Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. február 24., csütörtök A kultúra téglái Őrzöm azt a téglajegyet, me­lyet néhány éve vásároltam az új Nemzeti Szín­ház javára. Akkoriban hetente lehetett olvasni az újságokban, hogy hol tart az adakozás. Még az építkezés színhelyét is kije­lölték, súlyos milliókért kialakí­tották, aztán hirtelen csend lett a téma körül, s ma már azt sem tudni, hogy mi van az akkori parlament által felajánlott pénz­zel illetve az állampolgároktól összegyűjtött summával. A tyúk vagy a tojás? A Nemzeti Színház manap­ság is gyakorta szerepel a hír­adásokban, csak nem a leendő, hanem a létező, a működő. Mély ellentét feszül a kritika megítélése és a színház önma­gáról hitt, hirdetett értékei kö­zött. A közelmúltban a Népsza­badság (M. G. P.) írt éles hangú, már-már durván elmarasztaló elemzést Az ember tragédiája bemutatójáról. Ugyancsak egy színibírálat miatt - amely Kot­tái Tárnái tollából jelent meg tavaly az Élet és Irodalom ha­sábjain - perelte be a színház igazgatója a szerzőt. A Gondo­lat - jel legutóbbi adása a mi­napi tárgyalásról is beszámolt. Előtte azonban beszélgetést kö­zölt a színház vezető színészé­vel Sinkovits Imrével, aki — némi kényszerszünettel- 1950 óta tagja a társulatnak. Kíván­csian hallgattam, azt remélve, hogy szavaiból fény derül rá: mi okozza a nemzet első színháza körüli nemkívánatos helyzetet. Sajnos nem sokkal lettem okosabb. Változatlanul nem tu­dom: azért nem erősebb ez a társulat, mert manapság nem sikk idejönni az elmarasztaló bírálatok miatt, vagy azért olyanok a kritikák, mert nincs előrelépés a színvonalban. Az ugyanis nem meggyőző érv, hogy tisztességes emberek­ből áll a társulat, ezért jobban kellene a szakmának is, a kö­zönségnek is szeretni. Az sem jó persze, ha egy színész becste­len, de a színpadon nem első­sorban a magánemberi erkölcsi értékek méretnek meg, hanem a tehetség, a mesterségbeli tudás. Az viszont tudatosodott ben­nem, hogy a kultúrában to­vábbra is érvényesülnek politi­kai szempontok, amelyek épp­úgy fellelhetők a Nemzeti kor­mányhűségében, mint mások el­lenérzéseiben. Vajon kinek jó ez? Egysíkú televízió Sok mindenben igaza van annak az olvasónak, aki lapunk e heti hétfői számában kifakadt a televízióműsor miatt. Valóban sablonos a program, sok az ismétlés, a folytatásos film, túlteng a politikum. (Hát még mennyi lesz belőle a kö­zelgő hetekben az egyre erős- bödő választási kampány ide­jén!) Azzal már lehet vitat­kozni, hogy mi legyen a rek­lámmal, hiszen a megrendelők éppen azért fizetnek nagy pén­zeket, hogy minél többen lássák a hirdetésüket, akár főműsor­időben is. Ez a világon minde­nütt így van, hisz e bevételi for­rást egyetlen televízió sem nél­külözheti. Jogos igény, hogy az előfize­tők szórakozni szeretnének, de azt már embere válogatja, hogy ki mit ért szórakozáson. ízlések és pofonok Van, akinek a mostanság túl­tengő krimi, pornó, horror is szórakoztató, másokat meg ez kifejezetten idegesít. Nagyon sokakat szórakoztat például a Dallas, vagy a magyar szappan- opera a Szomszédok, s ugyan­csak nem kevesen nívótlannak, bárgyúnak érzik ugyanezeket a fümeket. Ugyancsak megoszla­nak a vélemények a nagy nye­reményekkel járó játékokról, vetélkedőkről is. Működik a televízióban egy olyan részleg, amely neve sze­rint is szórakoztató műsorokat készít, mégsem biztos, hogy -éppen az ízlések különböző­sége miatt - mindenkiben eléri ezt a hatást. Számomra mindenesetre kel­lemes időtöltést jelentett a Hangárverés című új műsor visszafogott humorával, válto­zatosságával, pergő ritmusával, kulturális riportjaival, aktuális információival, felléptetett ér­dekes vendégeivel (Agárdi Gá­bor, Nino Manfredi, Seregi László, Szirtes Tamás), Straub Dezső műsorvezetésével. A ze­nei szerkesztő Bolha Lajos, a rendező Bednai Nándor volt.- csongrády ­Forgatás a divatbemutatón A Leonard divatház bemutatóján forgatta új filmjét Sergio Gobbi. A főszereplő - Robert Hossein - beleszeretett a meny­asszonyi ruhát bemutató Anna Falchiba. FEB-fotó Közelállók nagy távolból S zavak nélkül, némán is kö­teteket beszélnek a sze­relmes szemek, több kilo­méter távolságból is képesek kommunikálni az egymáshoz közel állók. Amit több száz költői sor már szavakba foglalta, azt most sokkal prózaibb módon, tudo­mányosan is bebizonyította Jacyso Grinberg mexikói orvos. Sorozatban két különböző vizs­gálatot végzett el különböző pá­rokkal, majd egymással szem­ben leültette őket. Némán, egymás szemébe nézve kom­munikálhattak. Ezután elválasz­totta a párokat, s így is ellenő­rizte az egyidejű agytevékeny­ségüket. Kiderült, hogy a vizsgált személyek nemcsak ugyanazon dolgokra gondoltak, hanem „szabályos” beszélgetést foly­tattak egymással. Még erős fényhatásokkal zavarva sem tudták elterelni a tesztelt szemé­lyek gondolatait. S nagy távolságból is hibátla­nul működött a kommunikáció. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot _____________________példányban ___________________hónapra. K érem az alábbi címre kézbesíteni:___________________________ M egrendelő neve:___________________________________, C íme: (város, község, irányítószám)__________________________ u tca, házszám:_____________________________________________ Az előfizetési díj: egy hónapra 375.- Ft, (3 lapszámot ingyen kap)------------------------------------------------------------------------­a láírás A megrendelőlapot borítékban, bélyeg nélkül kérjük eljuttatni a sajtóházba. (Címünk: Salgótarján, Erzsébet tér 6.) Dr.Veér András:A hiányérzetet enyhítheti a vallási együttlét Sokan hajlott korban fordulnak a hithez Hívők egy csoportja a szentkúti búcsún Rigó Tibor felvétele (archív) G yakran meglepődve ta­pasztalják a gyerekek, az unokák, hogy a csa­lád idősebb tagjaiban fölerő­södik a vallás iránti érdeklő­dés; templomjárók lesznek még azok is, akik aktív ko­rukban nem mutattak fogé­konyságot a hitélet iránt. Mi ennek a magyarázata? - kér­deztük DR.VEÉR AND- RÁS-tól, az Országos Pszicho­lógiai és Neurológiai Intézet igazgató-főorvosától.- A templomba járás, a gyü­lekezethez tartozás egyben kö­zösségi élet is. A nyugdíjasok­nak, kivált a magányosoknak hiányzik a korábbi munkahelyi kollektíva, a társaság, egyálta­lán az, hogy szólhassanak vala­kihez. Ez a hiányérzet vallási együttlétben enyhíthető, hiszen a hívők csoportja egyben kis közösség, amelynek tagjai azzal is közel kerülnek egymáshoz, hogy el-elbeszélgetnek hétköz­napjaikról, gondjaikról, öröme­ikről.-Ugyanakkor a vallásosság egyfajta önmegvalósítás is. A karitatív, diakonita tevékeny­ség, az elesettek támogatása, a másokért való cselekvés például a katolikus, a keresztény és a zsidó vallásnak is fontos eleme. Sok - korábban vallását nem gyakorló - idős ember éppen azért lesz hívő, hogy a benne felgyülemlett szeretetet át tudja adni.-Mindez fordítva is áll: az idős szülők, nagyszülők szá­mára talán a legfőbb létszükség­let a szeretet, a megértés. Mi, gyerekek, versenyt futva az idővel, éppen ebből adunk ke­veset. Alig gondolunk gondja­ikra, s alig figyelünk arra, hogy érzékeltessük, kifejezzük szere- tetünket.- Pedig ez szinte jóvátehetet­len mulasztás. Értenünk, tud­nunk kell, hogy idős családtag­jaink szellemi mozgástere szük­ségszerűen beszűkül: távolabb kerülnek a külső környezet dol­gaitól. Már nem tölti ki idejüket a munka, a munkahely. Szű- kebb határok közé szorulnak személyes kapcsolataik is, ame­lyek olykor csak a háziorvos, a patika és a Közért alkotta kis háromszögben maradnak fenn. N agyon érthető tehát, hogy az efféle korlá­tok átlépésének, az időskor szeretet- és társaság­igényének lehetőségét keresve fordulnak sokan hajlott koruk­ban a hit világa, a vallási közös­ségek felé. Sz. M. Reménysugár a csokikedvelőknek Már nem az egyes számú Az aztékok egykoron csodálatos hatású szernek tartották. Kolumbusz Kristóf hozta el az Óvilágba, Thomas Jefferson amerikai elnök „mind az étkezés, mind az egészség szempontjá­ból a legfontosabbnak” tartotta, és a polgárháború óta az ame­rikai katonák ellátmányához hozzátartozik a csokoládé. A megszállott csokoládéevők nagy szomorúságára azonban az idők során egyre több figyel­meztetés hangzott el a túlzott csokifogyasztás hátrányairól. A sok ijesztgetés után némi re­ménysugár, hogy talán nem is okoz olyan nagy bajokat a cso­koládé - mondatott ki a szak­emberek által nemrégiben. A kaliforniai egyetem kutatói kimondták, hogy a csokoládét közellenség már nem kell ellenségnek tar­tani. A ma központi kérdésnek számító koleszterint illetően a csokoládénak kimondottan semleges hatása van, - semmi­lyen irányban nem befolyásolja, legfőképpen nem emeli a ko­leszterin-szintet. Noha a szemlélet változóban van, de azért az igaz: a túlzás, mint mindenből, a csokoládéból is árt az egészségnek! Él a hagyomány Fesztiválhónap Hollókon K özeleg a húsvét ünnepe, jelzi ezt az is, hogy meg­jelent a hollókői húsvéti fesztivál programfüzete. Ebből kitűnik, hogy az egy hónapig tartó rendezvénysoro­zatot a szervezők hírnevet nö­velő, rangos idegenforgalmi eseménnyé kívánják fejleszteni. A március 11 -én kezdődő és áp­rilis 10-én befejeződő esemé­nyek csúcspontja most is a hús­véti ünnepekhez kapcsolódik. Népművészeti, néprajzi prog­ramokat, népviseleti kiállítás megtekintését ajánlják a világö­rökség részét képező településre látogató vendégeknek. Természetesen vigadalomra szóló meghívást is tartalmaz a programfüzet. A húsvét azonban nemcsak a népi hagyományokban él, ha­nem a keresztény emberek egyik legnagyobb ünnepeként is. így magától értetődő, hogy a fesztivál eseményeihez szoro­san kapcsolódik a nagyszombat délutánján tartandó húsvéti szentmise és az utána következő feltámadási körmenet is. r. a. Vadnyugati sztár A közeljövőben mutatják be a Disney legújabb produkcióját, a Tombstone című filmet, melynek főhőse, a vadnyugati filmek sztárja Peter Sherayko. A színész könyvtárában több mint 3000 könyv szól erről a vidékről és a cowboyokról.

Next

/
Thumbnails
Contents