja, felelőt­len egyének megrongálták az alagutat. A föld gyomrában a támfákat kiszedték, ellopták. Több helyen beomlott a föld. Leverték a lakatot is az ajtóról, melyet ugyancsak eltüntettek. Befizettek, még sincs vizük Száraz a csap Debercsényben A falu nagyharangjának legen­dáját már Balogh Béni ifjúsági író megörökítette, így a község kitörülhetetlenűl bevonult az irodalomtörténetbe. Ám a jelen kietlenebb ennél. Mint mindenhol Nógrádban, úgy ebben a faluban is a legége­tőbb gond a vezetékes ivóvíz bevezetése. Sajnos az egykoron kristálytiszta, egészséges víz mára ihatatlanná vált. Elszeny- nyeződött a felszín alatti víz, a nitráttartalom kibírhatatlanná vált. Nem lehetett tovább halo­gatni a döntést. El is határozták a falu elöljá­rói, a magyamándori önkor­mányzattal karöltve, hogy min­den debercsényi otthonban ve­zetékes víz csordogál hamaro­san. Az emberek nem sajnálták a pénzt: 25 ezer forinttal járul­tak hozzá családonként a költ­ségekhez. Megkezdődött a főcsatorna kivitelezése - normális meder­ben zajlottak az események. Szépen haladt a beruházás, az­tán egyszer csak megakadt. A kivitelező nem tudta tartani a határidőt. A gerincvezeték Szente irányából jön, folytató­dik Magyarnándoron keresztül Cserháthalápig és még tovább. Természetesen Debercsény sem maradhat ki. Igen ám, de a tervekkel ellen­tétben mind a mai napig nem fejezte be a kivitelező a beru­házást. Hiába fizették be a de- bercsényiek a huszonötezer fo­rintjukat, nem akar folyni a víz a csapból. Sokan joggal türel­metlenek - nem erre számítot­tak. A felelősöket biztosan meg­találják, de ettől még nem lesz víz a csapban, pedig nagyon kellene. így hát a debercsé- nyiek reménykednek, hogy hamarosan megnyithatják a csapot a fürdőszobában. (Ádám) Hatalmi szóval nem lehet - Megismétlődnek a múltbeli jelenségek Történt-e rendszerváltás a kultúrában? Pénzes Géza balassagyarmati festőművész polgármester is lehetett volna négy évvel ez­előtt. Nem vállalta. Teljesen visszavonult a politikai közsze­repléstől. Tanít, fest, fotózik. Neki is megvan a véleménye a körülöttünk zajló események­ről, csak éppen ritkán osztja meg velünk gondolatait. Most ezen ritka esetek egyikének le­hetünk tanúi. Nem vállalta a polgármesterséget-Kezdjük azzal, miért mon­dott le a képviselő-testületi mandátumáról?-Egyrészt az egészségem is rossz periódusban volt, más­részt a pedagógusi feladatok és a művészi munkám meghaladta a képzeletbeli tűrési szintet.-Nem bánta meg utólag, hogy nem lett polgármester?- Egyáltalán nem bántam meg, jól döntöttem, azt hiszem. Ilyen érzékeny embernek, mint én, nincs helye a politikában.-Nem indul a helyhatósági választásokon?- Nincs szándékomban in­dulni. Talán szükség volna a hozzám hasonló emberek jelen­létére, de hát van itt annyi önje­lölt megváltó, hogy esetleg ta­lálnak majd megfelelő embert a megfelelő posztra.-Tényleg vannak megfelelő emberek?- Hát igen, mintha azt a je­lenséget látnám megismétlődni, ami az 1947-es hatalomátvétel után történt. Elképesztő, hogy 1970-ben több partizán volt, mint '47-ben. Mos megdöbbe­néssel veszem tudomásul, hogy az előző rendszerben jóformán mindenki ellenzéki volt. A kultúra meg a támogatás- Váltsunk témát: ha más nem, Balassagyarmat aztán büszke lehet a kulturális ha­gyományaira. De vajon meg le­het-e élni a hagyományokból?- Az utóbbi hetekben nagyon sok és igen gyakran megalapo­zatlan támadás érte Gyarmat kulturális életét. Pedig a támo­gatási rendszer elkezdett mű­ködni - ez tagadhatatlan. Álta­lában azt lehet mondani, hogy ennyire szervezetten, ennyire Pénzes Géza: városi televí­zió tulajdonképpen nincs is, ezért nehéz felelőst találni körültekintően soha nem jelent meg a kultúra támogatása. Ki­mondom, még ha nem népszerű is: erőn felüli a támogatás. A városban él és dolgozik több száz ember, a kultúra terén. Rendszeresek a hangversenyek, van nyári zenei tábor. Állandó kiállító helyiségek sora is mű­ködik. A város képes volt arra, hogy megszervezze a saját ön­tevékeny alkotó köreit. Lassan már húsz éve tevékenykedik a Komjáthy-kör, létrejött a fotó­sok alkotóköre és sorolhatnám még... A fejlődés letagadhatat­lan. Az persze igaz, hogy aránytalanságok előfordulnak a támogatást illetően. Nem söpörték ki a szemetet-Ha már a mecenatúránál tartunk, megemlítem, sőt évek óta írom is: külön kéne válasz­tani a csoportokat, közössége­ket a magányos farkasoktól...- Ebben tökéletesen igaza van. Az évtizedek óta bizonyí­tott csoportok támogatását egy­szerűen be kellene tenni a költ­ségvetésbe. Megérdemelné a városi fúvószenekar, a vegyes­kar, a Civitas, a kertbarát kör, hogy támogassák.- Oly sokat papolunk a rend­szerváltásról. De vajon a kultú­rában volt-e rendszerváltás?- Való igaz, a közoktatás irányítóinál jelentősebb szemé­lyi változások nem történtek. Áz biztos, hogy a közoktatás­ban nem sikerült nagymérvű át­törést elérni. Sokan azt gondol­ták: az új önkormányzat ha­talmi szóval kisöpri a szemetet. Márpedig ezeket hatalmi oldal­ról csak úgy lehet feloldani, ha igazságtalanságokat követünk el. Az lenne a megoldás: a közművelődés munkásai érez­nének önmagukban annyi kész­tetést és aktivitást, hogy önma­guk csinálnák meg a rendszer- váltást saját intézményeiken be­lül. Sajnos ez a rendszer nem igazán működött az elmúlt idő­szakban. Az más kérdés, hogy valóban felnőtt egy olyan gene­ráció, amelynek talán helye lenne a vezetésben.-Ezzel a finom kritikával együtt nem lehet, hogy túl lá­gyan fogalmazza meg az aggá­lyokat? Mert azért ebben a vá­rosban hagyták meghalni a vá­rosi lapot, nem működik a vá­rosi televízió, a könyvkiadás senkinek sem fontos, és döcög a művelődési központ szekere is. Rekordok könyvébe illő eset- Igaz, nem minden működik tökéletesen. A sajtó tekinteté­ben rendkívül egyoldalú volt a tájékoztatás 1989 előtt. Nem véletlen, hogy az első komoly civil szervezkedés az Ipoly Hírügynökség volt. Ebből fa­kadt ki az Ipoly című lap. Ezzel együtt azt is tudni kell, hogy Gyarmaton lapot kiadni rentá­bilisan nem lehet. Támogatás szükségeltetik. Sajnos az ön- kormányzatban nagyon sokan nem ismerték fel a helyi sajtó jelentőségét. Az meg sajtótör­téneti csoda - be is kerül majd a Rekordok könyvébe -, hogy közel öt évig megjelent az Ipoly újság. Az agóniát szem­lélve látni lehetett, előbb-utóbb meghal a lap.- S végül: a városi televízió?- Nem látok bele a kár­tyákba, de azt ki merem jelen­teni, hogy a városi televízió tu­lajdonképpen nincs is. A helyi televíziónak önálló szervezet­nek kellene lennie. Működik is, meg nem is, az elkészített mű­sorok számon is kérhetők, meg nem is. A műsorok nagy részét alig-alig hozzáértő fiatalok ké­szítik. Szervezetileg annyira összemosódtak a dolgok, hogy az fantasztikus. Először is meg kéne alakítani a városi televí­ziót. Ebben az önkormányzat­nak már rég lépni kellett volna. Á. T. Lemondott a képviselő - Parázs vitában döntöttek Viharfelhők a nándori művelődési ház fölött Sándor István polgármester a képviselő-testületi ülésen kiállt a Radnóti Miklós Művelődési Ház ügye mellett A magyamándori művelő­dési ház mindig arról volt ne­vezetes, hogy igen gazdag programmal szolgálja ki a falu lakosságát. Mostanában azon­ban viharfelhők gyülekeznek, vagyis gyülekeztek a ház körül. A helyi képviselő-testület immáron két hónapja rendsze­resen beszámoltatja Bőgős Ta­mást, az intézmény igazgatóját az elvégzett munkáról, a ter­vekről. Az igazgató az utóbbi időben mást sem csinál, mint jelentéseket ír. A dolog pikan­tériája, hogy Bőgős egyben tes­tületi tag. Volt. Mert a minap tiltakozásul a jogtalan kritikák miatt lemondott mandátumáról. A múlt heti testületi ülés is parázsra sikeredett. Néhány képviselő kemény ostorcsapá­sokat mért a művelődési házra. Különösen a diszkó létét kifo­gásolták néhányan. Az ülésen jelen lévő Fazekas János meg egyenesen vállalkozás-ellenes­nek titulálta az önkormányza­tot, mondván, hogy bizonyta­lanságban tartja a vállalkozó­kat. Fazekas saját bőrén érzi ezt, mivel ő működteti a kultúr- ház büféjét. Sándor István polgármester védelmére kelt az intézmény­nek. Mint mondotta, a művelő­dési házra szükség van, s sze­rinte be is tölti a hivatását. Egyébként ebben a vitában is, mint annyi másban a pénz játssza a főszerepet. Az önkor­mányzatnak kevés a pénze, s néhány képviselő úgy gondolta, a ház költségvetését kellene megfaragni. Információink szerint a kép­viselői ellenállás azzal is ma­gyarázható, hogy á művelődési házban dolgozó adminisztrátor az iskolai végzettségéhez ké­pest igen magas bért kap, az új közoktatási törvény szerint. Végül is a testület két tartóz­kodás mellett megszavazta az intézmény támogatását. Egye­lőre elballagtak a viharfelhők a kultúrház fölül. (ád-ám) Balassagyarmat és környéke Feszítővassal mentették ki Munkagépbe szorult Néhány nappal ezelőtt Hont községtől körülbelül öt kilomé­terre fakitermelés közben bal­eset érte B. P. helybeli lakost. Az általa vezetett munkagép a meredek hegyoldalon terhével együtt megcsúszott, és a 40 mázsa súlyú bükkrönk a veze­tőfülkébe szorította a szeren­csétlenül járt embert. Társai nem tudták kiszabadítani, ezért értesítették a mentőket és a ba­lassagyarmati tűzoltókat. Mivel a baleset a járható utaktól meglehetősen távol tör­tént, a mentők egyáltalán nem, a tűzoltók pedig terepjárójukkal is csak egy bizonyos szakaszon közelíthették meg a helyszínt. A mentőcsapat végül gyalogo­san érkezett a munkagép fülké­jébe szorult emberhez, ahol fe­szítő, vágó szerszámokkal sza­badították ki szó szerint szorult helyzetéből. Á tűzoltók ezután a sérültet a várakozó mentőautóig szállítot­ták, egyéb lehetőség híján kéz­ben. A szerencsétlenül járt em­ber a lábain szenvedett roncso­lásos és zúzódásos sérüléseket. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Húsvét Kupa BALASSAGYARMAT. A ta­valyi első helyezettől, Szécséáy csapatától kellett elnyernie «a vándorserleget az idei legjobb csapatnak az MSZP és a BIT-Nodisz közösen szervezett szombati Húsvét Kupáján a vá­rosi sportcsarnokban. Annyi biztos volt, hogy a kupa vándo­rol, mert Szécsény ezúttal nem játszott. A salgótarjáni BIT-Nodisz nyerte a versenyt, második az MSZP balassa­gyarmati csapata lett, a harma­dik helyet Mátraalmás szerezte meg. Negyedik helyen végzett a Soha SE (Balassagyarmat), ötödik-hatodik lett Hu- gyag-Horpács, utolsó helyet ért el a gyarmati BIT-Nodisz. A legjobb kapus címmel Tresó Józsefet (MSZP Bgy.) díjazták, a gólkirály 7 góllal Lajgut Péter (M.almás), a legjobb mezőnyjá­tékos Széli László (BIT, St.). Az első helyezettnek Csintalan Sándor, az MSZP ügyvivője adta át a serleget. Lesz víz Galgagután A községben hamarosan megkezdik a vezetékes ivóvíz bevezetését. Ebből a célból lét­rehoztak egy társulást. Csalá­donként 38 ezer forintot kell fi­zetni a víz bekötéséért. Az oldalt szerkesztette: Ádám Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents