Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26-27 / 48. szám

1994. február 26-27.,szombat-vasárnap NYlLT TÉR HÍRLAP 11 Csalihölggyel ne stopolj! U tóbbi időben nem örül­nek a vezetők az autó­stoposoknak. Segítőkész autósokat raboltak ki a potyau­tasok. Európa sok országában a stoposoknak igazolványt kell felmutatniuk. Hazánkban ilyen nincs, s a stoposok változatlanul próbálkoznak. Ám korántsem mindegy, hogy miként. íme, néhány aranyszabály. 1. Nem illik integetni autópá­lyán, emelkedőn, kanyarban, nagy forgalmú, egysávos úton és lakott területen. 2. Nem illik a társaság csinos tagját kiküldeni „csali hölgy­nek”, és a többieknek eközben a bokorba bújva várni. 3. Az autóban is érvényesek az illemszabályok. A szíves­ségből szállított utas ne bírálja az autós vezetési stílusát, de a vezető se próbálkozzon honorá­rium gyanánt a hölgyutashoz túlságosan közeledni. 4. Az autóst nem illik további szívességekre - háztól házig való szállításra - kérni, vagy tétlenül nézni, amíg kicseréli a defektet kapott kereket. 5. Nem illik - kivéve, ha a vezető is rágyújtott - dohá­nyozni, az autórádiót ki-, be­kapcsolgatni, vagy uzsonnázni. 6. A stoposon segítő autós nem fogad el pénzt, viszont a köszönetnek örül! (FEB) Idén az angol fazon dívik Nézzétek, srácok, ezt kell hordani! A párizsi divatbemutatók egyik nagy szenzációja a férfidivat seregszemléje. íme, a fiúk vise­leté már 1994 őszét és telét idézi. A férfiak divatja szemmel látha­tóan megnyugvóban van. A túlkapások lecsillapodnak. Ismét a klasszikus angolos ízlés világa nyer teret. FEB-fotó Kravitz üzenete: A zenémből szeretet szól L enny Kravitz éppen klippet forgat kedvenc városában, Párizsban. Ő a parkolók vámpírja. A munkálatok szünetében Bruno Blum, a francia rocksajtó közismert alakja beszélget vele. Csapongva, majdnem minden­ről. Kravitz már legelső felvéte­lein bebizonyította, hogy nem mindennapi tehetség. Sok-sok hagszeren játszik, komponál, énekel, ellátja a producer teen­dőit, s kitűnő hangmérnök is. Viszolyog a technikától Néha meglepően öltözködik, de nagy tévedés külleméből kö­vetkeztetve elképzelni zenei vi­lágát, mert éppen hogy nem meghökkentő, nem polgárpuk­kasztó, nem él a legújabb tech­nikai lehetőségekkel, nem fá­rasztja a hallgatót, nem zúdítja rá az effektusok áradatát. Ha valamivel mégis meg­döbbentette a szakmát és a kö­zönséget - pont ez volt: nem használja a mai stúdiótechnikát. Viszolyog tőle, ahogy mondja, hidegnek és taszítónak tartja. Lemezeinek hangzása a hatva­nas és hetvenes évek hangzása. Ez az ő világa igazán. Nem kell neki sem a tranzisztor, sem a digitalizáció. Csöves erősítői vannak, mert közvetlenebb, me­legebb tónusú hangon szólnak. Irigyei, kik szép számmal termettek, a régies hangzás mi­att bírálják, beleérzik a pop- és rockzene húsz, huszonöt évvel ezelőtti nagyjait, és azzal vádol­ják meg Kravitzot: utánérzése oly erős, hogy már egyenesen másol, mi több, lop, alaposan megdézsmálja az elődök kincs­tárát. Hiába kiabálnak plágiu­mot, rajtakapni tényleg, úgy tű­nik, nehéz lenne, bizonyítani rendszeresen, ahogy azt kell, még semmit nem tudtak, mert tehetsége egyelőre nagyobb, mint ellenségei rosszindulata. Érzékeny és kifinomult, s ha kölcsönöz is, az ötleteket ügye­sen dolgozza fel, s építi be, jöj­jenek azok Hendrixtől, Red- dingtöl, Marvin Gaye-töl, Sam Cocke tói, vagy Al Green-től. Az emberek ostobák- Ó, hát az emberek ostobák! - fakad ki keserűen Blumnak, aki az „emberekre” hivatkozva kérdezi meg tőle, miért hasz­nálja a múlt hangzásvilágát. Biztos, hogy Kravitz nem elő­ször hallja ezt. — Nemhogy örülnének, hogy az én számaim finomabban, csakis hozzájuk szólnak. És miért nem nyitják ki a fülüket? Attól félnek, akkor meghallanák, hogy sokkal több van bennem, mint amit hisznek. A főiktől a gospelen át, a mai zenéig rám minden hat. Minden korszak, minden stílus. Azon igyekszem, hogy időtlen lehes­sen a zeném. Eddy Kramer mondta Hendrixről, hogy nem bírta hallgatni a lemezeit. Ál­landóan újra akart venni min­dent. Nekem pedig tetszik, amit csinált, s a Beatles is jó úgy, ahogy van. Varázslatos hangzás- George Martin azt mondta, nem is tudja, milyen felvétele­ket készített volna a Beatlesszel a mai felszereléssel, ezzel a technikával - folytatta Blum.- Nahát én sem tudom! Vagy úgy érzi, olyan szenzációs amit McCartney\&\ és az új techni­kával csinált? Hála istennek, hogy Lennon nem tudta össze­hozni a Beatlest, hogy újra fel­vegyenek mindent. Mert azt akarta. Nem értem, valóban mire is gondolt az az ember. Kravitz azt mondja, ő szíve­sen hallgatja a lemezeit, nem változtatna rajtuk semmit. A ré­gies hangzáson különösen nem. Az visz a zenéjébe, az ő egyéni világába érzést, szeretetet.-Ezt üzenem az emberek­nek: amit tőlem hallanak, abból a szeretet szól. A világnak az mindig jól jön, és ahol szeretet van, ott van az Isten, ezt tudjuk mindannyian. Vass Imre Aki nem lépett egyszerre, az is kapott túrósbatyut ebédre Kemény, mindenre elszánt tekintettel és könnyek között: búcsú a rövidesen angyalbőrbe bújó kedvestől. Egy egész esztendőre ... A februári szél végigsö­pört a RÉTSÁGI HUNYADI JÁNOS GÉPESÍTETT LÖVÉSZ- DANDÁR épületei között, és zúzmarát sodort a fák ágairól a csaknem kopaszra nyírt fejekre. Valóban zúz­mara volt, vagy könny az anyák és menyasszonyok szeméből? Ki tudja. Igaz, alig néhányan fakadtak sírva a kísérő hölgyek közül, de a legkeményebb bevonu­lok hangja is megremegett a búcsúzáskor. Először civil ruhában so­rakoztak fel a fiatalok az alakulótéren, aztán irány átöltözni. Papírzsákba ke­rült a polgári lét minden emléke, s átvették helyüket a különféle felszerelési tár­gyak és egyenruházatok. Az újoncok még nem lép­Látogatás, eskü Az első látogatás idő­pontja: március 6-a, 8 és 12 óra között. Az első va­sárnapon, azaz holnap az újoncok a híresztelésekkel ellentétben még nem fo­gadhatnak vendégeket! A katonai eskü március 19-én, szombaton lesz. tek egyszerre, nem is rétest, hanem túrósbatyut és bab­gulyást kaptak ebédre. Egyébként az ellátóknak személyenként napi 155 fo­rintból kell kihozniuk a reg­gelit, tízórait, ebédet és va­csorát. Az első napi ebéd el­lenére hideg élelem is járt a bevonulóknak. Megtudtuk, hogy tavaly augusztusban akadt olyan bevonuló, aki begipszelt lábbal érkezett. Haza is küldték, hiszen mire a gyengélkedőn meggyó­gyult volna, a kiképzését is elvégezte volna „levelezőn”! A Rétságra bevonuló fia­talok tizenegy megyéből jöt­tek össze. Akik csak a ki­képzésre érkeztek ide, hat hónap után visszatérnek la­kóhelyük közelébe. A kö­zelmúltban nagy port vert fel az újoncokkal kegyet- lenkedő öreg katonák esete. Az ilyen dolgok kiszűrésé­ben segít az, hogy ideiglenes érdekképviseleti szerveket alakítanak az alegységeknél. N em a fegyverek meg­ismerésével, hanem egy hetes felkészítés­sel kezdődik a katonaélet. Az átmenet persze nem könnyű, de félni sem kell! Faragó Zoltán Fotó: Rigó Tibor Egyelőre nyakában a derékszíj, de a sapka már az őt „megillető” helyre került. Legközelebb a sapkarózsa is egyenesen áll majd A bevonuló fiatal ismerkedő kérdése új lábbelijéhez, a surranó- hoz: vajon hány kiló cipöboxot fogok rád kenni jövő februárig? Mi folyik ott benn? - kíváncsiskodik a sorban leghátul álló bevonuló. A folyosón orvosi vizsgálatra várakoznak a leendő közvitézek, akik az első próbatételtől, a vérvételtől sem ijedtek meg Ha vállbán szorít, próbáljon fel nagyobbat! - ez még nem parancs, csak egy jó tanács. Az orvosi vizs­gálatokon áteső újoncok immár egyenruhás katonaként kerülnek ki a beöltöztető szobából

Next

/
Thumbnails
Contents