Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-18 / 90. szám

1994. április 18., hétfő Horizont 7. oldal Ma: kormányfő avatja, püspök szenteli a lucfalvai új iskolát Aki valamit is ad a falujára, az ott sürög a faluközépi is­kola körül. Az erősebbik nem, kezében ortókapa, lapát. Ki az építmény előtti utat si­mítja, ki a talajt egyengeti az udvaron. Az iskolás gyerekek csapata lódul, az autóról le­zúduló kavicshegyet egy pil­lanat alatt elgereblyézik. El is kel a hangyaszorgalom a Sal­gótarjánhoz közeli nemzeti­ségi településen. Lucfalva soha nem látott eseményre készülődik. Évtize­dek óta ez lesz az első új intéz­mény az alig ezer lelket szám­láló faluban, aminek átadására nem mást, mint magát a kor­mányfőt kérték fel. Felszentelni pedig az északi egyházkerület evangélikus püspökét. A hely­beliek épületen kívüli és belüli sürgölődéséből ítélve a szemlé­lődő már sejtheti, mit is jelent e falu életében a magas rangú vendégek jövetele. Ám a tapasztalat minden képzeletet felülmúlt.- Maga a feltámadás ez ne­künk - mondja Lekeny György, és magyarázza: - Míg a közös tanácsok ideje el nem jött, ad­dig virágzott a falu. Utána meg azt tették velünk, amit Románi­ával annak régi vezetője. ígér­tek nekünk sok mindent. Dev- csics „elvtárs” - vált gunyo- rosra a hangja - 4 milliós ígére­téről van nálam papír, amivel a törpevízmű építésével hitege­tett bennünket. De az MDF va­lósította meg a gerincvezetéket, ami vizet hoz az utcánkba. Tiszteletből hív­tuk a magas rangú vendégeket, álta­luk kaptunk pénzt mindenre. A mellette ál­lók csendesítenék a máskülönben önkormányzati képviselő társu­kat.-Ami igaz, az igaz - búcsúzik, várják az iskola előtt, két karjára szükség van. - A nyolcadikos fiúk­nak nem igazán sikerül egyedül összeállítani a pulpitust. Pedig iparkodnának, ar­ról fog szólni a kormányfő hozzá­juk. Mert végtére róluk szól az egész, nem igaz? Összeszámlálni is nehéz lenne, hány generáció szívta az olajszagot, amivel a négytantermes iskola padlóit kenték, s a széntüzeléses ot­romba kályhák ontották a szén­gázt. Arról is szólhatna a fáma, hány idegenből jött pedagógus menekült a körülmények láttán. De arról is, hogy a helyből ki­nevelt tanárok mennyivel hát­rányosabb körülmények között okították évtizedeken át az ifjú­ságot.- Legalább innen ballagha­tunk - bök fejével az iskola magasába Cserényi Attila. A Maczák, a Kiszely, a Bujtár, az Oláh gyerek igazat adva neki - rábólint, miközben szusszanás- nyi időre megállnak pihenni. A tanítónőket takarításon érem, nem restellj a munkát Gyöngyösiné, Klagyivikné, Tótné és Majercsikné sem.- Alig várjuk - adja a közös véleményt szószólójuk -, hogy itt taníthassunk. Végre nem kell három helyen ügyelnünk. Lesz helye a kézikönyveinknek, mi is tarthatunk rendezvényeket, tarthatjuk a kapcsolatot más is­kolákkal. Sok munkát ad min­denkinek az átadás és sok-sok izgalmat. De ránk figyel majd a világ, Boross úr ittléte miatt, hát iparkodunk - mondja mi­előtt szétszélednek az impozáns épület rájuk váró helyiségeiben. Vonzza a szemet a patinás építmény, a szlovák akcentus­sal beszélő legidősebbek néme­lyike azt hiszi, ez már nem is ál­talános- ,hanem főiskola. Ami azt illeti, ötvenöt mil­lióért - amennyiből kihozták - el is várható a tetszetős kül- csíny. A valamikor extrának számító, ma jogos elvárású nyelvi labor, meg a többi szak- tanterem felszerelésére és be­rendezésére már csak egyéb forrásokból futotta. Bár - mint Ferkó Lajos testü­leti tag tudatta - alapműveltsé­get nyújtó intézményhez talán egyetlen önkormányzat sem ju­tott ennyire „olcsón” a lucfal- vain kívül. Tudniillik a költsé­gek 90 százalékát címzett tá­mogatásként kapták. Grajzer Pál polgármester meghatódva mondta, szavakat sem talál arra, hogy a minisz­terelnök egy ilyen hátrányos helyzetben lévő kistelepülést látogatásra méltónak talál.- Sok gondunk volt az épít­kezéssel, de mindent elfelejtet a Grajzer Pál polgármester szerint a sok gondot elűzi a megtiszteltetés KI voroaiK a nyugdíjasokkal? Tardos Márton válaszol Az SZDSZ magasabb nyugdíjemelésre szavazott, mint amit a kormány javasolt. Szerintünk a nyugdíj nem könyöradomány, hanem egy élet munkájával megszolgált járandóság. Ezért a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége hivatalosan támogatja programunkat, mivel programunk támogatja a nyugdíjasokat. Szabad Demokraták Szövetsége A helybéli tanulók saját iskolájuk előtt serénykedtek Fotók: Rigó Tibor megtiszteltetés. Hálásak va­gyunk Speidl Zoltán és Pál Jó­zsef MDF-es országgyűlési képviselőknek, akik nélkül nem lett volna iskolánk. Ők továbbí­tották az anyagiakra vonatkozó kérésünket Kulin úrnak, az MDF frakcióvezetőjének. De nem felejti Jakab Róbertné ne­vét sem említeni, aki szintén ott volt a kezdet kezdetén . Vannak azért olyanok is - hol ne lennének -, akik nem nézték jó szemmel az iskolaépí­tést, merthogy minden pénzt elvitt. De, mint a polgármester mondta, súlyozni kellett az igé­nyeket, s a közvélemény az is­kola mellett voksolt. Vendégmarasztaló volt a sár pénteken Lucfalván. Hétfőre a falubéliek reményei szerint nyomát sem látni majd. Bár a miniszterelnököt fertályóránál tovább is marasztalni szerették volna, megértik azért, hogy más kötelességei elszólítják. Vigaszuk, hogy Szeblik Imre, az északi egyházkerület püs­pöke - aki hajdan esperesként szentelte fel a község harangjait - kicsivel több időt tölt Lucfal­ván, hogy találkozzon a gyüle­kezettel is. Me gyászai László evangéli­kus lelkész, aki maga is ott se­rénykedik a faluszépítők kö­zött, óriási eseménynek tartja a hétfőit. A magas rangú állami vendég jöttének éppúgy örül, mint egyháza főméltósága je­lenlétének.- Régen volt ilyen jeles ese­mény - véli a lelkész -, hogy egy falu népe mondhasson kö­szönetét kormányfőjének az ajándékért, hogy püspök állítsa szolgálatba az iskolát. Tartják még a régi, falusi szokást is a lucfalvaiak. Jó ven­déglátókhoz illően ajándékkal kedveskednek az illusztris ven­dégeknek: emlékeztető vázával engedik útjukra a segítőket. Cserényi János iskolaigaz­gató nem nyilatkozott arról sem, hogy mit jelent számára az oly rég dédelgetett álom mai beteljesülése. Úgyis tudja min­denki. Rajta kívül nem igen akad még egy intézményve­zető, aki majd másfél évtizede következetesen kiállt volna az iskolaépítés ügye mellett. Nem felejtenek azért mások­ról sem megemlékezni, akik az iskola elkészültéhez valami módon hozzájárultak. Igaz ko­rántsem kerülhetett mindenki kezébe - pusztán a protokoll megkötései miatt a mai napra invitáló meghívó. - tuza ­Magyar és szlovák felirat egyaránt tudatja: ez az általános iskola Lucfalván Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.—töl a lakosság nagyobb százaléka többet tud idézni ka­pásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 1. Egy „problémás” kamasz V. M. elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről. Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J.-ről, de B. J.- nek semmi kedve hozzá. Arra hivatko­zik, hogy ő nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Jó volna, persze, tudni, hogy B. J.-nek támadnak-e kétségei saját szövegírói teljesítményével kap­csolatban. Állítólag az anyja egyszer azt mondta volna neki: „Édes fiam, igazán büszke vagyok rád, hogy ilyen kicsi tehetséggel ilyen sokra vitted.” Ez csak vicc, B. J. tehetsége nem vonható kétségbe. Az viszont tény, hogy nagyon sokra vitte. Tevékeny­sége véglegesen és visszavonhatatla­nul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentik a belépőjegyet a magyar költészethez. A magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is eléne- kelhetők a rockszínpadon. B. J. mindig izgatta V. M.-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intéz­mény és jelenség. A saját kategóriájá­ban páratlan. Ráadásul a kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagy hatású szöve­gíró sehol. Rockdalok szerzőinek rit­kán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs. A fáma szerint a Beatles-együttes egyszer az­zal kérkedett, hogy tagjai híresebbek, mint Jézus Krisztus. Kérdés, igazuk volt-e. Annyi bizonyos, hogy B. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka többet tud idézni kapásból, mint a Bib­liából, a Tórából és a Koránból egy­üttvéve. B. J. története a hatvanas évek kö­zepén kezdődik. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt, az 1963/64-es tanévben érettségizett. Nem szerette a technikumot, interjúi­ban és magánemberi beszélgetéseiben szinte soha nem hozza szóba. Nehéz eldönteni, hogy általában a középisko­lát tűrte nehezen vagy ezt a bizonyos technikumot. A technikum kissé lenézett iskolatí­pus volt, de annál praktikusabb. Az érettségivel együtt szakmát is adott. Olyan gyerekek jártak technikumba, akik nem voltak biztosak abban, hogy akarnak - vagy képesek - egyetemre menni az érettségi után. Föltételez­hető, hogy a tanári karban nem a ma­gyar nevelésügy legfényesebb csilla­gai dolgoztak, a legtöbb oktató amúgy is inkább műszaki ember lehetett, mint pedagógus. B. J. tanári szemmel nézve nagyon problémás kamasz volt. A középiskola negyedik évére büntetésből áttették Bródy János problémás kamasz volt egy másik osztályba. Egyik osztály­társa szerint osztályfőnökük sírós han­gon jelentette be, hogy ő még egy évet nem bír ki B. J.-vel. B. J. ugyanis az első három év alatt szép fokozatosan egyetlen ta­nárellenes mozgalommá szervezte az osztályt. Azokat az oktatókat, akikre ő kimondta az ítéletet, a to­vábbiakban egyszerűen boj- kottálták. A B. J. diktálta ma­gatartási szabályrendszer ér­telmében a diákok megtehet­ték, ami kötelező, tehát fel­szólítás esetén válaszolhattak, de csak a kérdésekre. A boj- kotált tanár viccein senki se nevetett, óráin soha senki nem jelentkezett. Ettől a „tanérők” hamarosan kiborultak. „Sztrájktörő” nem akadt, mert B. J.-t feltétel nélkül támo­gatta a legerősebb fiú az osz­tályból. Ez eléggé jellemző B. J,-re. Veleszületett képes­sége, hogy valamiképp maga mögé állítsa a többieket.

Next

/
Thumbnails
Contents