Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-26 / 97. szám
1994. április 26., kedd Fórum 7. oldalíio .0 Nyolc országgyűlési képviselőjelölt az oktatás nagy kérdéseiről)/! A választási kampány egyik sikeres akciójának könyvelhetjük el, hogy a Nógrád megyei 1. számú választókörzet nyolc pártjának országgyűlési képviselőjelöltjét tudta egy asztalhoz ültetni nemrégiben Salgótarjánban a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet. Az összejövetelt a szervezők azzal a céllal hívták össze, hogy a képviselőjelöltek ismertessék és ütköztessék pártjuk, illetve saját oktatáspolitikai elképzeléseiket. Mivel a meghívott pedagógusoknak a rendelkezésre álló szűk időkeretek miatt csak keveset sikerült kérdezniük, ezúton igyekszünk pótolni némileg a hiányt. Nyolc párt képviselőjelöltjének tettük fel ugyanazokat - a pedagógusokat érintő és rendkívül érdeklő aktuális - kérdéseket. Boldvai László Palik Ferenc A tízosztályos iskola- Mi a véleménye az új oktatási törvényben felvázolt tízosztályos általános iskoláról? A törvényalkotókhoz hasonlóan ön is komoly vívmánynak tartja ezt a tíz osztályt? Betz József (FKGP): - Mi a nyolcosztályos általános képzés kiterjesztését nem támogatjuk. Nem lenne szerencsés, ha csak tizenhat éves korban kezdődne a technikusképzés. Boldvai László (MSZP): — Ez az úgynevezett tízosztályos iskola nem vívmány, hiszen csak szavakban létezhet. Mi a nyolcosztályos általános iskolát védjük, ugyanakkor támogatjuk az ésszerű felfelé terjeszkedést. Átgondolt helyi kezdeményezés alapján, esetenként nem tartjuk kizárhatónak a középiskolák „lefelé nyúlását” sem. A szerkezetváltozásokhoz feltétlenül helyi koncepcióra lenne szükség, mellyel sajnos mindmáig nem találkozhatunk. Dr. Palásty Tamás (Agrár- szövetség): - A 10 osztály önmagában nem jelent semmit. Mi többféle szerkezeti megoldást is lehetségesnek tartunk, de a hangsúlyt a forma helyett a tartalomra helyezzük. Palik Ferenc (KDNP): — Vívmánynak tartom az oktatási törvényben szereplő 10 osztályos iskolát. A KDNP szerencsésnek tartaná még ennél is későbbre tolni a pályaválasztás időpontját. Speidl Zoltán (MDF): - Az oktatási törvényben szereplő 10 osztályos iskola önmagában nem rossz és nem jó. Egy lehetőség csupán, mely megfelelő tartalommal kitölthető. Ismereteim szerint Salgótarjánban számos kitűnő iskolai kísérlet zajlik, s ez a tény minden variáció „megkóstolására”- módot ad. Egy biztos: a szovjet típusú 8 osztályos modell kizárólagossága, mint minden kizárólagosság, káros. Szigetvári János (Munkáspárt): - Mi nem a tíz osztályból indulunk ki, hanem azt valljuk, hogy a szerkezet helyett a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt. Tamássy István (SZDSZ): - Ez nem az a tízosztályos iskola, amit mi elképzelünk, hiszen nem is igazán tízosztályos. Véleményünk szerint tizenhat éves korban minimumvizsgát kellene tenni a gyerekeknek, és erre lehetne építeni a különböző irányú, további tanulmányokat. Dr. Zsély András (Fidesz): - Az új oktatási törvényben szereplő kilencedik és tizedik osztályba azok kerülhetnek, akik számára másütt nem jutott hely, tehát ez nem vívmány, hanem inkább zsákutca. Mi védjük a 8 osztályos általános iskolát, éppen ezért nem vagyunk hívei a középiskolák lefelé terjeszkedésének, a korai szelekciónak. A pedagógusok