Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-10 / 7. szám

1994. január 10., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A csókoskalácsot vitték, mint a mannát Kenyérrel keresik a kenyérrevalót Másfél évi kényszerszünet után ismét megkezdi munká­ját a mátraterenyei pékség. Két vállalkozó szellemű, s - azóta már tudjuk - bátor pékmester érkezett a Jászság­ból, versenytárgyaláson megvették a SÜTKER hajdani sütőüzemét, és már tavaly karácsonykor alföldi csókos­kalácsot, ízes bejglit sütöttek a helybélieknek. A főpróba sikerült. A vendégvárásra szánt ünnepi kalács minden­kinek ízlett, nagy sikere volt. Tál József: elszánt, dolgos család a miénk. Amit a sógorommal kiterveltünk, menni fog: sütünk!- Már csak a szépre emléke­zem, de voltak itt nehéz dolgok is - legyint a tovatűnt bosszú­ságra Tál József, a Tál és Társa Bt. vezetője, miközben végig­járjuk a telje­sen felújított pékséget.- Olvastuk az újságban, hogy meghir­dették a mátra­terenyei pék­üzemet. A só­gorommal, Németh Gusz­távval gondol­tunk egy na­gyot, próba szerencse: be­levágunk. Ő az igazi pék, még 1959-ben sze­rezte meg a szakmunkás­vizsgát, ké­sőbb a mester­levelet. Rám a szervezői, ügy­intézői, szállí­tási feladatok jutnak majd. A sütőke­mencék egy ideje ontják a meleget, éjszaka itt már kenyeret sütnek Tálék.- Milyen volt az indulás?- Nagyon nehéz. Nem azt kaptuk, amire számítottunk ­mondja Németh Gusztáv.-A „műtermet” a kemen­cékkel valahogyan csak rendbe tettük, meg a sütöde melletti üzletecskét is, de a víz- és fűtésrendszerrel meg­szenvedtünk, s ami még na­gyobb probléma, hogy súlyos tízezreket költöttünk rá plusz­ban. Pedig amit csak tudtunk, magunk csináltunk, de a szét­fagyott csőrendszert, lerohadt fűtés- és világításhálózatot már csak szakemberekre mer­tük rábízni Pontosan e nehéz­ségek, kínok miatt már nem is egyszer felmerült bennünk: feladjuk. Mit kínlódunk itt össze, miközben veszik a pénz, fogy a kedvünk, energi­ánk, s még a várható eredmény is kétséges.- Kaptak segítséget?- A mátraterenyei önkor­mányzat, amit csak tudott, segí­tett.- Mit szólnak otthon?-A család egyszerűen őrül­teknek nevez bennünket, de leginkább az asszonyok. Pedig azt már tudják, hogy amit mi ketten a sógorommal eltervez­tünk, azt szinte bármi áron vé­gigvisszük. No persze, az imént mondtam, hogy már-már felad­tuk, s ez így igaz.- Pedig láthatják a körülmé­nyeink sem olyan fényesek. Amolyan hadiállapotszerű még minden. Egyetlen kis pi­henőhely, egyben iroda is. Közben a fiamat, ifjabb Tál Józsefet is beszerveztük, jött a fiú reménykedve, örömmel, sőt Aki háromszor böngészi át az újságot Ha lába kél a megyei lapnak Füzesi István: Nemcsak krónikása, hanem ve­lünk együtt megélője is kíván lenni a társadalmi valóságnak ez a lap, a mi újságunk- Igen: egy nap háromszor, s a Nógrád Megyei Hírlapot.-Hogy van ez, Füzesi Ist­ván?- Nincs benne semmi külö­nös. 1961-ben költöztem Nóg­rád megyébe. Azóta vagyok előfizető. Keveset tudtam Nóg- rádról, s abban, hogy most töb­bet tudok, igazán sokat segített a megye lapja. Sok változott az utóbbi időben: mi is, a lap is. De máig sem csalatkoztam: ne­künk, rólunk szól.- Van egy reggeli randihe­lyük is a hírlapot kedvelők­nek.-A szerkesztőség előtti új­ság-vitrin. Böngészőnek, nóg­rádi tacepaónak is hívjuk egy­más között tréfásan. Jómagam a kisterenyei nevelőotthonban dolgozom, busszal járok mun­kába Salgótarjánból, így aztán útba esik. Tíz-tizenöt percet mindig rászánok. Több ismerős arc is föl-föltűnik rendszeresen, a taxisok már előre köszönnek barátságból. Jó lenne hasonlót a megye más városában is felállí­tani, egészen biztosan sokan megkedvelnék az új sajtóbön­gészdét.- S a har­madik hely?- Bent az in­tézet. Nem egy, hanem két lapot járatunk. Nem fényű­zésből, hanem azért mert a gyerekek is igénylik, ol­vassák. Igaz néha lába is kél, de soha ne legyen ennél nagyobb gon­dunk. Szóval, egy az övéké, a másik a taná­roké.- Továbbra is kell, hogy el­igazodjunk ha tudunk - ne csak az orszá­gos történé­sekben, hanem a helyi esemé­nyekben is. Eligazít bennünket. Hírt ad valamiről, valakikről, akiket esetleg ismerünk is. Azt érzem, hogy nemcsak megírják, hanem meg is élik a lap és munkatársai a valóságot, velünk együtt résztvevői annak. S ezt az utat járva szolgálnak ben­nünket, olvasókat. Ehhez kívá­nok erőt, szellemi muníciót. Múltidéző sorok Maconka a világ közepe A hajdan kishatárú, de több száz éves múltra visszatekintő kisközség jelenleg Bátonyterenye egyik településrésze. A faluról 1864-ben az akkori jegyzője és valószínű tanítója is az alábbi­akat tartotta fontosnak leje­gyezni: „Maczonka község Heves és Külső Szolnok vármegye Mátra járásához tartozik. - A vármegye székhelyétől (Eger­től) éjszak-keletre, hegyekkel körített regényes síkság köze­pén fekszik, csupán a falukö­zépen lefolyó patak leomlado­zott medre végett látszik völ­gyet képezni... - A Zagyva-fo- lyó keletről jön a határba, megy nyugatnak, innen hirte­len délnek tartva átlejt a nagy- bátonyi határba. - Határos Nógrád megye Kis-Terenne és Csengerháza pusztával, honnan a vasút is bejön, mely a Pest- Losonc és besztercebányai vasút társaság tulajdona, és rö­viden átadatik a közlekedésre. - A határ kiterjedését 567 ca- tastralis hold szántóföld és 165 catastralis hold rét és kert ké­pezi, melyek következő(n) ne­veztetnek, de semmi Jelentő­séggel sem bírnak: Őr-hegy, Barárrét, Bereggát, Pástra- járó, Csáté és Almás-lapos; ezen utóbbi egy meredek ko­pasz terméketlen hegy, az aly- lyán igen jóízű - de még hírre nem vergődött forrás — sava­nyú vízzel van, - valamint a hegy belsejében kőszén is talál­tatni. - Erdeje és legelője semmi sincsen, hanem a fát mennyit 62 lakos (család) föl­használ a tőszomszédos Mátra erdejéből készpénz és dologért veszi, valamint a legelőt is marhák számára onnan fedezi. - A lelkek száma 5-600 között áll, kik mind római catholikus vallásosak, magyarul, de pa- lóczkiejtéssel beszélnek. Kelt Maczonkán szeptember 16. 1864”. Az adatközlők voltak: Kecs­kés András bíró, Kecskés Ist­ván törvénybíró és Kispál Já­nos esküdt. Utóiratként hozzáteszik még: „Maczonka világközepének is mondatik..., mert hegyekkel van körítve.” Koczka Sütünk, méghozzá finomat - ígéri Németh Gusztáv pékmester. Mellette Zsigmond Béla segít a kemencéből kirakni a kenyeret egy másik segítő, a Zsigmond Béla is velünk, nekünk dolgo­zik.- Úgy hallani, elnyerték a környékbeliek rokonszenvét azzal, hogy az ünnepekre, ka­rácsonyra, szilveszterre már bejglivel, más süteményfélék­kel lepték meg őket. Pedig akkor még csak „félgőzzel” dolgoztak.- Ha tehettük, miért ne tettük volna? Sőt, azon voltunk, hogy néhány Karcag környéki ízt, zamatot is vigyünk az egészbe. Hál' Istennek, sikerült. Koráb­ban is, de azóta már sokkal töb­ben megkérdezték tőlünk az ut­cán is: - No, pék úr, mikor lesz már kenyér?- No, mester úr, mikor lesz már kenyér?- Már sütünk. Január első napjaitól kezdve szállítunk a boltokba, s ahogyan kezdenek megismerni bennünket,és köt­jük sorra velük a megrendelése­ket, úgy növeljük majd a sütött kenyerek számát. December 18-án virradóra ismeretlen tettesek ablaklefeszí- tés módszerével betörtek a kis­terenyei római katolikus temp­lomba. A hívek adományára fájhatott a foguk, mert szétver­ték a perselyt, s mivel már egy fillért sem találtak benne, dü­hükben megrongálták a kegy­tárgyakat, s ezzel 10 ezer forin­tos kárt okoztak. December 21-én éjszaka ed­dig ismeretlen tettesek behatol­tak a Zagyvavölgye Vadásztár­- Péksütemény?-Március-április tájékán sü­tünk majd kiflit és zsömlét, de lehet, hogy már előbb is sike­rülni fog.- Milyen az alföldi kenyér, milyet süt majd itt a nógrádi hegyek között egy karcagi pékmester? - kérdezem Né­meth Gusztávtól:- Zamatos, illatos, szép domború a teste, és fénylő barna a héja. Úgy hallottam és tapasztalom, hogy itt a fehér kenyér a kedvenc. Számunkra a vevők kívánsága parancs. Tál József már ki is nézett egy szép családi házat a falu­ban.- A feleségemmel együtt, kü­lön öröm, hogy neki is tetszett.- Akkor nem tart sokáig az ingázás?- A sógorom és másik mun­katársam hetente továbbra is hazautaznak, de mi ideköltö­zünk családostól. Másoknak sütve a kenyeret, keressük a ke- nyérünkre valót. saság cserkészkúti vadászhá­zába, és onnan fagyasztott húst, italokat, ágyneműt, étkészletet, valamint egy gázpalackot zsákmányoltak. A válogatósnak nem mondható tolvajok 80 ezer forint kárt okoztak. December 23-án éjszaka Mátraalmás és Szuha között is­meretlen tettesek feltörték P.György nyíregyházi lakos munkagépét, s abból 10 liternyi kenőolajat, valamint négy hek- tónyi gázolajat vittek el. Bátonyterenye és környéke Vezetőt keresnek • NEMTI. Több mint egy éve nem működik a település műve­lődési háza, mivel a megürese­dett vezetői állás betöltésére - a többszöri keresés ellenére - nem találtak alkalmas személyt. Azonban továbbra is várják a je­lentkezőket (ők a polgármesteri hivatalt keressék fel), mert sze­retnék újra „életre kelteni” az intézményt. A falu képeslapon • MÁTRATERENYE. A te­lepülésrészek nevezetességeit, jellemző részeit örökíti meg a faluról nemrégiben elkészült képeslap,amelyet az értékesí­téssel megbízott vállalkozóknál lehet megvásárolni. Lesz az idén is • MÁTRAMINDSZENT. Négyszázezer forint kamatmen­tes kölcsönt bocsájtott a lakást vásárlók, illetve azt felújítók ré­szére tavaly a helyi önkormány­zat. Ilyen lehetőség idén is lesz, az ezzel kapcsolatos tudniva­lókról a költségvetés elkészítése után tájékoztatják a lakosokat. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” %> összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Perselypénz, vadhús, gázpalack, gázolaj Nem válogattak a tolvajok Mi jutott 1993 „karácsonyfája” alá? BÁTONYTERENYE. Tu­dósítónk rövid összeállításá­ban azt próbálta számba venni, hogy mivel gyarapo­dott a város, mi kerülhetett ajándék gyanánt a képzelet­beli nagy, közös karácsonyfa alá az elmúlt évben: Átadták a 209-es ISZSZI tor­nacsarnokát, amely 45 millió forintba került. Környezetkímélő autóbuszt állítottak forgalomba, ennek költségeit - 750 ezer forintot - a bátonyterenyei önkormányzat fizette. Három új autóbuszváró épült és felújítottak huszonha­tot. Másfél millió forintot köl­töttek hidak karbantartására. Nem gyarapodott a lakásál­lomány, tovább csökkent az épí­tőkedv. 1994-ben csupán kilenc építési engedélyt adtak ki. Vi­szont növekedett a vállalkozói kedv: 264-en kértek és kaptak engedélyt, és 87-en nyitottak üzletet. Vállalkozói tevékeny­ségüket 91-en szüntették meg. Az elmúlt évben tizenhárom illegális szemétlerakóhelyet számoltak fel Bátonyterenyén. A jelenlegi szeméttáróló már betelt, ezért is fontos a hír, hogy a Gyula-rakodóra tervezett új telep építőjét decemberben si­került pályázat útján kiválasz­tani, s ha minden a tervek sze­rint halad, akkor az idén ősszel már elkészülhet a beruházás. Ha összeadjuk, mintegy 4 ezer méternyi út- és járdasza­kaszt újítottak fel. Elkészült a Jó szerencsét és a Molnár Sán­dor utat összekötő gyalogos-le­járó, amely nagymértékben a környéken lakók közlekedésé­nek a kényelmét szolgálja, megszüntetve az addigi bosz- szantó kerülőket. Elkészült és ünnepélyesen felavatták a Madách út melletti ökumenikus emlékhelyet. Fel­újították a kisterenyei I. világ- háborús em­lékművet és keresztet. El­készült Nagybátony falusi és a kis­terenyei köz­temetők bőví­tésének tanul­mányterve. Mind az öt ra­vatalozón ki­sebb felújítá­sokat végeztek el. A város há­rom település- részén: Nagy­bátony falu­ban, Macon- kán és Kiste- renyén jó ütemben halad a vezetékes gáz kiépítése. Nagybátony faluban az első ütem kész, a 2. ütemmel ja­nuár közepén végeznek. A kisterenyei városrészben má­jusra kell elkészülni. Harminc család kapott bérla­kást, huszonnyolc pedig jobb körülmények közé kerülhetett. Huszonegy család kapott ön- kormányzati támogatást lakás­gondjuk enyhítéséhez. A városi képviselő-testület 170 határoza­tot hozott, és összesen 21 rende­letet alkotott. Kis László Ugyancsak tavaly készült el a Jó szerencsét és a Molnár Sándor utat összekötő gyalogos-lejáró, kímélve a lakókat a kerülőtől

Next

/
Thumbnails
Contents