Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02-03 / 78. szám
8 ÉLET - KÉPEK 1994. április 2-3-4., szombat - vasárnap - hétfő Szarvas Juditot Gulyásné öltözteti népviseletbe A kút előtt várják a locsoló fiúkat a lányok Jaskó Ildikó és Pálok Tímea festi a tojásokat Itt még gyűjtik a tojásokat a lányok a tyúkólban B ujákon a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola alsó tagozatos diákjai a héten már javában készülődtek a hús- vétra. Technika órán dekorálták és festették a tojásokat, amelyeket a locsolkodó fiúknak adnak ajándékba, és asztali díszt készítettek belőle. A lányok, messze földön ismert szép viseletűket az ünnep alkalmával felveszik, és Így fogadják a vendégeket. A húsvéti locsolkodásnál a fiúk a víz helyett már a szagos kölnit használják. rigó tibor képriportja Apró kezek szépítik a tojásokat Jöhetnek a locsolkodók Életmentő eső a légiónak a kereszténység diadala - Mátyás király kedvenc vadászterülte - Kossuth, a falu bírája Marcus Aurelius csatája a Diósjenői-tó partján Az Úrnak 174-ik esztendejében - valamikor nyár közepe táján - Marcus Aurélius, a római filozófus-császár Pannóniába érkezett. Jövetelének komoly oka volt: háborút viselt a népvándorlás korának germán és szarmata törzsei ellen. Légióinak élén üldözőbe vette a Duna jobb partjára is átkelő, a tartományt pusztító kvádokat és markomannokat. A könnyűlovasokból álló ellenséges seregek a túlerő láttán menekülőre fogták a dolgot, s valahol a Szentendrei-sziget északi végénél átúsztatták a birodalom határát jelentő Danubius folyót. A császár nem állt meg itt, hanem csapatainak élén követte őket - a legenda szerint ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is, hogy egy római császár a későbbi Nógrád megye földjére tette volna a lábát... A z ellenség üldözése közben a légionáriusok - már a Duna bal partján - átkeltek a Börzsöny-hegység déli nyúlványain, és eljutottak abba a mélyen fekvő, termékeny medencébe amit a mai Nógrád, Borsosberény és Diós- jenő községek határolnak. A környék kisebb-nagyobb földváraiban már akkoriban is éltek emberek. Bizonyítják ezt a régészeti leletek is, hiszen hol az ekevas fordít ki a földből a Krisztus előtti és utáni századokból származó cserépmaradványokat, bronzfegyvereket, szerszámokat, hol meg a véletlen juttat a szakértő kezébe csiszolt kő- és csonteszközöket. Marcus Aurélius katonáival ezen a helyen már szembefordultak az üldözöttek, hiszen a saját családjukat, otthonukat, földvárukat kellett védelmezniük. A nehéz kézifegyverekkel felszerelt, gyalogos légiók a mély völgyekben és a meredek, erdős hegyoldalakon sokkal nehezebben mozogtak, mint ellenfeleik. A rómaiak ezért a Diósjenői-tó - aminek akkoriban talán még neve sem volt - nyugati partján, a ligetekkel tarkított, viszonylag sík terepen foglalták el állásaikat. Tábort vertek itt, s várták a Börzsöny erdeiből érkező barbárok támadását - ami nem is késlekedett sokáig. Csüggedő rómaiak, támadó barbárok A kvádok és a markomannok a meredek domboldalakról és a sűrű erdőből időnként le-le- csaptak a légionáriusokra, akik éjjel-nappal állandó, feszült készültségben várták az ellenség érkezését. így telt el néhány nap: akkoriban a hadviselést még nem jellemezte a villámháború ... Az időjárás nem fogadta kegyeibe a hadakozókat. Aszály pusztított a környéken, a tikkasztó augusztusi napokat kibírhatatlanul meleg éjszakák követték. A pannóniai légió katonái is egyre rosszabbul bírták a hőséget, fogytán volt az élelmük, és nehezen viselték el a barbárok gyakran ismétlődő, kisebb támadásait is. Fegyelmezett, jól kiképzett és felfegyverzett katonák voltak, de a hosszú, feszült várakozás megviselte őket is. A kvádok és a markomannok néhány nap eltelte után nagy és mindent eldöntő támadást terveztek a légionáriusok tábora ellen. Érezte a veszélyt maga a császár is, ezért végső kitartásra buzdította katonáit. Csodatévő esőfelhő Egy fülledt délutánon meg is indult a barbárok rohama, de előtte még bekövetkezett a környéken azóta is sokat emlegetett csoda. A fáradt, elcsigázott légionáriusok váratlan segítséget kaptak: a Börzsönyből egy felhő ereszkedett alá, s frissítő zápor zúdult a táborukra. A barbároknak viszont egy csepp sem jutott az éltető csapadékból! A friss erőre kapó, felfrissülő légionáriusok így aztán végső csapást mértek az ellenfél - ugyancsak fáradt és tik- kadt - harcosaira.- Van valami igazságalapja a történetnek? - tettük fel a kérdést Végh József diósjenői helytörténésznek, aki faluja múltjának és jelenének is kiváló ismerője és tudója. — A teljes igazságot sosem tudhatjuk, így ebben az esetben is csak a feltételezésekre és a gyér írásos nyomokra hagyatkozhatunk. Ami viszont igaz: egy felszálló légáramlat miatt a mai napig is gyakran előfordul, hogy a tó egyik partján szakad az eső, a másikon pedig egy csepp sem esik! A pontos körülmények persze nem ismeretesek, legfeljebb következtethetünk a történtekre. Egy Kautzky nevű szerző A kereszténység eredete című művében említi ezt a katonákat felfrissítő, csodaszámba menő, váratlanul érkező esőt. Az akkoriban már keresztény római légiók győzelme a kereszténység diadalaként vonult be a történelembe. Egyébként a közeljövőben tervezzük, hogy a tó partján egy emléktáblát helyezünk el, Marcus Aurélius tiszteletére. Valószínűleg nem igaz, de a környékbeli legenda azt tartja, hogy Marcus Aurélius az ismétlődő csatározások szüneteiben írta az „Emlékezések a békéről” című művét. Mátyás királytól Kossuth Lajosig-A római császáron kívül járt még nevezetes történelmi személyiség a faluban?- Mátyás király is gyakran megfordult a Börzsönyben, kedvenc vadászterülete olt a vidék. A környék több földrajzi neve - például Királyháza, Királykát - is őrzi emlékét. Rajta kívül - például - Göncz Árpád is eljutott ide a háború alatt... író, olvasó nők - a korai középkorban- Milyen egyéb különlegességei vannak a falunak?- Diósjenő a középkorban mezőváros volt. Nagy Zoltán nyugalmazott református lelkész kutatásai alapján az is kiderült, hogy már a husziták idejében - a XIV-ik században - írni, olvasni tudó asszonyok éltek itt! Nemcsak a korai középkorban, hanem még száz évvel ezelőtt is ritka volt az ilyesmi! Ami a faluhoz kötődő nevezetes személyeket illeti, a falu tiszteletbeli bírája volt Kossuth Lajos, bár a községben sosem járt. Egyébként Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor és Feszty Árpád is kötődik községünkhöz. Ezek nagyrészt családi emlékek, amelyek a mai napig is fellelhetők a faluban.-A múlt emlékeinek megőrzésével törődik valaki?- A faluban Szentgyörgyi Kör néven működik egy egyesület, ami egy baráti társaságból jött létre. A nevünket Szentgyörgyi István, helybeli származású színművész után vettük fel: hagyatékából két teremre való kiállítási tárgy van a tulajdonomban. Egyébként nagy helytörténeti gyűjteménynyel is rendelkezem, ami azonban nem kerülhet a közönség elé, mivel a községben nincs egy megfelelő helyiségünk ... Faragó Zoltán Húsvéti készülődés Bujákon