fizetése- Ha találkozna Karsai Péterrel, mit mondana neki? (Emlékeztetőül: Karsai Péter a parlament oktatási bizottságának MDF-es elnöke, aki szerint a pedagógusok jobban tennék, ha nem panaszkodnának fizetésük miatt, hiszen például az ö jánoshalmi iskolájában az egyik pedagógus havi keresete: 77 390 Ft.) Betz József: - Nincsenek megbízható adataim a pedagógusok fizetéséről. Ezt először meg kellene vizsgálni, figyelembe véve a 8 órás napi munkaidőt. Úgy látom nem a pedagógusok azok, akik alul vannak fizetve, tehát nem ők szorulnak rá most a fizetés- emelésre. Karsai Pétert nem ismerem, valószínűleg jól keres, ezért könnyen beszél. Boldvai László: - Megkérdezném, hogy honnan szerzi információit, s vajon saját iskoláján kívül járt-e már másik intézményben? Dr. Palásty Tamás: - Nagyon sok pedagógus ismerősöm van, de egyiküknek sem túlságosan magas a fizetése, noha 8 óránál is többet dolgoznak, hiszen hivatásnak, nemcsak szakmának tekintik foglalkozásukat. Örülnék, ha egyre több olyan pedagógussal találkoznék, aki annyit keres, mint a jánoshalmi tanár. Palik Ferenc: — Volt időszak, amikor háromévente 100 forinttal léptek a pedagógusok a bérezési „szamárlétrán”, pedig már akkor is volt infláció. Erről mi a véleménye Karsai Péternek? Egyébként a pedagógusok bére mindenképpen javításra szorul. Speidl Zoltán: - Karsai Péternek azt mondanám, hogy magam is találkoztam meglepően magas jövedelmű pedagógusokkal, de azt is mondanám: minden általánosítás igaztalan, s ezért sértő is. Hozzátenném, hogy ezzel egyidejűleg az viszont tény: soha ennyi emelés nem jutott a pedagógusoknak, mint az utolsó négy évben. Tudom persze, hogy ma sincs a pedagógusok zöme anyagilag jó helyzetben. Példa feleségem (de általánosan is igaz), aki főiskolai adjunktus, 50 éves, ^’’-kategóriában, s a jövedelme havi bruttó 40 ezer forint (szeptemberig bruttó 20 ezer 500 volt). Végül, a mai bérekért hiba lenne a felelősséget a jelenlegi kormányzatra hárítani. Szigetvári János: - Javasolnám, hogy menjen el minél több tantestületi értekezletre, és állításait mondja a pedagógusok szemébe. Tamássy István: - Nem tudnék neki semmit mondani, mert amit állít, annak valótlansága, felületessége annyira nyilvánvaló, hogy nem is érdemes szólni róla. Dr. Zsély András: - Furcsa kérdés... Az biztos, hogy egyedi esetből nem szabad általánosítani, mert téves útra vezet. Szerintünk a pedagógusbéreket is helyben, intézményenként kell megállapítani, mégpedig egy béralkuban, természetesen figyelembe véve a közalkalmazotti törvényben előírt béreket. A nevelők hangulata- Véleménye szerint, milyen a pedagógusok hangulata? Betz József: - Ügy látom, hogy kicsit pesszimisták a pedagógusok. Talán azért, mert nem tudják hová álljanak. Egy részük nosztalgiázik, és visz- szavárja a kommunistákat. Ez is mutatja, hogy nem eléggé tájékozottak. A terheket mindenkinek viselnie kell. Ma legjobban az kiabál, akinek a legtöbbje van. Páldául azok, akik a privatizációnak nevezett szabad rablásból jól összeszedték magukat. Boldvai László: - A pedagógusok hangulata tömören kifejezve: pocsék. Elsősorban azért, mert ami jó lett volna az oktatással kapcsolatos törvényekben, azt is sikerült a visz- szájára fordítani, és megosztani a közvéleményt. Szörnyűség, hogy munkaügyi perek sokasága zajlik Salgótarjánban is. A kialakult helyzetért a parlament és az önkormányzat egyaránt felelős. Dr. Palásty Tamás: - A mostani elhibázott kategorizálás feszültséget okoz ugyan a pedagógusok között, de úgy vélem, hogy a rossz hangulat forrása elsősorban a törvényi és szerkezeti bizonytalanságban rejlik, s abból, hogy sorsuk alakulásába nem nagyon tudnak beleszólni. Palik Ferenc: - Nem tudom,, hogy milyen a pedagógusok hangulata, hiszen nem vagyok közöttük. Speidl Zoltán: - Általánosítható válasz itt sincs. Találkoztam nagyon jó hangulatú pedagógusokkal és testületekkel, s ennek az ellentétjével is. Járva a falvakat, informálódva az országról is, az a véleményem, hogy a hangulat milyenségét alapvetően befolyásolja az önkormányzatokkal kialakított viszony. Szigetvári János: - A Munkáspárt a pedagógusokat a rendszerváltás __ kárvallottjai közé sorolja. Érthető, ha nem jó a közérzetük, hiszen romlottak az iskolák működési feltételei, és van iskola, ahol már úgyszólván a kréta beszerzése is gondot jelent. Tamássy István: - Rossz! Az okokat mindenki tudja. így: az ellentmondásos és végrehajthatatlan törvények, az iskolák súlyos, megoldhatatlan anyagi helyzete. Dr. Zsélyi András: - Véléfirirt A ményem szerint a pedagógus ü.g sok hangulata sem lehet sok- kai rosszabb, mint a köztiszú •> viselőké, tehát nem túl jó. Mi- ;< ért? Azért, mert ma még nem 4- ; kialakult, nem konszolidált helyzetek vannak, mind a köz- : ; alkalmazottak, mind pedig 1 köztisztviselők társadalmi megítélésében, erkölcsi elismerésében és bérezésében. Speidl Zoltán Tamássy István Dr. Zsély András Három fontos kérdésre várjuk a jelöltek válaszát A Nógrád Megyei Hírlap az egyéni képviselőjelöltek névsorának, a pártlisták sorrendjének közzététele után azzal is szeretné az egyéni jelöltek bemutatkozását elősegíteni az egyenlő esélyek szellemében, hogy lehetőséget nyújt megszólalásukra. Minden egyéni képviselő- jelölttől három kérdésre várunk olyan terjedelmű választ, amely semmiképpen nem haladja meg a 40 gépelt sort. Ebbe a terjedelembe építve pluszként olyan közérdekű mondandót is kifejthetnek zárszóként, amit szívügyüknek éreznek. Kérdéseink a következők: I. Ismeretesek megyénk foglalkoztatási gondjai; a munkanélküliség nagysága Nógrádban kimagasló. Hogyan, milyen módszerekkel tartja megoldhatónak a munkahelyteremtést, a munkanélküliség csökkentését? 2. A mezőgazdaságot a padlóra küldték az utóbbi években. Hogyan lehetne a megye mezőgazdaságát virágzóbbá tenni, és az új szövetkezeti törvényt maradéktalanul végrehajtani? 3. Az új nemzedék a jövő záloga. Hogyan képzeli az általános és szakmai műveltség növelését, az esélyegyenlőség érvényesítését, a fiatalok élet- feltételeinek javítását? Minden egyéni képviselő- jelölt számára felkínáljuk, hogy - fényképük kíséretében - közöljük a hozzánk eljuttatott válaszaikat. Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. ,1.