Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. január 13., csütörtök PM-KÉP-ek Bár a nevét ismertem, mun­kásságáról ko­rábban nem so­kat tudtam, ezért az irodalmi lexikont kellett se­gítségül vennem. Ebből kide­rült, hogy Kertész Imre 1929-ben született, úgymond szabadfoglalkozású író, újsá­gíró s műfordító. Jelentek meg regényei (Sortalanság, A ku­darc), kisregényei (A nyomke­reső) is, de főként német nyelv­ből fordít. Azt már az újságok híradása­iból tudom, hogy ő is csatlako­zott azokhoz az alkotókhoz, akik visszavonták műveik su­gárzási jogát a rádióban és a te­levízióban. Kit véd a jogvédő? Fontosak ezek az ismeretek ahhoz, hogy megérthessük, ami vele történt s amiről a Gondolat- jel legutóbbi adásában szó esett. Kertész Imre ugyanis nemrég egy postai küldeményt kapott, amelyben a feladó, a Magyar Szerzői Jogvédő Hiva­tal, arról értesítette, hogy mű­veit csak alapos - bírói úton ér­vényesíthető - okból tilthatja le, egyébként pedig kártérítésre kö­telezhető. Az pedig különösen furcsa a levélben, hogy mások- több tucatnyian -, akik szin­tén bojkottálják a szereplést, nem kaptak ilyet. Ezért Kertész magyarázatot kért a hivataltól, hogy őt vajon miért részesítették különleges elbánásban, de az adás idejéig még nem kapott választ. Nem véletlen, hogy rosszat - egy ellene indítandó per eshe­tőségét - sejt e levél mögött s jó oka van arra, hogy az ügyet visszavezesse arra az inci­densre, ami a németországi evangélikus akadémián meg­esett vele tavaly ősszel. Felkér­ték, hogy nyissa meg a Kö­zép-európai dialógus című kur­zust, amely a magyar-német párbeszédet szolgálta. A Berlini Magyar Ház vezetője szerint azonban Kertész nem alkalmas arra, hogy Magyarországot képviselje, hisz egész életében másról sem tudott írni csak a holocaustról. Ráadásul Kertész is csak úgy egyszerűen a Kon- rád-bandájához soroltatott, ho­lott semmilyen pártnak nem tagja s nem tartozik politikai csoporthoz. Műveinek német kiadója felháborodott az eljárá­son, és a berlini szenátushoz tett panaszt. Tehát immár újabb nemzet­közi bonyodalom származott magyar belpolitikai kérdésből. Eggyel több ok rá, hogy vége legyen már a politikai háborús­kodásnak. Éppen ideje, hogy februárban megszülessék a mé­diatörvény ... A virágcsokor Manapság már gyakori, hogy szülésről ad „helyszíni közvetítést” a te­levízió. Azok a képsorok azon­ban, amelyek a Fedél a fejünk Elismerés a 200. évfordulóra Déryné-emlékplakett félszáz színésznőnek Déryné, Széppataki Róza születésének 200. évfordulója alkalmából a közelmúltban az ország állandó társulattal rendelkező színházaiban Déryné-plakettet vehetett át mintegy félszáz színésznő. Az adományozó a Film Szín­ház Alapítvány. A néhány esz­tendővel ezelőtt megszűnt Film Színház Muzsika című hetilap volt főmunkatársa, Sas György elmondta: még mindig nem mondtak le arról, hogy újra in­dítsák az újságot. Ezért hozták létre az alapítványt is. Varga Tamás alkotását töb­bek között a Madách Színház művészei közül Tolnay Klári, Csűrös Karola és Piros Ildikó, a József Attila Színházból Ga­lambos Erzsi és Pécsi Ildikó, a Fővárosi Operett Színházból pedig Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa és Németh Marika kapta. Elismerésben részesült Töröcsik Mari is, aki a Déryné hol van? című filmben játszotta a legendás színésznő szerepét. A megyeszékhelyeken mű­ködő színházak maguk döntöt­tek művészeik elismeréséről. Mai „macskakorömpörkölt" Színészek mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Nem ereszt Nyolcvan év tapasztalata Az úr, akit magánynak hívnak, né­hány éve megkérte a kezemet, és nem akarja el­ereszteni. Psota Irén Én meg énke Csak kulturáltság és intel­ligencia kérdése, hogy valaki mennyire nyomja el a rosz- szabbik énjét. Koltai Róbert Év végi tanulság Háromszázhatvan napig felelős állampolgárként fi­gyelemmel kísérem az ország sorsát, de karácsonykor ezt a politikusokra hagyom. Trokán Péter A színész magánélete kel­léktár. Tolnay Klári A fogyókúra célja Szerettem volna bebizonyí­tani azoknak a férfiaknak, akik valaha fülig szerelmesek voltak belém, hogy nem mél­tatlanra pazarolták az érzel­meiket. Pécsi Ildikó Egy kritika margójára Bosszant, hogy nem tudok visszapofázni. Schütz lia Természetpárti Ha a hírek felizgatnak, ki­nézek a zöldbe és megnyug­szom. Kállai Ferenc fölött című dokumentumfilmet bevezették, még most is ritka­ságszámba mennek. A néző vé­gigkövethette az anya boldog fájdalmait, s láthatta az első pu­szit a még mosdatlan újszülött arcán. Jelen volt az apa is, aki csak a gyermek pici kézfejét merte simogatni. Hasonlóan emelkedett han­gulatúak voltak a következő képsorok is. A megnövekedett létszámú családot virágcsokor­ral várták haza. Nem szüleik - mert azok nincsenek —, nem rokonaik - mert azokkal aligha tartanak kapcsolatot - hanem a lakásotthon igazgatója, a peda­gógusok és a hasonló sorsú tár­sak kíséretében. Bánatos öröm Péterffy András filmje Mis­kolcon készült, egy olyan in­tézményben, amely a gyermek- városokból, nevelőotthonokból kikerült fiatalembereknek ad átmeneti - az előtakarékosság néhány évére szóló - otthont. Kellemes környezetben élnek itt a „beutaltak”, s a mai árak­hoz képest filléreket kell fizet- niök a lakásért. Mint a fentiek­ből is kiderült, mód van együtt­laknia férjnek és feleségnek, s van hová vinni a kisbabát is, ha megérkezik. Az otthon sze­mélyzete felnőttként kezeli a lakókat, s csak akkor avatkozik be az életükbe, ha komolyan megsértik a házirendet. A vi­dám közös bográcsolás éppúgy hozzátartozik az otthon min­dennapjaihoz, mint a szép kará­csony esti ünnepség. S éppen az utóbbi jelenetek­ben tűnt fel leginkább, hogy bár előéletükhöz, helyzetükhöz ké­pest nincs rossz soruk a lakás­otthon fiataljainak, mégis szo­morúak, nem tudnak igazán fel­oldódni. Valami változatlanul hiányzik nekik . . .- csongrády ­Sikeres irodalmi pályázat SALGÓTARJÁN. Nóg- rád Megye Közgyűlése, valamint a Palócföld szer­kesztősége az 1993. évre is meghirdette a hagyomá­nyos Madách Imre iro­dalmi pályázatot. A pályázatra összesen 65 pályamű érkezett az ország minden tájáról, to­vábbá külföldről, így pél­dául Erdélyből és Szlová­kiából is. A szociográfia, irodalmi riport, esszé ta­nulmány kategóriában 21, a versek, szépprózai mű­vek kategóriában pedig 44 pályamunka érkezett be. Eredményhirdetésre a hagyományos januári Madách-ünnepség kere­tében kerül majd sor Ba­lassagyarmaton. Ekkor a vendéglátó város illetve Salgótarján különdíját is átadják majd. Csütörtököt mondunk Mottó: „Csak hibák léteznek.” (Murphy törvénykönyvéből) Akár a majomtól származik, akár nem, mindenképpen rette­netes teremtmény az ember: a sors ugyanis megáldotta (meg­verte?) azzal a tulajdonsággal, amelynek az emlékezőtehetség a neve. Igaz, ma már csak az évforduló miatt érdemes meg­említeni a tavaly január 11-ikén aláírt adásvételi szer­ződést egy bizonyos Budapest, Váci utca 38. szám alatti ingat­lanról, melyet csak „székház­buli” néven emleget a legesle­gújabb kori magyar történelem. Azóta az érintett MDF, Fidesz és pártsorstársaik is részesei voltak már annyi botránynak, amely egy trilógiába fémé bele - abba is szűkösen. Átkozott dolog az emléke­zés. De ha jól emlékszem Sal­gótarján alpolgármesterének tavaly augusztusi szavaira, ak­kor azt nyilatkozta: a tarjáni képviselő-testület azért nem szavazta meg a nyári szünet előtt a buszjegyáremelést, mert nem volt biztos az áfa-törvény módosítása.- Ha tűz ütne ki a nyomdá­ban, és nem jelenne meg a Ma­gyar Közlöny, akkor nem is léphetne életbe a törvény - ez volt akkori mondanivalójának sommázata. Tűz nem volt. Törvénymódosítás igen. Nos, már csak ilyen „alpol- gármesteres” remény van arra is, hogy a tavaly megemelt tari­fákat februárban ne módosítsák - természetesen felfelé - azon­ban a Nógrád Volánnak már ez is csak a haldoklásához elég. Mivel hajózni (utazni) válto­zatlanul kell, így alighanem jó­váhagyja a testület a jegy- és bérletáremeléseket. Nemhogy tűz, hanem langy látszatvita nélkül. Nehogy a haldolkó ki­lehelje lelkét, bár a Ford Mon- deo óta tudjuk: aligha ejti két­ségbe a testületi vezetőket, mennyiért vesszük mi a busz­jegyet. Igaz, nem érdemes nagyon humorizálni a dolgokon, ne­hogy ez a rovat a Gulagszkaja Gazéta hasábjain jelenjen meg a jövő héttől hisz’ - azt meg Szilveszter óta tudjuk - vannak még sértődékeny emberek. Ezek annyi jót tesznek velünk, hogy nem győzzük számontar- tani, s ha oly méltánytalansá­gok esnek meg velük, hogy csak hibáikat látják felsorolva, akkor gyorsan megkapja az ember az ejnye-bejnyét, amúgy demokratikusan. Még tán Murphyt is megregulázzák a mottóbéli állításáért. Lehet, hogy csakugyan van­nak eredmények is. De azok egyelőre nem látszanak. Tény­leg átkos tulajdonság a hibákra emlékezés? Balázs József Magazin gyerekeknek A Buci Maci A Buci Maci a 3-9 éves gyermekek magazinja. E havonta megjelenő új­ság nemcsak szép, bájos figuráival, hanem mese­történeteivel szórakozva tanulhat minden apróság olvasni. A kis kezek ügye­sen színezhetnek benne, Bucival írni, számolni is lehet, sőt barkácsolhatnak kivágható papírcsodákból. Ismereteiket földrajzi, bio­lógiai, történelmi írásaiból bővíthetik a Buci Macit rendszeresen olvasó gye­rekek. Ez az igényes, nyelvi, irodalmi értékeket ápoló kiadvány igaz, nem olcsó, de hasznossága te­kintetében ellensúlyozza pénzben kifejezett árát. Európa sok országában szívesen forgatják a gye­rekek a Buci Macit. UßMlcoäjß l.st.ISM.J'nrtr ' ' ’’ A 3-9 éves gyermekek magazinja Rejtvényházikó Játéknyereményekkel Csemege zimankóé téli estékre: joghurtos töltött narancs A gyermekújság ez évi első számának címlapja Az ökörszem és tüzesfejű királyka vetekszik Melyik a legkisebb madarunk? H a valakit megkérdezünk, hogy melyik a legkisebb madarunk, minden bi­zonnyal azt a választ kapjuk, hogy az ökörszem. Bizony, ezt az örökmozgó rozsdabarna tol­lazatú, rövidfarkú kis madarat a legkisebb hazai énekesmada­runknak véljük, jóllehet, súlya alapján a rangsorban csak a ne­gyedik hely az övé! Ez azért is érdekes, mert az ökörszem sú­lya alig éri el az egy dekag­rammot! Hazánk legkisebb madara a •tüzesfejű királyka, súlya 5,2- 5,5 gramm. Második a pehely­súlyúak közt a sárgafejű ki­rályka, amely 5-6 grammot nyom. A harmadik helyen az erdei fakusz áll a maga 7-8 gramm súlyával, és csak ezután következik a 6-10 gramm súlyú ökörszem. Van még több egy dekán aluli madarunk is: az őszapó, a fenyves cinege, a csilp-csalp és fitisz füzike, a rö­vidkarmú fakusz és a kis légy­kapó. Összehasonlításként: a fecskék két, a verebek 2,5 deká- sak. A fent említett kis súlyú ma- radak négy kivételével, eléggé gyakori fészkelők a Ka­rancs-Medves erdeiben is. A sárgafejű királyka, és a kis légykapó a vidékünk ritka fész­kelői közé tartozik, míg a tüzes­fejű királyka és az erdei fakusz csak őszi, téli és tavaszi kóbor­lásai során vetődik erre a vi­dékre. Az őszapó, ökörszem és a füzike ovális alakú, úgyneve­zett zárt fészket épít, melyeknek az oldalaikon vannak a bejárati, illetve röpnyílások. E mlítést érdemel, hogy ez utóbbi fajok közül az őszapó 10-12, az ökör­szem 6-7, a füzike 5-6 tojást rak. Varga Ferenc ornitológus Településfejlesztési Információs Rendszer Nem bábáskodni, szolgáltatni akarnak A megye településeinek ön- kormányzatait ezekben a he­tekben is folyamatosan kere­sik a hatvani székhellyel mű­ködő Települési Információs Rendszer munkatársai. Egy országos hálózatba való belé­pésre ösztönzik a helyi ön- kormányzatokat.- Milyen céllal hozták létre a TIR-t? - Kérdésünkre Zagy­vái Sándor, a rendszer Nógrád megyei képviselője válaszol az alábbiakban.- Egy sajátos, hiánypótló szerepet kíván felvállalni. A ta­pasztalatok ugyanis arról győz­ték meg a kezdeményezőket, hogy a korábbi járások megszű­nése következtében nincs olyan szerveződés, amelyik a telepü­léseket ráhangolná és segítené a közös érdekeltségű fejlesztések megvalósításában. Másrészt kevés az információ, az isme­retanyag, s az ezek megszerzé­sére fordítható pénzben sem bővelkednek a helyi szervek. De félreértés ne essék, a TIR nem bábáskodni, rátelepedni akar a városokra, falvakra, ha­nem elősegíti a széleskörű tájé­kozódást és a kapcsolatok kia­lakítását.- A belépés nem díjtalan, s az sem mellékes szempont, hogy jó néhány önkormány­zat súlyos anyagi gondokkal küzd. Mindez nem hátráltatja a csatlakozási szándékot?- Valójában nem. Tudniillik a képviselő-testületek - nem ritkán a polgármesterek révén - felismerték, hogy fejlődni csakis segítséggel lehet. Hiszen egy jó tervezet megszerzése, hasznosítása, az utánjárás szin­tén pénzbe kerül. De említhet­ném az ingatlanértékesítést is, amely a piac igényeinek figye­lembe vétele nélkül zátonyra futhat. Többek között ilyen té­ren is közben járunk tagjaink kérésére. Részükre a belépési fokozatoktól függően az alap­szolgáltatások - ide sorolandó egyebek mellett a Településfej­lesztők Kézikönyvében való bemutatás, a különböző szak­mai tanácskozásokon való rész­vétel - kedvezményesek.- Mennyiben volt sikeres az eddigi szervezőmunkájuk?- A nógrádi önkormányza­toknak mintegy a fele már belé­pett. Természetesen vannak, akik óvatosak, s előbb látni sze­retnék, mit nyújtunk, s hogy szolgáltatásaink jól tolják-e a fejlődés szekerét. Itt jegyzem meg, hogy előlük sem zárkó­zunk el, ők is kaphatnak tőlünk felvilágosítást, persze nem in­gyen. A túlzott óvatosság - ami szerintem már káros - a Duná­tól Keletre fekvő területeken ér­zékelhető. De bízom abban, hogy az ott élők véleménye is változni fog. Mihalik

Next

/
Thumbnails
Contents