Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-25 / 20. szám
1994. január 25., kedd RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A rossz előjelek ellenére a gépműhelyben a tavaszra készülnek A keszegi Zöld Mező Tsz 1991. májusban önállósodott, és vált ki a nézsai Béke Tsz-ből. Jelenleg Keszeg és Ősagárd határában gazdálkodnak, meglehetősen mostoha körülmények között. A szövetkezet elnökével, Tölgyes Bélával beszélgettünk.- Pontosan nem tudom megmondani, hogy pillanatnyilag mekkora földterület a miénk - kezdte.- A közös téeszből átvett 1100 hektárból 960 volt a szántó, de a kárpótlási árverések és a földalapok kiadása miatt ez állandóan változik.- Mivel foglalkoznak?- Legnagyobb gondunk, hogy állatállományunk egyáltalán nincs, az osztozkodáskor nem jutott. Ezzel szemben örököltünk tartozást és fossz gépeket... Vannak adósaink is, akik miatt nem tudunk fizetni másoknak. A növénytermesztéssel kínlódunk, próbáljuk megművelni a két község határát. Búzát, árpát, kölest, napraforgót vetünk tavaszra. Sajnos, a százhuszonhárom tag többsége nyugdíjas, és ekkora földterület legfeljebb tizennyolc-húsz embernek ad állandó munkát. Egyébként van üzletrészünk a nézsai hűtőházban, és bérbe adva üzemeltetjük a keszegi műanyag üzemet.- Mi lesz önökkel az idén?- A kormány mezőgazdasági politikája azonos módon bírálja el a legrosszabb és a legjobb körülmények között gazdálkodókat is. A mi esetünkben ez - földjeink tíz aranykorona körül vannak - valóságos katasztrófa. Egyedül abban bízhatunk, hogy elmaradott térségünk támogatásban részesül. Kerekeken „gördülő” virágok Bach Márta és Földvári Szabolcs gondozza a virágokat A laktanya humorából SZENDEHELY. A falu tavaly ünnepelte alapításának 240. évfordulóját. A rendezvényre még a németországi Türkheimből és Ingolstadtból is érkeztek látogatók. Utóbbi község küldöttsége hozta ajándékba a felvételünkön látható faragott kereket, amelynek felirata : „A 240. éves jubileumra - 1993 - ingolstadti tánccsoport”. Mit jelképez a kerék? Bizonyára több dolgot is, hiszen a körforgástól kezdve az utazásig sok mindenre gondolhatunk. Az utazás a szendehelyiek esetében különösen érdekes lehet, hiszen az itt élő német nemzetiségű lakosság ősei akár szekéren is érkezhettek. (Bár a Duna közelsége miatt ez nem valószínű.) A közelmúltban végzett kutatások alapján valószínűnek tűnik, hogy megtalálják azokat a németországi falvakat is, ahonnan egykor az ősök érkeztek. Sikerült ugyanis Rigó Tibor felvétele behatárolni egy területet, ahol a plébániák régi anyakönyveiben ugyanazok a vezetéknevek - Wirsinger, Bach, Rottenbacher, Engelsdörfer, Fusch, Schlenk, Schmidt, Szegner - fordulnak elő, mint Szendehelyen. A kocsikerék jelenleg a község nyolcosztályos általános iskolájában található. A gyerekek virágtartónak használják a becses ajándékot,a növényeket felváltva gondozzák. NÓGRÁD. A település és megyénk lakói kerek évfordulót ünnepelnek az idén: éppen 400 esztendeje, hogy az erődítményt sikerült visszafoglalni a töröktől. Az ünnepléshez szükséges összeget az önkormányzat pályázatokon szeretné előteremteni, amire azonban - a hátra Almavásár A honvéd gyümölcsöt vásárol a nagyoroszi zöldségesnél.- Mérjen nekem egy kiló almát! Hány darab lehet az?- Úgy hat-hét darab.-Jól van, de aztán nagyok legyenek ám! Savanyú mákoscsík A főhadnagy a tiszti étkezdében megkóstolja az ebédet, majd hívatja a szakácsot:-Ez a káposzta ehetetlen! Nem eléggé savanyú!-Főhadnagy úr jelentem, ez nem káposzta, hanem mákos tészta!-Ja, az más. Annak éppen elég savanyú . . . Tányértörés-Miért olyan dühös a szakaszparancsnok úr?- Az előbb elmesélte, hogy reggel a felesége összetört egy szép levesestányért... V árvívás lévő idő rövidsége miatt - nem sok esély van. Ami biztos, hogy a megemlékezés időpontjára, május közepére befejeződik a várkapu felújítása, és a várhegy északi oldalának parkosítása.- Azért még nem kellene eny- nyire mérgelődnie! —Nem kellene, de az asszony a fején törte össze . .. Katonaorvosnál A honvéd felesége találkozik a gyengélkedőn szolgálatot teljesítő katonaorvossal.-Kétéves házasok vagyunk, de még egyszer sem maradtam terhes ... - panaszolja neki.- Jó, majd megpróbálunk segíteni. Jöjjön be a szobámba, és vetkőzzön le!-Nem lesz az jó, doktor úr! Tetszik tudni, én mégis azt szeretném, ha a férjemtől lenne! Nem kell izgulni- Tiszt úr! Segítsen kérem! - könyörög egy vénlány a századosnak a sötét utcán. - Ott szalad az az ember, aki az előbb meg akart erőszakolni!- Nyugalom hölgyem, nem kell izgulni! Majd jön egy másik férfi, akinek sikerül! Visszahívható telefonfülkét szeretnének LEGÉND. A telefonellátás - finoman szólva - kívánnivalót hagy maga után, hiszen pillanatnyilag a falu nincs benne a távhívóhálózatban. Ezért a szomszéd községekkel — Né- zsával és Nógrádsáppal - közösen igyekeznek megoldani a gondot. Ami a térség átfogó fejlesztését illeti, a környék a világkiállításban reménykedik. Addig azonban van még idő, és a legéndiek legalább egy visz- szahívható telefonfülkét szeretnének üzembe helyeztetni. Rétság és környéke Klub és könyvtár • KESZEG. A településen tart a volt Huszár - kastély belső felújítása. A tervek szerint idősek klubját alakítják ki. Ide költözik majd a háromezerötszáz kötetet számláló községi könyvtár is, ami intézményi formában már évek óta nem működik. A munkát közmunkások végzik, s március elejére, ha az idő kedvező lesz szeretnék befejezni. Felújított burkolat • TERESKE. A községben kijavítják az Árpád utca burkolatát. A beruházás százezer forintba került. Orvosi rendelő • LEGÉND. A község önkormányzatának ez évi elképzelései között szerepel az orvosi rendelő felújíttatása is. Az ellátás egyébként megfelelő, a 631 lakos egészségéről heti négy alkalommal gondoskodik a nóg- rádsápi háziorvos. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Faragó Zoltán Árokparti gondolatok B uszváró a tereskei elágazónál. Állnak ott vagy hárman, de mielőtt odaérnénk, már messziről látjuk, hogy egyikük megunja - a várakozás mellett - az életét is. Kiáll az út közepére, közel a felezővonalhoz, távol a padkától, és próbálja leinteni az arra közlekedőket - a legkisebb siker nélkül. Persze, kényelmesebb az autó, ingyen is lenne, nem kellene várakozni a fedetlen megállóban ... Csak éppen nem éri meg. Második alkalom, egy héttel később. A pusztaberki elágazónál elrohanunk egy HG-s rendszámú Dácia mellett. Gazdái az árok aljában tevékenykednek: az út szélének tisztítása közben levágott gallyakat szedegetik össze, és rakják a csomagtartóba. Tanakodunk, vajon elfogytak-e az erdők a Hargitáról, vagy pedig útközben akarnak valahol tüzet rakni? Persze, valószínűbb az utóbbj. Harmadik alkalom, két héttel később. Ér- sekvadkert és Rétság között is álldogálnak néhánvan az árokban, méghozzá narancs- sárga egyenmellényben. Hárman nézik, egy ember pedig kelletlenül dolgozgat. Mindenesetre nem mondhatja azt, hogy nincs közönsége. Ám valószínű, hogy időnként váltják egymást, és olyankor a korábbi nézők közül fog szerszámot valaki - de vajon mit is csinálnak? (F. Z.) Miniszótár - maxiszínvonal NÓGRÁDSÁP. A községben működik a budapesti székhelyű Bund Kft. könyv- kötészete. Az üzemben pillanatnyilag miniszótárak készülnek, német-magyar és magyar-német változatban, nyugati minőségi követelményeknek megfelelően. Ezenkívül különféle reklámkiadványokat is öszeállítanak külföldi cégek megrendelésére. Amikor sok munka gyűlik össze, olyankor a helybeli nyugdíjasokat is behívják segíteni. Ök legfeljebb négyezer forint jövedelemhatárig kereshetnek, és persze szívesen is dolgoznak, hiszen nincs az a pénz, ami ne jönne jól. Felvételünkön négy nyugdíjas - Karaba Károlyné, Nagy Istvánné, Gáli Istvánné és Varga Ferencné - látható munka közben: a nemrégiben befejezett Mesterségek című könyv borítóját állították össze. A kiadványt az Egri Nyomda Kft. 25 ezer példányban rendelte meg. F"otó: Rigó Tibor Osztozkodást követi a javítás Lőrinczy István: Juhászballada (I.) E gy őszi éjszakán, amikor a szél már letépte a falu főutcájának egyetlen villanyvezetékét - az esőtől felázott földű temetőben tán ilyenkor ássák el rőt aranyaikat már évszázadok óta a kufárok -, ott álltam a telefon- fülke előtt, és a segélykérőn kihívtam a járási rendőrkapitányságot, mert a tanyai juhhodály- ban gyilkosság történt. .. Nem maradt feje Kijöttek a rendőrök egy dzsippel - akkor még ilyennel jártak -, s az ázott földű juhho- dályban ott feküdt a gazdám, Géza bácsi. Vérbe fagyva. A kis asztalon hat üveg pálinka. Eny- nyit ittunk meg vele, meg két vaslábos, amelyekkel agyonvertem őt... Az egyik főrendőr megjegyezte: „Ennek az embernek már nincs is feje, úgy szét van verve”... Az orvos meg azt mondta, a magyar kriminalisztika történetében még ilyen eset nem fordult elő, hogy valakit két lábossal így agyonvertek volna .. . A rendőrök fényképeket csináltak a holttestről, a helyszínről, majd szóltak nekem, hogy szedjem össze a cókmókomat, mert ide egyhamar nem jövök vissza ... Áztán beültettek a kocsiba, megbilincselve a járási székhelyre vittek, a fogdába ... Két napig nem szólt hozzám senki, aztán egy kis hadnagy megkezdte a kihallgatásomat. Neki mindent elmondtam, részletesen. Családunkban emberemlékezet óta mindenki juhász volt. Mi már a honfoglaláskor is juhászok voltunk ... Nyolc általánost végeztem, a hetediket kétszer jártam. Piások és kurvások Tanulni nem szerettem, 14 éves koromtól apám mellett voltam bojtár. A téesz juhászatá- ban dolgoztunk, minden nap négykor keltünk, hajnalban etettük, itattuk a juhokat, jól kerestünk, de apám minden pénzemet elszedte, aztán meg elitta. Nagyon féltette anyámat, még most is, negyvenötévesen is. Szép asszony volt az anyám. Persze én is ittam agámmal, tizenötéves korom óta. Állítólag jól bírtam a piát, erre büszke is volt apám, mindig azt mondta: a juhászok mind piások meg kurvások ... Tizennyolcéves koromban voltam először nővel, persze pi- ásan, cigánylánnyal... Aztán elvittek katonának ... Bajára kerültem. Ez valamikor olyan büntetőtábor-féle volt, legalábbis ilyennek számított a hadseregben, amikor én odakerültem. Az eskütétel napján rúgtunk be először, de akkor úgy, hogy a VÁP éjfélre szedte össze a századot, mindenki tökrészeg volt, beleértve magát a VÁP-ot is ... Másfél éves katonaságom alatt aztán minden nap ittam, pia nélkül már nem ment semmi, még a szerelem sem. Apám röhögött Leszerelésem után már nem akartam, hogy az apám elszedje minden pénzemet, felmentem hát Pestre, a metróépítőkhöz, gondolható, hogy nem igazgatónak. Az első fizetésig valahogy kitartottam, de akkor aztán elittam az egész fizut egy nap alatt, pedig nyolcezer forint akkoriban jó kis summa volt. A Keletiben már az órámat adtam el kétszáz forintért, hogy tovább piálhassak. Aztán csöveztem a vonaton, s nagy viszontagságok közepette hazautaztam. Apám csak röhögött, (na, ugye megmondtam, hogy nem való juhásznak a földalatti vasút), anyám meg örült, hogy újból itthon van a fiacskája. Kék csillagok alatt A faluban már komoly, katonaviselt legénynek számítottam, a csajok buktak rám. Újból a té- esznél dolgoztunk apámmal, aki már nem szedte el a pénzemet, mert amikor először el akarta venni a fizetésem, kapott tőlem egy akkorát a szeme alá, hogy örökre elment a kedve a további kísérletektől... Vettem egy táskarádiót, s reggeltől estig country zenét bőgettem rajta, mert imádom a cowboyokat. Főleg azt szerettem bennük, hogy a jó zenére az állataikat terelgetik a kék csillagok alatt. Én is ilyen cowboy- nak képzeltem magamat. Az, hogy a birkák kicsit másabbak, mint a tehenek, engem egyáltalán nem zavart. (Folytatjuk)
