Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-13 / 86. szám
1994. április 13., szerda Horizont 7. oldal HOGYAN NYERHET LAKÓKOCSIT? - LAPUNK HOZZÁSEGÍTHETI A sebesség és az elsőbbségadás Koronczi Imre szakértő Amint arról már hírt adtunk, a Hungária Biztosító Rt. az Országos Balesetmegelőzési Bizottsággal és a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Társasággal karöltve vetélkedővel egybekötött gépjármű-kár- megelőzési akciót indított. Az akció célja a közlekedési kultúra javítása, a balesetek számának csökkentése. Ezt segíti lapunk is Koronczi Imre KRESZ szakoktató segítségével. Egyik leggyakoribb közlekedési balesetet előidéző ok a sebesség helytelen megválasztása. A KRESZ tételesen felsorolja, hogy egyes járművekkel legfeljebb milyen sebességgel szabad közlekedni. Azonban az előírt sebesség nem azt jelenti, hogy ilyen sebességgel minden esetben lehet közlekedni, mert járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak megfelelően kell közlekedni. Természetesen figyelembe kell vennünk a jármű sajátosságait, utasait és a rakomány jellegét is. A gyorshajtáshoz nem kell különleges képessség, ahhoz csak a gázpedált kell nyomni, viszont ahhoz kell a tudás, hogy ott és akkor álljon meg a vezető járművével, ahol és amikor kell. Nem véletlen, hogy a szabály úgy rendelkezik: a jármű sebességét a sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezetője a járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell. Nézzük az ezzel kapcsolatos kifejezések jelentését: A féktávolságot úgyis szokták emlegetni, hogy megállási távolság, az a legrövidebb távolság, amellyen az autóval meg tudunk állni. Észlelési idő, amikor a vezető észleli az akadályt, mérlegel és dönt, majd megkezdi a válasz-cselekvést. Cselekvési idő: a vezető átteszi a lábát a gázpedálról a fékpedálra, és ezt nyomni kezdi, tehát a láb megmozdulásától a pedál megérintéséig eltelt idő. Az észlelési és cselekvési idő összege a reakció idő. A fékút pedig a fékpedál megérintésétől a megállásig megtett út. Az elmondottakból következik, hogy a féktávolság a reakció idő alatt megtett út és a fékút összege. Tehát a menetsebességet úgy kell megválasztani, hogy ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint a belátható útszakasz hossza. A másik baleseti ok az elsőbbség helytelen értelmezése. Mit értünk elsőbbség alatt? Elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Az elsőbbséggel rendelkező járművet az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. A gyalogost viszont, akinek elsőbbsége van az elsőbbségre kötelezett az áthaladásban nem akadályozhatja és nem is zavarhatja. Tehát az a vezető, aki az elsőbbséggel rendelkező jármű vezetőjét nem hirtelen sebességcsökkentésre, hanem csak gázelvételre, motorfékezésre, enyhe guruló fékezésre vagy az eddigi követett egyenes iránytól enyhe ívvel történő elmozdulásra készteti, nem vét az elsőbbségi jog megadása ellen. Az útkereszteződésben a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű és a balról érkező villamos részére. Azonban a másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben a megkülönböztető jelzéseiket használó gépjárművek részére, az ELSŐBBSÉGADÁS KÖTELEZŐ, vagy ÁLLJIBetartását igen szigorúan ellenőrzik. ELSŐBBSÉG ADÁS KÖTELEZŐ! jelzőtáblával védett úton haladó járművek részére, földútról érkező, a szilárd burkolatú útról érkező jármű részére és a körforgalmat keresztező villamos részére. A villamosnak tehát csak az egyenrangú útkeresztezősében van elsőbbsége, az elsőbbségadás kötelező táblát a villamos vezetője is köteles figyelembe venni. A villamos a kanyarodási szabályokat is köteles betartani, tehát az iránytváltoztató villamos köteles az azonos irányban vagy szemben haladó nem irányváltoztató járműnek elsőbbséget adni. Az útkeresztezó'dés külünösen veszélyes Félelmek és kérdőjelek zombat délelőtt, a bevásárlás ideje. Az élelmiszerbolt pillanatnyilag egyetlen működő pénztára előtt kígyózó sorban, közvetlenül előttem, idős, töpörödött néni téblá- bol. Időnként idegesen körbetekint, fogatlan szája - mintha majszolna valamit - mozog.- Jó, hogy itt van fiatalember - mondja halkan.- Tudja, úgy félek. Engem mindig becsapnak. Azt hiszik, ha az ember öreg, már bolond is. Mit gondol a nyugdíjamból ki lehet jönni? Régebben sem volt sokkal jobb, de azért. . A szegény haljon éhen? Az öreg meg dögöljön meg? Az unokám munkanélküli, vele mi lesz? Mondja meg, maga tanult ember, meddig lehet ezt bírni? Már éppen dadognék valamit válasz helyett, ne higyje, hogy részvétlen vagyok. Szerencsémre a pénztárhoz ér, és zsebkendőjéből egy csomó aprót, meg egy összerongyo- lódott 100 forintost hámoz ki. Vajon mit válaszoltam volna neki? Mondtam volna talán neki: nyugodjon meg nénikém, félelmeivel nincs egyedül. Ma már az is fél, akinek még munkája van. Fél, hogy vállalatát felszámolják, hivatalát átszervezik, attól retteg, hogy őt magát „leépítik”, hogy az utcára kerül. Mondtam volna, hogy Nóg- rádban még rosszabb a helyzet, mint az országban máshol, hogy itt a munkanélküli számára hiú ábránd, hogy munkát talál. Hogy a munkanélküli nem egyszerűen csak fél, de egyenesen szorong, depressziós lesz maga is, mint a környezete. Mi lesz vele, mi lesz a gyermekével? Azzal a gyermekével például, aki az iskola befejezése után nem kap munkát. Úgy lép ki az életbe, hogy nem kell a tudása, a tehetsége, a fiatalos lendülete. Vagy mondtam volna a néninek azt, hogy megértem panaszát, jajkiáltásait, hiszen a legrosszabb helyzetben valóban a kisnyugdíjasok, az idősek, az elszegényedettek vannak. Nekik lassan már lakbérre sem futja. Már akinek van lakása. Mert egyre több embernek már fedél sincs a feje felett. Velük mi lesz? Róluk ki gondoskodik? S mivel vigasztaltam volna a nénikét? Mert mások szerencsétlensége aligha nyugtatta volna meg. Elmondhattam volna neki: az elmúlt évben a súlyos gazdasági bajok ellenére, már mutatkoznak eredmények is. De vajon örült volna-e, ha azt mondom, hogy az ipar teljesítménye már négy százalékkal növekedett, hogy néhány vállalkozás már igen sikeresen működik, hogy igen sokan gazdagodnak, gyarapodnak. Azt is mondhattam volna, hogy a munkanélküliség növekedése. mintha megyénkben is megállni, stabilizálódni látszana. Mondhattam volna, hogy kérdéseinkre majd az idő ad választ. A néni a pénztárhoz ért, és nem kellett semmit mondanom. Mert a jobb időket ő már aligha éri meg. Talán gyermekeink. . . dr. Baráthi Ottó Igen, ez kell nekem... Jól esik egy kis kikapcsolódás . . . Fotók: Gyurián Tibor a Gyerünk könyvtárba be... Salgótarjánban a Balassi Bálint Könyvtár gyermekrészlegében szintén egymást követik az iskolákból érkező gyermekcsoportok. Az ifjú látogatókat négy szakképzett gyermekkönyvtáros fogadja, s ők gondoskodnak a foglalkozások tartalmas mivoltáról is. Szívesen mennek, a kisdiákok, mert itt egy helyen lehet játszva tanulni, kikapcsolódni, s akár a földszinti zenei részlegben jobbnál jobb zenét hallgatni. Van filmvetítés, bőséges a kínálat az oktatófilmekből, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mint képeink tanúsítják, jól érzik magukat a gyerekek, akik ha hazamennek, másnap gyakran mondják a tanítónéninek: „Tessék mondani, mikor megyünk legközelebb?” Képriportunk a salgótarjáni Kodály Zoltán iskola kisiskolásairól készült egy hétköznap délelőtt. Mi minden van itt! Egy perc, s kezdődik a film . . .
