Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-18 / 41. szám

1994. február 18., péntek SZECSENY ES KORNYÉKÉ HÍRLAP Megnyílt a patika • ENDREFALVA. Az ön­kormányzat pénzéből fiók­gyógyszertárat alakítottak ki nemrégiben a volt takarékszö­vetkezet épületében. Ünnepé­lyes megnyitása február 17-én, csütörtökön volt. A létesítmény az orvosi rendelésekhez iga­zodva, a karancssági patika egységeként fog működni. Felkérés revütáncra • SZÉCSÉNY. Fiatal táncoso­kat toboroz ezekben a napokban a városi művelődési és ifjúsági centrum a hamarosan megalakí­tandó revütánccsoporthoz. A kezdeményezés eddig elsősor­ban a lányok érdeklődését kel­tette fel. Tanórák gazdáknak • RIMÓC. Húszórás tanfo­lyam kezdődött február 17-én, csütörtökön a település iskolá- jában.A gazdálkodók és leendő gazdák a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem előadói segít­ségével hasznos tanácsokat kapnak egyebek mellett a nö­vénytermesztéshez, a növény­védőszerek helyes megválasz­tásához. Pályaválasztó nyolcadikosok között Szécsényben _ Értelmesen akarnak élni Nyafogósak és kikapósak A zt mondják, az acélos és rugalmas vidámság he­lyett panaszos siránko­zásba ágyazódtak napjaink. Hogy már a mindig mosolygó­sak szája is rég lefelé görbül. Állítólag feleslegesen sokat sír­tak, sírnak például az önkor­mányzatok. Szipogtak, amikor megkap­ták a feladatot: kezeljék ők a tü­zelőolaj utalványokat. Kroko­dilkönnyeket potyogtattak a másik muszájra, a munkanél­küli járadék egy részének meg­előlegezésére. S nem bújtak ki örömükben a bőrükből, amikor nagylelkűen rájuk ruházták a közgyógyellátás jogosultságá­nak megállapítását. Ma pedig? Túl érzékenyen tüsszögnek a közalkalmazotti törvény végrehajtásától. A ne­hezebb helyzetű Szécsény kör­nyéki falvak vezérkarai két könnytörlés-orrfúvás között ve­hemensen magyarázzák: hogy kötelezettségeiket teljesíthes­sék, hitelt kell felvenniük, s et­től lábad könnybe a szemük. Dühükben. Mert nekik az is túl sok, hogy a foglalkoztatási gondok miatt „feketelistásak,” és néhányan kiestek a hátrányos helyzettel együtt járó plusz anyagi kegyekből. A fricskától pedig fintorognak: önkormány­zást akartatok, vagy talán nem? V álaszul bólogatnak és szerényen megjegyzik: itt lent a legtöbben azért nyafogósak, mert valakik ott fent kikapósak. Még hozzáte- szik:honatyáink-anyáink okos intéznivalókat ötlenek ki, de önkárosodás nélkül aligha lehet ■ végrehajtani. Mindez másként is lehetne. (M.J.) Fába faragott gondolatok Hollókői házának mű­helyében fá­radhatatlanul dolgozik Ke­lemen Ferenc fafaragó, a népművészet mestere. Keze alól sorakoz­nak a fino­man megfor­mált képek, alakok. S bár még tart a holt szezon, az a turista, aki elvetődik a fa­luba, nem mu­lasztja el, hogy beko­pogjon hozzá. Több szálláshely, hálás idősek - Fejlesztik a szolgáltatást Új helyre költözik a gondozási központ Szécsényben Még néhány hét és költöztetik a szécsényi idősek klubját, amely egyben a város gondo­zási központja is. Mint megtudtuk, a helyváltoz­tatás a szolgáltatás fejlesztésé­vel jár együtt. Erről számolnak be az illetékesek az alábbiak­ban.- Jelenleg nyolcvan házigon­dozottunk van, a klubban hu­szonöt személy kap teljes ellá­tást, közülük tízen - a hétköz­napokon - az éjszakákat is itt töltik - tájékoztat Vincze Bé- láné, a központ vezetője. - A házigondozás a városhoz tar­tozó Benczúrfalvára és Pös- ténypusztára is kiterjed. Négy gondozónk viszi a meleg ebé­det, bevásárolnak, beszerzik a gyógyszereket. Ha kell mosnak, takarítanak. A klubtagok nem titkolják,- jegyezte meg Varga Tibor polgármester. - Köszönhető mindez Horváth Bélánénak, az egészségügyi és szociális bi­zottság vezetőjének, aki pályá­zataival milliókat nyert az ön- kormányzatnak.-Az új helyen korszerűbb körülményeket teremtünk, és a mostaninál jóval több szálláshe­lyet alakítunk ki - összegzi a lényeget Horváth Béláné. Rácz András Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Mihalik Júlia Az idősek klubjában Makovinyi Imréné, Kucsera Lajosné, Kanyó Krisztina és Vincze Istvánné szeretetet kapnak, törődnek ve­lük. Az egyik legvidámabb „klubos” idős Bartus Sándorné, Margit néni, kilencvenkét éves.- Hála az Istennek azért, hogy itt lehetek. Űriasszonyt csinálnak belőlem, úgy körül­járnak - mondja nevetve. - A színes televízió elém hozza a vi­lágot. Jólesik az is, hogy rend­szeresen érdeklődének a sor­sunk iránt, hogy köszöntenek az iskolások - mondja az asszony. Szebb, jobb helyre, a volt gyermekorvosi rendelőbe tele­pítik a szolgálatot és a klubot.- Ez egyben a szociális ellá­tás minőségi javítását is jelenti Nógrádi Gábor: Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos? (12.) Legyen szolgáltató! V annak ennél jobb üzletek (csomagküldés), kelle­mesebbek (szextelefon), kisebb munkával járók (bérgyil- kossr ), de bizonyos, hogy eg\ sem ilyen biztos. yanis, ha már a meggon­dolatlan állampolgár vásárol valamit, mosógépet, autót, zsebórát, vagy kanapét, és az­tán az a valami elromlik, ami tuti, hát csak nem dobja ki. Saj­nálja. Meg szüksége is van rá. Megcsináltatja tehát a szolgál­tatóval, azaz, mondjuk a kedves olvasóval, aki a meggazdago­dásnak ezt a hosszadalmasabb, de biztosabb módját választotta. Az efféle szolgáltatásnak azon­ban van egy apró hátránya: mások is koslatnak a mi va­dászmezőinken. Úgyhogy az ember nem kérhet annyit, amennyit úri kedve diktál. Kénytelen versenyezni, meg le­nyomni az árakat, meg alkal­mazkodni a piachoz, ami nem a mi stílusunk. Éppen ezért a legokosabb, ha olyan szolgáltatást vállalunk, ami monopolizált. Ami csak a miénk. Amiben mi határozzuk meg a határidőket, az árukat és az árakat. L együnk például vízmüvek! Vagy gázmüvek! Legyünk elektromosok vagy tele­fonmüvek! És trónolhatunk, mint Pistike a bilin. Mert tegyük fel például, hogy egy faluban vagy üdülőterületen a lakosok be akarják köttetni a házaikba a vizet. Kihez kell for­dulniuk? Hozzánk! Itt nincs ver­seny. Itt nincs piac. Aki nem fekszik a küszöbünkre könyö­rögni, és nem nyalogatja a lá­bunkat, hogy segítsünk rajta, az hordhatja a vizet lajttal a pa­takból. D e mivel van szívünk és bankszámlánk, megen­gedjük a nyomorultnak, hogy a csöveket elhelyeztesse. Persze csak azzal a kft.-vei, amelyik a mi dolgozóinkból alakult, és amelyiknek véletle­nül éppen mi vagyunk a veze­tője. A csövek lefektetése után ismét eljönnek hozzánk pancse- rék udvarolni, miután - csi- ribu-csiribá - visszaváltoztunk kft.-vezetőből vízmüvekké. Udvarolnak, kössük be a vi­zet. Kicsit mórikálunk, kéretjük magunkat, de aztán jóindula­túan kezet nyújtunk, és mon­dunk egy ötjegyű számot. „Mért ennyi?" - kérdezi az elképedt ál­lambalek. „Mert mért ne?!” - világosítsuk fel szelíden , és bele is rúgunk, ha még értetlenkedik. De ezt általában nem teszi, mert tudja, nélkülünk akkor lesz víz a házában, ha kiönt a Duna. Ugyanez a magatartás köve­tendő minden más kiszolgáltató tevékenység esetén. (Megjegyzem: sietni kell az állambalekok levágásával, mert például a telefonmüvek mono­póliumát már megingatták az elmúlt évek. Alig egy éve még százezer forintot is elkérhettek szegények egy bekötésért, ha az sürgős volt. R ádiótelefonért meg az amerikai ár négy-ötszö­rösét. Sajnos mára már kidugta a fejét az iszapból né­hány új telefonos cég, és indul a birkózás, a verseny. Ez már nem nekünk való. Túl macerás.) (Folytatjuk) Falu vezető a falugazdász mondja szerepéről RIMÓC. Ezen a telepü­lésen sokan látnak fantá­ziát a gazdál­kodásban, ne­vezetesen a föld megműve­lésében. Egy-egy portán gyakori látvány a két-három traktor és más munkagép, ami azt mu­tatja: jónéhá- nyan már ál­doztak terveik megvalósítá­sáért. Mert a gyakorló gaz­dálkodó tudja, beruházás és jó szaktudás nélkül keveset ér. S manapság inkább az a kérdés, van-e elegendő az utóbbiból. Ha nincs, honnan vegyék a hasznos tanácsot, pontos felvi­lágosítást? Nos, a közeljövőben bizalommal fordulhatnak majd a falugazdászhoz. De vajon mi a véleménye a leendő szolgálta­tásról Beszkid Andornak, a falu vezetőjének?- Mint minden újat, ezt is a gyakorlat fogja igazolni. Ám annyi bizonyos, hogy valóban sok a bajuk a gazdáknak, s ha Beszkid Andor: Hasznos lehet a falugazdász hálózat bizonytalanok, gyakran fordul­nak baráthoz, ismerőshöz. Mi is tapasztaltuk már, hogy akad­nak, akik nem tudják, milyen növényvédő­szert használja­nak. A nem megfelelővel hónapok munká­ját tehetik tönkre. S a hely­telen alkalmazás egészségkáro­sító hatása sem elhanyagolandó. Ezért is fontos, hogy rendelkez­zenek elegendő ismeretanyaggal. Hiányt pótol, hasznosnak ígérkezik a falugazdász mun­kája, azonban lényeges az is: olyan személy lássa el a felada­tokat, akit egy adott lakóközös­ség befogad, akit bármikor ke­reshet, és meg is talál. A község vezetői éppen a hi­ánypótlás céljából korábban felvették a kapcsolatot a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem tanszékével, s rendszeresen szerveznek olyan találkozókat, ahol a lakosok választ kaphat­nak kérdéseikre. (mj.) Osztályfőnöki óra a 8. d-ben: (balról jobbra) Sándor Szilvia, Józsa Judit, Lenkó Lizandra; a máso­dik sorban: Rigó Gábor, Kővágó Anita, háttérben az osztálytársak. Fotó:Szenográdi T. F ebruár közepéig az álta­lános iskolák megküldik a középiskoláknak a to­vábbtanulási jelentkezési la­pokat. Szécsényben csaknem száz családban kellett dönteni a „merre tovább”-ról. A II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola 8/d osztályában a to­vábbtanulási lehetőségekről, a gyermekek vágyairól, elkép­zeléseiről beszélgettünk.- Érettségi után egyetemre vagy főiskolára szeretnék menni, ezért választottam a gimnáziumot - tudatta Sándor Szilvia. Józsa Judit ugyanígy döntött, elsősorban azért, mert a nyelvtanulás érdekli. Ocsovai Ágnes inkább a számok világá­hoz, a gazdálkodáshoz vonzó­dik. Ő a közgazdasági szakö- zépiskolába akar bejutni. Kuris Péter és Pityi Máté szívesen foglalatoskodik álla­tokkal, ezért a szécsényi mező- gazdasági szakközépiskolába kérte a felvételét. Geczkó Csaba így bölcselkedett:- Szakács leszek, mert enni mindig kell. A kérdésre, hogy kik segítet­tek a pályaválasztásban, a kö­vetkezőket válaszolták: szü­leim, osztályfőnököm, testvé­rem, barátom. Beszkid Béla azonban elárulta, hogy édesap­jának sok gépe van, s mellette kedvelte meg ő is a különféle masinákat. Ä fiú jól meggon­dolta: gépszerelő akar lenni. Kovács Anett az iskolaláto­gatás után határozott úgy, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskolába jelent­kezik. Holman Mariann meg­fogadta szülei tanácsát: gimna­zista lesz. Lászlók Csaba könnyebben, Miskédi Miklós és Király Gábor viszont nehe­zebben talált rá az érdeklődésé­nek leginkább megfelelő pályá­hoz vezető útra. Ahhoz, hogy felnőttként elé­gedettek legyenek önmagukkal, véleményük szerint az kell, hogy anyagi nehézségek nélkül éljenek, megtalálják munkájuk értelmét, a békességet és a sze­retetet. (Szenográdi) •o T> I -r I

Next

/
Thumbnails
Contents