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 8. A diósgyőri aranyköpés O tt tartottunk, hogy Szörényi Levente és B. J. szinte zökkenő- mentesen működött együtt. Lentről úgy látszott, hogy Levente a színpadon olyan, mint egy tank: megy előre, rendületlenül, átgázolva minden akadályon. Ám e tank kormányánál B. J. ült. ő szabta meg az útirányt. B. J. nagyon hamar rájött, hogy az Illés-együttes a maga módján politikai jelenséggé vált, irányjelző lámpává a fiatalok számára. Ő fontosnak vélte, hogy éreztesse a politikai véleményét. A koncerteken két szám között ironikus megjegyzéseket tett, ezek a rajongók körében szájhagyomány útján terjedtek. Egyik aranyköpéséből „politikai ügy” lett. Az 1973-as diósgyőri popfesztivál színpadán azt találta mondani: „Köszönjük a rendőrségnek, hogy szállást biztosított néhány fiatalnak.” Ez akkor hatalmas botránnyá dagadt, és a zenekarnak sok kellemetlensége származott belőle. B. J. valamelyest fekete bárány lett az együttesben. Ekkorra már a belügy megfelelő részlegei is fölfogták, hogy az Illésben leginkább B. J. a „felforgató elem”, őt kell semlegesíteni ahhoz, hogy a zenekar belesimuljon a professzionális szórakoztatóipar langyos vizébe. Az 1968-as átmeneti lazulás után, 69-től kezdve volt egy bizonyos politikai visszarendeződés, szigorodás. Valamennyi műfajban hevesebbé vált a cenzúra, ezt mindenki érzékelte, aki bármilyen művészeti pályán mozgott. Kettős játékba fogtak a hatalmon lévők. Mintha úgy döntöttek volna: a gazdaságban próbáljuk meg egy kicsit szabadabbra ereszteni a gyeplőt, de ideológiailag legyen újra teljes a rend és a fegyelem. Az illetékesek már várták a megfelelő alkalmat, hogy B. J-t valamiképpen megregulázhassák. O azonban nem könnyítette meg a dolgukat, mert nem szervezkedett, nem szőtt összeesküvést, nem osztogatott röplapokat - ekkoriban a belügyi szervek már nem mertek teljesen alaptalanul eljárást indítani. B. J. semmiféle törvénybe ütköző akcióban nem vett részt, mindössze egy magatartásformát képviselt, igaz, nagyon következetesen és nagyon sokak számára. Utóbb világossá vált: viccesnek szánt mondata túldramatizálásával és az emiatt indított eljárással a hatóságok arra tettek kísérletet, hogy a zenekarból véglegesen kigolyózzák. Céljukat lényegében elérték. Néhány hónapra sikerült megzavarniuk az Illés-együttes működését, mert B. J-t - épp az országos tűmé elején - a rendőrség lakóhelyelhagyási tilalomra kötelezte. Tény, hogy a zenekar tulajdonképpen cserbenhagyta B. J-t. Sajnálkoztak ugyan, de azért elmentek nélküle turnézni, mintegy tudomásul véve a helyzetet. Nem döntöttek úgy, hogy B. J. nélkül nincs zenekar, tehát le kell mondani a koncerteket. Ehelyett inkább mindenütt bejelentették a Bródy János. A hallgatóság begerjedt közönségnek, hogy B. J. sajnos éppen beteg. Ez azért is nevetséges megoldás volt, mert az Illés-táborban pillanatok alatt elterjedt, hogy mi a tényleges igazság. Ma már világosan látható, hogy az Illés-együttesben valamiképpen B. J. volt a belső összetartó erő. B. J. csupán néhány hónapra maradt ki a zenekar mindennapi életéből, mégis amikorra visszatérhetett a színpadra, az Illés gyakorlatilag már szétesett. Az elvtársak ezzel a kis mondvacsinált ürügygyei elérték, hogy a számukra kellemetlen zenekar fölszámo- lódjék - az Illés kevéssel ezután be is fejezte a pályafutását, sok fiatal megdöbbenésére. Pedig B. J. ügye gyakorlatilag csekély horderejű volt más koncepciós perekhez képest. Első fokon fölmentették, másodfokon viszont bűnösnek találták „nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett hatóság megsértésének bűntettében”, s ötezer forint pénzbírságra ítélték. Betz József Dr. Palásty Tamás Szigetvári János
