Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

1994. február 3., csütörtök BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 Mester neve belevésve a gerendába - Józanság és célszerűség építtette Sámsonházán is újra érték a parasztház I nkább csak mosolygunk azon, aki gyermekét azért küldi falura nyaralni, hogy kis romantikát csempésszen az életébe. Bár meglehet, a mai városinak romantika számba megy már a tyúk, a kacsa meg a disznó, ám a falusi életforma helyett azt látja, hogy a csapból ott is meleg víz folyik, este a házi- gazdáék tévét néznek, s a le­gény motorral jár udvarolni a helyi diszkóba. A városi ké­nyelem falura is eljutott. Ha pedig már a háztájiban neve­lődő állatok sem jelentenek neki újdonságot, legfeljebb azt állapíthatja meg, hogy az emberek többet beszélgetnek egymással, mint a bérházak­ban. Az utóbbi évtizedekben már hiába kerestük a magyar falu szép, könyvekben látott képét és hangulatát. Nyomasztó emlék-A régi parasztházak közül nagyon sok elpusztult az elmúlt évtizedekben. A városiasodás divatja eltörölte ezeket a föld színéről. Az emberek azt hallot­ták, hogy a füstös konyha, a döngölt padló, a vályogház egyenlő a szegénységgel, tehát minél messzebbre akartak kerülni ennek nyomasztó em­lékétől. Az új építkezések során a nyitott, oszlopos tor­nácok helyére kicsi, zárt, elő- ugró üveges verandák ke­rültek. Szinte alig maradt meg valami a régi faluból, pedig azoknak meg kell őrizni egyéniségüket. Most kezd­jük újra felfe­dezni, hogy a régi paraszthá­zakat a józan­ság és a célsze­rűség építtette, a vályogház nem A ma még álló parasztházak száz, százötven, kétszáz évesek, s talán túlzás nélkül mondhatjuk: mindegyi­kük műalkotás - magyarázza Kovács András építész. Sámsonházán több városban élő embernek van felújított pa­rasztháza, de ez nemcsak az új tulajdonosok törekvése, hanem a helybelieké is.-Valamikor a dédnagya- pámé volt ez a ház, s mivel egy­egyenlő a szegénységgel. Egy takaros sámsonházi porta a sok közül részt örökség, másrészt vonzó­dom a régiségekhez, gondol­tam, kevés átalakítással ottho­nossá lehetne tenni. Érdemes alakítani- Ráadásul az eredetisége is megőrizhető. A kemencét telje­sen újjáépítettük, amivel nagy­szerűen lehet fűteni. Ha regge­lig kialszik benne a tűz, még másnap is tartja a meleget. A konyhaajtó feletti gerendába vésve jól látható a mester neve, aki a házat építette. Úgy terve­zem, hogy az épület végében lévő helyiséget fürdőszobává alakítom át - mondja Szpisák Attila, miközben végigvezetett a házon. A kisablakos, alacsony, pa­raszti élet tárgyaival berende­zett szobában szétnézve, látom: lehetséges a mai igényeknek megfelelő, jól lakható házzá alakítani a régi épületet. Nem csak lehet, de érdemes is: azon­kívül, hogy nemzeti érték, va­lami leírhatatlan érzést nyújt, mintha részévé válnánk a vala­mikori paraszti életnek. Kedvezmény híján Mint megtudtam, a régi há­zak felújítására nem adnak ked­vezményes kölcsönt. Tehát azokat önerőből, esetleg családi összefogással lehet csak átalakí­tani. Kívánatos lenne, ha az ál­lam kedvező hitellel támogatná az ez irányú kezdeményezése­ket. Ezzel is mutatná: nemzeti érték megmentéséről van szó, s hogy ez a munka fontos a társa­dalomnak is. Ám az az igazság: a régi épületek felújítása többe kerülhet, mint új építése, ezért - kedvezmény híján - nem lehet csodálkozni azon, hogy legtöb­ben lebontják, vagy eladják ezeket a házakat. Most, miután szűkülnek az anyagi lehetőségeink, s honfi­társaink gyakrabban lesznek kénytelenek hazai tájakon ka­landozni, várhatóan minden fa­luban emelkedik majd a régi házak értéke. Kazinczi Anikó Az Országos Játékalap támogatja Barják Gyula és 30 ezer képeslap Az Orszá­gos Játékalap százezer fo­rinttal támo­gatja Barják Gyula bátony- terenyei képes­lapgyűjtemé­nyét. A gyűjtő által létreho­zott, s A ma­gyar történe­lem évszázadai régi képesla­pokon című ál­landó kiállítás Nagybátony ófaluban, az Alkotmány utca 24. szám alatt látható. A mostani támo­gatás lehetővé teszi a képes­lapok számá­nak további gyarapítását, az idegenforgalomban való hasznosítását, a helyi kulturális kínálat gazdagítását. A kiállítás bekerült az Országos Idegen- forgalmi Hivatal nyilvántartá­sába és ajánló jegyzékébe, a Tá- jak-Korok-Múzeumok egyesü­let és mozgalom pedig bélyeg­zőhellyé nyilvánította. A 30 ezer darabos képanyag­gal rendelkező gyűjtemény a különböző intézmények, egye­Barják Gyula iskolákba is szívesen viszi képes­lapjait, ha hívják Fotó:Kun Király József sületek, iskolák rendelkezésére áll. A bátonyterenyei férfi ugyanis készséggel vállalja a helyi tematikus kiállítások ren­dezését, sőt szívesen tart elő­adást, készít ismertetőt az anyagról. Az Országos Játéka­lap által Barják Gyulának jutta­tott pénzt a salgótarjáni Nógrád Megyei Közművelődési Köz­pont közreműködésével hasz­nálják fel. -th Bűnözök prédája Január 21-ére virra­dóra ismeretlen tettesek betörtek Kisterenyén a népkerti óvodába, ahon­nan színes televíziót, cent­rifugát és mosógépet vit­tek el. Miután itt végeztek, próba, szerencse alapon átruccantak még a szom­szédos művelődési házba. Leszakították az intéz­mény ajtórácsát, majd szétnéztek az irodákban. Innen is mintegy 60 ezer forint értékű technikával távoztak. Nem zavarta őket legfeljebb a pávák álmos rikácsolása. Az említett két betörés csak példa a sok közül, amelyeket tavaly és ta­valyelőtt követtek el a két intézményben. Nyugodtan mondhatjuk, s ezt a bá­tonyterenyei rendőrkapi­tányság szakemberei is el­ismerik: a kastélykert évek óta prédája a bűnö­zőknek. Az eddig okozott kár minden bizonnyal százezrekben mérhető. Ebből már egy riasztóbe­rendezésre is futhatta volna. Most végre úgy döntöttek az illetékesek, hogy előteremtik rá a pénzt. Ehhez az önkor­mányzat segítsége mellett a környék vállalkozóinak támogatását is szeretnék elnyerni. Országos döntőbe jutottak Fiatal bátonyterenyei gitárosok sikere Három megye: Pest, Nógrád és Fejér zeneiskoláiból vettek részt gitáros növendékek azon a selejtezőn, amelyet január vé­gén tartottak a Váci Állami Ze­neiskolában. A harmincnyolc versenyzőből tízen jutottak a döntőbe, közöttük a bátonytere­nyei zeneiskola Venter Krisz­tián, Koós Kinga és Balog Péter alkotta gárdája. A döntőt Vácott rendezik március 12-15-én. Nyáron libeg, télen húz Mátraalmás és Galyatető kö­zött új sípálya nyomvonalát je­lölik ki ezekben a napokban az építők. Tavasszal pedig szeret­nék elkezdeni a hozzá tartozó sífelvonó építését, amely a ter­vek szerint nyáridényben libe­gőként szolgálná a turistákat, a felüdülni vágyókat. A szervező, előkészítő és kivitelezői munkát több gazdasági egység közös összefogásával, társulás formá­jában végzik. A sport- és sza­badidőscentrum kialakításában jelentős feladatot vállal a szuhai önkormányzat. Bátonyterenye és környéke Új köntösben • BÁTONYTERENYE. Vál­tozatlan lapfejjel, de színesebb és tetszetősebb tördeléssel, gaz­dagabb tartalommal, tizenkét oldalon jelent meg a Bátonyte­renyei Hírvivő. Vízprogram • MÁTRAMINDSZENT. A jó idő kedvez az építőknek, ezért már az utcai elosztóháló­zatot szerelhetik a faluban. Két­százhetven család lakásába jut vezetékes víz július 31-ig. Tessék, tessék... • MÁTRATERENYE. Az ál­talános iskola új tornatermét ja­nuár végétől nemcsak az iskolá­sok, hanem sportolni, mozogni vágyó felnőttek is használhat­ják. Hétköznap 17-től 20 óráig, szombatonként 14 és 18 óra kö­zött edzhetnek, szórakozhatnak. A röplapdázni, kosarazni, teni­szezni, focizni vágyó nőknek és férfiaknak óránként 100 forin­tos teremhasználati díjat kell fi­zetniük. Sokan szívesen áldoz­nak, mert megéri. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Vigyük, amíg vihetjük? - Rablógazdálkodás az értékes vízzel Fekete piacra is folyik a csevice Múltidéző sorok „Negyven icce bor a terenyeiek pínzíre” A vizsgálat, végrehajtás okát nem ismerjük, csak az eredményét, amiért a panasz Író­dott: „Az executor hajdúk a Nemes Vármegye parancso- lattya szerint kijövének ugyan(l), de mivelünk nem úgy bántanak az, mint annak helye lett volna. Nem tudgyuk ugyan hogy az Nemes Vármegye annyira reánk bocsájtottaé vagyis (vagy) nem, mert mive­lünk igen rendetlen(ül) és mód nélkül cselekedtenek. Élettelen szidalmakkal és mocskolódással és sok exces- sus tétellel (halálos fenyegetés­sel) az Bírónkat is megvertík az korért, nem elégedvén azzal a hit vékony tehetségünk szerint nékik adtunk, a verís előtt pe­diglen megittanak, már 14 icce bort. Summatim(l) (Összesen) megittanak nálunk szegíny he- lünkben falu pínzíre negyven icce bort” — úgy látszik nem eléggé hatott a mennyiség, mert mint írják a kisterenyeiek: „Pálinkát egy öreg iczét mé­zelve és borsóivá” - megittak, de „Ezzel sem elégedvén (meg), hanem egy szegíny em­berünknek tyúkát az ólban megfogván és azt is megették. Edényeinket tizen, húszon da­rabot összve rontottak ..., ,a forró vizeket széllyel verték az Gyermekek között, egy szóval rút állapot az kit szegíny he­lyünkben elkövettenek. Mely- lyet, ha tekintetes vármegye meg nem (válaszol) elszenved- hetetlen kar(ok) esnek közöt­tünk, (űzvén) az szegíny embe­rek ökreit faluról, falura.” Ké­rik a kivizsgálás mellett „ezen terhet nyakunkról levenni.” M indez történt 1712. december 10-én Kisterenyén a kér­vény írói: „Kiss Te- fenney Lakosok Közönséges­sen.” Koczka Igazi csendélet a cseviceforrásnál. Volt már itt komoly összekoccanás is a hordókkal érkezők miatt- Itt van a terenyei víz! Tes­sék a terenyei csevice! Élelmes üzletelők 20-30 lite­res kannákból ekképpen kínál­ják a tarjáni, pásztói piacon a nedűt, miután jól feltöltekeztek a helybeliek által is kedvelt, ás­ványi sókban gazdag, enyhén savas „fúróvízből”.- Nem is lenne baj, ha véde­nék a környéket. De úgy látszik, egyre piszkosabb, elhanyagol­taid a forrás és vidéke. Minden arra vall, hogy inkább rabló- gazdálkodás folyik a vízzel - füstölög Koruhely Géza, a bá­nyaüzem volt dolgozója. Mint mondja, brigádtársaival még az „átkosban” fúrták a forrást. Az­óta csak jönnek a forráshoz még Pest környékéről, sőt Debre­cenből is. Esküsznek rá, hogy jót tesz a gyomornak, élénkíti az emésztést. Viszont ha nem változik a helyzet, marad a jelenlegi gaz­danélküliség, nem lesz pénz az utánfúrásra, a csőtisztításra, ak­kor belátható időn belül eldugul a rendszer, aztán elapad a víz. Talán, ha bátor, kockáztatni ké­pes vállalkozó tárgyalna a bá­tonyterenyei önkormányzattal, illetve a helyi termelőszövetke­zettel — övék a terület -, esetleg megegyezhetnének. Olyan megoldás születhetne, amely megmentené a méltán híres cseviceforrást. Sz.Gy.S.

Next

/
Thumbnails
Contents