Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-16-17 / 89. szám

1994. április 16-17., szombat - vasárnap Nyílt Tér 11. oldal Szombat esti láz... V an olyan ember, aki nem várja a hétvégét? Kötve hi­szem! Ilyenkor sok család láto­gat el a közeli rokonokhoz, is­merősökhöz. A fiatalok szóra­kozással múlatják az időt. A mulatozás önmagában még nem veszélyes. Kétségtelen azonban, hogy a legtöbb bal­eset a szórakozóhelyekre me­net, illetve onnan hazafelé éri a fiatalokat. Legtöbbször a szü­lőktől kölcsönkapott autóval, gyakorlatlanul, nem ritkán itta­san száguldoznak. Gyakran elő­fordul a kocsi végsebességének kipróbálása, és az egymás gyorsulásának tesztjéből adódó baleset sem ritka. Sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, mint az örö­kös bizonyítási vágy a másikkal szemben. Egy példát említve: -Nézd azt a hülyét, 160-nal fordult a Porschéval, hát mutassuk meg neki, hogy a mi Fordunk sem piskóta! Tapasztalatok mutatják, hogy a szórakozóhelyek csúcs­idejében általában nincs tö­megközlekedés. Taxira nem te­lik mindenkinek, gyalog messze van a következő diszkó, vagy az otthon. Ezért csapatostul kocsi­val közlekednek. Az utolsó kocsi is áthajt a piroson, mert nem akar lemaradni. Nem az út- és a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel hajtanak. Bömböl az autórádió, ott ül az új ba­rátnő. Mind-mind elvonja a fi­gyelmet az útról. Mélyebben el kellene gon­dolkodni, milyen veszélyekkel is járhat egy-egy kiruccanás. Bármennyire is úgy véljük, hogy ismerjük az útszakaszt, amelyen közlekedünk, a mi hi­bánkon kívül is adódhatnak ki- sebb-nagyobb balesetek. Arra is feltétlenül gondolni kell: én felelek az utastársaim testi és lelki épségéért is. Föl- merült-e benned, ha netán tör­ténne valami, hogyan néznél az emberek, társaid szemébe? Bele tudnál törődni, hogy a száguldozásod, bizonyítási vá­gyad, meggondolatlanságod miatt veszítetted el legjobb ba­rátodat? Ugyanolyan tiszta lenne a lelkiismereted mint előtte? Nem hiszem. zért is próbáljunk meg az ésszerűség határain belül cselekedni, viselkedni és vi­gyázva közlekedni! JAMAICA A REGGAE, VALLASA A RASTA Ziggy Marley öröksége Külsőleg is egyre jobban hasonlít apjára A szép házban azelőtt Chris Blackwell, az Island lemezvál­lalat megalapítója és elnöke la­kott. Aztán 1974-ben eladta Bob Marleynek, aki itt rendezte be a Toff Gong társaság irodáit és stúdióját. A Toff Gong most is Kingstonban van, de a Mar­cus Garvey Drive-ra költözött, mert a volt Blackwell házban van a Bob Marley emlékmú­zeum. A reggae király fia, Ziggy - eredeti nevén David -, ha éppen ráér, ha nincs tűmén vagy stú­dióban, nagyon szívesen vezeti végig a szobákon a látogatókat, és örömmel beszél nekik apjá­ról, vagy ha kívánják, Jamaica híres zenéjéről, a reggae-ről, esetleg a rastáról - a sziget val­lásáról, gondolkodásáról, szel­leméről. Ziggy Marley maga is ze­nész, édesapja örökébe lépve az igazi, a militáns reggae-t mű­veli, azt, ami mond is az em­bernek, a világnak valamit, amiben üzenet van. A reggae „tánctermi”, techno változatát nem becsüli sokra, de azért a koncerteken legalább két rag- gaet mindig eljátszanak és tán­colnak hozzá, hogy feldobják a közönséget. Amikor elkezdte a pályát, apja zenekara a Wailers kísérte, de aztán megalakította a maga együttesét, a Melody Makers-t, ez a zenekar talán valamivel jobban érzi az ő szándékait, egyéni