Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-31 / 76. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. március 31csütörtök Gondolatok - ismeretek A rendszervál­tással szükség­szerűen új nevek kerültek elő­térbe a tömegtá­jékoztatásban is. A politiku­sokkal van teli az újság, a tévé, a rádió, különösen így válasz­tási kampány idején. Ez velejá­rója a többpártrendszernek, a demokratikus államrendnek. Az ismertség foka azonban alaposan felforgatja az érték­rendet, jóval kevesebb szó esik még hozzáértő körökben is olyan személyiségekről, akik egy-egy szakterület kiváló mű­velői ugyan, nagy hatást tudnak gyakorolni a közvéleményre, de közvetlenül nem foglalkoz­nak politikával. Az állam nem dönthet Jó példa erre Heller Ágnes fi­lozófus neve, amely a hetvenes években fogalom volt az értel­miségiek körében. Egyrészt azért, mert mindig oda kellett figyelni arra, amit írt, amit mondott, másrészt pedig azért, mert ő is azok között a társada­lomtudósok között volt, akiket meghurcoltak másként gondol­kodásukért. Jó néhány eszten­deig folyamatosan külföldön élt - talán még most is ott tanít - az utóbbi években azon­ban sokszor van itthon is. Leg­utóbb például a napokban, az Európai Kulturális Hónap kap­csán Budapesten A kultúra a változó társadalomban címmel rendezett tanácskozáson hal­latta a hangját. Mondandójának summázata a Gondolat - jel legutóbbi adásában is elhang­zott. Heller Ágnes most is érdek­feszítően beszélt a kultúra és demokrácia viszonyáról. Sze­rinte Magyarországon egyelőre olyan a helyzet, hogy az állam akarja eldönteni, hogy melyik kultúra mennyire értékes. A fej­lett demokráciákban ez a kultu­rális elit dolga nyilvános, kötet­len társadalmi diskurzus kere­tében és nem kávéházak, ma­gánlakások mélyén. Az persze vitatható, hogy mit kell érteni az elit alatt, de, hogy az érték­hierarchiát nem lehet hatalmi pozícióból vezényelni, az egé­szen biztos. Mióta a gondolkodó elmék közül jó néhányan önmagukat tiltották ki a rádióból, másokat meg elbocsájtottak, bizony ke­vés magvas, eredeti megállapí­tás hangzik el manapság az éterben. Kivétel volt a Hel- ler-interjú ... Fegyvernyugvás Az utóbbi he­tekben a televí­zió körül csen­desedett a médiaháború, a harc színtere áttevődött a Bródy Sándor utcára és környékére. Valószínűleg csak átmeneti ez a békesség, mindenesetre így a néző is jobban, szívesebben koncentrál magára a látványra, mint az intézmény politikai belügyeire. Az elmúlt héten két új műsor is indult a tévében. A Jó estét, Európa! című, Sediánszky Já­nos vezette kulturális magazin a Stúdió ’94 nemzetközi párjának tekinthető. Kellemes, egyben színvonalas szórakozást nyúj­tott mind a Chagall-téma, mind a bécsi Teresiumban tett látoga­tás, mind pedig a kilencvenhá- rom éves kutatóval való be­szélgetés. Volt jobb, lehet jobb A Ki tud többet Magyaror­szágról? című műveltségi, hon­ismereti játék a Magyar Televí­zió egyik legnagyobb idei vál­lalkozása, hiszen kéthetenként húsz történelmi város mutatko­zik be élő adásban. Minden vá­ros színeiben két-két - kibőví­tett, megerősített- család ve­télkedik a díjakért, a továbbju­tásért. A döntő jövő év március 15-én lesz. Bár az első adás tanulságai szerint a műsor kivitele, főleg pedig hangulata messze elma­rad a hajdani tévés városi vagy éppen kerületi vetélkedőkétől, így is alkalmas arra, hogy a né­zők hasznosan töltsék idejüket a képernyők előtt és megismer­jenek históriai nevezetessége­ket, kultúratörténeti anekdotá­kat, új keletű érdekességeket, a múlt és a jelen rejtett szépsé­geit. Különösen, ha változato­sabb, mozgékonyabb lesz a forgatókönyv, ha a már „agyonhasznált”- egyébként kivételesen tehetséges- Antal Imre sem lesz olyan indiszpo­nált, mint az első alkalommal, s ha az adás élvezetét nem szakít­ják majd félbe tízpercenként reklámok.