Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-28 / 49. szám
2 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. február 28., hétfő A hebroni mészárlás visszhangjából Hitelt vesztett béketárgyalások állítását követelték a véres események miatt. — Meggyőződésünk, hogy népünk csak a harc folytatását, a felkelés fokozását választhatja, és választ kell adnia a megszállók bűneire — olvasható egyebek között a nyilatkozatban. Hanan Asravi asszony, volt palesztin szóvivő a CNN amerikai hírtelevíziónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a megszállt területeken lévő zsidó települések problémáját kell mostantól a palesztin-izraeli tárgyalások előterébe helyezni. Asravi kijelentette, hogy a zsidó telepesek lefegyverzésén túl, hozza kell látni a megszállt területek zsidó kolóniáinak felszámolásához. A PFSZ vezetése Tuniszban rendkívüli ülést kezdett, hogy felmérje a hebroni tömeggyií- kosság politikai következményeit. A tanácskozás előtt Jasszer Abed-Rabbo, a PFSZ VB tagja és szóvivője kijelentette: a testület javasolni fogja, hogy csak akkor folytassák a mészárlás miatt hitelét vesztett béketárgyalásokat, ha Izrael lefegyverzi a megszállt területeken élő zsidó telepeseket, és az ENSZ BT szavatolni tudja az ottani palesztinok biztonságát. A Jasszer Arafat irányította Fatah mozgalom gázai, nyugati parti és jeruzsálemi vezetői az Izraellel folytatott tárgyalások leA konszenzus-politika mestere Exodus az anglikán egyházból A Vatikán egyelőre hallgat Pontosan 460 évvel azután, hogy VIII. Henrik angol király elszakította Angliát a pápától, az anglikán egyház papságának majd egyti- zede fellázadt, és bejelentette, hogy vissza kíván térni Rónia fennhatósága alá. A pápát ismét meghívták Lengyelországba Tadeusz Rákóczi bielskói lengyel megyéspüspök látogatásra hívta meg II. János Pált. A tervek szerint a pápa újabb lengyel- országi útjára jövőre kerülne sor, közvetlenül azután, hogy Csehországban részt vesz egy szentté avatási ünnepségen — jelentette a PAP lengyel hírügynökség. Szabad György Izraelbe utazott Szabad György, az Országy- gyűlés elnöke Shevach Weissnek, az Izraeli Parlament (Knesszet) elnökének meghívásara vasárnap hivatalos látogatásra Izrael Államba utazott. A látogatás célja, a parlamenti kapcsolatok erősítése mellett, a kétoldalú együttműködés további szélesítése. Útja során Szabad György vendéglátóján kívül találkozik Jichak Rabin kormányfővel és Simon Peresz külügyminiszterrel. A Magyar Országgyűlés elnökét fogadja Ezer Weizman, Izrael elnöke. Zsirinovszkij és a zsidó közösség Vlagyimir Zsirinovszkij, a magát liberális demokratának nevező orosz párt vezetője 1989- ben részt vett a moszkvai zsidó hitközség újjálésztésében, a KGB megbízásából, hogy úgymond a közösség tevékenységének anticionista irányultságot adjon. A hitközség azonban hamarosan kizárta soraiból Zsiri- novszkijt, akinek édesapja zsidó volt, édesanyja azonban nem. Mindezt Ignatz Bubis, a Németországban élő zsidók központi tanácsának elnöke közölte egy mannheimi rendezvényen. Német-magyar megállapodás születik Német-magyar kormányközi kulturális együttműködési megállapodást is aláír bonni látogatásán Boross Péter miniszterel- noíT, aki Helmut Kohl kancellár meghívására kedden tesz egynapos hivatalos látogatást a Rajna parti városban. A megállapodás Bonn és Budapest 1977-es egyezményét váltja fel. A program szerint vendéglátóján kívül Boross Péter tárgyal a német külügyminiszterrel, Klaus Kinkellel és a Bundestag CDU/CSU- frakciójának elnökével, Wolfgang Scha:ubleval is. Brit kommentátorok Ruud Lubbers holland miniszterelnököt tartják a legesélyesebbnek arra, hogy a 12-ek nyári korfui csúcsértekezleti döntése nyomán átvegye az EU brüsszeli bizottsága elnökének tisztségét a francia Jacques Delors-tól, aki kilenc éve elnökösködik Brüsz- szelben. Ezt mindenekelőtt a váltás szükségességével indokolják: Delors nagy ország szocialista párti politikusa, tehat ideje, hogy kis ország konzervatív politikusa következzék. Lubberst kitűnő alkudozónak, a konszenzus-politika mesterének tartják, de úgy vélik, talán nem eléggé harcos természet, legalábbis nem annyira, mint Delors. Lubbers kinevezése megnyugtatná a nagyhatalmi elnyomásra panaszkodó kis EU-tago- kat. Nagy-Britanniának bizonyára megfelelne szabadkereskedelmi és atlantista meggyőződése, az újonnan belépő skandináv országoknak pedig a holland kormányfő szociális felelősség- tudata és környezetvédő lelkesedése tetszhet. Brit politikai körökben azonban úgy tudják, hogy Lubbers kinevezését ellenzik a déli EU-tagok, mert tartanak a gazdagok túlsúlyától az Unió irányításában. Ők inkább Felipe Gonzalez spanyol miniszterelnököt támogatnák. Őt támogatja Delors maga is. Vele csak az hibádzik, hogy a jelek szerint egyáltalán nem vágyik a brüsszeli posztra, hanem otthon akar továbbra is politizálni. Ezért egyelőre jó helyezéssel van versenyben Sir Leon Brittan, az EU-bizottság külgazdasági kapcsolatokért felelős brit tagja, az egyetlen a lehetséges jelöltek közül, aki maga sem titkolja, mennyire szeretne elnök lenni. A brit kormány finoman lobbyzik érte — John Major brit kormányfő már levelet írt EU-beli kollégáinak Sir Leon Brittan érdemeit figyelmükbe ajánlva —, de Londonban azért nem viszik túlzásba a támogatást. Nagy-Britannia továbbra is az EU sokat akadékoskodó tagja, és a kormány érzi, hogy gyanús volna, alkalmasint ártana is Sir Leonnak, ha erőteljesen támogatnák. Sir Leon Brittan és a brit kormány azért közben igyekszik udvarolni Párizsnak, felidézve, milyen nagy szerepe volt a brit biztosnak a GATT-tárgyalásokban, amelyek során végül a francia érdekekért is kiállt. Sir Leon Brittan közismerten az EU kelet felé való bővítésének híve, és nem riad vissza annak sulykolásától sem, hogy a nyugat-európai mezőgazdasági, acélipari, textilipari és más termelőknek áldozatokat kell hozniuk a közép- és kelet-európai gazdaságok integrálása közben. A brit kormánypárt egy része azonban nem bízik benne, mert túlságosan „európainak” tartják, az európaiak pedig túlságosan britnek hiszik. Ha a döntés nem lesz könnyű, akkor kompromisszumos jelöltként szóba kerülhet Peter Sutherland, az EU Bizottság volt ír tagja, a GATT mostani igazgatója, aki saját szavai szerint nem akar bizottsági elnök lenni, de mindenki tudja róla, hogy csak szerénykedik. Brit vélemény szerint a korfui EU-csúcson a döntő szót a franciák és a németek mondják majd ki, és egyelőre úgy tűnik, még nincs határozott véleményük. Nyolc anglikán püspök — igaz, közülük egy sem állt a 43 anglikán egyházmegye valamelyikének élén — és 712 pap közölte: nem tud egyetérteni egyházának azzal a döntésével, hogy engedélyezik a nők pappá szentelését, s ezért szeretnének áttérni a katolikus egyházba. A „lázadók” közül majd hatszáz pap és négy püspök már hivatalosan is kérte bebocsátását. Áttérők eddig is voltak, de a mostani exodus nem mindennapi esemény a katolikus és anglikán egyház lassan fél évezredes csendes háborújában. Ennek ellenére a Vatikán egyelőre hallgat. A Szentszék hivatalos lapja, a COsservatore Romano 72 órával az anglikán papok bejelentésének elhangzása után egyetlen sort sem írt a történtekről. A Vatikán illetékesei csak magánemberként hajlandók valamit is mondani, de akkor is csak any- nyit, hogy „ilyen dolgok megtörténnek, ha ezeréves szabályokat próbálnak felrúgni”. Pedig a Vatikán már felkészült a nagy áttérési hullámra. Tavaly december elejére készítette el egy bíborosi bizottság Joseph Ratzinger vezetésével azt a dokumentumot, amely az anglikán papok áttérésének öt feltételét tartalmazza. A feltételeket — nyilvánosságra hozataluk előtt — személyesen hagyta jóvá II. János Pál pápa. (Ezek közül a legfontosabb talán az, hogy azok a nős papok, akiknek áttérésük után engedélyezik lelkipásztori teendők ellátását, továbbra is együtt élhetnek feleségükkel és gyermekeikkel.) A vatikáni hallgatást sok minden magyarázhatja. A Szentszék nyilvánvalóan nem akarja rontani az ökumenikus kapcsolatokat. Az anglikán egyház is csak futólag említette meg, hogy az áttérés kétirányú: létezik egy csendes exodus a Vatikánból Canterbury felé is. (Az anglikán egyház szellemi vezetője a canterbury-i érsek). A nők pappá szentelésének vitaja mellett az anglikán egyházat súlyos anyagi gondok is gyötrik, pénzszűke miatt tucatjával zártak be például anglikán templomokat London központjában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a női papság ügyében a katolikus egyházon belül is heves harcok dúlnak. Az Egyesült Államokban — az ősszel sorra kerülő római Püspöki Zsinatra készülve — felmérést végeztek, s ebből kiderül, hogy az amerikai katolikus papok 44 százaléka, az apácák 57 százaléka egyetért azzal, hogy a nőket is pappá szentelhessék. Igaz, az apácák 89 százaléka, ha lehetne, akkor sem élne ezzel, szívesebben marad a kolostorban. Filmszakadás a cseh kommunistáknál Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja szóvivőnőjének a „Győzelmes Február” magaslatairól szóló — lényegében a „proletárdiktatúra” bevezetését dicsőítő — legutóbbi nyilatkozata éles reflektorfénybe állítja az egyre nyilvánvalóbb tényt: a cseh kommunista pártvezetés az utóbbi hónapokban lendületesen menetel visszafelé, a dogma- tizmus irányába. A rendszerváltozás után a párt élére került JiríSvoboda (egykor ellenzéki) filmrendező jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy korszerű baloldali párttá, a demokratikus szocializmus szószólójává tegye a volt CSKP-t. Kísérlete azonban megbukott a párttagság nagy részéinek ellenállásán. Svoboda, aki Dubcek óta az első valóban emberarcú kommunista pártvezér volt Csehszlovákiában, rájött, hogy ezzel a funkcióval nem tud mit kezdeni. Távozott a politikából, visszatért a filmszakmába. Kérdőjelek Kísért a múlt? Szépen lombosodik, terebélyesedik a korrupció fája; ágairól lassacskán naponta hullik az ölünkbe egy-egy csalás, sikkasztás, visszaélés... Nem is afféle piti, korcs termés, hanem érett, mondhatni zaftos gyümölcs. Hét-, nyolc-, kilenc- és még többszámjegyű összegekről van szó, amelyek az olajmaffia, a brókercég, az állami vagyonkezelő vagy éppen a privatizáció nem éppen gáncs nélküli lovagjainak közreműködésével kézen-közön eltűnnek... "Fölül” nagy a kísértés? Az egyre-másra kipattanó botrányok meggondolkoztató közös jegye, hogy sok részese vagy éppen főszereplője a felső régiókból kerül ki. Igazgatók, vezérigazgatók, bizalmi állást, felelős funkciót betöltők sora bukik meg a tisztesség vizsgáján, mert a pénzéhség, a gyors meggazdagodás kísértésének képtelenek ellenállni. A kisértés pedig annál nagyobb, minél hiányosabb az ellenőrzés és minél több a lehetőség a kétes ügyletek eltusolására. Nem tanultunk a múltból? Mindez arra is utal, hogy nincs minden rendben a kiválasztással. A minap éppen a Számvevőszék elnöke fogalmazta meg, hogy fontos, nagy szakértelmet követelő állásokból sorra küldtek-küldenek el jól felkészült embereket — politikai meggondolások alapján. Márpedig ahol a felmondásokat politikai motívumok vezérlik, ott a kinevezésekben is ez a meghatározó szempont. Ha pedig az ilyen-olyan hatalmi csoportosuláshoz való hűség az elsődleges, nem a hozzáértés és a tisztesség, akkor törvényszerűen buijánzik, terjed és fertőz az összefonódás és a korrupció, aminek beláthatatlanok a következményei. Ezért a tapasztalatért a nem távoli múltban drága árat kellett fizetnünk. Dehát úgy tetszik, egyszerűbb a múltat szapulni, mint tanulni belőle... Bajnok Zsolt Ferenczy Europress Szarajevói krónika A NATO főtitkára (jobbra) Kohl német kancellár társaságában (FEB Fotó) A szarajevói események krónikája a boszniai függetlenség kikiáltása óta: 1992. április 7. — Az Európai Közösség országai, valamint az Egyesült Államok elismerte Bosznia-Hercegovina függetlenségét. 1992. május 3. — Szarajevóban tűzszüneti megállapodást kötöttek a szövetségi néphadsereg és a boszniai területvédelmi erők. A megegyezést követően szabadon engedték a fogva tartott A lija Izetbegovic boszniai elnököt. 1992. május 27. — Akna csapódott be a város központjában egy kenyérbolt előtt álló sorba: a robbanás következtében 20 személy életét vesztette, hetvenen megsebesültek. 1992. június 29. — Befejeződött a szarajevói repülőtér kiürítése, megérkezett az első segély- szállítmány, s így véget ért a három hónapig (április 5. óta) tartó szerb blokád a város körül. A légisegélyek szállítása ezután ki- sebb-nagyobb megszakításokkal folyt, így biztosítva a minimális ellátást a lakosságnak. 1992. július 2. — Megkezdődött az ENSZ-békeerők telepítése a szarajevói repülőtérre, és a világszervezet megnyitotta a repteret. 1992. augusztus 2. — Szarajevóban egy árvákat szállító autóbuszra nyitottak gépfegyvertüzet: egy kétéves kislány és egy egyéves kisfiú életét vesztette. 1992. augusztus 13. — Az ENSZ BT megszavazta a katonai erő alkalmazásának lehetőségét a segélyszállítmányok védelmére. 1992. október 1. — „Szerb Szarajevónak” nyilvánították a boszniai szerbek Bosznia fővárosának egy részét. November 1. — Néhány óra alatt véget ért az UNICEF által kezdeményezett „békesség hete” akció, mivel kiújultak Szarajevóban a fegyveres összecsapások. 1992. december 24. — Bos- nyák adatok szerint a köztársaságban folyó polgárháború kezdete óta legalább 130.000 embert gyilkoltak meg. 1993. január 8. — Boszniai szerb fegyveresek meggyilkolták Turajlic boszniai miniszterelnök-helyettest, aki a szarajevói reptérről az ENSZ-kéksapkások járművén utazott a főváros felé. 1993. március 12. — Szarajevóban megkezdődött az első, háborús bűnösök ügyében indított per. A vádlottakat, két szerb nemzetiségű katonát halálra ítélték és kivégezték. 1993. május 6. — Szarajevót és Bosznia több más ostromlott városát (Bihac, Gorazde, Zepa, Tuzla, Srebrenica) védett övezetté nyilvánította az ENSZ BT. A döntés kimondta, hogy a szer- beknek fel kell hagyniuk támadásaikkal, vissza kell vonulniuk a településektől és együtt kell működniük az ENSZ-erőkkeL 1993. június 4. — Az ENSZ BT jóváhagyta a határozati javaslatot a a boszniai védett övezetekről. A döntés felhatalmazta a boszniai ENSZ-erőket, hogy fegyveresen hárítsák el a védett övezetek elleni támadásokat, és lehetővé tette, hogy az ENSZ tagjai légierőt alkalmazzanak a védett övezetek oltalmazására. 1993. augusztus 3. — A NA- TO-tagállamok nagykövetei által elfogadott nyilatkozat légitámadásokkal fenyegette meg a boszniai szerbeket, amennyiben folytatják Szarajevó és más boszniai övezetek ostromát. 1994. január 10-11. — A NATO brüsszeli csúcstalálkozójának zárónyilatkozatában kifejezték a szervezet készségét, hogy Szarajevó és a többi védett övezet további ostroma esetén légi- csapást méijenek a támadó erőkre. 1994. február 4. — Súlyos tüzérségi támadás érte Szarajevó Dobrinja városrészét, legkevesebb kilencen meghaltak, tizenöten megsebesültek; az áldozatok között három kisgyermek is volt. Két hete hat kisgyermek vesztette életét. 1994. február 5. — Szarajevó belvárosi piacán egy 120 milliméteres aknagránát becsapódása 68 ember életét követelte, több mint százan megsebesültek. Ez volt az eddigi legsúlyosabb ilyen jellegű tragédia Boszniában. Jóllehet a nemzetközi közvélemény jelentős része a boszniai szerbeket tette felelőssé a merénylet miatt, az UNPRO- FOR tényfeltáró bizottsága nem tudta megállapítani, milyen irányból érkezett a lövedék. 1994. február 9. — Az Északatlanti Tanács tíznapos határidőt szabott a Szarajevóban szemben álló erőknek, hogy nehézfegyverzetüket 20 kilométerrel visszavonják a boszniai fővárostól, avagy ENSZ-felügyelet alá helyezzék azokat. A határidő lejárta után minden körzet, ahol továbbra is „tiltott” fegyverzet lesz, a NATO-légierő támadásának teszi ki magát. 1994. február 20. — Manfred Wörner NATO-főtitkár a katonai szervezet ultimátumának lejárta után bejelentette, az északatlanti szövetség elfogadta az ENSZ ajánlását, hogy „a dolgok jelenlegi állásában” ne vesse be légierejét Boszniában.
