Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05-06 / 54. szám
1994. március 5-6., szombat - vasárnap nyílt tér HÍRLAP 11 Valahová csakugyan el kellene mennie a srácnak, ha már egyszer dolgozni nem engedik Lehet, hogy népszavazást rendel el a köztársasági elnök? kiadták egy újabb számukat. Hate Your Friends címmel. Mindegy, hogyan fordítjuk e három szót magyarra: a gyűlöletet, utálatot tartalmazó „haté” ott van, s ezt jól kifejezi az előadásmód is. A hangulat lassan oldódik, derül fel, de határozott lelki gyógyulás érezhető a két következő lemezen 88-ban, majd 89-ben. Az 1992-es albumot az egyik méltatója egyenesen ékszerdoboznak nevezi, melybe tizenkét gyönyörű gyémántot tettek. Pedig a cím után - Ray szégyellheti magát - aligha gondolná az ember. A nagylemezek címét Dando adja, csak úgy, ami jön. Sohasem csak hárman dolgoznak, mindig hívnak vendégeket. A Come on Feelen Sne- eky Pete Kleinow, a pedálos steel gitár mestere hallható, vagy Julianna Hatfield énekesnő. A hölgy Dando bizalmasa, ügyintézője, életének része, énjének darabkája. Drog, jó pajtásom Miként a kábítószer, amelyről mem tud, nem is akar lemondani. Ő ugyan nem tiltaná az élvezetét (My Drug Buddy - Drog, jó pajtásom!), vagy mint Gram Persons, a legendás co- untry-zenész, akit egy nap holtan találtak Josua Tree mellett a sivatagban. Azt állapították meg, hogy túlságosan jól sikerült belőnie magát. Dando elzarándokolt a gyászos helyre, ahol majd’ egy hétig meditált és imádkozott. Szerzeményeiben a country levegőjét is megérezni. Personsnak köszönhető, hogy olyan szépen kiismeri magát a népzenében. Vass Imre Fridi, nehogy feledésbe merülj! Evan Dando, az egyik legszebb hapsi Komolyan, Fridi, hát mire való ez a nagy- nagy hallgatásba burko- lódzás? Miért kellett ilyen szélsebesen eltűnni a képernyőről? Most meg már ez az újság is... No, azért talán akad még egy halvány reménysugár. Ugyanis már az egész országban gyűjtik az aláírásokat a Friderikusz show mielőbbi visszaállításáért. tett meg a Friderikusz show. Persze, sok-sok tárgyalás, „kilincselés”, árán... Ki hitte volna, hogy Fridi épp a népszerűsége csúcsán tűnik el a képernyőről...? Nagyon sokan vannak, akik remélik, hogy nem végleg távozott. A hozzánk érkezett levelekből kiderült: sónak csak most érzik igazán, mennyire hiányzik a képernyőkről a pimaszul ránk mosolygó arc, s az egyre felfokozott show hangulata. „Most vészük csak észre igazán, mennyi örömet és vidámságot hozott a szürke hétköznapjainkba. - írja M. Lászlóné Nógrád megyei lakos. Jó lenne, ha nem felejtenénk el, s nem aludna ki a tűz, amelyet iránta érzünk...” Gyűlnek, rendületlenül gyűlnek az aláírások. Amikor már egy hegy is kitelik a levelekből, menten megkezdődik az a segélykoncert, amelyen országszerte ismert együttesek, sztárok mellett amatőrök is fellépési lehetőséget kapnak. Erre az alkalomra ismét összeáll a Rapü- lők csapata. Úgyhogy aki netán elmulasztotta az „Utolshow”-t, mégis találkozhat Gesztenyével - és még számos hírességgel. M ajd a koncert után az aláírásokat átnyújtják a köztársasági elnöknek. S hogy mi lesz utána? Talán népszavazás? De reméljük, show mindenképpen. Friderikusz show, a javából. Aki szeretné, hogy mindez hamar bekövetkezzen, írhat bátran (névvel, lakcímmel, személyi számmal). A leveleket a következő címre lehet elküldeni: 3100 Salgótarján, Pf. 346. D. A. A citromfej űek A hiba nem az ő műszerében van... A mikor arról esik szó, hogy remek dolog lehet a világon az ötven legszebb férfi egyikének lenni (lásd a People Magazin közvélemény-kutatását), akkor Evan Dando, a Lemonheads, a Citromfejűek vezetője (gitárosa és énekese) majdnem szomorúan mondja: jobban szeretné, ha a megnyerő külsejének szóló rajongás inkább a muzsikájuknak hódolna. Érezz már! De hiszen most már csaknem biztosan így áll a dolog. A közönség és a kritika egyforma lelkesedéssel fogadta az új albumot. A Come on feel (Erezz már!) mindenkinek tetszik. Osztatlanul. Dando fényképét ez a siker is a lapok címoldalára segítette, nemcsak a szépsége. Nőies szépség ez, és olyan idők járják, hogy a lányok szívét ez legalább annyira megejti - ha nem jobban -, mint a „hagyományos” férfiasság, férfi ideál, az erő, a határozottság. A koncerteken Dando gyakran lenge pizsamában lép színpadra. A readingi fesztiválon női ruhában volt, fenekén nyúl- farokkal. Úgy látszik, kényszere van rá, hogy kifejezze lelke feminin érzékenységét. Szerencsére, hosszú évek munkájának köszönhetően, a Lemonheads zenéje megváltozott. Úgy is lehetne mondani, hogy megszelídült. Sőt, hogy megjött a kedve. A kezdeti mo- rózus, dühös játékmód és durva hangzás után, íme, kellemes, magával ragadó, logikus dallamvezetésű, és szinte törékeny Evan Dando pizsamában szeret színpadra lépni bájú számok kerülnek a lemezekre. A recenzorok, a kritikusok egyik ámulatból a másikba esnek és Evan Dandóban látják nemzedéke egyik legkitűnőbb komponistáját. Nevettek egész úton Dando főiskolára járt Bostonban, amikor két diáktársával, Jess Peretz-cel (basszusgitár) és David Ryannel (dob) megalakította a Lemonheads triót. 1986-ban kiadták első kislemezüket, a Laughing all the way...-t. (Nevettünk egész úton...) Ezer példányt préseltek belőle. Népszerűek lettek a városban, és a rákövetkező évben Fridi vendégei: Claudia Cardinale és Alain Delon Nem nagy élmény manapság fiatalnak lenni Nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnél? T egnap utoljára vehették kezükbe az olvasók a Friderikusz Pluszt. Hogy ennek mi az oka? Pusztán annyi, hogy Fridi az egyik kedvetlen hétfői délutánon, a Szobránc köz 6. szám alatti szerkesztőségben bejelentette: beszünteti a lapot. Helló, Friderikusz Sándor, nem sok ez egy kicsit? Nemrég még csak a tévéshow-nak, most pedig már az újságnak is búcsút mondott. Mi késztette arra, hogy csak így, ukmukfukk, egyik napról a másikra föloszlassa a szerkesztőséget? Százával érkeznek a levelek! Tudjuk, sokan nem kedvelték. Azt mondták rá: nagyképű, magamutogató. Pedig gondolják csak el, mennyi munka és erőfeszítés árán jutothatott fel a siker csúcsaira. Bizony,bizony, sokat tett mindezért. Elutazott Olaszországba, Franciaországba, Angliába, Amerikába. Befurakodott a legnehezebben megközelíthető stúdiókba is, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Megálmodta, s elhatározta, hogy egyszer ő is felépíti majd a saját játékbirodalmát. így szüleM ilyen a fiatalok helyzete Nógrádban? Kilátástalan - mondanák rá sokan, nem is minden ok nélkül. Megyénk a munkanélküli-ranglistán meglehetősen „előkelő” helyen szerepel. A fiatalok utcára kerülnek, és érzik helyzetük kilá- tástalanságát. Előbb-utóbb eljutnak az alkoholhoz, egyebekhez. Lődörgés a semmibe- Az iskola után mihez kezdesz? Mit szeretnél csinálni? - faggattam Farkas Ervin pályakezdő fiatalt.- Bulizni, csavarogni... -Ebből nem hinném, hogy meg lehet élni.-Igen, de kapom a munka- nélkülit, meg aztán anyámék is adnak hozzá...-Erre nem alapozhatod a jövődet... Mi lesz utána?-Majd lesz valahogy, munkát úgysem találok... Pedig jó lenne valamiből megélni...- Miből gondolod, hogy nem találsz munkát, ha igazán keresel?-Itt vannak anyuék, mindketten munkanélküliek. Mögöttük ledolgozott 20-25 év - előttük a nagy-nagy semmi...- Szüléiddel milyen a kapcsolatod?- Nem túlzottan jó, hiszen mindig rohannak, idegesek és feszültek.- Barátaid vannak?- Barátok, haverok... Néha összejárunk, de őszintén: mit lehet vidéken kezdeni? No, valahová csakugyan el kellene menni, ha már munkába nem lehet. De hová induljon el a fiatal? A települések nagy részén már nem működik a mozi sem. Másról már nem is beszélve. Errefelé jó diszkónál is előbb találni fehér hollót. Ez lenne a srácok jövője? Üljünk otthon napestig, vagy merüljünk le valamelyik lebujba? Vagy akad netán megoldás is? Éppenséggel akadhatna. Kulturált szórakozóhelyek kellenének. Ez azonban nem olyan egyszerű. Itt, Nógrádban jókora fába vágja a fejszét, aki a pénzét a szórakoztatóiparban próbálja szaporítani. Egyedit kell kitalálni- És ha valaki mégis erre adja a fejét, mire készüljön fel? - faggattuk Juhász Ferencet, Frédit, a fiatal vállalkozót, a szécsényi Paradiso bár tulajdonosát, aki már évek óta igyekszik állni a „sarat”.- Túl sok jóra semmiképpen. Nagyon sokat kell dolgozni itt. De a fiataloknak szükségük van olyan kulturált szórakozóhelyre, amely az ő pénztárcájukhoz igazodik. Ezt az igényt igyekeztünk mindig is kielégíteni. Kezdeményezésünket az önkormányzat is engedélyezte, hiszen érezték, szükség van rá.- Mondj valamit magadról. Mi jellemző rád?-Egész életemet a változatosság, a mozgalmasság jellemezte. Mindig megpróbáltam valami újat, valami egyedit kitalálni. Ez tükröződik is... Azt vallom: egy üzletet úgy kell megcsinálni, hogy ne lehessen utánozni... Ettől válik olyanná, amilyen. Az irigység mételye- Kik és hogyan próbáltak betartani nektek?- Az irigység az, ami mindent tönkretesz. Nem azt látják az emberek, hogy mennyi munka és kitartás van mindezek mögött. Sok üzletnél éppen az a gond, hogy a színvonal hamar lecsökken. Nem szabad elfelejteni, hogy csak fokozatosan, lépcsőről lépcsőre, fokról fokra lehet eljutni a végső célig.- Szereted ezt csinálni?- Igen, de nagy a felelősség. Kívülről szép, hogy ide bejönnek az emberek, és mindenki szórakozik, s mindenki próbál „normális” lenni... Mindig van kivétel, aki szeretné elrontani a másik szórakozását. Állandóan itt kell lenni és ügyelni, vigyázni, hogy az az egy ne rontsa el több száz ember kikapcsolódási lehetőségét.- Mi van akkor, ha valakinek elege lesz az egészből, és ki akar lépni? Lehetséges ez?- Nem. Túl sok a befektetett tőke ahhoz, hogy hirtelen „távozni” lehessen. Túl erősek a kötelékek, ezeket nem lehet egyszerűen elvágni... Elzüllik az ifjúság- Mire hívnád fel a fiatalok figyelmét?- Tanuljanak meg jól, okosan élni! Szeressék, s ami a legfontosabb, tiszteljék egymást! Hagyjanak fel a nagyképűséggel, s ha lehet, szorítsák háttérbe a szeszes italt. Szomorú tény, de én jól látom, nagyon kezd elzülleni az ifjúság... Durucz Anette Filmcsillag lett a szép Elle Elle MacPherson, a szemrevaló ausztrál szupermodell New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen élete első filmjének bemutatóján. A Sirens című alkotást a Sundance fesztiválon mutatták be, meglehetős sikerrel. Mi sem természetesebb annál, hogy a szép Elle a bemutató után nem tudta megőrizni inkognitóját.
