Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12-13 / 60. szám

12 CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ 1994. március 12-13., szombat - vasárnap Kertész leszek íme, itt a jövő növénye A broméliák egyik legnépe­sebb nemzetségét a Tillandsiá- kat nevezik így. Több mint 500 leírt faja mindig újakkal bővül, így a gyűjtők - akiknek száma a kaktuszgyűjtőkével vetekszik - mindig találnak maguknak ér­dekes újdonságokat. Bár elő­fordulási területük (Argentína, USA délkeleti része, csen­des-óceáni homoksivatagok) elég széles, felépítésük hasonló. Spirális levélrózsa közepéből emelkedik ki a pirosas-naran­csosra elszíneződő fellevelek­ből és a csőszerű egyes virá­gokból álló virágzata. Ez a nö­vény fő dísze. Nagyobb részük a levegőből pikkelyekkel élő „aerofita”. Ezeknek csak né­hány, drótszerű kapaszkodó­gyökere van, amivel meg tud­nak tapadni a kérgen, sziklán. Ha üzletben cserepes Til- landsiát vásárolunk, tapasztal­juk, hogy szinte „lötyög” a föld­jében. Ettől nem kell megijedni, ez azért van, mert gyökérzete más, nem olyan dúsan behá­lózó, mint a hazai ismert csere­peseké. Rendkívüli forma- és színváltozatossága nemcsak a gyűjtőknek jelent örömet, ha­nem a lakás díszítésére, sőt, összeültetésre is alkalmassá te­szi. Mint már említettem, leve­leik nedvszívó, ezüstös pikke­lyekkel bontottak (fűre, ecsetre, pamacsra emlékeztetnek). Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a levegőből, éjjeli harmatból vi­zet vegyen fel. Növekedése éppen emiatt nem látványos, sőt, lassú. Vi­A természet hozta össze a kaktuszt és a broméliát rágzó állapotot is csak több - át­lagban 5-10 - év után érik el. Virágzás után viszont sarjadza- nak, .tovakúszva vagy telepek­ben már gyorsabban növeked­nek, és szinte örökéletűek, kü­lönösen, ha ismerjük életmód­jukat, igényeiket. Tartásmód szerint több csoportra osztha­tók, de köztük az átmenet foko­zatos, a környezethez jók al­kalmazkodnak, így együtt is tarthatók. A szavannákról, bokros, lige­tes fennsíkokról származók (pl. Tillandsia filifólia) gyökere csak rögzítésre szolgál. Víztar­talmának pótlásához időnként harmatszerűen permetezzük be, vagy mártsuk vízbe, hogy jól te­leszívja magát. Minden kes- kenylevelű, kis gyökerű bromé- liával megtehetjük azt, ha nem tudjuk pontosan, melyik cso­portba tartozik. Ezek ágra, ké­regre, szőlő vagy más gyökér­darabra rögzítve tarthatók. Páf­ránygyökérrel, mohával be­fogva rögzíthetjük. Ha nagyobb növényeket akarunk rögzíteni, laza ültetőközeget is használha­tunk, és erősebb fonállal, eset­leg vékony bronzdróttal kötöz­zük oda. A broméliák szeretik a friss levegőt. Tavasztól őszig legjobb szabadban tartani, ahol az eső is éri. Télen az öntözéssel sokat árthatunk. Különösen, ha hűvös helyen vizes marad, éj­szakára nem szárad fel, akkor számíthatunk a kirothadásra. Hazai kertészetekben elter­jedt, virágüzletekben gyakran kapható a T. cyanea. Ez a faj meleg őserdőkből származik. Sűrű rozettát fejleszt, keskeny, fűcsomóra emlékeztető levéllel. Evezőszerű virágzata szép ró­zsaszínűre színeződik, amiből néhány napos eltéréssel egyen­ként sötétkék virágszirmok tör­nek elő. Ez nagyon színes, fel­tűnő. Hazájában fákon nő, de nálunk cserépben nevelik, laza földben. Félámyékos, meleg he­lyet kedvel. Vannak közöttük olyanok, mint pl. a Tillandsia mekoyama, ami más növényre is rákapaszkodik, ezzel nagyon érdekes növénytársulást ka­punk. A természetet utánozva, árusítanak mostanában olyan törzses Yuccát, amelyre fán lakó broméliát erősítettek. V. Pénzes Judit Q íJtfincímnű) rd mflímn k.3 A nyelvi érzékenységünket sértő, nemkívánatos jelenségek televíziós reklámjainkban Nem tartjuk véletlennek, hogy napjainkban egyre több kritikai éllel terhelt cikk olvas­ható a sajtó hasábjain a televízió képernyőjén látható reklámtí­pusokkal kapcsolatos kifogá­sokról, panaszokról. Nem a rek­lámok ellen fogalmaznak meg helytelenítő észrevételeket, ha­nem a bennük és általuk közve­tített, nemkívánatos jelenségek ellen. Erről tanúskodnak ezek a szövegrészietek: „A televízió fő műsoridőben ontja a reklámo­kat. A naponta sokszor ledarált reklám csak unalmat kelt, tehát antireklám”. (M. Nemzet, 1993. márc. 6.) — „Nem örülünk sem a hamis, félrevezető, sem a gusz­tustalan reklámoknak (Heves M. Hírlap, 1994. jan. 18.) Kü­lönösen ez az őszinte megnyi­latkozás érdemli meg figyel­münket: „Bajban vagyok a rek­lámokkal. A reklámozás ma már nem magánügy. Amitől a televíziós reklám közüggyé vált, az a nyelvrontás. Miért sugall­ják nekem, hogy: „Nem ki­dobni, utána tölteni”, ahelyett, hogy azt mondanák: Ne dobd ki, töltsd utána! A legtöbb reklám harsány és zajos”. (M. Nemzet, 1994. jan. 4.) Egyszóval a televíziós rek­lámok legtöbbje a nyelvi közíz­lést éppen úgy sérti, mint aho­gyan megterheli idegállapotun­kat is. Például azzal, hogy a rek­lámadások folyamatában sem mennyiségileg, sem minőségi­leg nincsenek arra tekintettel, mennyire terhelik megt a mű­soridőt. Korlátozások nélkül ömlik a hallgatóságra az esti reklámozón. Különösen bosszantó az a gyakorlat, hogy a nagyon várt műsorok kezdő képei közé erő­szakolják a reklámokat. Nem tudjuk, van-e lehetőség arra, hogy a reklámok hangzási, képi, nyelvhasználati megformálásá­nak minősítését is elvégezhes­sék, mielőtt a képernyőre kerül­nek a közhelyes nyelvhasználati sablonok, banalitások, a meg­hökkentően giccses nyelvhasz­nálati általánosságok. A reklámszövegek hangosí­tásában, hangzásformáiban idegmegterhelő jelenség és gyakorlat a hebrencs, vagy ép­pen a hebehurgya hablatyolás. A pattogó beszédritmussal is terhelt, s furcsa szájrándítások- kal kísért szó- és mondatvégek felkanyarítása nemcsak fülün­ket, hanem hallásélményünket is sérti. A gyakran elviselhetetlenné torzított, céltalan hangosság, harsányság a több szereplős rek­lámokban a „rámenős”, felszólí­tásszerű hangzásformákba csap át. A túlságosan megemelt hang érthetetlenné formálódik a fe­leslegesen megzengetett hang­zásvariációkban. A félreérzel- mesített hangnem jellemzi a szi- ruposan finomkodó szövegrész- letek ötletszegény mondatainak hangosítását. A reklámok szövegrészletei­nek nyelvhasználata, stílusa, nem természetes ötletszerűsé­gekkel terhelt, eredetieskedő megfogalmazása olykor inkább csak bosszant bennünket, s arra késztet, hogy kikapcsoljuk a reklámok adásidejére televízi­ónkat. Ezekre a közhelyes nyelvhasználati sablonokra gondolunk elsősorban: „A kapu tárva, kerüljön beljebb! Velünk jól jár! Fontos, hogy pontos! Ez valami más! Ma megveszi, hol­nap viheti! Legyen Ön is tulaj­donos! Legyen sütnivalója!” Az ilyen típusú reklámfelszó­lításokat a nem éppen udvaria­san megfogalmazott kérdések váltják fel: „Tudja már? Gon­dolta volna? Elhiszi már? Ér­dekli az érdeke? Úgy érzi, hogy nincs semmi keresnivalója? Akar Ön a felhők között üdülni?” Ezek a reklámízű kér­dések unalmat árasztanak, s nem alkalmasak arra, hogy a feltett kérdésekre igenlő vála­szokat adjunk. Napjainkban elszaporodóban vannak azok a reklámszövegek, amelyekben kulcsszerepet vál­lalnak a frázisos, dagályos kife­jezések: „Csupa csoda! Verhe­tetlen fehérség! A feloldódás élménye! Mindennap új varázs­lat! A szép haj tudománya! Az édenkert íze! Illat, mely fogva tart! Mi jut eszedbe a kirobbanó ízről? A kézzel fogható tiszta­ság! A háztartás ünnepi hétköz­napjai! Ennivalóan finom! A tökéletes szépség uralma árad! Otthon a jövőben! A jó ízű egészség!” Nemkívánatos jelenség a ze­nés, énekes háttérbe helyezett reklámtípus. Az idegeinket bor­zoló gajdolásba, komyikálásba, óbégatásba, sőt, nyávogásba kényszerített hangzásformák - a zavaros képi látvány közé be­ékelve - hallási és látási mű­veltségünk minőségét egyaránt megkérdőjelezhetik. Nem tartjuk véletlennek, hogy napjainkban a színvona­las, a reklámmentes televízió­zásról több kritikai megjegyzés jelenik meg a sajtó hasábjain. Ez a címadás, „Van-e védelem a reklámáradat ellen?” (M. Nem­zet, 1994. jan. 25.), válaszra vár. Dr. Bakos József Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Sorsok és viselkedésmódok, avagy gondolatok a különféle emberi élettechnikákról Az élet szép és nehéz is egy­szerre, boldog és boldogtalan, pontosabban ezek a periódusok váltogatják egymást benne. Mindenkiben ott lappang azonban annak a (rejtett) tudata, hogy véget ér, s ez - ha elhesse­geti is az illető magától - ál­landó félelemérzettel tölti el. Mennél messzebb kerülünk a gyermekkor naivitásától, a nem gondolkozás biztonságos védő­bástyáitól, annál gyakrabban tekintünk végig saját, illetve mások életútján. Figyeljük és értékeljük magunkban mind­annyiunk létmegoldási kísérle­teit, ahogyan rövidke életünket igyekszünk boldoggá tenni. Hogy azt a tényt valóban el tudjuk feledni (akár rövid ideig is), hogy mindannyiunk napjai meg vannak számlálva, bzony szükségünk van minden öncsa­lásra és önszuggesztióra. Mert, ha alaposabban a dol­gok mélyére nézünk, minden cselekedetünket az önzés és az elmúlástól való félelem vezérli. Az elmúlástól való félelem dik­tál akkor is, amikor „az egyszer élek” hangoztatásával megpró­bálja valaki belezsúfolni akár az egész örökkévalóságot saját ké­részéletébe. Mohón siet, hará­csol, habzsol, ideje kevés... Neki nincs más világa, csak az az egy. Aztán ráébred, hogy körülötte, sokan vannak, és mind ugyanezt teszik, mindent ki akarnak élvezni, mindent meg akarnak szerezni. Eszébe villan, hogy az élet könyörtelen harc, neki pedig mindenki az el­lensége. Szerencsére a „szerző” típus nem ér rá gondolkodni, így nem is látja saját nyomorúságát. A fanatizmus (legyen bármilyen, vallási vagy politikai típusú) az Én önvédelmi rendszerei közül a legáthatolhatatlanabb. Kö­nyörtelen, hipnotikus erő, amellyel minden kétséget el akarnak taposni, minden józan­ságot, minden esendőséget, minden személyes jellegűt. A józan hit fontos és hasznos dolog, mentőöv lehet az élet­ben, segítő kézként átránt a sza­kadékon... De csak empátiával együtt ér valamit, mert bezárkózni egy meggyőződés páncéljába, nem megismerni, nem átélni a másik gondolkodásmód logikáját, nem akarni kitekinteni egy másik lény szemén át a világra, nos, ez éppen a fanatizmus taktikája. Megint mások önmagukban hisznek fanatikusan, az Én-t ál­lítva minden lehetséges történés középpontjába és eredőjéül. Azt hiszik, teljesen maguk irányítják a dolgokat, nem jön­nek rá, hogy itt is, ott is egy ná- luknál magasabb hatalom min­dig beleszól az életükbe. Ez le­het kívül, mint ellenség, lehet belül, mint lelkiismeret, lehet agyvérzés, lehet baleset. Az önzésben élő ember csak magát fejleszti, magával törő­dik, saját testi, lelki fejlődésé­vel, de a végén rá kell jönnie, hogy szerelmei az önzés mocsa­rába fulladnak, beteg lesz, és megvénül a teste, fogai kihulla­nak, az egész ember kikopik, és félre kell állnia. És mindent magával visz a halálba. Neki egyetlen kiese volt, sajátmaga, s az mind egyszerre pusztul el. Az egocentrikusság ellen­pontja a túlzott Én-feladás. Erre jellemző példa, amikor sok nő véglegesen belevarázsolja ma­gát az anyaszerepbe. Elfelejti, hogy ő feleség is, hivatással rendelkező ember is, szerető is, akinek más feladata is lenne az életben, de csakis az anyát akarja játszani tovább, mert eb­ben a szerepében sikerül magát maradéktalanul imádnia. Nem is akar továbblépni, fél, hogy már más területeken nem érné ennyi sikerélmény. Fél a ku­darctól. Vagy szüli egymásután a gyerekeket, hogy elnyújtsa a számára kielégítő állapotot, vagy, ha egy csemetéje van, arra rátapad, magához köti, nem tud leszakadni róla. Bármilyen élettechnikát is választunk a "túlélésre", mindig figyelembe kell vennünk, hogy minden életkor más-más köve­telménnyel bír számunkra, és sohasem lehet belerögzülni egyik módszerbe sem, hiszen a szélsőségek azok, amelyek megkeserítik az életünket. Az életviteli problémák leg­fontosabb területei a követke­zők lehetnek felnőttek esetében: gyerekeink nevelése, hosszabb együttélés másokkal, életkö­rülményeink kialakítása, szexu­ális életünk. Akár tetszik nekünk, akár nem, az életben semmit nem adnak ingyen, életünk ezernyi kihívás és konfliktus sorozata, ezernyi akadállyal tűzdelve, és igen nehéz átegyensúlyozni a szakadékok fölött. Mégis min­den ember élni akar. Boldogan élni... Mi köze mindennek a kéz­íráshoz? Természetesen ahány ember, annyi féle, minden személyi­séghez más-más élettechnikai megoldás tartozik. A Grafoló­giai Intézetben pszichológusok és grafológusok személyre sza­bott életviteli tanácsokat adnak, ehhez azonban nem elég csak a kézírás, szükséges más tények feltárása is, az életkörülmények ismeretétől elkezdve, az életkor, az intellektus szintjén át a sze­mélyes beszélgetésig sok min­den. Katona Agnes grafológus A szórakozott professzor A szórakozott professzor bemegy reggel a fürdőszobába, és a zuhany alá áll. Amikor megnyitja a csapot, és az első víztömeg a fejére zúdúl, ijedten felkiált. A professzor szavait lásd a vízsz. 1. és függ. 35. sz. sorok­ban. VÍZSZINTES: 1. A professzor szavainak első része (zárt betűk: T, G) 14. Megszégyeníteni 15. Nehéz tárgyat polcról eltávolítani 16. Vasútállomás és vasúti kocsi ré­sze 17. Idősebb férfi népies megszólítása 18. Épületmarad­vány 19. Részben hagyni! 20. Lopakodva megy 21. Talált 23. Ijeszt 25. Szintén nem 26. Ked­vesség, báj 28. Szélhámos, megbízhatatlan 30. Állóvíz (ford.) 31. Lábbeli 32. Részes­határozó rag 34. Járom (ford.) 35. Becézett Ottilia 37. Rágásra szolgálnak 39. Időszámítás előtt, röv. 40. Lángolt 42. Fosz­togat 44. Televízió, röv. 46. Kézzel való jeladás 47. A Rá­diókabaré munkatársa (Miklós) 49. Vízi állat 51. Hajó része 52. Csúnyán, mértéktelenül táplál­kozó 53. Ford. mutatószó 54. Hegycsúcs 56. Inkább egy má­sik helyre (2 szó) 58. Kést élesít 59. Iskolai tisztség 61. Kedvelt építőjáték 62. Világbajnok ka­jakozó (József) 63. Hidrogén és nitrogén 64. A beszéd legkisebb egysége 66. Vés 67. Gabonanö­vény 68. Politikai meggyőzést végző személy 71. Magasba tar­tott kezével érinteni tudja FÜGGŐLEGES: 1. Lábával tipró 2. A földön végigterült 3. Iga 4. Háromato­mos oxigénmódosulat 5. Inns­bruck folyója 6. Téli sportesz­köz 7. Az étel nem romlik meg 8. Tiltószó 9. Van bátorsága 10. A szerelem istene 11. Bizako­dik 12. Milliliter, röv. 13. Fejér megyei település lakója 17. Helyzetet sportban értékesít 21. Labda sorfalról visszavágódik 22. Férfi énekhang 24. Ritka női név 26. Edényt belülről zsira­dékkal bemázolt 27. Valamiben rögzítődő 29. Görbeséget meg­szüntet 31. Dohányzási kellék becézve 33. Szerencsét hozó tárgy 35. Az idézet folytatása (zárt betűk: T. G, R) 36. Kiejtett mássalhangzó 38. Vadászkutya 4L Kihúzandó vizsgafeladat 43. Lásd ott, röv. 45. Szárazföldi béka 48. A Batthyányi-kormány belügyminisztere volt (Berta­lan) 50. Oroz 52. Kéziszerszám 55. A ruhát vízben tisztította 57. Hová 58. Az irányomba 60. Mennyiséget, értéket jelölő egység 62. Boruló 65. A jelzett időtől számítva 67. Kulcs - an­golul (KEY) 69. Igevégződés 70. Részben mozog! 71. Fonó egynemű hangzói A megfejtéseket március 17-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A bo­rítékra írják rá: „Keresztrejt­vény”! Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents