Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05-06 / 30. szám

1994. február 5-6., szombat-vasárnap NYÍLT TÉR HÍRLAP 11 Remek Keleti Tizenhetesek Napról napra nagyobb sikereket ér el az East 17 nevű banda, mely - hi­szik, nem hiszik - a derék levélhordóktól kapta a nevét. A srácok lakóhe­lye ugyanis a postai kód szerint - East 17. A csapat annak köszönheti nép­szerűségét, hogy a rapzenét megtöltötte energiával, lírával, táncossággal. Trióban lép fel a Beatles? Óriási buli volt a minap a New York-i Waldorf Astoriá­ban, ahol újabb tíz művész ke­rült be a Rock and Roll Híres­ségeinek Csarnokába. Mindez ma még nem több, mint olyan látványos parádé, amelyen megjelenik a showbiznisz színe-java, de állítólag 1995-re valóságosan is felépül a csar­nok, mégpedig Clevelandben. A Hírességek Csarnokába most került be - posztumusz - John Lennon is. Ezt a dicsősé­get Yoko Ono, az özvegy és John fia, Sean Lennon aratta le - és nem kisebb személyiség volt a kitüntetett „gyámja”, mint maga Paul McCartney. Később, az újságírókkal be­szélgetve szóba került: igaz-e a pletyka, miszerint tényleg ösz- szeáll a Beatles, mégpedig a Lennon nélküli Beatles? Paul így válaszolt: „A tévé számára forgatott dokumen­tumfilm kapcsán szóba került, hogy egy kicsit zenélünk is, A Beatlesnél azonban nem próbá­lunk jobbak lenni...” Nos, e dodonai válaszból nem sok derült ki, mégis lázba hozta a világsajtót. Se szeri, se száma a találgatásnak: lehet, hogy a legendás csapat ismét összeáll? Ha a sors igazságta­lansága miatt négyesben már nem állhatnak színpadra - de legalább hárman...? A világ vár, és reménykedik. Tod-A: a rock eleve hátrahúzó erő Ha bolond a helyzet M indenekelőtt Tod-A vál­lalta, hogy beszélget Sharon O’ConnelAel, az angol Melody Maker című zenei szaklap riporterével. Tod-A pedig mogorva, s ennek mindjárt több oka van. A múlt a jelen kolonca Először talán az, hogy korán kellett kelnie. No, nem hajnali fél ötkor történt a dolog, hanem valamikor a délelőtt folyamán. Aztán meg az nem tetszik a basszusgitárosnak, hogy a pin­cér csak úgy, minden nélkül te­szi elébe a kávéját, holott tud­hatná már az igényeit, a szoká­sát, hiszen jó ideje ebben az ol­csó kis New York-i szállodában lakik. Nem egyedül, öten van­nak, de Tod-A a kávéját soha­sem issza üresen. Kivált ébre­dés után. Nincs jó kedve. Az újságíró mosolyog rajta, s nem is rejtve, de nyíltan, hogy lássa. Ő köz­ben nyűgösködik, dohog. Mikor a nosztalgiáról kezd beszélni, O’Connell megkönnyebbül, mert tudja, hogy a fixa idea - az egyik! - dolgozni kezdett, avagy elindult a piros sapkás hangya. A zenész ki sem issza a kávé­ját, felrohan a szobájába, előkap egy tanulmányt a nosztalgiáról, leül a szőnyegre, és olvasni kezdi az elmúlt dolgok utáni sóvárgás meglehetősen kör­mönfont, mindenesetre terjen­gős meghatározását. A definíció végére érve összecsapja a könyvet és ezt mondja: •- A legtöbben azért próbál­nak elmenekülni a múltba, vagy már azért fetrengenek annak langyos pocsolyájában, mert a múlt emlékei, ha megszűrve fel­idézzük, mindig szebbek és jobbak, mint a jelen. De én úgy gondolom, hogy a jelenben elég jó (!!) élni. A Cop Shoot Cop együttes, melynek Tod-A is tagja, nem tiszteli a múltat. Azt vallják, a múlt csak kolonca a jelennek, és mindenképp kényszerzubbonya a jövőnek.- Nézze - mondja Tod-A, - a régi hippik mind ott ülnek a le­mezcégekben és nosztalgiáz­nak. Csak olyan paliknak a fel­vételeit adják ki, akik úgy ját­szanak, úgy szólnak, mint Jimi Hendrix. Hát menjenek a... A gitár: hülye nosztalgia Aha!, villan át O’Connell agyán, most jön a rock-téma. így is van. A basszusgitáros már áll és úgy beszél:- Mi az a rock? Minek kelle­nek a gitárbandák, az ósdi felál­lás, mi az a szent és sérthetetlen négynegyed? Én nagyon harag­szom a rockra. A mostanira. A négy gitár plusz dob alapú rock a fejlődést, a haladást eleve hát­ráltató, retrográd és retroaktiv □ [b OSI lugus erő. Lehet a gitárt használni, kell. No de örökké?! Ott visong£:T és őrjöng a szólókban. Mind^lA szólózni egyáltalán? Nem kell^y gitár, nem kell a rock. Hül\je, , nosztalgia az egész. Kit érdg'jj.| kelnek a marha nagy szólók?^ Phil Puleo és én kezdtük. Dotez és basszus és mindenféle ríjj.^ musban játszottunk, mert a rife*-, must azt szeretjük. Fémlapokat)™1 lógókat akasztottunk a dobszeC^1 kora, és ütöttük a sokféle rit>«H must, ahogy az ember teszk^v amióta csak létezik. ;JE>t Düh és öngúny ,BlA 1£>I A Cop Shoot Cop tényleg' eredeti zenét játszik, ha egyálta^' ' Ián zenéről az esetükben még^ lehet beszélni. Két basszusgitár szól - a másik Natz - az agresz-’^ szív, elkeseredett és valójában’ pesszimista felvételeken, me-*'* lyekbe itt-ott dzsesszelemek isi*01 vegyülnek, meg düh és öngúny.oH Remény... Elsősorban azonbarl"" elviselhetetlen avantgárd kako-J 1 fónia. «T És most már gitárosuk is van,j^ Steve McMillan, aki - ha kell trombitál is...- ...mert én úgy szeretem, ha j| bolond a helyzet - mondja hatá-> i rozottan Tod-A. üs E ddig négyen vannak. Az ^ ötödik .fim, aki azt csinál, 3 amit akar. Ezek után - elég, elég! Vass Imre-----------------------------------------c Délen a helyzet változatlan - Négyszer mentette meg életét a golyóállómellény - Partizánok és orvlövészek )ß A Gyermekek harcolnak a boszniai hadszíntéren Másfél éve tart a testvérháború déli szomszédunknál. A fegy­vercsörgésre a világ minden tájáról érkeztek a haditudósítók, akik közül majd’ kétszázan hagyták ott a fogukat eddig az öl­döklő küzdelemben. Lapunk egyik korábbi újságírója, Sólymos László, aki az eseményeket eleddig testközelből élte át, a minap betoppant szerkesztőségünkbe. A levegőbe lőtt Marad a fronton Nyugat-Afrikában, Libériá­ban esett át annak idején a tűz­keresztségen. Aztán Koszovó következett, ahol alaposan meg­tapasztalhatta a helyi hatóságok vendégszeretetét, mivel a má­sodik napon letartóztatták en­gedély nélküli fényképezés mi­att. Akkor még nem gondolta: amikor elhatározta, hogy végig kíséri a jugoszláviai eseménye­ket, bőven kijut neki a háborús történésekből. beszerezni, s vigyázni, ne a szerbet mutassam a bosnyákok- nak, mert kapásból lelőnek. Mondja, eddig négyszer talál­- Elmúlt év áprilisa óta ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal a fronton élek. Harcosok közt, golyóállómellényben. Fegyvert is kaptam, bár em­berre nem lőttem. Az éjszakai őrzésnél engem is beosztottak a szabadcsapatoknál. Merthogy szervezett hadsereg alig van, a partizánharc jellemző. Valame­lyik este, amikor kint feküdtünk az erdőben, kaptam egy AKM géppisztolyt: ha szemben, úgy 40-50 méterre zörgést hallok a bozótban, lőjek oda. Tiltakoz­tam: újságíró vagyok! Erre megnyugtattak: akkor minket lőnek le, s ebben én leszek a hi­bás. Amikor aztán zörgést hal­lottam, gondosan céloztam, és rálőttem - a holdra. Mind a három oldalt (horvát, szerb, muzulmán) megjárta. A horvátokkal nincs probléma, hisz Jeszenszky Géza a világon elsőként ismerte el a Horvát Köztársaságot. A szerbeknél már akadnak gondok. Fanatiz­mus és maximális diplomáciai érzék kell a túléléshez. Tarkón puffantanak- Speciális kék papír kell a szerbekhez (mutatja a sajátját). A sima útlevelet összetépik. Ha nem tudok felmutatni semmit sem, levisznek a Drina folyó partjára, és tarkón lőnek. Min­den köztársaságnak saját útle­vele van. Ajánlatos valamennyit Sólymos László nem ismer halálfélelmet ták el. Szerencséjére volt rajta golyóállómellény.- Mit bír ki az ilyen mel­lény?- A 7,62-es kalibert 50 mé­terről simán felfogja. Nem va­gyok partizán, így nem tudtam úgy mozogni, mint ők, nem is­mertem azt a harcmodort, amit a helybéliek már nagyon régen megszoktak. Egy-két fa mögül nem jókor léptem ki, s abban a másodpercben hanyatt is estem, mert a golyó, ha nem is jött át rajtam, borzalmas nagy csapást mért rám. Évekkel ezelőtt részt vettem a miskolci kommandó­sok néhány foglalkozásán. Jó hasznát veszem az akkor tanul­taknak. Idekint három másod­perc alatt meghalhat az amatőr tudósító. Kiszúrják a mozgásá­ból az orvlövészek, s nem ke­gyelmeznek. —Gondolom, elég spártai körülmények közt éltek az er­dőben. Mit esztek?-A szabadcsapatok a 10-12 órás munkaidejükben védik a számukra kiosztott 15-20 km-es zónát. Aztán lemennek a faluba kecske- vagy birkahú­sért, utána védik tovább a zóná­jukat. Annyi birkahúst nem et­tem életemben, mint odakint. Vittem magammal barackpá­linkát, és azt cseréltem húsra. Legyen tél vagy nyár: tüzet rakni nem szabad, mert azonnal belövik. 15-20 méteres eltérés­sel kilőnek mindent, bármelyik oldalról. Úgyhogy lehet rágni a faggyúval teli hideg birkahúst. Alkoholt 2-300 km-es körzet­ben nem lehet kapni. Csak kó­lát, narancslét, kávét, teát. Az egyszerű víz deciliteréért Szara­jevóban 2 márkát kell fizetni. Vér, verejték és könnyek- Hogy bírod a halottak látványát?- A kommandóscsizmámról esténként homokkal próbálom lesuvikszolni a vért. Napközben halottakon kell keresztülgázol­nunk. Síró, zokogó gyermeke­ket látunk mindenfelé, akik re­ménykedve keresik a családju­kat. Bizalmatlanok, mindenki­ben ellenséget látnak. Hétköz­napi dolog a felfegyverzett bos­Az asszonyok férjeikért aggódnak, a kisgyerek partizán apjára gondol Fotók: Gamma- A család mit szól mind­ehhez?-Elvált vagyok, mert ezt az életet nem lehet családi körben művelni. Mondja, amíg tartanak az események, kint akar maradni. Néhány napot pihen idehaza, aztán irány vissza. Nem akar lemaradni Szarajevó ostromá­ról. Meglepődésem teljes lehet, mert elmosolyogja magát, ami­kor hirtelen megkérdezi: nem jönnél-e ki velem? Vallus Tibor Ha igazi fegyver lenne a kezében, lehet, hogy a mosoly is az arcára fagyna nyák gyerekek látványa. Aki védeni akarja a hazáját, annak fegyvert kell fognia. A fanati­zált kiskölköknek adnak egy Berettát vagy egy PA-36-ost, esetleg egy kis Browning pisz­tolyt, s már lövöldöznek is. Mostanra úgy néz ki, kiderült, mi a háború végső célja: Bosz­nia szétdarabolása.- Melyik volt a legveszélye­sebb helyzet, amelyet átéltél?- Horvátországból átügyes­kedtem magam a Drina-folyón, a boszniai szerb köztársaság te­rületére. Ott megállítottak, és kérték a papírjaimat. Talán kissé lassan reagáltam a felszó­lításra, mert úgy tíz centire a Iá­ban elé lőttek egy sorozatot. Ki­csit ideges lettem, s azt mond­tam nekik, hogy rohadt fasisz­ták vagytok, ezt így nem lehet, várjatok egy pillanatig. Erre a fejem fölé lőttek egy másik so­rozatot, úgy 5-6 méterről. Ki-, csit furcsán éreztem magam. Másik veszélyes esetem volt, amikor az egyik este kicsit sé­tálni akartam. Azt hittem, egy öreg fenyő mellett megyek el, amikor a hátamba nyomódott a fegyvercső. Szerencsére ugyan­azon az oldalon álltunk. Parti- ; zánmódszer és orvlövészek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents