Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
4 HÍRLAP ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG 1994. február 15., kedd Beköszöntő Széles hazai tulajdonosi réteget szeretnénk- Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral Ezentúl hetente találkozik majd az olvasó ezen a helyen az Állami Vagyonügynökség privatizációval kapcsolatos közleményeivel, a privatizáció országos és megyei eseményeiről szóló beszámolókkal, s olyan praktikus információkkal, amelyek hozzásegítik, hogy maga is részt vegyen a tulajdonszerzés valamilyen formájában. A most induló, minden megyei lapban rendszeresen megjelenő ÁVÜ-oldalak céljáról, leendő tartalmáról beszélgettünk Pongrácz Tibor címzetes államtitkárral, az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsa elnökével. Pongrácz Tibor: A privatizáció „hálószoba- titkaiba" próbálnak belesni az emberek.- A privatizáció első időszakában meglehetősen kevés információ jutott el az ország polgáraihoz. Nem véletlenül illették a bennfentesség, az átláthatatlanság vádjával a magánosítás folyamatát. Mostanra viszont úgy érezni, a „csapból” is a privatizáció „folyik”, újságcikkek, hirdetések, tájékoztató kiadványok, prospektusok sokasága szól róla. Még mindig úgy érzi a vagyonügynökség, hogy kevés az információ?- Egyesek szerint már valóban többet beszélünk a privatizációról, mint kellene, véleményem szerint viszont a lényeg még mindig csak szlogenek szintjén jutott el a szélesebb tömegekhez. Tulajdonképpen a privatizáció „hálószobatitkaiba” próbálnak belesni az emberek, feltételezve, hogy mindenféle sötét dolgok történnek a privatizáció háza táján. Nem igazán szívesen foglalkoznak az egész céljával, és az eredményeivel, mivel ezek nem szenzációs történetek. Holott szerintem éppen az eredmények a szenzációsak. Csak néhány adatot jellemzésül: a magángazdaság jelenleg már a GDP (bruttó nemzeti termék) több mint 50 százalékát állítja elő. Ma már mintegy 1,5-2 millió új tulajdonos van, jelentős a külföldi tőke beáramlása is, a gazdaság szerkezete a privatizáció révén egyre jobban átalakul, s a versenyszférában rendkívüli módon megnőtt a szereplők száma. A jogi személyiségű gazdasági társaságok száma a múlt évben mintegy 25 százalékkal emelkedett, az egyéni vállalkozók pedig immár 690 ezren vannak. Úgy vélem, ez jelenti a gazdaság igazi átalakulását, ami vitathatatlanul a privatizáció, a magánosítás eredménye. Emelett természetesen vannak kisebb-na- gyobb hibák, turpisságok, sőt visszaélések is a privatizáció környékén, de megítélésem szerint ez nem a privatizáció sajátossága, hanem a közerkölcsök állapotát tükrözi.- Mi a konkrét célja a sorozatnak?- A kezdeti bennfentesség megszüntetésére indítottuk el egy nagyobb kampányunkat, amelynek hármas célja van: a befektetők megkeresése, számukra információ-nyújtás, ami tulajdonképpen egy marketing tevékenység külföldön és belföldön. A második cél a privatizációs folyamat bemutatása azért, hogy a sajtó és a propaganda eszközeivel elősegítsük a tiszta versenyt. Harmadsorban pedig - s ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint az előzőket - tájékoztatni szeretnénk a magyar polgárokat arról, hogy a magánosítás, az állami vagyon lebontása és magánkézbe adása számukra egyszeri, és óriási alkalom arra, hogy kis-, közepes-, vagy nagyobb tulajdont szerezzenek. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezzel a lehetőséggel élniük kell, mert különben kimaradnak, és később sokkal nagyobb erőfeszítésükbe kerülhet, hogy hasonló tulajdonosi pozícióba jussanak, mint akik ezt időben észrevették. Tehát a sorozatunk célja az ilyen jellegű figyelemfelkeltés, másrészt a leendő tulajdonosok bevezetése a vállalkozói életbe. Mindeddig - megítélésünk szerint - a privatizáció főként a központi sajtóban, az országos lapokban, elektronikus médiumokban jelent meg, a vidéki sajtóban kevésbé. Azt a következtetést vontuk le Szabó Tamás miniszter úrral, hogy javítanunk kell a megyei lapokon keresztül a vidéken élő lakosság tájékoztatását. Mindenekelőtt azért, mert a megyék polgárait nemcsak az országos dolgok érdeklik, sőt, sokkal inkább kíváncsiak szőkébb pátriájuk eseményeire.- Mit tartalmaznak majd az ÁVÜ-oldalak, milyen konkrét információkra számíthatnak az olvasók? Országos privatizációs-kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozik, kizárólag csak a helyi ügyekkel? Önök nyilvánvalóan a sikeres privatizációkat, a magánosítás napos oldalát mutatják be. Mi történik, ha ugyanazt a témát az újság, más oldalain, kritikusan tálalja?- Lesz egy olyan része az oldalnak, amely az országos, általános privatizációs kérdésekkel foglalkozik, a helyzetet, az eredményeket, a célokat ismerteti, lesz egy olyan fejezet, ami kifejezetten a helyi ügyeket tárgyalja, mi történt, mi várható. Elképzelésünk szerint lesznek kiemelt, tematikus összeállítások, amelyek például a munkahelyteremtő, a hazai háttéripar fejlesztését szolgáló privatizációt, vagy a kárpótlás és az állami vagyon kapcsolatát mutatja be a privatizáció folyamatában. Szándékozunk emellett kifejezetten ismeretterjesztést is folytatni, például „privatizációs kislexikon” címmel. Még korántsem világosak ugyanis mindenki számára a privatizációval kapcsolatos fogalmak, nem árt pontosítani őket. Közölni fogjuk, mi hol található, hol kapható, hol érhető el - tehát a privatizációban való részvételhez praktikus információkat is találnak az olvasók. Természetesen a hirdetések, a hivatalos közlemények is helyet kapnak ezeken az oldalakon. Nagyon remélem, hogy a lapokkal nem kerülünk különösebb konfliktusba, mert az utóbbi időben a privatizációs döntéseket valóban nyilvánossá tettük, a konkrét esetekben pedig a tények a leghatásosabb érvek. Ezzel élhetnek az újságírók is, ilyen alapon pedig nem hiszem, hogy túl sok ellentmondás lenne közöttünk. Ezzel együtt a kritika nagyon fontos, többnyire feltétlenül tanulunk belőle.- A megyei lapokban nyilván nem ingyen jelennek meg ezek az összeállítások. Sokak véleménye, hogy aránytalanul nagy összegeket fordítanak a privatizáció népszerűsítésére. Menynyibe kerül a propaganda-kampány?-Valóban sokmillió forintot fordítunk erre, bár a megyei lapoktól, különböző, de valójában szerény mértékű engedményt is kaptunk. Megjegyzem, lehettek volna nagyvonalúbbak is, mert valójában közérdekű információkról van szó. Ezzel együtt valóban nem kevés pénzt fordítunk erre a célra, de úgy vélem, nem vész kárba. Reméljük, elérjük vele a célunkat, ami nem szolgál mást, mint a széles hazai tulajdonosi réteg, az új polgárság kialakulását. ABC a privatizációhoz Privatizáció: más szóval magánosítás, az a folyamat, amelynek során az állam helyett más lesz a tulajdonos. Hazánkban állami kézben vannak tömegesen olyan boltok, üzemek, vállalatok, amelyek magánkézben jobban, gazdaságosabban működtethetők. A cél tehát az, hogy csak a feltétlenül szükséges esetekben maradjon fenn az állami tulajdon, egyébként a vagyont privatizálják. Az új tulajdonos lehet külföldi vagy belföldi jogi személy, illetve egy vagy több természetes személy. A privatizáció legtöbbször az állami tulajdon eladását jelenti, ritkábban kerül sor ingyenes átadásra (például a helyi önkormányzatnak). Privatizálható vagyon: az állami vagyon egy részénél (pl. a Parlament) nem lehet szó magánkézbe adásról. Az állami tulajdon nagyobb része az úgynevezett vállalkozói vagyon. Ide tartoznak a vállalatok, gazdasági társasági részesedések, amelyekkel az állam részt vesz a gazdasági életben. Mivel a vállalkozási célt szolgáló vagyontömegben az állam részesedése Magyarországon jóval meghaladja a piacgazdaságban célszerű mértéket, ezért a „többletet” privatizálni kell. Azt a részt, amit lehet, időleges állami tulajdonnak nevezzük. Kisebb részben azonban egy kormányrendelet alapján meghatározott gazdasági társaságokban és vállalatokban továbbra is fenn kell tartani az állami tulajdont. Ezt a vagyontömeget tartós állami tulajdonnak hívjuk. (Jövő héten: átalakulási folyamat.) A középréteget célozza meg a Centrum Sok olasz pénz + nagy magyar szakértelem = üzleti siker Aprópénzre váltják a privatizációt Az Állami Vagyonügynökség január 12-ikén hagyta jóvá a Centrum privatizációját. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében a dolgozók és a vállalati menedzsment jutott a Centrum Áruházak Rt. jegyzett tőkéjének 51 százalékához. Az örömnél azonban nagyobb a felelősség: most kell „aprópénzre váltani” mindazt, ami az elképzelésekben szerepelt. Ennek pedig minimuma a nyereséges működés. A salgótarjáni áruház ezzel a döntéssel „nagy sajtba harapott”: eddig nyereséges volt, de talpon kell maradnia továbbra is. A környékre jellemző 20 százalék feletti munkanélküliség azonban nincs tekintettel a nehézségekre. Körbepillantva a választékon, szembeötlő: 4,50 az ára a kiflinek-zsemlének, s mintha az eladók is még figyelmesebben szorgoskodnának, mint eddig.- En nem tudok törzsvásárló lenni - mondja kifliszedegetés közben özv. Tóth Ferencné. - De mint kisnyugdíjas, ideszokom, mert állítólag tenni kívánnak valamit értünk is-. '. .-Bódi Judit: -Nekem két kisgyermekem van. Luxuscikket eddig sem kaptak, de talán jobban odafigyelnek ezután arra, hogy ne csak méregdrága gyermekruhákat lehessen kapni. A gyerek úgyis mindent összeken, s a drága holmi mellé még a mosópor sem olcsó. Ha illetékessel beszélnek, nem ártana megkérdezni: tesznek-e valamit értünk is? Seprényiné Kürti Ilona, az áruház igazgatónője: - Most kell megmutatnunk, mit tudunk! Kemény időszak áll nemcsak előttünk, de mögöttünk is. Összedugtuk a fejünket, mi az, ami azonnal éreztetné hatását, és nekünk is megérné. Nos, lassan összeáll a kép.- Egy kisnyugdíjas hölgy arról panaszkodott: nem tud törzsvásárló lenni, de azért szívesen látogat ide.- A törzsvásárlói rendszerünk átalakul. Ezután mindenki vehet nálunk egy igazolványt, melybe minden vásárlását bejegyeztetheti. Igaz, ez a könyvecske 500 forintjába kerül, de 50 ezer forintig minden ezer forint után 50 forintos (5 százalékos) kedvezmény illeti meg, így 2500 forintja jön vissza az öt- száznyi kiadásért cserébe.- Mit tesznek a például a kisgyermekesekért?- Családi bevásárló hétvégéket tartunk, amiket a hó eleji fizetések utánra szervezünk. Március első hétvégéjén startolunk. Amíg a szülők bevásárolnak, a gyermekmegőrzést is vállalunk, a gyurmázástól kezdve számtalan lehetőségük lesz a szórakozásra. Az árainkat pedig lehetőleg úgy állítjuk be, hogy nekünk is megérje, és a vevők sem járjanak rosszul.- A péksüteményeken kívül mi még a szembeötlően olcsó?- A tejjel is szeretnénk ilyen árcsökkentést végrehajtani. Tervezzük a hűtőkapacitás jelentős növelését, amivel a választékot bővíthetjük. Elsősorban a félkész termékek iránt nagy a háziasszonyok érdeklődése. De természetesen nemcsak az élelmiszerosztályunkon, hanem a többi részlegünkön is készülünk reformokra. A Silco kemény próba előtt A valamikor szebb napokat megért Salgótarjáni Kohászati Üzemekre súlyos csapást mért a sors, amikor a keleti piacok összeomlottak. A gyár termelése fokozatosan esett vissza, s mindenki előtt világossá vált: ha egyszer privatizálják, ez csak részenként lehetséges - egészben nem megy. így is történt: a kérő az olasz acélipari gyáróriás, az ILVA volt. Az ügyletre az Állami Vagyonügynökség is áldását adta, s így 51 százalékos ILVA-, 49 százalékos SKÜ-érdekeltséggel 1991. május 30-ikán megalakult a Silco Kft -1 milliárd 844 millió forintos törzstőkével.-Hogyan értékeli utólag a „házasságot”? - érdeklődtünk a cég vezérigazgatójától, dr. Szabó Istvántól.-Az acélipar egész Európában válságát éli, s ezért ez egy ritka üzletnek mondható. Jelenleg is ez az egyik legnagyobb külföldi invesztíció a területre, s úgy néz ki, az ILVA nem hiába végzett alapos piackutatást Kö- zép-Európa-szerte: jó helyre fektette be pénzét. Legalábbis az eredmények ezt bizonyítják.- Nem mindenki járatos az acéliparban. Mit kell tudni a „kérőről”?-Óriási tapasztalatokkal, és nagyon sok pénzzel rendelkező cég. Ötvenszer nagyobb, mint a kohászati üzemek volt. S míg a mi 49 százalékunk teljes egészében apport volt, ők több mint 600 millió forintnyi készpénzzel képviseltették magukat. Az olaszok elismerték az itteniek hozzáértését, azt a szakmai kultúrát, amivel a hidegen hengerelt acélok megmunkálása terén rendelkezünk.- Az imént azt mondta: ez egy jó üzlet volt. Eszerint nyereséget produkáltak?- Igen. Ez pedig nagyon nagy szó akkor, amikor nyugaton is recesszió van, ami talán a nehézipart, s azon belül az acélipart sújtja leginkább.- A fizetőképes kereslet hiányára panaszkodni szoktak. Önöknek fizetnek? . - Mi olyan termékeket gyártunk, melyek azokon a piacokon versenyképesek, ahol meg is tudják fizetni a minőséget. Inkább a mennyiség tekintetében van okunk panaszra: az üzem teljesítőképességét mindössze negyven százalékosan használjuk ki.- Miért?- Változott a piac: ma a megrendelések zöme egy-egy termékből viszonylag kis tétel, ami a csomagolásnál kíván több munkaerőt. Elmúlt már az az idő, hogy visszautasítsuk azt a vevőpartnert, mely egyszerre csak 5-6 tonnát rendelt. Ma nem ritka a 150 kilogrammos tétel.- Nem beszéltünk még a minőségről. Bár, ha a svéd piacra is szállítanak acélt, ezzel nem lehet gond.- Elenyésző a minőségi kifogás, de mi a további tökéletesítésre törekszünk. Egy új minőségbiztosítási rendszert vezetünk be, remélem, hamarosan: az ISO 9002-es szabványt. Ezt ma már a BMW, az Opel, a Suzuki és más nagy megrendelők is megkövetelik. A feltételek roppant szigorúak: a termékbeszerzéstől az értékesítésig mindenre kiterjedően teljes személyi felelősséget kíván.- Ezt hogy kell érteni?- Mondok egy példát: mi szállítunk csavarokat mondjuk az Opelnek - és az egyik autóval tulajdonosa fejre áll. Kiszakad az ülés, meghal a gépkocsi- vezető. Ha az adott országban kideríti a bíróság: alapanyag-hibára vezethető vissza a baleset, nekünk meg kell találnunk, mikor, kik kezén ment keresztül az a csavar, melynek kiszakadása miatt az ülés agyonütötte a szerencsétlent. Nos, kemény példa, de ezt jelenti a személyi felelősség.- Mikor kívánják bevezetni ezt a rendszert?- Idén tavasszal. Az egész világon elfogadott nemzetközi szervezet, a norvégiai Norske Veritas ellenőrzi, megfelelünk-e a szigorú követelményeknek. Biztos vagyok benne, hogy igen - s abban is, hogy a cég továbbra is a privatizáció egyik sikersztorijának számít. Tallózás a sajtóból- 1994. első negyedévében 13 milliárd forint értékű állami tulajdont kínálnak megvételre - kárpótlási jegy ellenében. A felkínált vagyonból a legnagyobb részt a pályáztatás alatt álló tulajdoni részek teszik ki, melyek összértéke 9,148 milliárd forint. (Somogyi Hírlap, I. 24.)- Az adójogszabályok befektetési kedvezményt biztosítanak azoknak a dolgozóknak, akik MRP-szervezetekben kapcsolódnak be a privatizációba. (Pesti Hírlap, I. 25.) Háztííznézőben Rémé- .. lem, gaz- L- duram, * komoly esélyem van a versenytárgyalás megnyerésére!
