Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-02 / 27. szám
1994. február 2., szerda PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az édesanya sző, a fiú a falu történetét akarja megírni - Saját zsebre búvárkodik, mindenki közömbös - A gyökereket illik ismerni Nyolcszemközt a sziráki megszállottal Megszállottak mindig is voltak, s lesznek is. Szerencsére, hiszen sokat ment általuk a világ előre. Szirákon jártunkkor is találkoztunk az ebbe a kategóriába tartozó emberrel. Laukó László (43 éves) fejébe vette, megírja szülőfaluja történetét. Eltökéltsége ellenére, mintha kezdené hitét veszteni mostanában. naponta, most jó, ha 5-6 megvan. Öregszem, hetven felett járok. Abba akarom hagyni. Szőttem már eleget. Meséli, az édesanyjától tanulta, akinek az anyja úgyszintén ezen a szövőszéken ismerte meg a fortélyokat. Sorolja a szék részeinek a nevét: bidló, nyist, borda, zúgó.- Először fonni tanultam meg. Ma is megvan a rokka, eltettem emlékbe. Régen ezen készült a lepedő, a törülköző, az embereknek az alsónadrág, nekem meg a stafírung. Ha a lányok 12 évesen kimaradtak az iskolából, mentek a fonóba. míg édesanyjával beszélgetünk, Laukó László türelmesen vár sorára. Aztán hirtelenjében azt sem tudta, hol fogjon bele a mondanivalójába.- Mindig szerettem a történelmet. Az idő tájt jártam a pásztói gimnáziumba, amikor fénykorát élte a honismereti mozgalom. Mivel a reformkor nagy politikusa, Teleki László Szirákon élt, őt választottam névadójául a faluban megalakított szakkörnek. G yűjtötték a helytörténeti emlékeket. Aztán elkerült Szirákról. Amikor néhány hónap múltán visszatért, már csak hűlt helyét találta a gyűjteménynek. Mindent széthordták. Akkor elhatározta, megírja Szirák történetét. Könyvtárakban búvárkodott, dokumentumokat másolt, végig kérdezte a helybelieket. A sajtóban megjelent írásaiért kapott honoráriumot, a zsebpénzét fordította újabb dokumentumok beszerzésére, mert nem mindenki adta azokat ingyen. Sehonnan nem remélhet támogatást, pedig 300 oldalon meg lehetne írni Szirák monográfiáját.- Érdeklődtem nyomdáknál, de elképzelhetetlenül sok pénzt kémek: az önkormányzat közömbös, a Kastély Szállónak meg erre nincs pénze. A szállóval kapcsolatban kellemetlen emlékem is van. Kiállítást rendeztek Teleki László életéről, s tőlem is kértek dokumentumokat. Egy értékes könyvet a mai napig hiába várok vissza. Azt állítják, nem találják. S zomorú érdekességként említi: Nógrád megye négy kötetes történetében olvasható, hogy a sziráki kastély rácskerítése 360 (!) törökkori puska csövéből készült. Az 1848-49-es forradalom idején felmerült, hogy a nógrádi nemzetőröket az ezekből készült puskákkal fegyvprzik fel. Aztán elvetették az ötletet.- Amikor a kastélyt felújították (1988 táján), a kerítést lecserélték, s a régit máig ismeretlen (!) helyre szállították. M iközben beszél, képeket mutat: ezeken azt látni, hogy pezsgő élet volt a községben a II. világháború előtti időkig. A többi között saját hetilapja, strandfürdője volt a falunak.- Szükséges lenne, hogy a fiatalok tisztában legyenek a község történetével. Hiszen akik ismerik a gyökereket, azok jobban kötődnek a szülőhelyükhöz.-vallusPaszto és környéke Laukó László most éppen munkanélküli, így sa ját zsebből nem tudja folytatni a kutatást K is házikó a faluvégen. A zörgetésre kutyák kezdenek ugatásba, majd felbukkan Laukó László és az édesanyja. A konyhában a fél helyiséget elfoglaló, ránézésre is legalább százévesnek tűnő, tölgyfából készült szövőszék. Látszik, nem díszítésként terpeszkedik idebent, hiszen még rajta az alig elkészült szőnyeg. Özvegy Laukóné mutatja: csaknem hetven méter hosszú lett a 70-80 centi széles, rongydarabokból készült szőnyeg.-Két hét alatt lett meg. Régen 10-11 métert is csináltam A” Özvegy Laukóné szerint egy-két szövőszék még található Szirákon Fotó: Herbst Kinga Művészeti fellegvár Szirákon Szőnyeg százezrekért SZIRÁK. A Kastély Szálló galériájában február 24-éig tekinthető meg az idei kiállítási évad első bemutatója, Lieber Éva textilművész, „Négy évszak” című tárlata. A huszonöt mű között jobbára varrott textilképek láthatók, de két szőnyeg is megtekinthető. Sőt, meg is vásárolható, igaz, a legolcsóbb mű (mérete: 40x40 cm-es) 35 ezer forintot kóstál. A kiállítás címét adó Négy évszak kompozíciója (59x59 cm-es) 200 ezer forintba kerül. A legtöbbet - 300 ezret - egy szőnyegért lehet fizetni. A következő bemutató február 27-étől látható. Akkor a Nógrád megyei Oláh Jolán festőművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők a Telekiek volt sasfészkében. Érdeklődő a „Négy évszak” című textilkép előtt A környező települések is jól járnak Tévéadó-erősítő épül BÉR. Úgy tűnik, a Cserhát hegység lankái között megbúvó szlovák nemzetiségű falu lakói végre felsóhajthatnak. Már ami a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornájának vételi viszonyait illeti. Az elmúlt héten ugyanis terepbejáráson vettek részt az Antenna Hungária, a rendőrség, a tűzoltóság és az Émász szakemberei: azt nézték meg, hogy alkalmas-e a Rovnya hegy a tévéadó-erősítő berendezés építéséhez. Amennyiben az időjárás megengedi, úgy húsvétkor már panaszmentes képminőséget élvezhet Bér és a környező települések lakossága. A beruházás hárommillió forintba kerül. Életveszélyes iskola • SZURDOKPÜSPÖKI. A TÁKISZ-on keresztül céltámogatást kért a falu vezetése a belügyminisztériumtól, hogy az életveszélyessé vált általános iskola tantermét kiválthassa. Végleges válasz csak az országgyűlés ezzel kapcsolatos döntése után várható. Díj a polgármesternek • VAN Y ARC. A község polgármestere, Hugyecz Andrásné a minap nívódíjat vehetett át a Parlamentben. Andrásfalvy Bertalan, „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért alapítvány” elnöke adta át az elismerést, az indoklás értelmében: „a magyarországi kisebbségek érdekében kifejtett tevékenységéért.” » Pénzt nyertek • ERDŐKÜRT. A helyi ön- kormányzat 225 ezer forintot nyert a „Szabad művelődési alapítványtól”: ez a hátrányos helyzetű kis települések közművelődési feladatainak végrehajtását segíti. Az összegből az iskolai szakköröket, a nyugdíjas és a szlovák klubot szándékoznak támogatni. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környí összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Vallus Tibor Jubilált a pásztói Rozmaring népdalkor - Rádiós fellépés után Az emberi gyöngédség és a ragaszkodás jelképe Meghosszabbították a kárpótlás idejét VAN Y ARC. A községben tartott földárverésen a káliói Vörös csillag Mezőgazdasági Szövetkezet kárpótlásra kijelölt földjei közül gyep, erdő, szántó került kalapács alá. Képünkön (balról) Ku- kucska János, Kukucska Jánosné és Tornyos Pálné az árverés előtt egyeztetnek. Február 15-től március 16-áig egyébként pótlólagosan beadhatják kárpótlás iránti igényüket azok, akik az első három kárpótlási törvény alapján arra jogosultak, azonban az előző beadási határidőket valahogyan lekésték. A kérelmeket a megyei kárrendezési hivatalhoz kell eljuttatni. Fotó: H. K. A Rozmaring népdalkor tagjai teljes díszben, jókedvűen az egyik megyénkben fellépésen- Közel tíz évvel ezelőtt a pásztói művelődési ház nyugdíjas klubjából nőtte ki magát a Rozmaring népdalkor - emlékezik elérzékenyülve Alapi La- josné alapító tag. - Esténként összejöttünk hárman, négyen és énekeltünk. Aztán egy kulturális ünnepségre tanultunk újabb énekeket, és máris megvolt az első fellépésünk. A nyilvánosság elé 1984. január 13-án, Pásztó várossá nyilvánításakor léptünk.- Mi vonzotta a népdalkörhöz, a daloláshoz?- Gyermekkorom óta szeretek énekelni, otthon is ebben lelem örömömet. Ha a gondokat „letettük”, ide jövünk, hogy jól érezzük magunkat. Régen a lányok a fonóházba jártak, ami hetente más háznál volt. Talán nyolcéves lehettem, amikor ci- terájukat a legények nálunk hagyták. No, „megájjatok” csak - gondoltam magamban - én is megtanulok rajta. Felvettem, addig-addig nyúztam, amíg egy nótát megtanultam rajta. Aztán anyám a malacok árából harmonikát vett a bátyámnak: gyönyörű hangszer volt, nézni is alig mertem. Majd amikor a bátyám nem látta, elővettem, és elkezdtem pötyögtetni rajta. Rendkívül örültem, amikor felismertem, hogy mit játszok rajta, most meg nem is tudnék meglenni nélküle.- Először a Rajeczky Benjamin tiszteletére rendezett emlékversenyen énekeltem: itt kérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem a népdalkörbe járni. Mindig valami hasonlóra vágytam. Azóta is nagy kedvvel készülök minden fellépésre - mondja a népdalkor legfiatalabb tagja, a hatodik osztályos Gáspár Mária. Arról, hogy miért éppen Rozmaring és nem muskátli a nevük, Bacsa Sándorné, a dalkörjelenlegi vezetője beszél: -A rozmaring Pásztó közkedvelt virága. Régen - az idősebbek még emlékeznek rá - minden ablakban ott díszlett, mint az emberi gyöngédség és ragaszkodás jelképe. A népdalkörrel nemrégiben a Magyar Rádió is készített felvételt, amelyet januárban sugároztak. Kun Király József
