Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-20 / 92. szám
10. oldal SporTTüköR 1994. április 20., szerda Lábtengósok kávéországi kalandjai Nagy megtiszteltetés érte a közelmúltban a Balassagyarmati Tengő Club két kiválóságát, Gaál Endrét és Hoffer Miklóst, amikor a magyar válogatott színeiben Brazíliában, rangos nemzetközi tornán vehettek részt. A kávéországi kalandokról azonban már meséljenek ők, maguk. A Hírlap favoritja ismét száguldozik Képzeljenek el egy lányos képű, önbizalommal teli fiatalembert, aki mellesleg a magyar ralimezőny egyik legnagyobb tehetsége. Ismeretségünk még 1990-re nyúlik vissza, amikor lelőször találkoztunk vele és tragikus körülmények között elhunyt barátjával, navigátorával, Ajtói Sanyival. Már az előző évben nagyokat autóztak a kis Suzukival. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy „őrült” az ürge. Valóban volt benne valami szertelenség, de hatalmas mutatványokra volt képes. A pénz hiánya, ez a gonosz szörnyeteg azonban megálljt parancsolt versenyzésének. Sokáig nem tudott elindulni egy futamon se, de minden versenyen feltűnt, tett-vett, beszélgetett a régi haverokkal. Aztán eljött az idei év, és ismét olvashatjuk nevét a rajtlistán.- Minek köszönhetjük, hogy visszatértél? - kérdezem Tamást, aki éppen Egerből indult Salgótarjánba, de a technika vívmányai által bárhol elérhető.- Az egri Air Trend Európa Kft.-nek az érdeme, hogy az idén ismét indulhatok. Ők vettek egy N csoportos Mazdát. Az autó ugyanolyan, mint Érdi Tibi gépe, sőt, az olasz tuningmesterek még erősebbnek mondják. De tudod, hogy van, mindenki a saját lovát dicséri. Aztán a megmérettetésnél derül ki, hogy mire képes.- Ti mire lesztek képesek?- Tudja a ... kutyafüle! ( - szerkesztői módosítás!) Navigátorommal, Tóth Imivel azon leszünk, hogy megnyerjük az N csoportot, és abszolútban is a lehető legjobb helyen végezzünk.-Az előbb említett főszponzoron kívül van-e más támogatótok is?- A Goodwill gazdasági magazin állt még mellénk, és rajtuk keresztül kerültünk kapcsolatba a Nógrád Megyei Hírlappal is. A megye napilapjának matricája ott lesz az autónkon, tehát remélem, hogy ti is ránk figyeltek.- Ha ugyanúgy mentek, ahogy megszoktuk tőletek, akkor nem csak mi, hanem a honi sportsajtó is rólatok fog cikkezni. D. T. Bizony, ez a Fenyő a kőnél is keményebb- Hogyan jött össze ez az út? Gaál Endre: Az 1996-os, 2. lábtenisz-világbajnokság rendezési jogát Brazília kapta meg. A mostani versenyt afféle próba-világbajnokság jelleggel rendezték meg. Ide kapott meghívást a magyar válogatott, amelynek tagjaiként mi is kiutazhattunk. Fantasztikus hangulat a Világkupán-Hol került sor a versenyre? Hoffer Miklós: Brazília északkeleti részén, Recifé- től mintegy 250 kilométerre, a százezer lakosú Ga- ranhunsban. G. E.: A találkozókat a város egyik középiskolájának sportcsarnokában rendezték meg, amely össze sem hasonlítható magyar- országi „testvéreivel”. Pazar létesítmény, háromezer ember szurkolhat ott.- Milyen volt a mezőny? G: E.: Rettentően erős. Nyolc nemzet tíz csapata vett részt a küzdelmekben. Köztük olyan nagyhírű válogatottak, mint a szlovákok, románok, és szerénytelenség nélkül ide sorolhatjuk magunkat is.- Milyen volt a hangulat? H. M.: Remek. Amíg Magyarországon általában csupán a rokonság és néhány érdeklődő előtt játszunk, addig Brazíliában sokszor telt ház előtt kellett „labdázgatnunk”. G. E.: A nézők nagy érdeklődéssel kísérték a mérkőzéseket. Délelőtt megtelt a csarnok, aztán kora délután - a szieszta idején - foghíjas volt a lelátó, de estére már egy tűt sem lehetett leejteni.- Térjünk át az önök szereplésére. Két bronzérmet szereztek - egyet párosban, egyet trióban Ignácz Kálmánnal kiegészülve -, ami különleges bravúrnak számít. G. E:. Párosban rendkívül nehéz dolgunk volt. A szlovákok ellen nem játszottunk teljes erőbedobással, hiszen jobbak nálunk. De azért szoros mécsesét vívtunk velük. Nekünk inkább a románokra kellett odafigyelni, akik egyszer-kétszer elpáholtak bennünket. H. M.: Most viszont revansot vettünk tőlük! Keleti szomszédaink nagyon biztosak voltak a dolgukban. Úgy érezték, most is kiosztanak egy kisebbfajta „zakót”. Láss csodát, most mégis mi győztünk. G. E.: A hármas játékban - amelyik a magyarok egyik gyenge pontja - ugyancsak a románok voltak a fő ellenfeleink. Őket megvertük. Aztán csak harmadikok lettünk a szlovákok és a csehek mögött.-A magyar szakvezetés hogyan értékelte az Ipoly-parti különítmény szereplését? G. ENagyon kedvezően. Már annak is örültünk voltaképpen, hogy kijutottunk, s ott még rátettünk egy lapáttal. Azt hiszem, a két bronzérem tudatában már nem érheti szó a ház elejét. H. M.: Végül is megvertük a románokat, és ez mindent elmond. Meghalnak a szépségben a brazil labdaművészek-A laikus ember, gondolom elcsodálkozik, hogy a sportág elitjének névsorában nem találkozik a brazilok nevével. Tényleg ennyire névtelenek ebben a szakmában? G. E.: A brazil játékosok őrü- letes technikai képességekkel rendelkeznek. De a lábteniszt nem tudják igazán magas színvonalon űzni, mert meghalnak a szépségben. H. M.: Csodálkozva néztük a bemelegítések során, milyen fantasztikus trükkök tárházát tudják bemutatni. De amikor oda kellett állni a háló elé, elszállt a tudományuk.- Megvonva az egyhetes kinnlétük mérlegét, milyen új, friss tapasztalatok birtokába jutottak? G. E.\ Szakmailag talán az lehet a legfontosabb, hogy minél több hasznos dolgot át tudjunk venni északi szomszédainktól. Párosban és hármas játékban feltétlenül át kell vennünk néhány elemet a repertoárjukból ahhoz, hogy fel tudjunk zárkózni az ő szintjükre. H. M.\ A csehek és szlovákok tervszerűen készülnek a feladatokra. Már korán, fiatal korban elkezdik az ismerkedést a sportággal. Rengeteg energiát fordítanak az utánpótlásra. G. E.: Mi pedig itt állunk, öreg fejjel... H. M:.- Azonkívül igen erős és laza izomzattal rendelkeznek, amelyet csak hosszú évek kemény munkájával lehet kifejleszteni.-Ha már az utánpótlásnál tartunk. A magyar válogatott tagjai inkább a harmincas-negyvenes korosztályhoz tartoznak. Vajon ez a helyzet más országokban is? H.M.: - Korántsem. Külföldön - mint már említettük - sokat foglalkoznak a fiatalokkal. Példa rá, hogy a brazíliai mezőnyben mi voltunk a legöregebbek, míg más országok csapataiban inkább huszonévesek játszottak. G. E.: - Sajnos, nálunk nagy probléma, hogy kevés fiatal kap kedvet ehhez a sportághoz. Szomorúan gondolok arra, hogy ha mi abbahagyjuk, vajon lesz-e megfelelő utánpótlás, aki kméltóképpen folytathatja a hagyományokat.- Visszatértek Brazíliából, de máris újabb feladatok állnak önök előtt. Kezdődik a bajnokság. G. E.: A hét végén Szegeden lesz a bajnokság első fordulója. Újfajta rendszerben kezdődik a sorozat. Két csoportban hat-hat fő szerepel. Van egy kiemelt csoport, amelyben a tavalyi első hat helyezett vesz részt és egy másik a többiekkel. H.M.:- Más változás is történt. A csapatbajnoki mérkőzések eddig úgy zajlottak, hogy ezeken belül volt egy egyes, négy páros és egy hármas játék. Idén azonban már két-két meccs lesz mindhárom fajtából. Ez számunkra nem éppen a legkedvezőbb. G. E.: A Balassagyarmati Tengő Club versenyzőit a páros nagymestereiként tartják számon a hazai mezőnyben. Most viszont fel kell kötni azt a bizonyos alsóneműt, ha helyt akarunk állni. Lényeges lesz, mennyire tudunk átállni a hármashoz. Lábtenisz az ezredforduló olimpiáján?- Ez utóbbi játékról azt hallani, hogy az olimpia műsorába is bekéredzkedik. G. E.: Nemzetközi szinten a hármasnak van a legnagyobb jövője. Ez a leglátványosabb, és a legjobban vonzza a közönséget. A sportág nemzetközi vezetői tavaly az Európa-baj- nokságon tárgyalásokat folytattak a NOB egyik vezető személyiségével arról, hogy esetleg a trió bemutató jelleggel megjelenhet az ezredfordulós olimpián.- Az Ipoly-parti városban milyennek látszik a lábtenisz jövője? G. E.: Erezzük azt az űrt, amely az országban az utánpótlás-nevelés területén van, s tenni is szeretnénk ellene. Van három húsz év körüli ígéretes fiatalunk, név szerint Barta Attila, Keresztúri Tibor és Pécsi Richárd, akiket elsősorban a hármasban szeretnénk bevetni, talán már az idei bajnoki évad folyamán. Hegedűs Henrik Tíz ország 350 versenyzője vett részt a hét végén a 2. Extrade Shito-kai nyílt karate Európa Kupán, a budapesti Körcsarnokban. A felnőttek mellett a juniorok és a kadettek is küzdőtérre léphettek, egyéniben és csapatban egyaránt. A karate-világszövetség szabályai szerint lebonyolított nyílt, a különböző stílusok versenyzőinek részvételét egyaránt lehetővé tevő viadalon a teljes hazai élgárda rajthoz állt. Természetesen jelen voltak a Palóc Karate Szövetséghez tartozó egyesületek versenyzői is. Lőrik Csaba, a Pásztói Szabadidő SE 2 dános mestere versenybíróként kapott meghívást. Nógrádi sikersorozat A Pásztói Szabadidő SE és a Lőrinci ESE egy-egy, a Salgótarjáni Fenyő SE kilenc karaté- káját nevezte a küzdelmekre. Az első szám a csapat és egyéni kata (formagyakorlat) volt. A felnőtt férfi egyéni ka- tában Kecskés Ferenc, a Pásztói SZSE versenyzője egytized ponttal lemaradva, a negyedik helyen végzett. Az eredményhirdetés után a csapatküzdelmek selejtezőivel folytatódott a verseny. Ebben a számban a Fenyő SE leány ka- dett- és felnőtt férfi kumitecsa- pata képviselte a nógrádi színeket. A fiúk és a lányok óriási csatákat vívtak. A küzdőtéren egymást váltogatva buzdították csapattársaikat a minél jobb eredmény elérésére. Talán a külföldi csapatok legyőzésénél is nagyobb örömet jelentett egy-egy rivális hazai csapat elleni presztízsgyőzelem. A biztatás nem is maradt eredménytelen. Mind a két tarjám csapat magabiztosan menetelt a döntőkig. Egyéniben viszont már a fiúk nem tudtak igazán felpörögni, így sorra elbuktak a selejtezőben. Még ezelőtt a hölgyek vívtak szikrázóan kemény csatákat. A leány kadett csoportban Forgács Gabriella, a Fenyő SE versenyzője minden ellenfelét legyőzve jutott a döntőig. A fináléban azonban rutinosabb ellenfelét csupán megiz- zasztani tudta, legyőzni már nem; a végelszámolásnál a pontok döntenek, és ebben a tarjáni hölgy alulmaradt. Ezután a leány kadett versenyszámban a Fenyő SE csapata — Forgács Gabriella, Sándor Beatrix, Szűcs Izabella - indult harcba a bajnoki címért, mégpedig a Magyar Shito-ryn Baráti Kör ellenében. Az első két küzdelem után a döntetlenre álló mérkőzést az utolsó összecsapás döntötte el fél ponttal az ellenfél javára. Mester és tanítványa Az utolsó összecsapást a felnőtt férfi kumitecsapatok vívták. Ez szintén izgalmas és látványos csatát hozott, de már korántsem alakult olyan szorosan, mint az előzőek. A Fenyő SE legénysége - Talpai József, Józsa Barnabás, Kókai Balázs - a budapesti Kovax SE ellen vette fel a küzdelmet. A Körcsarnok közönsége a mester és tanítvány összecsapását élvezhette végig. A mester a Kowax SE, Magyarország legeredményesebb klubja. A tanítvány pedig a Fenyő SE, amely egyre szebb eredményeket ér el. A csatában végül a papírforma érvényesült. Talán most már pénz is lesz A Kovax SE magabiztosan nyerte el a kupát. Ennek ellenére óriási meglepetés a Fenyő SE kimagasló teljesítménye. A tarjániak ugyanis számos patinás, jobb anyagi és szakmai feltételekkel működő hazai és külföldi egyesületet is megelőztek. A rangos nemzetközi versenyről végül három ezüstérem került a nógrádi megyeszékhelyre. Pedig a Fenyő SE indulása a közismert anyagi problémák miatt szinte az utolsó pillanatig kétséges volt. A felkészüléshez szükséges edzőtábor ugyanis elvitte még az elmúlt évről megspórolt pénzt is. Az utolsó pillanatban aztán a Müller-Bäcker Kft. segítő kezet nyújtott. Talán a mostani remek eredmények révén más cégek és vállalkozók rokonszenvét is elnyeri a lelkes csapat, amely évről évre bizonyítja, hogy a karatesport hazai élvonalának is egyik legjobbika. - p. 1. Brazíliából jöttek a gyarmati fiúk: Hoffer Miklós (balról) és Gaál Endre Vérre menő kosárcsatára készülnek ma Farkas (jobbra): Győznünk kell! Ha valakivel, akkor a Budafok gárdájával, Szóráth Emil fanatizált csapatával, illetve annak elődjével, a Csőszerelővel játszott igazán vérre menő csatákat az SKSE, majd újabban az SKK. A két csapat találkozóit ritkán fejezték be kisebb-na- gyobb botrány nélkül. No, ez nem jelentette azt, hogy gyűlölték volna egymást a játékosok, hisz a mérkőzések előtt és után baráti hangon beszélgettek, nevetgéltek, söröztek. Hanem hát a presztízs... A mai, salgótarjáni találkozó sem ígérkezik könnyű összecsapásnak. A Budafok a kiesés ellen küzd. Pedig a télen még a négy közé kerülésért is versenyben voltak. De éppen a tarjáni sportcsarnokban húzták keresztül a számításaikat. Farkas Attila, az SKK edzője elmondta, hogy tart ettől a találkozótól. Szerinte az SKK csak akkor nyerhet, ha minden csapatrészében legalább olyan jól játszik, mint legutóbb, a TFSE otthonában. A gárda a megszokott rendben készül a találkozóra. Borók megfázásos tünetekre panaszkodik, de mindenféleképpen vállalja a játékot. Jó hír, hogy Tóth Adám immár mindkét lábán cipőt hord, azaz levették róla a gipszet. A játék azonban még messze van... A tarjáni csapat várható összeállítása: Bede (4), Skurin (5), Selmeci (6), Zsera- jics (7), Balogh (8), Kasléder (10), Klug (11), Borók (12), Fekete (13), Földesi (15). A mérkőzés ma 18.30 órakor kezdődik a salgótarjáni sportcsarnokban. D. T. Röplabdabusz Csabára A nagy érdeklődésre való tekintettel a Salgótarjáni Richveisz SE röplabda-szakosztálya - megfelelő jelentkező esetén -, külön autóbuszt indít Békéscsabára, a Békéscsaba-Salgó- tarján NB I-es női osztályzó mérkőzésre. A részvételi díj 350 forint fejenként. Az összeg csak az utazási költséget foglalja magába. Indulás a mérkőzés napján, szombaton reggel 7 órakor, Salgótarjánból, a Madách Gimnázium elől. Jelentkezni csütörtökön estig a 317-962-es telefonszámon, vagy Cserkuti Szabolcs edzőnél személyesen lehet. A Richveisz-lányok számítanak a szurkolókra, hiszen elmondták, hogy a publikum biztatása a legutóbbi mérkőzésükön is átsegítette őket-a kritikus perceken. A nyugdíjas sem kivétel... Szombaton, miután a listavezető és a sereghajtó csapott össze a Tóstrandon, mindenki sima mérkőzésre számított. Gondoltam, ez a tény nézőcsalogató lehet. Mert lehet akármilyen gyenge az ellenfél, a hazai gól mindig öröm a szurkolónak. Ám, már délelőtt kissé elkedvetlenedtem, mert - a városban járva - több ismerősöm elmondta, ő bizony ki nem megy a Tóstrandra, ugyanis széles e hazában az SBTC az egyetlen „szervezet”, ahol nem ismerik el a korát. Mert a diáknak és a nyugdíjasnak ugyanannyit kell fizetnie a belépőért, mint a bérből, fizetésből élő társának. Többen felvetették, hogy lapunk Kíváncsiskodó rovatában olvasták B. Kovács Zoltánnak az esettel kapcsolatban megjelent válaszát, ezt azonban elfogadni nem tudják. Mert a nem megfelelő pályabelépővel rendelkező nézőt nem a pénztárnál kell büntetni, hanem a jegyszedőnek kell „feladata magaslatára állnia”. Megszívlelendő, mert igaz ugyan a régi mondás, hogy „ami elmegy a réven, visszajöhet a vámon”, ám a ez fordítva is állja a sarat. Mert a Stécé mérkőzésein a vámot növelve akarják a nagyobb bevételt biztosítani. így viszont kevesebben „utaznak a réven”... Ha a mérkőzés helyszínén szombaton diák- és nyugdíjasjegyet is árusítottak volna, talán 3-400 fővel több ember biztatja a csapatot, és így talán mindaz bejött volna a réven, amely elment a megemelt vámmal.-pilinyi-
