Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12-13 / 36. szám

12 CSALÁD, OTTHON, SZABADIDŐ 1994. február 12-13., szombat-vasárnap Kertész leszek Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Pázsit a kertben Cipötalpra szerelhető talajlazító, pázsit ápolásához A kert zöldfelületének nagy részét, 50-70 százalékát a gyep adja. Létesítésére, felújítására szeptember eleje a legalkalma­sabb időszak. A kikelt mag, il­letve növény a téli hideg beáll­táig jól begyökeresedik, tavasz- szal gyorsan fejlődésnek indul. Sajnos, az 1993-as év ebben az időben olyan száraz volt, hogy a pázsit létesítése még öntözött területen sem lehetett sikeres. Kora tavasszal lehet újra vetni, vagy a régi gyepfelületeket fel­újítani. A munka mindkét esetben a terület előkészítésével kezdő­dik. A szép gyepfelület egyik titka az alapos, jó talaj-előkészí­tés. A felület legyen sík, vagy enyhén lejtős. Nagyon meredek (30 foknál nagyobb) rézsűt in­kább telepítsünk be cserjével, gyeppótló növénnyel, mert a nyírásával gondunk lesz. Néz­zük meg a talaj kémhatását, ami akkor optimális, ha 6,5-7 pH között van. Kisebb mértékű el­térést műtrágyázással tudunk korrigálni: savanyú talajon lú­gos kémhatását, lúgos talajon savanyút használunk. Szélsősé­ges esetekben talajjavítás szük­séges. A pázsitot hosszabb időre létesítjük, ezért szerves- anyag-tartalmát fel kell tölteni érett istállótrágyával. A szerves és műtrágyákat talajforgatással juttatjuk a talajba. Hozzávető­leg négyzetméterenként 4-6 kg szerves trágyával és 3-4 dekag­ramm keverékműtrágyával számolunk. A felásott, jól megmunkált talajt vetés előtt tömörítjük hengerrel vagy lapo- gatóval. A felület egyenletes­sége lényeges, a rögök ne le­gyenek 1-2 cm-nél nagyobbak. A gyepfelület különböző fűfa­jok keverékéből áll. Legalább 3-4 dkg/négyzetméter mag szükséges, amit egyenletesen szórunk szét. A fűmag könnyű, apró. Sze­les időben vetésünk egyenlőtlen lesz. Takarni csak 1,5-1 cm vas­tagon kell, vagy gereblye foká­val kapáló mozdulatokkal bele- kevergetjük a talajba. Utána tömörítünk, öntözünk. Az egyenletes talajon nem folyik el a víz (és benne a mag). Első fel­adat a gyomlálás, sokszor még a fűmag kelése előtt. Utána ismét hengerezünk, öntözünk. Az első nyírás kaszálás legyen, vagy óvatos gépi nyírás. Néhány praktikus tanács a gyepfelület kialakításához: ál­landó forgalmú helyekre ter­vezzünk inkább utat, mert úgyis kitapossuk. Ha az utakat tipe­gővel látjuk el, ez a talajszintnél csak 1-1.5 cm-rel legyen maga­sabb. így még nem zavaija a fűnyírógép munkáját. Cserjék alját kapálhatóra készítsük. A lehajtó ágak úgyis zavarják a nyírást, ha pedig levágjuk az alsó ágakat, a felkopaszodást segítjük. Nagyobb fák árnyéká­nak, korhadó lombjának hatá­sára a fű előbb-utóbb kiritkul. A lomb gereblyézésével a folya­matot lelassíthatjuk. A kipusz­tult területre a gyep felújítása­kor inkább ámyéktűrő gyeppót­lókat ültessünk. Házfal, kerítés ne közvetlenül a gyeppel talál­kozzon. A határfelületre más - „kapás” - növényt tegyünk. A gyepfelület alakjánál az íves, lendületes, fűnyíróval jól kö­vethető vonalvezetés az elő­nyös. Az igényes és gazdagabb pénztárcájú kertbarát lássa el magát néhány praktikus, speciá­lis pázsitápoló eszközzel. Ilyen a sarkok, cserjék és más, nehe­zen kezelhető helyek közelében növő fű nyírására alkalmas kézi fűnyíró, a szegélyvágó, vagy „levegőztető-cipő”. Ez utóbbi egy cipőre szerelhető, éles szö­gekkel ellátott talp, amivel járás közben az összetömörödött ta­lajt fellazítjuk. V. Pénzes Judit Milyen a jó pedagógus? Kisiskolás korú gyermekeim révén gyakran beszélgetek szü­lőkkel, amely beszélgetések igen elgondolkodtatnak. Legin­kább az az elfogultság feltűnő, ahogyan a tanár-gyermek vi­szonyt elemzik, a szülő oldalá­ról nézve. Ilyenkor tömérdek kritikai megjegyzés után (hogy miért nem jó az adott tanár) meg szoktam kérdezni, hogy milyen is legyen. Évek óta gyűj­töm és összegzem magamban ezeket a kritériumokat, melyek­ből lassan-lassan kirajzolódik az ideális pedagógus portréja. Az óhajok ranglistáját vezetik a következő tulajdonságok: le­gyen türelmes és megértő, a gyermekek lelkivilágába bele­helyezkedő, intuitív. Különösen fontosnak tartják a szülők a pedagógus személyi­ségjegyeit alsó tagozatban. Itt szinte senki sem említette a szakmai tudás mélységét, csakis az emberi tulajdonságokat. Ha a fenti tulajdonságokat olvassuk, rájövünk, hogy azok egy olyan, szinte nem is létező emberfaj­táé, amilyenek mi, szülők lenni szeretnénk. „Ha már nekem, a szülőnek ez nem sikerült, leg­alább a tanár mutassa meg” jel­szóval. Ezenkívül jó, ha egyben pszichológus, logopédus, grafo­lógus, hogy minél eredménye­sebben tudja nyomon követni gyermekeink lelki fejlődését. Sőt, azt is vegye észre, hogy „az én gyerekem okos, ügyes, csak a szorgalmával van baj.” A szü­lők itt két táborra szakadnak. Vannak, akik szerint a tehetség kinövi magát, vannak, akik azt mondják, megfelelő neveléssel mindent lehet faragni a gyerek­ből. Az azért teljesen biztos, hogy miután átlag napi nyolc órát töltenek a nebulók az isko­lákban, óhatatlanul alakítja őket a tanárok személyisége. Azt azonban hiba lenne feltételül szabni, hogy valamiféle egysé­ges, uniformizált tanári lelkial­kat szükséges a megfelelő egy­üttműködéshez. Mivel a ké­sőbbi felnőtt társadalom is igen sokszínű, s mindenkihez kell alkalmazkodni valamilyen szin­ten, helyes, ha ezt már az isko­lában elkezdik. Nem szerethe­tünk mindenkit egyformán, s minket sem szerethet mindenki. Ha túl idealizált környezetben neveljük gyermekeinket, min­denféleképpen megfosztjuk a talpraesettség lehetőségétől. A szülőknek meg kell találni azt a helyes arányt, amikor nevelnek, de nem kényszerítenek, illetve amikor „demokratikusak”, de nem hagyják magukra a gyere­ket a problémáival. S hogy milyen az ideális pe­dagógus? Magas, karcsú, bronzbama, mosolyogva ül a rajzszögbe, vidáman, tréfál­kozva kér számon, ha nő, akkor olyan legyen, mint a kis hable­ány, vagy Barbie baba. Félre­téve a tréfát, mindenki lehet ki­váló pedagógus, aki szereti a gyerekeket, mert ezt a gyerme­kek mindennél fontosabbnak tartják. Ezen belül lehet dina­mikusabb, passzívabb, színes, vagy kevésbé színes, lehet tü­relmes, vagy kissé türelmetlen, az is megengedett, hogy néha rosszkedvű legyen, hiszen ő is ember, nem kell egyformán sze­retnie minden tanulót, csak ezt ne mutassa. Lehetnek gyenge­ségei, ezekkel együtt is lehet szeretetre méltó. Azt azonban minden szülőnek tudomásul kellene vennie, hogy a gyerme­két elsősorban neki kell nevel­nie. Nézzünk néhány pedagó­gusfajtát: 1. sz. minta: 40 körüli, alsó­tagozatos nő; erőteljesen ösztö­nös beállítottság, szorongástól mentes, nyugodt, kiegyensú­lyozott. Intuitív, jóindulatú, po­zitív beállítottság jellemzi. 2. sz. minta: művészi vénával megáldott, 40 körüli pedagó­gusnő, rendkívül kreatív, egyéni írása van, amely merész és szo­katlan. Ennélfogva szívesen el­tér a normáktól, rugalmas, jól alkalmazkodik a pillanatnyi helyzethez. Nyitott, jóindulatú, szintén pozitív beállítottságú, kitűnő formaérzékét a képző- művészeti ágak valamelyikében is kamatoztatni tudta volna. 3. sz. minta: nagyon zárt, problémás lelkialkatú 32 éves férfi, aki inkább a nagyobb gyermekek mellé való. Katona Agnes A költők és a versolvasók Beszélgetés a húsboltban Többször szóvá tettük már, hogy csökkent a verseket ked­velő olvasók száma, s napjaink lírai alkotásai egyre ritkábban válnak ifjúságunk mindennapi olvasmányaivá. A versek iránti érzékenységük is veszített ere­jéből. A felszínes slágerek igényte­len és nyelvi leleményekben szegényes versszövegeit szíve­sebben idézgetik. Pedig meny­nyire igaza van a költőnek, amikor azt állítja, hogy „szép és igaz a vers világai, élj tehát a széppel és igazzal!/ Nyisd föl a versek héját/ eleven és érző szív dohban meg a versben!” (Ta­kács Imre). Ehhez a művelethez kívánunk segítséget adni azzal, hogy kiemeljük és hirdetjük a „versnek a műfajok közötti fel­sőbbrendűségét" (Jékely Zol­tán). S ösztönzést adunk arra, hogy „kezdjenek el beszélni a versek, szólítsanak meg min­denkit” (Csoóri). Szólítson meg a költészet tárgyával, jelentésével, üzenete­ivel, gondolati tartalmával, ér­zelmi irányultságával, hangu­lati elemeivel, őszinteségével, élményvilágával, sugalmazása- ival. Ha ez megtörténik, a versol­vasóknak és versmondóknak olyan versélmény jut osztályré­szül, amely versízlésüket, vers­érzékenységüket is neveli, fi­nomítja. Szellemi erőfeszítés, friss látásmód, merészebb kép­zetkapcsolási készség, korszerű anyanyelvi műveltség is szüksé­ges ahhoz, hogy a versszövegek, a versbeli beszédhelyzetek, a versmondatok sajátos szerepvál­lalását is érzékelni, értelmezni képesek legyünk. Az „átélt” vers képvilága és szövege - egymást erősítő tényezőként - a versek jelképi értékeinek hatás­tényezőit is felerősíti. Ehhez társul a vers dallama, zenéje kapcsolatteremtő eszközként. De ha mindezek öncélúak a versben, töltelékké válnak, s ar­ról a nemkívánatos jelenségről és gyakorlatról is tanúskodnak, hogy a versnek nincs atmoszfé­rateremtő ereje, s nem készteti a versolvasókat és a versmondó­kat a metaforikus, a képes, az átvitt értelmű szóképek össze­függéseinek meglátására, érzé­kelésére. A verses szövegrészie­tek művészi megformálása a versalkotás legizgalmasabb fo­lyamata, s ebben a folyamatban „minden szerves/ és mindig a funkció az úr/ S a legparányibb részlet is/ A tág egészhez ido­mul” (Székely János). Ezért a szövegben szerepet játszó szavakat, mondatokat úgy válogatják meg költőink, hogy a vers mondanivalóját, gondolatgazdagságát, fogalmi és képi értékeit segítsék eljut­tatni az olvasókhoz, a versmon­dókhoz, hogy azok alkalmasak legyenek a vers dallamának, ritmusának, a szavak, a monda­tok rendjének, a versbeli rímek elhelyezésének legmegfelelőbb módjai érzékelésére. A jó ver­sekben ezek szinte keresik egymást, s ha sikerül találkoz­niuk, akkor „kezd igazán élni a vers” (Bella István), s „megva­lósul benne a költészet” (Ká- nyádi Sándor), „ha pontos rí­mek lépnek a versbe” (Majtényi Erik), vagy árva, sudár, keserű, kancsal, félkarú, csacska, csorba, csengő, léha, fürge, he­venyészett, kibicsaklott rímek, rímpárok. E felsorolt rímtípu­sok minősítéseit, megnevezéseit is költőink egymásra rímelő verssoraiból válogattuk, idéztük meg. Arról is vallanak a vers­beli szövegrészietek, hogy a „rímes formákba öltözött” (Vas István) versek „egymásra rí­melő sorai” (Hegedűs Géza) mégse vonják el a figyelmet a vers formálásának egyéb mód­jairól se. Különösen nem a köl­temények zeneiségéről, hang­zásjelenségeiről. Különös tekin­tettel arra, hogy a versmondók abban is segítséget várnak, hogy az érthető kiejtésre és a szép ritmusra való törekvésük tudatos vállalásában is járatosak legyenek. A versmondó nye- fegő, vagy jésített deklamálása sérti a hallgatóság versérzé­kenységét. Nem mindegy, hogy elsóhajtja, vagy elkiabálja a versmondó a fájdalmakat. Ezért int arra a költő, hogy „bíztasd a szókat finomabb zengésekre” (Rákos Sándor). S így lesz a költő „a nyelv orgonaművésze/, ki látja és érzi/ mint párosul benned a szépség az értelem­mer (Berda József)- Versszer­vező elem a költői kép, a lát­vány, a látomás, s az a mód, ahogyan a szavak lírai képpé váltanak (Nemes Nagy Ágnes). „A költői véna a költői képek­ben lüktet”, (Illyés Gyula). S e képeket a versíró művészi ha­sonlatokba csúsztatja át. A vers színe, íze és zamata, szép szavainak gondolatéb­resztő ereje a versolvasók és a versmondók tudatában él to­vább, s bennük „fészket keres, és tápot talál” (Csorba Győző). Dr. Bakos Józsej- Mit adhatok? Marhahúst vagy sertéshúst? - kérdezi az eladó a húsboltban tanácstalanul néze­lődő fiatalasszonytól. Az asszonyka válaszát lásd a vízsz. 1. és a függ. 24. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. A válasz első része (zárt be­tűk: C, A, L) 14. Lefekvés előtti ténykedés 15. Albert személy­neve 16. Orjol város másik neve 18. Csökken a víz szintje 19. A magyar Elvis Presley (László) 21. Büfé a laktanyákban 23. Kiss ... Kate (musical) 24. Rá­dióközvetítés 25. Királyi épület 26. Fogaival őröl 27. Marokkó és Svédország gk.-jele 28. Édesburgonya 29. A fiú párja 30. Igevégződés 31. Megálla­podást kifejező kézfogás 32. Kés vágórésze 33. ... sunt odi- osa (A nevek gyűlöletesek) 35. Férfinév 36. Nyújtott kezével érinteni tudja 37. Ravel zene­kari műve 39. Erdőrészlet! 4L Becézett Mária 42. Puskával lőtt 43. Késpenge vágórésze 44. Étkezésre szolgáló csiga jelzője 45. Cukortartalmat megállapító 46. Hosszú lábú vadászkutya 47. Táblán játszott japán társas­játék 48. Húsételhez gamírun- got adó 49. Női név 50. Tartósí­tott takarmány 51. Statisztika kelléke 52. Dúskált a javakban 55. Bírálat 57. Előkelősködő, főúri FÜGGŐLEGES: 1. Férfinév 2. Határrag 3. Kényszerítő ráhatás 4. Grízzel ízesített 5. Kerek szám 6. Gya­kori magyar családnév 7. ... ki­rálya (Éalo) 8. Finnország gk.-jele 9. Annál lentebbi he­lyen 10. Másolat 11. Kikötővá­ros Algériában 12. Dúr jellegű hangsor 13. Nyár része! 17. Va­lakivel összefutott 20. Járművel hátrafelé arra a helyre menő 21. Japán toronydaru-márka 22. ... bene! (Jól jegyezd meg!) 23. Ruhanemű simítása forgó hen­gerrel 24. Az asszonyka szavai­nak folytatása (zárt betű: O) 25. Déli szomszédunk fillérnek megfelelő váltópénze 26. Hirte­len meghúz 28. Románia apró­pénze 29. Tartozást megad 31. Piroska becézve 32. Azonos fel­fogású személyek szövetsége 34. A súlyt megállapítja 35. Munka — közismert argóval 37. Vas megyei helység lakója 38. Találó 40. Nagyszerű, elisme­résre méltó 42. Sérelmet meg­bosszult 43. Tűzbe dobálják 45. Tejről tejszínt eltávolít 46. Cremonai hegedűkészítő di­nasztia 48. Családnév 49. Női név 50. Cigarettázik - régiesen 51. Menyasszony 53. Felügyelő 54. Kettőzve: sportfogadás 55. A kripton vegyjele 56. Ritka mássalhangzó kiejtve A megfejtéseket február 17-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati számunkban közöljük. A borí­tékra írják rá: „Keresztrejt­vény”! Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents