Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
1994. február 17., csütörtök BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az oldalt szerkesztette: S/abó Gy. Sándor Pásztó és környéke # BÁTONYTERENYE. Február 23-án, szerdán Romhányi Gyula jegyző 8-tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 13-tól 16.30 óráig a városházán tartja fogadónapját. Horgászgyűlés • MÁTRATERENYE. A Tóaljai Bányász Horgászegyesület 200 fős tagsága, február 26-án, szombaton 9 órakor tartja évi közgyűlését a homokterenyei művelődési házban. Krónika a faluért • NEMTI. Megjelent a Nemti Krónika 3. évfolyamának első, februári száma. A helyi SZDSZ-szervezet lapja egyebek között foglalkozik a nagy vihart kavart községi magtár sorsával, a vízprogram 25 ezer forintos fejkvótájával és a polgármester többek által kifogásoltan magas fizetésével. Csontritkulás • BÁTONYTERENYE. A nők változó kori kísérő betegsége a csontritkulás. Ennek egyik megyei szakembere, dr.Boros Judit szülész-nőgyógyász, aki az egészségügyi központban hétfőn 17.30 órától 19-ig, szerdán 16.30-tól 19 óráig tart rendelést betegeknek. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Kató már száznyolcvan kiló - Disznóvágásra készülnek a családotthon lakói Nógrádi Gábor: Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos? (11.) Adjon el például autót szerviz nélkül! A világ egyik legjobb üzlete, ha úgy adja el a másfél-kétmilliós kocsikat, hogy nincs hozzájuk a raktárban az alkatrész felhalmozva. Nem a drága motorra, váltóműre vagy futóműre gondolok csupán. Ne legyen egy egyszerű ablaktörlő sem! Nincs benne a pénze, nem kell raktározni, és így legalább kétszeres nyereséget ér el az autó elsózá- sával. Persze az, hogy nincs az „évszázad autójához" egy árva csavarja sem, ne zavarja a reklámozásban. A hirdetésekben ígérjen teljes szervizt és zavartalan alkatrészellátást a jövő század közepéig. Reklámfilmjében, az alig szoknyás leányka, miközben billegeti az alkatrészeit, ezt énekelje a Boci-boci tarka dallamára: „Autónkat vedd meg! Amit főztünk edd meg! Tiéd lesz egészen minden alkatrészem!” És menjen a reklámfilm a tévében reggeltől estig mindaddig, amíg az emberek elbambult vigyorral nem rohannak az autót megvenni. A többihez már nincs köze. M ert ha netán, valami fatális véletlen folytán betörik a kocsi ablaka, és a vevő felkeresi, csináljon úgy, mintha álmában sem gondolt volna arra, hogy az eladott tízezer autó valamelyikének az ablaka ilyen gyorsan betörhet. Természetesen ismerje el becsületesen, hogy az alkatrész- ellátást vállalta a hirdetésben, ha a vevő meg tudja mutatni, hogy oda van írva. Sőt! H ogy látsszon a maximális jóindulat, Ígérje meg, hogy a kért ablakot, bár egyáltalán nem egyszerű dolog, meghozhatja Bécsből két-há- rom hét múlva. Ha erre a vevő kissé indignálódva, azaz agyvérzés előtti állapotban azt állítja, hogy ő beszélt telefonon egy bécsi szerviztulajdonossal, aki a bejelentéstől számított három órán belül be tudja szerezni az ablakot, vagy bármilyen alkatrészt, akkor világosítsa fel a hepciáskodó ürgét udvariasan, hogy az Ml-es út vezet Bécs felé Hegyeshalom irányában, Győrön át. Egy a fontos: ne izgassa fel magát, ha a vevő ordítani kezd, hogy „volt pofája egy ilyen drága autót eladni az alkatrész biztosítása nélkül?!” G ondolnia kell a holnapra is családja miatt: nem kaphat infarktust egy rikácsoló idióta miatt. És hogy a vevőnek is van családja meg egészsége?!... Dögöljön meg! (Folytatjuk) Azért itt sem kolbászból fonják a kerítést Ritka, mint a fehér h(oll)ó Kesergő nyulászok Drágán tenyésztik, olcsón veszik Iskolaavató és kormányülés? Rácz Ferkó iskolába jár, de inkább a vasárnapot szereti Tavaly szeptembertől hangos Bátonyterenyén a Csokonai utcai kétszintes porta. Az udvaron gyerekek hancúroz- nak, hógolyóznak, örülnek a hirtelen visszatért télnek. A porta távoli sarkában ól, benne terebélyes disznó röfög. Bánatosan számlálja a napokat, mennyi van még a szombati vérontásig; ekkor vesz ugyanis búcsút az árnyékvilágtól. Néhány gyerek ebédmaradékával vigasztalja a 180 kilósra hízott Katót. N em kell félni, nem hal éhen a bátonyterenyei családotthon tizennégy lakója. Jut hurka, tepertő, húsvéti sonka az asztalra, de azért itt sem kolbászból fonják a kerítést. Mindezt Berki Judit-tó\ a családotthon vezetőjétől tudom meg és nevelőtársaitól, akik éppen heti értékelésre hívják a gyerekeket a tágas nappaliba. Röpködnek a nevek, a dicséretek és az elmarasztalások. Természetesen senkinek sem esik jól az intő szó. Sok a duzzogó arc, Jutka mama mégis nyugodt. Viszályokat elsimító hangja jelzi a lelki fröccsök mellett itt most családi beszélgetés folyik: egy nagycsalád párbeszéde. Ahová a szeptemberi kapunyitáskor hat helyről érkezett a tizennégy gyerek: fiú és lány, óvodáskorú, általános iskolás és gimnazista. Becsületükre legyen mondva, szokják egymást, közös életüket. Alkalmazkodnak egymáshoz, és most tanulják meg egymást szeretni, becsülni. Ahol egy nagycsalád él ott könnyen piszkolódhat a fal, fol- tosodhat a szőnyegpadló, fakulhat el a fürdőkád. Ilyet azonban az otthonban, ha akarna sem találna a kritikus szemű látogató; hiába járja végig azt a pincétől a padlásig. Az efféle heti megbeszélésen mindig együtt a nevelői csapat: Berki Judit mellett Baráti Zsuzsa, Mihalkóné Horváth Zsuzsanna, Danyi Krisztina és az apaszerepben Hegyi Sándor. Ha falat kell javítani, kisebb-na- gyobb hibát elhárítani, disznót etetni, védelmet nyújtani, mondják a gyerekek, ott a Sándor bácsi, majd ő segít, elmagyaráz és megvigasztal. Szép és igaz szavak mellett tanulják az életet, a kemény valóságot. A gyerekek élelmezésére, a napi ötszöri étkezésre, ruházatra, a ház rezsijére havonta kifizetnek 121 ezer forintot. A sokat emlegetett Kató sem csak azért van, hogy házi állatot gondozni tanulhassanak A hegyekben újra fehérük a táj Ritka felvétel az idei télről. Havas képünk ezekben a napokban készült Mátraalmás és Szuha között, 560 méteres tengerszint feletti magasságban a Gályái úti üdülőterületről. Két hasonló van még a környéken: a Mátra úti és a Gombás-tói ví- kendházegyüttes. A szuhai ön- kormányzat elképzelése, hogy az üdülőkörzet bővítését segíti az idegenforgalom bevételeiből származó jövedelemből. Hasonló célokat szolgál majd az a két és fél kilométeres sípálya és a hozzá kapcsolódó libegőrendszer, amelynek tervei már készek, sőt a talajelőkészítési munkák is megkezdődtek. A sípálya - a beruházók és az építők tervei szerint - a következő télen már fogadja a sportolni vágyókat. Ennek megyénkén kívül is sokan örülnek. K étezer nyulat vásárol fel havonta a pétervá- sárai Klip Kft. a nógrádi tenyésztőktől. Ez a meny- nyiség 30 százalékkal kevesebb a korábbi időszakhoz képest. Mátraterenyén is hasonló a helyzet. Többnyire idős emberek tenyésztik a tapsifüleseket. Az értük kapott pénz jól jön nyugdíjkiegészítés gyanánt. Bár a velük való foglalkozás nem valamiféle hobbi, hanem sok pénzt és fáradtságot jelent. Mindezt csak megerősíti a mátraterenyei Nagy István és felesége. Húsz éve nyulászkod- nak. Szerintük soha nem voltak ilyen rosszak a körülmények. Egy mázsa nyúltáp ára 2120 forint, és az egészségügyi ellátás is sok pénzbe kerül. A törzsállományt sem pótolják. Nem beszélve a 130 forintos kilónkénti felvásárlási árról. Mindezek az okok nem növelik, inkább rontják az amúgy is alaposan megcsappant tenyésztői kedvet. LUCFALVA. A címben föltett kérdés még bizonytalanságot sejtet. Arról van szó ugyanis, hogy meg nem erősített információink szerint március 9-én délelőtt lesz az új luc- falvai nemzetiségi általános iskola ünnepélyes átadása. Kilencven Bárkány-völgyi kisdiák kiváló körülmények és feltételek között kezdheti meg hamarosan tanulmányait az új intézményben. Az örömteli eseményen több neves személyiség is részt vehet majd, hiszen e nap délutánján várhatóan kihelyezett kormányülés kezdődik Salgótarjánban. A tapsifúles gazdát cserél a gyerekek, hanem azért is, hogy kevesebbet kelljen a húsboltba menni. A nagyobb bevászomszédokkal is jó a viszony. Mi kell ehhez? Á porta környéke rendezett, a ház előtti árustól még egy kolléga érkezik a népes családhoz. Szükség is lesz rá, mert A családi egyúttlét önfeledt pillanata. A képen (balról jobbra) Rácz Anita, Henrietta és Johanna, Lakatos Anita és Pusoma Györgyi játék közben a szőnyegen Fotók: Kun-Király sárlást a nevelők végzik, a kisebbel már gyereket is megbíznak. Tanulják is buzgón az osztást, szorzást, összeadást, egyáltalán a pénzt beosztani. Nincs velük gond a boltban, szerények, udvariasak, mondta az egyik környékbeli kereskedő. Sőt, ami legalább ilyen fontos - említette meg örömmel a családotthon vezetője, bár Berki Judit a titulus ellen határozottan tiltakozik -, hogy a kot rendszeresen tisztán tartják, az esti lámpaoltás után sincs ricsaj, s tisztelettudó a hangnem az idősebbekkel. Az első disznóvágás után, jó szomszédhoz illően, kóstolót is vittek, amit nemcsak köszönő szóval, hanem mézzel viszonoztak. Berki Juditot kérdezem, mennyit dolgoznak a nevelők. Papíron negyven órát, de a valóságban ennél jóval többet. Ha minden jól megy, akkor márciahogy Hegyi Sándor fogalmazott: szívvel, lélekkel, lelkesedéssel dolgoznak, mindent a gyerekekért tesznek. De van, ami kevés, s itt bizony a bérre gondol elsősorban. S hogy mit kapnak ők a gyerekektől? A z iskolából megtérők örömteli sóhaját: De jó, hogy itthon vagyok! Meg lefekvéskor az ügyeletes nevelő puszijáért a hálás szeretetet. (szgys) Múltidéző sorok Beszélő nevek Dorogházáról Buránszki Pál községi jegyző 1864-ben türelmes gyűjtőmunkával hatvannégy földrajzi nevet jegyzett fel a faluban. Ebből válogattuk ki a legtöbb mesét, történetet tartalmazó neveket: „Tóvölgy: Egy keskeny völgy, amellynek kezdeténél a Dorogházi-folyócska ered, és innen a Zagyva-folyóba szalad. E folyó képezi a határt - Hevés és Neográd megye között éjszakról. Tóvölgynek neveztetik mert régente e völgyet eltorlaszolták, hogy benne a víz meggyűljön, és a Dorog- házi malomra elegendő vizet szolgáltasson. A malom elpusztult; Fölötte (!), a kiapadhatatlan Ménes-forrás szalad a Dorogházi-patakba. Kastély-tető: Közönséges tető, domb, amellyen valaha kastély volt. Körülötte a sánc- zok most is látszanak. Füzfa-kút: Ezen rét szélébe fűzfákkal kerített ivókút volt; de a gyakori vízáradások által végkép besankoltatott, egészen ejpusztult. Más néven Ke- reszti-kútnak is neveztetett, miután közelében, egy kereszt volt felállítva, mit a villám szétrombolt, így ez is elpusztult. Tekerület: A szántó a Do- rogház-Pétervásári kút kanyargós, tekervényessége miatt - mely rajta keresztül ha- lad-kapta nevét. Puszta Dorog: E puszta Do- rogházához tartozik; Hatvan év előtt egy gömbölyű gulyiba volt itt. Jelenleg uradalmi Tiszti lak, gazdasági épületek, (és) egy 6 kerekű (!) vízimalom is alakítatott a Zagyva-fo- lyón. Népesített és népesítetik (a puszta) leginkább Dorogházáról. Bodonyházi malom: Egykerekű vízi malom - a Len- gyendi-patakon építve - melly a Zagyvába ömlik. Szurkos-völgy: Sötét szoros erdei völgy. - Két kis szénbánya, fekete kőszénnel, de 6 év óta nem műveltetik.” Nincs már sem kastély, sem malom, sem tiszti lak, sem szénbánya, a nevek azonban makacsul őrzik a múltat.- Koczka Fogadónap
