Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-31 / 76. szám
1994. március 31., csütörtök GAZDASÁG HÍRLAP 7 Karancsalján erdőművelő szövetkezet alakult - Ragadós lehet a példa Meddig lesz még káosz az erdők körül? Suba alatt hektárok tűntek el az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészete területéről. Erre négy évvel ezelőtti város és városkörnyéki ingatlanfelmérés kapcsán derült fény. Erdőt adni-venni nem lehetett, hát lopott magának, aki nem szégyellt. így épült bele a fenyvesbe a Kistarján úton az utolsó 10 emeletes ház. Erdőből kanyarítottak a Beszterce-lakótelepi 60-nál több garázsnak is férőhelyet, de említhetem az egykori KISZ-iskola esetét: 3 hektár erdő bánta az építkezést. Azt talán felesleges is mondanom, egy fillér be nem folyt az erdészet számlájára. Pál Géza mutatja a szövetkezet nevét adó, védett növényt Bottal üthetik a nyomát (Az érvényes erdőtörvény alapján, ha valaki - magánszemély vagy hatóság - erdőterületből sajátít ki, az erdőfenntartási alapba köteles befizetni az erdőfelügyelőség által megszabott összeget. Ezt fordítanák újratelepítésre, hogy az erdőterület országosan ne csökkenjen.) Nemcsak hatósági esetekkel volt tele informátorom, Szabó Ferenc erdészetvezető tarsolya; több ezer illetéktelenül foglaló szabálysértőt sorolt. A vállalatok, intézmények mellett magánszemélyek hada állt a 60 hektárnyi erdő eltulajdonítása mögött. Előbbiek hatalmi joguknál fogna tenyereitek az államiba, a magánszemélyek jóval rafináltabban hasítottak maguknak belőle. A megye- székhelyen élő méhész például hatvan kaptárának kerített majdnem 2000 négyzetmétert az erdőből. A Fenyves úton sertés-, másutt biogiliszta-erődít- mény, megint máshol függőkért volt az erdők alján élők vágya. Egyesek vegyszerrel pusztították a házukig kúszó erdő lombkoronáját, mert beárnyékolta lakásukat. Mégis aztán csak kij- jebb-kijjebb tolták a kerítést, nem restellve élőfákba szögelni a drótot. Szidták, mint a bokrot Ki hallotta akkor az erdőkért szóló jajkiáltást? Jószerével csak a kezelői oldalról érintett szakemberek füléig ért. Az állami és a szövetkezeti erdőkért felelősek tanakodhattak: bíróságra járjanak, vagy a megmaradttal törődjenek? Később változott a helyzet. Az erdeinkért való aggodalom mind többször kapott hangot, s jócskán felerősödött a kárpótlási törvény életbe lépésének évében. Sokan ugyanazok közül kiáltoztak, akik korábban lopástól sem ódzkodtak. Megkapták tőlük az erdőkezelők - államiak és szövetkezetiek egyaránt - is a magukét. Vádolták , vádolják ma is őket hűtlen kezeléssel, erdőírtással, hanyagsággal, hogy letarolt erdőket hagynak csak a jogos tulajdonra várók tömegének. Bár két éve él már a törvény, az erdőirtások hivatalosan vagy félhivatalosan folytatódnak. Eddig még senkinek nem sikerült megálljt parancsolni. Holott manapság mintha még fel is erősödött volna a nem kívánt jelenség. Talán az életszínvonal zuhanása miatt? Vagy az érvényben lévő törvények semmibevétele, netán a velük kapcsolatos ismerethiány húzódik meg mögötte? Nem tudom. A fát mindenesetre vágják. Elért-e vajon a fejszét ragadok tudatáig, most már jobbára magántulajdonban garázdálkodnak? Nemigen, hiszen meglehetősen nagy a kavarodás még az emberek fejében. Persze nem csoda, hogy nem tisztul a kép: a jelenlegi tulajdonviszonyok tükre még mindig homályos. Prédának tekintik A kárpótlás eredeti határideje már többszöri módosításon is átesett, de még ma sem tudható, hogy a mostani kárpótlási igények elbírálása mikor ér véget? A földkiadó bizottságok sok helyütt egy év alatt sem végezték el a törvényben megszabott kötelességüket. Vagy éppen nem voltak hajlandóak egyes tulajdonosok igényeit figyelembe venni, s így megy tovább a huzavona. Hazánkban az erdővel, fával borított terület hozzávetőleg 18 százalék körüli, ami kevés ahhoz, hogy önellátóak lehessünk fából. A kedvező arány 25 százalék körüli lenne. Csakhogy az új erdők telepítésére nincs elég pénz. Ugyanakkor a gazdasági előrejelzések szerint alig 10 esztendő múlva fahiánnyal számolhatunk. Egyebek mellett ezért is fogalmazódik meg oly sokszor a kérdés: vajon az új tulajdonosok hogyan sáfárkodnak majd a nemzeti vagyon rájuk eső részével? Jól tudjuk, mi emberek sokfélék vagyunk. Többen azok közül is erdőhöz jutottak, juthatnak, akik szabad prédának tekintik az erdőt. Akik azt gondolják, a sajátot immár büntetlenül vághatják. Akik azt hiszik, egyhamar milliomosok lesznek a fakitermelésből, értékesítésből. így hát adódik a másik kérdés: a szakértelemhiány- nyal párosuló kapzsiságot vajon hogyan sínylik meg erde- ink? Az erdőfelügyelőségek és az erdővel foglalkozó szakemberek biztosan sokat tudnának minderről regélni. Zöld ágra vergődtek Hallani azért a jövőre nézve biztató kezdeményezésekről is. Az úttörők között vannak a ka- rancsaljai Zanót nevet viselő Erdőművelő és -használó Szövetkezet tagjai.- Mi heten részaránytulajdonosok, illetve 20-30 aranykoronások úgy döntöttünk - tudatja Pál Géza, az alapítók egyike -, hogy szövetkezetét alakítunk, mert együtt többre megyünk, mint ha egyénileg gazdálkodnánk. Kinek-kinek megvan a saját foglalkozása. Én például üzemvezető voltam a TI- GAZ-nál. Azon voltunk, hogy gazdát keressünk. Sikerült a mérnök urat - mutat a mellette álló Saródi Péterre - úgymond beszervezni magunk közé. O adja a szakértelmet a mi erdő- szeretetünkhöz.- Az elhatározást tett követte - veszi át a szót az erdőmémök.- Törvényi akadálya nem volt a szövetkezet alakításnak. Igaz, hosszú időbe telt. de mára megtörtént a cégbírósági bejegyzés.- Vagyis gazdálkodnak már.- Egy ideig még biztosan várhatunk - feleli Saródi Péter, az erdészekre oly jellemző ko- mótossággal.- Procedúra?- Nos, igen. Hosszú az út hivataltól hivatalig, de sínen vagyunk. A földhivatali bejegyzés megvan. Jártak nálunk a területileg illetékes erdőfelügyelőségtől is, s pozitívan fogadták elképzeléseinket. Kíváncsiságom nem hagy nyugodni, kezdettől fogva a szövetkezet neve zsong fülemben.-Mit takar a Zanót név? — fordulok Pál Gézához, aki a portája előtt zöldellő növényt morzsolgatva adja a feleletet. - A hozzáértők szerint a zanót védett növény. A mi erdeink határát sok helyen seprűs zanót szegélyezi. A névválasztással is jelezni szerettük volna, mi ápolni, védeni akarjuk erdein- ket, ellentétben az alaptalan, légből kapott híresztelésekkel. Reményeik szerint összesen 100 hektáron indulhat hamarosan a7. üzemszerű munka.Ter- veik alapján évente úgy 10 hektáron kell ápoló-nevelő vágást, a törzskiválasztó és növedékfo- kozó gyérítést elvégezni.- Meggazdagszanak?- Maga is felült a szóbeszédnek! - csapja a levegőt Pál úr ökle. - Nemhogy meggazdagodni, de talán még megélni sem lehetne ebből. Egy kis jövedelempótlékra azért számítunk.- Arra elegendő - egészíti ki társa, a szakember -, hogy a tagság éves szerény tűzifaszükségletét, természetesen a vele járó költségáldozatokkal biztosítsa. Célunk, mint arról már többször szót ejtettünk, a meglévő erdők fenntartása, védelme, ápolása. Hiányzó határozatok Hírlik, a szomszédos Ka- rancskeszi erdőbirtokosai is a karancsaljaiakéhoz hasonló lépésre szánnák magukat. Akárcsak Mihálygerge, Egyházas- gerge területén. Mozdulnának másutt is, főleg az úgynevezett nagy erdősültségű helyeken, mint a ceredi völgyben, elsősorban Zabar és Szilaspogony környékén. Vagy említhetném a Kis-Zagyvavölgyét, ahol szintén megugrott az erdők iránti birtoklási vágy. A mérleg nyelvének felbille- néséhez azonban nem elég a leendő tulajdonosok óhajának súlya. Itt is, ott is a földkiadó bizottságoknak mielőbb ki kellene adniuk a határozatokat, aztán a földhivatalban bejegyezni az új tulajdonosokat. Mert addig káosz lesz. Míg az új tulajdonosok nevesítve nincsenek, félő, még sokan úgy vélik: szabad a gazda. S még ahhoz is idő kell, hogy tudatosuljon a magántulajdon szentsége, (tuza) Mi lesz az adós konszolidációból kimaradt gazdaságok sorsa? Szétrombolt termelési alapokkal Vajon kifizetődő lesz-e idén a málna, a megye keresett, export bogyósgyümölcse? A z ország mezőgazdaságának jelenlegi állapotát sokféleképpen ítélik meg. A válságtól, a derűlátásig igen változatos a paletta. E gondolatok ismeretében arra kértem Deák Pált, a Nógrád megyei Termelők és Szövetkezők Szövetségének titkárát, hogy tényekkel ismertesse a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek elmúlt évi tevékenységét, jelenlegi helyzetét, jövőbeni kilátásait.-A sokat hangoztatott tulajdonváltás miként változtatta meg a szövetkezetek arculatát?- A tulajdonviszonyok átalakításában elkövetett hibák, a mélyülő agrárválság és az aszály, a mezőgazdasági termelés drasztikus visszaesését, az ágazatban dolgozók, gazdálkodók helyzetének drámai romlását idézte elő megyénkben is. Az elmúlt évben a termőterület 20 százalékkal, a termésmeny- nyiség 50 százalékkal, a szarvasmarha állomány 50 százalékkal, a juhállomány 80 százalékkal, a sertés pedig 40 százalékkal kevesebb, mint a rendszerváltás idején. A tej- és vágóállat termelés négy év alatt 50 százalékra esett vissza. A foglalkoztatottak száma pedig több mint 60 százalékkal csökkent. Napjainkig a földárverések során (I-II-III.) az értékesített föld aranykorona értéke meghaladja a 200 ezret, az árverezők száma pedig eléri a 6 ezret.-A tulajdonváltás után most is a szövetkezetek adják a termelés nagyobb hányadát. Mivel tudja ezt bizonyítani?-A tulajdonváltás során az ország termelésének nagyobb hányadát, a kormány által felmorzsolásra ítélt, szövetkezeti szektor teremtette elő, oly módon, hogy megoldotta a három nagy feladatot: a kárpótlást, az új szövetkezeti törvényből adódó feladatokat, a gazdálkodás folyamatosságának biztosítását. Éközben a gazdálkodást csak jelentős veszteségek árán tudták megőrizni. A kormány részéről megnyilvánuló politikai bizalmatlanság, a hátrányos közgazdasági megkülönböztetés, a rendezetlen piaci viszony, a pénzintézetek diszkriminációja és az aszály, katasztrofális helyzetbe sodorta a szövetkezeteket.- Konkrétabban?- Három-négy szövetkezetét kivéve, a többiek 1993-ban is veszteséggel zárták a gazdasági évet, 500 millióval kisebb termelés mellett. Három év alatt felélték vagyonuk 40 százalékát, azt a szót, hogy beruházás, el kellett felejteniük. A saját forráshiány mellett elsősorban a földművelésügyi alapokról szóló diszkriminációs jogszabály következtében csak a bá- tonyterenyei szövetkezet jutott kölcsönhöz.-Az előbbi tények egyértelműen jelzik: tovább szegényedtek a szövetkezetek, illetve tovább romlott pénzügyi helyzetük?- Mezőgazdasági szövetkezeteink kevés kivételtől eltekintve fizetésképtelenek. Emiatt nem jutnak banki hitelhez. A reorganizációs program során a Földművelésügyi Minisztérium csak Ecseg, Rétság és Érsek- vadkert pályázatát fogadta el. A hitelképtelen termelők kiszolgáltatottságát fokozta, hogy az állami garanciával nyújtott, preferált kölcsönökhöz sem jutottak, jutnak hozzá. Nincs más lehetőségük, mint uzsorakamatra, egyoldalú feltételekkel, termelési előleget felvenni, a felvásárló, a feldolgozó és integráló vállalatoktól.- A Parlament előtt tavaly lezajlott több mint 20 ezer fős demonstrációnak van-e kézzel fogható, az ágazat válságát feloldani akaró, konkrét és biztató eredménye?-Nagy csalódást okozott az ágazat helyzetének parlamenti vitája, amelynek során a honatyák megkerülték a súlyos válsággal küzdő mezőgazdaság problémáinak, okainak a feltárását. Lehangoló volt az az érdeklődés, amely végigkísérte a magyar gazdaság egyik legfőbb ágazatát tárgyaló plenáris ülést. A demokratikus parlament által alkotott jogszabályok segítségével földönfutóvá tették a mezőgazdaságban élők jelentős részét. Egy szétrombolt termelési alapokkal nem rendelkező, leromlott színvonalú ágazatról van szó, amely 1993-ban az utóbbi 30 év legalacsonyabb termelését produkálta. Ezt dicsérni, a hozzá nem értésen és a politikai cinizmuson kívül, ha- zárdírozásra vall.-Az FM vezetői szerint 1994 az előnyös változások esztendeje lesz a mezőgazdaságban, mondván: a költségvetés újabb milliárdokat juttat az ágazatnak?- Még mindig sok a bizonytalanság. Az ez évi pénzügyi szabályozás csak részben ismert, egy részük pedig még meg sera^zii letett. M ég nem született garantált ár, illetve kvóta a közvetlenül szabályozott termékek egy részére. Csak részben rendezett a fejlesztés támogatása, hitelezési lehetősége. Továbbra sem szűnt meg a szövetkezetekkel szembeni diszkrimináció, teljes a bizonytalanság, a kedvezőtlen adottságú termelők támogatásával kapcsolatban. Nagy kérdés: mi lesz az adósság konszolidációból kimaradó gazdaságokkal?. Venesz Károly Meddig szabad a gazda még?