stílusát. Mindenki megkérdezi tőle, nem nehéz-e az apja után, hi­szen az ő emléke még sokáig kísérni fogja, és szinte termé­szetes, hogy a nagy előd árnyé­kába kényszerül. Mint igazi rasta-hívő, Ziggy Marley soha nem méltatlankodik a kérdés miatt, hanem derűs mosollyal mondja, hogy nem nyomja el apja híre, nagysága, nagyszerű­sége, nem hozza zavarba, hogy állandóan összehasonlítgatják vele. Tegyék csak, igényli is, hiszen páratlan mérce Bob Marley. Nem túl sok ideje volt rá gyermekkorában apjának, meg ha volt is néha, alig beszélt, mert hallgatag természet volt. De sokszor látta a tévében, nem egyszer elkísérte a stúdióba, és mindig figyelte, megpróbálta érezni. Apja tanította meg éne­kelni, azzal a technikával éne­kel, mint ő. És ahogy múlik az idő, egyre jobban hasonlít rá kinézetében is. Nem örökölt tőle semmit, mondja, „csak” a tehetséget, a hasonlóságot és az éneklés tu­dományát. Ziggy Jah híve is minden feltétel nélkül. A Jah nem más, mint Bob Marley, a rajongott, a csodált édesapa. Benn él Jah lelkében, s ha va­lami nehéz feladat előtt áll, kéri, segítsen, adjon tanácsot, hiszen ő már tévedhetetlen. Apja pedig azt súgja neki, hogy csak maradjon jó és mindig az igaz utat járja, a dalaiban, a ze­nében legyen mindig egyenes és őszinte, mert a hazugság nagy bűn. Dolgozzon a szige­tért és a jamaicai emberek gaz­dagabb jövőjéért. Vass Imre Versmondó találkozó és szakmai tanácskozás Pásztó. A tehetséges pásztói gyermekekért létrehozott ala­pítvány az Országos Vers­mondó Egyesület közreműkö­désével április 22-én és 23-án országos versmondó találkozót és szakmai tanácskozást rendez a helyi Dózsa György Általá­nos Iskolában. A rangos kulturális eseményt Tóth Sándor országgyűlési képviselő (KDNP) nyitja meg 22-én, pénteken 13.30 órakor. Zongorán közreműködik Ba­lázs Ferenc művésztanár, a Ra- jeczky Benjamin Zeneiskola igazgatóhelyettese. Ezt követi az általános iskolai tanulók versmondóversenye. A szakmai tanácskozás ápri­lis 23-án, szombaton 9-től 12 óráig tart. Ennek keretében egyebek között megvitatják A költészet anyanyelve (előadó: Bucz Hunor, a Térszínház igaz­gatója), A verstanítás és a kommunikáció (Böhm Edit, kanditátus), mint A magyar nyelvű versmondókultúra (Kiss László, Országos Versmondó Egyesület) című témákat.- csébé ­A BOHÓCOK ÉJSZAKÁJA. Harmadik alkalommal gyűltek egybe egy éjszakára a vi­lág bohócai. Párizsban a jellegzetes öltözék nélkül mulattak a mulattatók. Arcuk nem volt fehérre meszelve, ezúttal nem rajtuk nevettek, hanem dk kacarásztak másokon. A TRÓN ELŐTT SÍRVA FAKADT, MAJD ELALUDT Hároméves láma A kisfiút húsz láma kísérte a templomhoz (ABC Europress) India északkeleti csücskében, Ne­pál, Tibet és Bhután között, 9 kilométerre Darjeellingtól, a sonadai kolostorban néhány éve meghalt a lámaközösség vallási vezetője, Kalu Rimpo- ché. A tibeti buddhizmus egyik ágához, a „csangpa”-hoz tar­tozó Rimpoché nem volt éppen vagyontalan, a sonadai kolosto­ron kívül több buddhista kolos­tort alapított Franciaországban. Épületek, gazdag földek tulaj­donosa volt, utódját, örökösét mégsem jelölte ki. Tehette, hi­szen a reinkarnáció tana szerint az az új lény, akiben majd a va­laha volt Rimpoché láma lelke újjászületik egy buddhai esz- szenciát hordozó, tökéletes lénynek is megtestesülése lesz. De hogy valóban ő-e az - a ha­lott láma vallási utódja, vagyo­nának örököse, valamint e buddhai lényeg hordozója - azt bizonyítania is kell, számos „vizsgának” vetik alá. A kis Puntsok nem volt még háromé­ves, amikor maga a Dalai Láma ismerte fel benne a néhai Rim­poché halhatatlan lelkének megtestesülését. A kisgyermeket - akinek egyébként az elhunyt vérro­kona is volt, - arra kérték, so­rolja fel azoknak a lámáknak á nevét, akiket előző éltében is­mert és válassza ki más tárgyak közül azokat, amelyek évtize­dekkel ezelőtt „övéi” voltak. A feladatokat hibátlanul teljesí­tette! E „vizsgák” után afféle trónra emelési rítus erősítette meg a néhai Rimpoché újra megtestesült lelkének azonos­ságát .. . A szertartáson a franciaor- szág „csangpa”-kolostorok küldöttein kívül, sok volt a tu­rista is, az öltözékek és embe­rek sokasága hangyabolyhoz hasonlított. A látogatók meg­csodálhatták a lámák táncát, akik hatalmas maszkokban, gesztusaikat kiemelő bő újjú, hímzett ruhában lassan forog­tak a dobszóra és az ének hang­jára. Egész napos táncuk a jó szellemek védelmét kéri az apró lámára. Egynapos pihenő után kerül sor a trónra emelő szertartásra. A sárga és sötét színű buddhista szerzetesi ruhába öltöztetett kisfiút húsz láma kísérte a templomhoz, körülötte apja és rokonai, kezénél az a „régens” vezette, aki gyermeksége alatt dönt helyette. A kisfiú szeme, egész lénye ragyogott. A temp­lombeli trón előtt azonban meg­torpant és sími kezdett. Apja megnyugtató szavai, simoga- tása után mégis elfoglalta he­lyét a trónuson, és két perccel később mély álomba zuhant. Nem ébresztette fel a felhar­sanó trombitahang, s az ima után a templomból kitóduló tömeg zaja sem. Kint szitált a hó, ezt itt úgy hívják: virágeső. KARCSÚSÍTÓ SZERKÉNT IS KIVÁLÓ n Őszinte szavak a csókról A szerelmi élet egyik legfontosabb erotikus tör­ténése a csók illetve a csó­kolózás. Ádám és Éva óta szájjal, azaz csókkal köszöntik egymást az emberek. Tu­dósok most bebizonyítot­ták, hogy a csók nemcsak érzelemnyilvánításra al­kalmas, hanem kitűnő or­vosság is. Elsősorban fiata­lító hatása vitathatatlan. Akit reggel búcsúcsókkal engednek útjára, az leg­alább öt évvel tovább él, mint hasonló testi adottsá­gokkal rendelkező, ám reggelenként csók nélkül távozó embertársai. Aki pedig rendszeresen és szenvedélyesen csókoló- zik, annak sportolnia sem kell: egy-egy intenzív csók annyit ér, mint mondjuk a kitartó úszás: 150-re emeli a pulzusszámot, feltor­názza a vérnyomást, a vér­keringés is felgyorsul, ez­zel javul a szervezet vérel­látása, anyagcseréje. Nem csoda, hogy ezek után kiderült a csókról: karcsúsítószerként is ki­váló, mivel 3 percig tartó csókolózásnál 12 kalóriát veszít a szervezet (vagyis többet, mintha ez idő alatt az ember sétált volna!) Fiúk-lányok mindent bele! Csókolózzatok! Végre egy fogyókúra, ami nem kellemetlen. Sőt! Még szépít is. A tudósok ugyanis kimutatták: csóko­lózás közben 29 arciz­munkat mozgatjuk meg, vagyis felér egy kiadós arcmasszázzsal. Aki tehát kicsit is ad magára, az kö­veti az új jelszót: „Csóko- lózzon többet az egészsé­géért!” Németből fordította: Durucz Anette SZOMORÚ REKORD. Törökországban megdöntötték a legfiatalabb mama rekordját. A kilencéves Selma Bozca kislányt szült. így ó' lett a világ legfiatalabb ma­mája. A kisbaba császármetszéssel jött a világra. Anya és gyermeke jól érzik magukat. Az édesapa személyéró' szemérmesen hallgatnak a hírek. FEB-fotc

Next

/
Thumbnails
Contents