- csongrády ­Csak egy csokoládépapír Délután négy óra felé jár az idő. Szaporázom lépteimet az iskola felé. Tudom, hogy kis elsős lá­nyom már nagyon vár. Szinte látom, amint gyorsan betömi az uzsonna utolsó falatjait a szá­jába, hogy minél előbb maga mögött tudhassa az iskola fa­lait. Állok az aulában, egy-két szülővel megvitatjuk a legújabb feladatokat. Közben türelmet­lenül néhányan az óránkra, majd a tanterem ajtajára tekint- getünk. Végre kinyílik az ajtó. A gyerekek kezében, vállán táska. A biztonság kedvéért otthon is át kell nézni az anya­got. Megjelenik kislányom is a sorban. Mosolyogva szinte rö­pül felém:- Anyucika! Megint kaptam két nevető almát. Ez jelenti a piros pontot. S csak úgy dől belőle a sok él­mény. Mesél, mesél. Aztán kifelé menet az ajtó­ban nekem szegezi a kérdést:- Mit hoztál nekem?- Tudod, hogy a munkahe­lyemről jövök, még nem vol­tam az üzletben. Csalódott arca szíven üt. Hoppá! Eszembe jut, hogy a táskámban van egy szelet cso­koládé. Amint odaadom, arca felderül, és boldogan majszolja a kedvenc csemegét. Még fél úton se tartunk hazafelé, ami­kor már csak az üres papírt szo­rongatja kicsi kezében. Ekkor jön egy újabb kérdés, ez már fogósabb az előzőnél:- Anya, hová dobjam a pa­pírt? - néz körül gyermekem. Kapkodom a fejem én is, de se­hol egy szemetes. Ugyan a tar­tója - két cső - árválkodik itt-ott, de a kuka sehol. Ellen­ben szerteszét hever a papír­zsebkendő, a cigarettás papír, a banánhéj, a töméntelen meny- nyiségű csikk. Körülbelül 35-40 méteres ki­térővel a papírt bedobhatnánk egy konténerbe, de én az egy­szerűbb megoldást választom; gondosan összehajtogatva zsebre vágom. Majd otthon be­dobom a szemetesbe. Mindennapi, szürke kis tör­ténet. Mégis az első lépcső ah­hoz, hogy megóvjuk környeze­tünket. Mi pedig rendre szemete­lünk, mérgezzük a levegőt, a vizet, a földet, önmagunkat. Egyre kevesebb a fa, amely tisztítja a levegőt, és egyre több a szemét, amelybe lassan bele­fulladunk. Gregus Gabriella Hírek világhírességekröl TOJÁSPATKOLÁS. XIV. La­jos francia király udvarában ver­tek először patkót a tojásokra. Ezeket most kiállítják. FEB-fotó. Isabel Karajan az Ödipusz Rex című Stravinszkij oratóriumban lép fel az Orchestre de Paris-sal a francia fővárosban. Megvalósítja apja álmát- Apám is gondolt rá, hogy rám ossza ezt a szerepet. De már nem tudta tervét megvaló­sítani - mondta a világhírű né­hai karmester 33 éves szí­nésznő lánya. A nehéz Stra­vinszkij műben játszandó pró­zai szerepéről így nyilatkozott:- Én vagyok a közönség és a zenekar közötti összekötő ka­pocs. Ha sikerül megfelelő fe­szültséget teremtenem, akkor előkészítem a terepet az éneke­sek számára, hiszen én jelentem be, hogy mi fog történni a szín­padon. Az oratórium cselekménye rendkívül bonyolult, ráadásul la­tinul énekelnek. Herbert von Ka- rajannak, aki egykor a párizsi szimfonikusok zenei igazgatója­ként dolgozott, volt még egy terve is Isabellel. Be akarta ta­nulni vele a Johanna a máglyán című Honegger oratóriumot. * * * Liz Taylomak több, mint 18 kilogrammot kell lefogynia, mi­előtt elvégezhetik rajta a csípő­műtétet. A Globe című lap sze­rint az orvosok figyelmeztették Lizt, hogy tekintélyes túlsúlyá­ból komoly problémák adódhat­nak. Szigorú diétán a sztár A 62 éves színésznő eltö­kélte, hogy megfogadja orvosai tanácsát. Hogy tényleg betart­hassa a szigorú diétát, még saját szakácsait is magával vitte Las Vegasba, ahol a Jackson család koncertjén vett részt. Liz ideje nagy részét ágyban vagy tolószékben tölti. Férje, Larry Fortensky odaadóan ápolja, írja a Globe. A konku­rens Star című lap szerint a mű­tétnél Taylor légzési problémái is veszélyesek lehetnek. Szakmunkásképzés szülői közreműködéssel Francia módszer magyar honosítása A Közössségfejlesztő Egyesü­let, amely 1988-ban jött létre, egyre szélesíti tevékenységét. Palettájukon az oktatás korsze­rűsítése is szerepel. A francia Maison Familliale Rurale in­tézményrendszer metodikáját szeretnék hazánkban népszerű­síteni. Beke Pállal, az egyesület elnökével a szécsényi konfe­rencia után az oktatásnak erről a formájáról beszélgettünk.- Olyan típusú iskoláról van szó, amely az adott kistelepülé­seken a családok igénye sze­rinti szakmunkásképzést látja el. Nem hoz létre külön iskola- rendszert. Az egészet az azonos tevékenységek után érdeklődő családok szervezik. A szülők alkotnak egy iskolafenntartó egyesületet, s ők kérik fel a ta­nárokat. Franciaországban ez a rendszer már az 1920-as évek óta eredményesen működik.-Milyen módszerrel történik a képzés, az oktatás?- A lényeg, hogy nem elmé­letet tanulnak a gyerekek. A fia­talok otthon vagy a rokonoknál kapcsolódnak be a termelésbe, a maguk ismerete szerint a fel­nőttek irányításával. Ezt köve­tően 8-10-es csoportokban a szakember vezetésével értéke­lik a gyakorlatot, s hozzáteszik az elméleti részt. Abban is kü­lönbözik a nálunk ismert kép­zési formától, hogy az iskola nem „felülről vezérelt.” A szü­lők működtetik. Azzal tisztában vagyunk, hogy ez az oktatási forma hazánkban nem váltja fel a szakmunkásképzés kialakult formáját, de színesítheti, gaz­dagíthatja azt.-Ezt a mozgalmat önök ka­rolták fel...- Egy kicsit módosítanom kell. Egyesületünk, a Posta­bank, a Takarékpénztár és a Kós János Egyesülés létrehozta a Közösség-szolgálat Alapít­ványt, amely ezt a módszert patronálja.-Gondolom, hogy a Szé- csényben szervezett konferenci­ának misszionáriusi szerepe volt.- Érdeklődő polgármeste­rek, tanárok, szakoktatók vettek részt az alapítvány által szerve­zett tanácskozáson. Erre francia szakembereket is meghívtunk. Remélem, hogy sikerül egy pár ilyen jellegű mintaiskolát az or­szágban! megszervezni.-Miért Szécsényt választot­ták az első országos konferen­cia színhelyéül?-Ezen a tájon működik az alapítvány két főhivatású mun­katársa, Salgótarján és Balassa­gyarmat székhellyel. Szé- csényben van egy szakmunkás- képző iskola, ahol a tanárok ke­resik az új szituációkhoz való alkalmazkodást. A két szakem­berünk szerint Nógrádban le­hetne valamit ezzel a módszer­rel kezdeni.-Ón egy teljesen új oktatási metodikát vázolt fel, amelynek lényege, hogy a tanulók otthon végzik a gyakorlatot. A módszer iránt nem jelentkezik majd az oktatók részéről erős ellenál­lás?-Én úgy ítélem meg, hogy ez nem olyan kemény alterna­tíva, amely egyből úgy terjed el, hogy felszámolásra kerülnek a jelen iskolarendszerek. Ha az országban alapjaiban rendül meg a szakoktatás bástyája, az nem ettől lesz. Nézze, mi lát­juk, hogy van valahol egy jól bevált eljárás. Megvan a fe­lelősség bennünk, hogy sike­rül-e ezt az elképzeléseink sze­rint megvalósítani. Ehhez part­nereket keresünk.- Kikre számítanak?- Elsősorban a szülőkre. Ne­kik kell felismerniük, rádöb­benniük, hogy olyan világot él­ünk, hogy mindenki saját ma­gáért felelős. Össze kell fog­niuk az azonos érdeklődésű szülőknek. Az alapított egyesü­letet a cégbíróságokon be kell jegyeztetni, s így az államtól megkapják a gyermekek utáni fejkvótát, éppúgy, mint más in­tézmények. Nem kell hozzá kü­lönösebb infrastruktúra, hiszen működhet falusi kultúrházak- ban, vagy bárhol a faluban.-Hogyan jut el az önök in­formációja a szülőkhöz?- Részben az ilyen kedves közreműködésben, mint ami­lyet a sajtó jelent. Azonkívül a fő- és mellékállású embereink jól ismerik a területüket, tele vannak emberi kapcsolatokkal. Ankétok szervezésével, párbe­szédek kezdeményezésével ter­jesztjük ezt az új és ígéretes módszert, próbáljuk meggyőzni az embereket. Szenográdi Ferenc Bemutatjuk a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országgyűlési képviselőjelöltjeit 1. sz. választókörzet (Salgótarján) Betz József Negyvenegy éves. Középfokú erdész, mezőgazdász, vadgaz­dasági technikusi képesítése van. Jelenleg a párt megyei el­nöke. Húsz éve házas. Tizenhat éves fia és tizennyolc éves lá­nya középiskolás. 2. sz. választókörzet (Pásztó) Uhlár László Ötvennyolc éves. Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát végzett. Mindig Nógrád megyében dol­gozott, 1960-tól kizárólag a szakmában. Huszonöt éve nős. Felesége tanítónő. Két leány- gyermeke van. 3. sz. választókörzet (Szécsény) Kiss Andor Ötvenkilenc éves. Ősi szécsé­nyi családból származik. Két mérnöki diplomája van. Kft.-ügyvezető egy családi vál­lalkozásban, Szécsényben. Harminchat éve nős. Mindkét fiúgyermeke diplomás. 4.sz.választókórzet(Balassagyarmat) Horváth Árpád Negyvenhét éves. Érettségizett repülőgép- és autószerelő-mes­ter. Balassagyarmaton él, a Há­rom Testőr Bt.-nél autószerelő. Huszonöt éve házas, felesége ápolónő. Leánya laborasszisz­tens, fia középiskolás. Összeírják a kutyákat is Évente ismétlődnek a ku­tyaoltási napok. Aki kívülál­lóként figyeli a zajos ese­ményt, annak hangulatosnak tűnik. Szemtanúja lehet az engedelmességre nevelt ku­tyák viselkedésének, a nyü- szítőknek, melyek - ha vona­kodva is - de beállnak az ol­tásra várók sorába. Láthatják, mennyire nehéz, veszélyes egy dühös, fogát vicsprgató, marakodásra ingerelt kutyát megnyugtatni. Gyakran von­szolni kell azt a hűséges álla­tot is, amelyikről a gazdája nem is gondolná, hogy eny- nyire félénk a többiek között. Most a kutyákat is összeír­ják, nyilvántartásba veszik, oltásukat bejegyzik a nyilván­tartó kartonra. A feladat szi­gorúan önkormányzati jel­legű, és a törvény előírásai szerint végzik. A legfrissebb hír szerint a hegyvidéki, erdőközeli macskákra is kutyasors vár, mert az ebekhez hasonló mó­don terjeszthetik az embe­rekre veszélyes kórt. Az önkormányzatok rövi­desen egyeztetik a hatósági állatorvosokkal azt a napot és annak megismétlő napját, amelyiken a kutyák oltására kerül sor. Annyi biztos, hogy április 1-től május 31-ig kell valamennyi településen meg­tartani a szúrós eseményt, oly módon, hogy egyetlen egy kutya sem hozhatja rossz hírbe a hatóságot. Bizonyára idén is akadnak olyan előérzettel rendelkező állatok, amelyek a jelzett nap tájékán elszöknek, netán késve érnek haza a „nász- utukról.” A pótoltási nap lesz az övék, nehogy életükkel könnyelműsködjenek, vagy szabálysértést előidézve, gazdájuk pénztárcáját véko­nyítsák. Mert kutyavonalon nincs különbség kis- és nagy­kutya között. Es nem számí­tanak pártbeli, etnikai jellem­zők sem. - Rácz András -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents