Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-28 / 73. szám

1994. március 28., hétfő LÁTÓHATÁR HÍRLAP 7 Három és fél millió néző egyszerre - Folytatása lesz A Kisváros határőr kedvencei Aranyos Ferenc felvételvezető emlékei A város közéletének kedvelt alakja volt Lehár Ferenc Az emberek többsége kedveli a sorozatokat. Milliók ülnek képernyő elé a Kisváros című magyar filmsorozat sugárzásakor is. A közvélemény-kutatások szerint egy-egy adást 3 és fél mil­lióan néznek meg, és a tetszési index 80 százalék körül ingado­zik. Mi jelenti a sikerét? Valószínűleg az, hogy a hétköznapi néző magát véli felfedezni a figurákban és az eseményekben. Hammings rendezte kanadai produkcióban az Álarcosbál című krimit. Kellemes emberi kapcsolat alakult ki közte és a Butterfly rendezője, a jó kedé­lyű David Cronenberg között. Tanácskozik a vezérkar: (balról jobbra) Aranyos Ferenc felvételvezető, Várkonyi Gábor rendező, Sík Endre producer és ifj. Elek Ottó társproducer tos, szép utcáin veszik fel.- A felvételvezető munkája a nagyközönség előtt eléggé ismeretlen. Végül is mi a fel­adata a filmezésben?- Neki kell biztosítani a min­denkori forgatások feltételeit. Vagyis gondoskodnia kell arról, hogy rendelkezésre álljon a technika, a helyszínek be le­gyenek rendezve, meglegyenek a kellékek, ne hiányozzanak a színészek és a többi. Minden­nek együtt kell lenni. Úgy, hogy a rendezőnek már csak forgatni kelljen. A felvételvezető ezt a szerteágazó, színes munkát sok segítőtárssal végzi. Például kü­lön ember egyezteti a színésze­ket és megint más a statiszták jelenlétét.- A Kisváros humorral mu­tatja be a polgári és a katonai életet egyaránt. Gondolom, a felvételek sem nélkülözik a vidámságot...- Valóban jó hangulatban forgatunk, és a tréfa, a nevetés nem hiányzik az életünkből. De azért feszültség is adódik bő­ven, hiszen pénzről - nem is kevésről - van szó. Nem a régi, A Kisváros minden hájjal megkent Hunyadi főtörzse (Usztics Mátyás) és Pilóta határőr (Rácz Gyula) A Szurdi András írta és Vár­konyi Gábor rendezte sorozat utolsó részét szerdán este mutat­ták be az 1-es csatornán. Egy időre el kell búcsúznunk a Kis­várostól és igyekvő lakóitól, va­lamint tettre kész határőreitől. De ahogyan Aranyos Ferenc, a filmsorozat egyik, Salgótarján­ban élő felvételvezetője lapun­kat tájékoztatta, a stáb készen áll az újabb húsz részes folyta­tásra. Aranyos Ferencet jól ismerik Nógrád megyében. Huszonkét évet töltött el a közigazgatás­ban. A salgótarjáni Madách gimnáziumban érettségizett, ké­sőbb diplomát szerzett az álla­migazgatási főiskolán. A film- készítés gyakorlatával 1965 és 1968 között ismerkedett meg, amikor - sikertelen közgazda­ság-tudományegyetemi felvé­teli vizsga után - az MTV kül­sőseként dolgozott. .- Milyen érzés volt ilyen hosszú kihagyás után vissza­térni a filmesek közé?- Nagyszerű. Mostanra sok élettapasztalatot szereztem, a régi társak közül pedig sokan a filmszakmában maradtak, és minden erejükkel támogattak a beilleszkedésben. Rengeteget köszönhetek Sík Endre bará­tomnak, a 3 Sztár Filmgyártó Kft. vezetőjének. A vele való négy évvel ezelőtti találkozá­som sorsdöntő volt. Azóta ve- gyok felvételvezető, önálló vál­lalkozóként, mint az Aranyos és Társa Film Bt. ügyvezetője. Én is úgy szerződöm egy-egy pro­dukcióra, mint bárki más, mondjuk a rendező vagy a szí­nész. Számba vesszük a közremű­ködésével megvalósult filme­ket. Az első egy filmsorozat négy része volt a BBC IV-es csatornájának. Ezek a közép-ke- let-európai politikai, társadalmi változásokról szóltak, klasszi­kus angol humorral fűszerezve. A Granada nevű angol magán­tévétársaságnak 12 részben for­gatták le Georges Simenon Ma­igret felügyelőjének (Michael Gambon) bravúros nyomozá­sait. Az Antonioni Nagyításából ismert színész-rendező, David Szerettei említi az operatőr Ra­gályi Elemér, az építész Martin Éva nevét. A Kisváros húsz része előtt még egy reklámfilmet forgatott a Procter and Gamble-nek. Áp­rilis végén lesz egy éve, hogy a sorozatot elkezdték. A kisvárosi jeleneteket Szigetvár gyönyörű, történelmi főterén és hangula­lassú tempóban dolgozunk... Amit Aranyos Ferenc beszél­getésünk idején még nem tudott pontosan, azt megtudhattuk az egyik esti híradó végén: ősszel újabb részekkel folytatják a Kisvárost. így aztán néhány hét múlva újra felzenghet a csapó hangja: Felvétel!...Tessék! Sulyok László Schlindler sem próféta a saját városában? Robin O Neill, a Scotland Yard detektívje ezúttal magán­ügyben nyomozott s jutott el a csehországi Svitavy-ba, ame­lyet korábbi szudétanémet lako­sai Zwittau-ként emlegettek. A felügyelő szülei ugyanis az ún. Schindler listán szerepeltek: a brünlitzi üzemben élték túl a csodával határos módon a náci népirtást s jutottak ki a háború után, Nagy-Britanniába. Sokat meséltek fiúknak is, de a törté­net szinte hihetetlennek tűnt. A fiatalember csak most, Thomas Keneally regénye majd, Steve Spielberg filmje után tudta meg igazán, miként men­tett meg ezerkétszáz zsidó em­bert az először csak saját anyagi gyarapodásával törődő, de az­után lelkiismerete szavára hall­gató német gyáros. A nyomozó így jutott el Schindler szülővárosába, ahol csupán most leplezték a város szülöttének első emléktábláját. Kiderült, hogy a környék isko­láiban korábban soha nem esett szó Schindlerről. Akik szemé­lyesen ismerhették, úgy emlé­keznek rá, mint egy hangos, náci érzelmű fiatalemberre. Nagy szoknyavadász hírében ál­lott, s feltehetőleg kettős ügy­nök lehetett, Brydl polgármester szerint is ellentmondásos sze­mélyiség volt. Mindenestre emlékezni min­denütt, Svitavy-ban is kell - vonta le a következtetést O Ne­ill felügyelő. - 1200 lélek megmentője minden elismerést megérdemel. Réti Ervin Bemutatjuk a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjelöltjeit 1. sz. választókörzet (Salgótarján) Palik Ferenc Ötvenhat éves. Biológia­földrajz szakos középiskolai ta­nár. 1973 óta a KÖJÁL-nál il­letve annak jogutódjánál, az ÁJ- lami Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálatnál dolgozik Salgótarjánban. 2. sz. választókörzet (Pásztó) Tóth Sándor Ötvenöt éves. Gimnáziumi tanár, újságíró, költő. Jelenleg is képviselő a parlamentben. Tavaly a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tün­tették ki. Nős, öt gyermek éde­sapja. 3. sz. választókörzet (Szécsény) Juhász Péter Negyvenéves. Villamosmér­nöki végzettséggel rendelkezik. 1990-től parlamenti képviselő, a gazdasági bizottság tagja. 1992-től az országgyűlés jegy­zője. Nős, három gyermek éde­sapja. 4.sz.választókörzet(Balassagyarmat) Kovács Gábor Hatvankét éves. Középisko­lai tanári diplomával rendelke­zik. 1990 előtt Balassagyarma­ton és Szécsényben tanított. Azóta parlamenti képviselő. Nős, két gyermeke van. A párt listavezetője. emléke Losoncon A losonci Kubinyi tér a századforduló táján. A képeslap jobb szé­lén a Vigadó épületének sarka látható L osonc központjában, a Kubinyi-téren áll a kö­zelmúltban újjávará­zsolt Vigadó. A patinás épü­letben lévő Lehár-kávéház- ban, 1994. március 21-én Bo­ros Jenő, Magyarország szlo­vákiai nagykövete leplezte le Lehár Ferenc mellszobrát, mely azt hirdeti, hogy Komá­rom, Budapest, Bécs, Badischl mellett Losonc is Lehár vá­rosa volt, hiszen az utóbb vi­lághírűvé vált zeneszerző négy éven át a losonci 25.gya- logezred katonakarmestere volt. A leleplezés és megemléke­zés után a Vigadó dísztermében Lehár-emlékműsor következett. A losonci Kármán József Szín­kör tagjai és vendégei elevení­tették fel a legnépszerűbb Le- hár-operettek örökzöld meló­diáit. A mosoly országa himni- kus nyitánya után a műsorve­zető ezekkel a szavakkal kö­szöntötte a közönséget: - De jó volna, de szép volna, ha orszá­gunk a „mosoly országa” volna! - A finálét stílusosan Lehár Lo­sonci indulójára építette a mű­sor vendégrendezője, Jankovits Jenő, a Gyöngyösi Játékszín ve­zetője, aki immár harmadszor rendezett szülővárosában, és ezúttal is sikerre vezette a lelkes és tehetséges losonci csoportot. Az emlékműsor apropóját az adta, hogy kerek száz évvel ez­előtt, szintén a Vigadóban volt Lehár búcsúhangversenye! A Monarchia legfiatalabb ka­tonakarmestereként 1890-ben Losoncra került Lehár, az ak­kortájt épülő-szépülő, pezsgő életű felső-nógrádi város kultu­rális életének meghatározó és közkedvelt alakja lett. Számos koncerten, bálon, műkedvelő előadáson, jótékony célú ren­dezvényen szerepelt és nemcsak karnagyként, de hegedűmű­vészként és zeneszerzőként is megcsillogtatta tehetségét. A jóvágású, húszéves katonakar­mester persze elsősorban a lo­sonci hölgyek kedvence volt. Ha egy bizonyos Czaczula úr nem tartja rangon alulinak, hogy Málcsi lányát egy zenész vegye feleségül, talán Losoncon maradt volna Lehár. A szép losonci éveknek egy incidens vetett véget: egyszer hangverseny után a kávéházban egy törzstiszt odaüzent Leltár­nak a pincérrel, hogy hegedűn játsza el a kedvenc dalát. Az önérzetes karmester vissza­üzent, hogy ő nem cigányprí­más, ha az úr akar tőle valamit, hát jöjjön ő maga és kérje meg, de ne üzengessen neki! Bár a tisztikar rokonszenve Lehár ol­dalán volt, a szóváltás kellemet­len következményekkel járt: a bocsánatkérésre felszólított Le­hár felmondott, és távozott Lo­soncról. A négy losonci évet jól jellemzi az a néhány sor, mely a búcsúhangversennyel kapcso­latban jelent meg a helyi lap­ban: „A körünkből távozó ked­velt karmester egyúttal mind­azon jó barátainak és ismerőse­inek, kiktől személyesen nem búcsúzhatott el, lapunk útján mond szívből eredő Isten hoz- zád-ot, forrón köszöni a losonci közönségnek iránta tanúsított rokonszenvét, és kéri, hogy to­vábbra is jól emlékezzék meg róla, valamint, hogy ö előtte is a Losoncon töltött idő felejthetet­len lesz!" 1894 márciusában távirat ér­kezett Losoncra Szarajevóból (!): „A katonai tengerészet kar­nagya vagyok, 3000 forint fize­téssel.” Losonc elveszítette Lehárt, a nagyvilág viszont megnyerte őt, vagy inkább ő nyerte meg a vi­lágot zenéjével, melyet egyetlen cél vezetett: „ ... örömet sze­rezni az embereknek, egy-egy boldog percet, a száguldó élet forgatóban ...” Böszörményi István Zsoldos Imre emlékére Végigtrombitálta a háborút Március 26-án lett volna hetvenöt éves a magyar könnyűzenei élet legendás alakja, Zsoldos Imre, aki már kilenc éve nincs köztünk. Mu­zsikustársai a legkedvesebb, legszeretetre méltóbb kollé­gának tartották, nem ok nél­kül. Pedig sok mindenen ment keresztül, de töretlen kedélyét mindig megőrizte. Zenész családból származott a három Zsoldos-fiú. László ma is komponál, Ernő eleinte csak hegedült, Imre pedig furulyával kezdte, majd egy véletlen talál­kozás a trombitával örökre elkö­telezte ennek a hangszernek, amelynek avatott művelője lett. A legnehezebb körülmények között sem vált el tőle. A trom­bitának életmentő szerepe volt a második világháborúban, ami­kor munkaszolgálatosként kivit­ték a Don-kanyarba. Saját tréfás fogalmazása szerint végigtrom­bitálta a háborút. 1944 őszén megszökött, és a felszabadulá­sig bujkált. Arra ért haza Buda­pestre, hogy javában nyílnak a zenés kávéházak és az éjszakai szórakozóhelyek. A legismer­tebb mulatókban lépett fel, majd a Magyar Rádió Táncze­nekarának vezetője lett. Második otthonra talált a rá­dióban, amelynek haláláig volt tagja. A kezdeti élő adásokat később a 8-as stúdióban készülő hangfelvételek követték, majd a hangversenysorozatok, az or­szágos és külföldi turnék. Amikor huszonöt éves jubi­leumát ünnepelte a rádióban, nagylemeze jelent meg a legis­mertebb slágerekből. Ebből aranylemez lett. Feleségével, Sárosi Katalin­nal, a legnépszerűbb művészpár voltak éveken keresztül. Közös műsorukkal bejárták az orszá­got. Az aranytrombitás ugyanis vérbeli színész is volt, imádott a színpadon szerepelni. Egy ilyen vidéki út során kö­vetkezett be a végzetes baleset. Emlékét hangszalagok és a zenekedvelők szeretete őrzi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents