Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-28 / 73. szám

6 HÍRLAP GAZDÁLKODÓKNAK 1994. március 28., hétfő A tehénirtásra nemet, az állománynövelésre igent mondtak Főleg a kistulajdonosoknak hasznos Lesz-e mit eladni, illetve vásárolni? Molnár Gábor igazgató A Földmüvelödésügyi Mi­nisztérium által kezdeménye­zett tehénirtásos időszakban, amikor a kormány tízezer fo­rintot adott annak a mező­gazdasági termelőnek, aki ki­vágja tehenét, és bizonyos ideig nem pótolja, - a Cserhátalja Mezőgazdasági Szövetkezet nem vállalkozott e meggondolatlan akcióra. El­lenkezőleg: szarvasmarha ál­lományának szaporulatából nemcsak pótolta a selejtezés során szükségessé vált újabb üszőállományt, hanem egyút­tal növelte a tejtermelő tehe­nek számát is. Ezenkívül a szaporulatból még jutott el­adásra is. Több tehén, alacsonyabb hozam Az 1992. év végi 663 szar­vasmarhából 250 volt a tejter­melő tehén. 1993 december vé­gére 70 állatot eladtak a gazdál­kodás folyamatosságának biz­tosítása céljából, ugyanezen idő alatt a tehenek számát hússzal növelték. A holstein friz állomány a rendszerváltás előtt tehenenként és évente ötezer liter felett adott, jelenleg a hozam nem éri el a 4300 litert.- Jórészt az aszály miatt nem tudtuk elérni a korábbi takar­mányozási szintet, - indokolja a hozamcsökkenést a szövetkezet elnöke, Vida István.- Szálastakarmányt pedig vá­sárolni nagyon drága mulatság! A széna ára kb. 5 évvel ezelőtt mázsánként 180-200 forint volt, ma pedig 1000 forint. Ugyan­ezen idő alatt a búza ára 580 fo­rintról, a tőzsdén jegyzett ár szerint 1200 forintra nőtt. Ebből is látszik, hogy nincs miből drága szálastakarmányt vásá­rolnunk — érvel, bizonyít az el­nök. - Ezért kénytelenek va­gyunk búzatermésünk egy ré­szét a tejtermelő állománnyal feletetni. Vásárlási akció- Az FM jelenlegi politikai államtitkára korábban drámai­nak nevezte az igen erősen meg­tizedelt tejtermelő állományt. Ezt a folyamatot egy új tehén­vásárlási akcióval kívánják megállítani. Előzetes informá­ciónk szerint az állam 25 ezer forint támogatást ad egy üsző vásárlásához. (Jelenlegi piaci ára eléri a 100 ezer forintot).-Hivatalos közlönyben még nem olvastam a lehetőségről, ezért nem tudok konkrét elkép­zeléseinkről nyilatkozni. Amennyiben kedvezőek a felté­telek, részt veszünk az akció­Előrelátó igazgatóság ban. Hogy miként és milyen mértékben, azt az igazgatóság dönti majd el. Egyébként állat- tenyésztő telepünkön 60 üsző beállításához megvan a férő­hely, - utal az általuk teremtett feltételekre Vida István. Később a csécsei állatte­nyésztő telepen Molnár Gábor köszönhető, hogy a növényter­mesztőkkel együtt kölcsönösen oldjuk meg feladatainkat. Pél­dául mi 200 vagon szerves trá­gyával javítottuk legyengült termőföldjeink kondícióját.- Ön szerint a nemrég be­harangozott állami támoga­tással megvalósuló üsző akció, hozzájárul-e a je­lenlegi mélypont megállításához? Molnár Jánosné 1980 óta dolgozik a állattenyésztési igazgató a kö­vetkezőkkel folytatja:- A takarmányhiány részbeni pótlására melléktermékeket: szalmát, szárított répaszeletet vásárolunk. Egyébként 1988 óta nem veszteséges az ágazat. Hogy az aszály ellenére nem vagyunk padlón, az annak is- Tartok tőle, hogy az intézke­déssel megkéstek. A megválaszo­lásra váró nagy kérdés: lesz-e mit eladni a gazdasá­goknak, illetve megvásárolni? Ennek kapcsán hagy mondjam el kedves, nagytu­dású tanítómeste­rem felejthetetlen figyelmeztetését: -Vigyázz gye­rek! Ha közgazda- sági és nem állat- tenyésztői fejjel gondolkozik a ve­zetés, akkor egy tehenészetben rossz lépéssel tönkreteheti az egész meglevő ágazatot!- Szerencsére nálunk erre nem került sor, az igazgatóság józansága, előrelátó magatar­tása miatt. Egyébként készek vagyunk az új üszők vásárlá­sára, ha számunkra is kedve­zőek lesznek a feltételek. Venesz Károly Erdőgazdálkodás társulásban Megyei bontásban a területek H osszú várakozás után végre az országgyűlés elé került az erdőbir- tokosságról szóló törvény ter­vezete. A javaslat a még ér­vényben levő törvényhez ké­pest számos változást tartal­maz. A legfontosabb, hogy az új törvény hatályba lépése után az erdőtársulások gaz­dálkodhatnak is. Jelenleg ugyanis csak egyesületként működhetnek, s mint ilyen nem folytathatnak gazdál­kodó tevékenységet. A gazdálkodással összefüggő kérdések eldöntésében ahnak ér majd többet a szavazata, akinek nagyobb erdőterület van a bir­tokában. Az úgynevezett erdőbirto­kossági társulatok létrehozása mégis főleg a kistulajdonosok számára lesz hasznos. Minde­nekelőtt azért, mert a gazdálko­dás folyamán a költségek meg­oszlanak, tehát lényegesen ol­csóbb lesz a fakitermelés, az er­dők egészségének megóvása, a szaktahácsadó véleményének igénybe vétele. A társulathoz legalább két tu­lajdonos szükséges. Tíznél több tag esetén viszont kötelezővé teszi a törvény, hogy a közös döntéseket minden esetben előzze meg a közgyűlés összehívása. A társulatnak kizárólag erdő- tulajdonosok lehetnek a tagjai. Akinek tehát nincs erdőbirtoka, nem szólhat bele a közösség ügyeibe. Amennyiben valame­lyik tag eladja a birtokát, a tár­sulásnak kell elsőként felaján­lania. Az erdőtársulásnak ugyanis elővásárlási joga van a hatáskörébe tartozó erdők ese­tében. Természetesen nem kötelező a közös gazdálkodás, ez csupán az egyik -sa legolcsóbb! - megoldás. Sőt, a társulaton be­lül is folytatható egyéni gazdál­kodás, de csak a közös döntések szellemében. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kárpótlás az erdők sorsát illetően nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Az árveré­seken átlagosan aranykoronán­ként 600 forintért keltek el az erdők. Persze, voltak kivételek is: egyes helyeken tízezer fo­rintra is feltornázták az árat a li­citálók! A Földművelésügyi Minisz­térium március tizedikén végleg lezárta a kárpótlásra szánt erdő­területek pótlólagos kijelölését. A következőkben megyénkénti bontásban közzéteszi a területek helyét, nagyságát, hogy a kár­pótlásra igényt tartók eldönt- hessék, melyik területet kíván­ják megszerezni. A kárpótlás befejeztével min­tegy nyolcszázezer hektár erdő kerül magántulajdonba. E z azt jelenti, hogy több, mint negyedmillió új er­dőbirtokos lesz Magyar- országon. A fennmaradó ki- lencszázezer hektár erdő a kincstár tulajdonában marad, de valószínűleg ezek kezelését is magántársaságokra bízza majd az állam. Tavaszvárás a gyümölcsösben Tudnivalók oltásról, oltóvesszóról, párosításról DURVÁBB VÁGÁSHOZ PÁROSÍTÁS NYELVES PÁROSÍTÁS (FEB)A tavaszi kerti munkák többsége ugyan még később kezdődik, de a gyümölcsfák kedvelőinek és művelőinek már munkához kell látniuk. Itt az ol- tásos szaporítás ideje, amikor a fák héja még nem lazul fel a fa­testről. A kertészet öröknaptára sze­rint - ilyenkor, - márciusban lehet a gyümölcsösökben legsi­keresebben oltani. Mi az oltás? Az oltás két növényfajta ösz- szenövesztése: a szaporítani kí­vánt fajta vesszőjét, rügyét vagy hajtását a másikra, az alanyra ültetjük át. Az összenövesztés- hez mindkét fajtán sebet kell ej­teni; a sebhelyek összeforrása után jutunk az oltványhoz. Természetesen csak egy nö­vénycsaládhoz tartozó fajokat és fajtákat lehet összenövesz­teni. A sebejtést gyorsan kell el­végezni, nehogy a beteg rész „elvérezzen”, a frissen vágott felület kiszáradjon. Az össze- forrást minden szennyeződés - por, víz, stb. - gátolja! Ne ron­csolt sebet ejtsünk, mert azzal rontjuk a beavatkozás sikerét. Sima felületű sebet csak borot­vaéles késsel vághatunk. Az oltóvesszőről Sima, egyenes sebet ejtsünk, hogy összeillesztéskor ne ma­radjon hézag. Az oltás helyét ol­tóviasszal kenjük be, hogy a se­bet tökéletesen elszigeteljük a levegőtől. Az oltott részeket kö­tözőszerrel (rafiával, kender­spárgával, gumigyűrűvel) kös­sük össze. Az oltás sikerességéről 2-3 hét múlva győződhetünk meg; ha az oltóvessző beszáradt, az oltás nem eredt meg. Oltóvesszőt vagy ősszel, vagy - fagymentes - napjaink­ban csak olyan egészséges, kö­zépkorú jó termő, jó tulajdon­ságú fákról metszhetünk, ame­lyek szaporításra alkalmasnak látszanak. A vesszőket az oltásig árnyé­kos helyen, hegyükig tiszta, de nyirkos homokba süllyesztve tárolhatjuk. A hajtásnak indult vesszők már nem felelnek meg ennek a célnak! A sem túl vastag, sem na­gyon vékony vessző a legjobb, amelynek rügyeiből nem virág, hanem hajtás fakad majd. Ha a vesszőket messziről szállítjuk, moha közé védve, rakjuk, és végeiket kenjük be paraffinnal, a kiszáradástól. A párosításról A párosítás az oltóvessző és a beoltandó alany ágának, vessze­jének az összeillesztése. A két összeillesztendő rész egy­forma vastag legyen. Először az alany megfelelő vesszején ejt­sünk ferde vágást. A metszett felület mintegy háromszor olyan hosszú legyen, mint a vessző vastagsága. Ez­után egyetlen húzó mozdulattal ugyanilyen metszést végezzünk az oltóvesszőn is. Ezt akkorára szabjuk, hogy szőlőnél egy, gyümölcsféléknél két-három AZ OLTÓVESSZŐ OLDALN. ELOLN. OSSZE­NÖVESZTÉS AZ ALANY METSZÉSE rügy maradjon raja. Az ékoltás a több éves, erő­sebb vad faalanyokon (körte, alma) alkalmazható. A vasta­gabb ág vagy törzs vágásfelüle­tét simára metsszük, s 8-10 cm- rel lejjebb zsineggel erősen el­kötjük. Ezután hosszanti irány­ban 4—5 cm mélyen behasítjuk. A hasítékot ékkel szétfeszítjük, majd a szintén hosszú ékalakra metszett oltóvesszőt a hasítékba dugjuk. Az ék kihúzása után a hasított rész az oltóvessző köré feszül. Végül az oltás helyét kenderzsinegei bekötjük. Önműködő locsoló, kombinált ásó-kapa — házilagos készítésben (Ferenczy Europress) A ta­vasz érkezésével megsoka­sodnak a ház körüli tenniva­lók. Barkácsolással azonban többféle praktikus kellékkel gyarapíthatjuk a kerti mun­kákat segítő eszköztárunkat. Az önműködő locsoló válto­zatai közül a legegyszerűbb, de nagy területet locsoló szerkeze­tet hosszú vízvezetékcső-da- rabból készíthetjük el. A csövet 2 mm átmérőjű fúróval lyug­gassuk ki; végére egy kiselejte­zett játékkocsi kétkerekes ten­gelyét erősítsük rá. Hasznos szerkezet a Segner kerék is, ennek elkészítése azonban valamivel bonyolul­tabb. Ennek a készüléknek a „szíve” egy 3/4 collos fölfelé álló cső, amelyre a külső me­netnél hollandi anyát erősítünk, hogy annak furatában a cső fo­roghasson. Az anyában egy kú­pos sárgarézdarab forog, amely kívülről egy 3/8 collos T-elága­záshoz csatlakozik. A T-el- ágazó két szárába kerülnek az egyforma hosszú 3/8 collos „küllők”, amelyeket nem egy­formán hajlítunk meg, hanem esetleg 30 és 40 fokos szögben, hogy egy meredekebb belső és egy laposabb külső vízsugár- tölcsért kapjunk. Számoljunk azzal, hogy az anya és a kúpos rész között a víz kissé szivá­rogni fog - de ez minimális víz- veszteség. A csöveket faggyús kóccal hajtsuk össze; az áll­ványt tetszés szerinti magassá­gúra készíthetjük. Jó szolgálatot tesz a kerti munkáknál a váltóbetétes kom­binált szerszám, amely használ­ható ásóként, kapaként, sőt bárdként is. A nyél húsz-hu­szonöt mm-es aluminiumcső, hossza kb. 50 cm, s felső nyílá­sát fadugóval zárjuk le. Az ásó­fej a eső belméretének megfe­lelő méretű vascsapba szege­cselt 2,5 -3 mm-es acéllemez.

Next

/
Thumbnails
Contents