Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-25 / 20. szám
2 KÜLFÖLD 1994. január 25., kedd Közgazdászok bírálják Klaust Hazai és külföldi közgazdászok bírálják Václav Klaus cseh kormányfőt, mert nemrég azt mondta, hogy túl sok külföldi tőke áramlik országába. A Respekt című hetilap legújabb száma három vezető csen közgazdász, köztük Josef Tosovsky jegybanki elnök elítélő véleményét közli. Az idézett szakértők szerint a kormányfőnek bátorítania, nem S eltanácsolnia kellene a jrszág ajtaján kopogtató külföldi beruházókat. Elkótyavetyélt értékek Európa legolcsóbb régiségpiaca jelenleg Belgrádban működik, ahol az elszegényedett lakosság fillérekért kótyavetyéli el értékes antik tárgyait: A múzeumok pénz hiányában kénytelenek elutasítani mégoly olcsó ajánlatokat is, a helyzet fo haszonélvezői magyar és bolgár kereskedők, akik elég ügyesek ahhoz, hogy a bagóért felvásárolt műkincseket atcsempésszék a határon — úja a Vecemje Novosti című belgrádi lap. — Az emberek fillérekért árusítják ki értékeiket. Olyan tárgyak, amelyek 2-3 éve 1000 német márkáért cseréltek f azdát, ma már 100 márkáért élnék el. Halasztanak a japánok Japán néhány évvel későbbre halasztja újabb gyorsszaporító reaktorának felépítését, tekintettel a programmal szembeni bírálatokra, illetve a recesszióval összefüggő pénzügyi gondokra. A szigetország a világ egyetlen országa, amely nem szakított a veszélyes plutóniumot fűtőanyagként Hasznosító gyorsszaporító reaktorokkal. A Mondzsu nevű kísérleti reaktor áprilisban kezd üzemelni, és a tervek szerint egy újabb mintareaktort kezdtek volna építeni a kilencvenes évek végén. Ez utóbbi, 6,6 megawattos reaktornak az építését nalasztják el az ezredforduló utáni első évekre — jelentették be Tokióban. Napi 1 dolláros illeték Valamennyi magán vagy szervezett formátlan Moszkvába látogató külföldi állampolgárságú turistának napi 1 dolfár illetéket kell fizetnie az ott-tartózkodás ideje alatt. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az intézkedés azokra a külföldiekre vonatkozik, akik legalább egy éjszakát, de egy évnél nem hosszabb időt töltenek az orosz fővárosban. A határozat nem vonatkozik a FÁK-állampolgárokra. Bajban a párizsi szállodák? Rossz évek járnak mostanában a párizsi szállodákra — legalábbis ami a luxushoteleket, a négycsillagos vagy afölötti kategóriájú létesítményeket illeti. Egy minap nyilvánosságra hozott tanulmány szerint ezeknek a nagy párizsi szállodáknak Vesztendő alatt vendégfogadó kapacitásuk egyharmadát kellett leépíteniük, több mint 5700 szoba szűnt meg ilyen formában. Szakértők szerint nem erről van szó. A csökkenést egyrészt a politikai események magyarázzák ( 1986- ban, a nagy franciaországi terrorhullám idején 18 százalékkal esett e szállodák kihasználtsága, majd az Öböl-háború újabb nagy csökkenést hozott). A gazdasági növekedés súlypontjának áthelyeződése, az azsiai térség felértékelődése is változtatott az üzletemberek utazási tervein. Mindeközben a párizsi luxushotelek átlagára 1981 óta 2,5-szeresére emelkedett. A munkanélküliek seregét növeli Sokkal inkább a munkanélküliek seregét duzzasztja a hadiipar átállítása polgári termelésre, nem pedig az új munkahelyek számat gyarapítja — állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO jelentése. Elméletileg az átállás azzal járna, hogy egy kvalifikált munkaerőt igénylő munkahely megszűnik, de keletkezik egy ugyanilyen minőségű másik. De a gyakorlatban tömegével kerülnek az utcára a jól képzett hadiipari szakmunkások, s mivel elég magas fizetést kaptak, ennek megszűntével gyengül a vásárlóerő, ami miatt más területeken is állások szűnnek meg. Az ILO számításai alapján egy hadiipari munkahely megszűnése további két-három állas elvesztését okozhatja. Klestil házassági válsága központi téma Klestil osztrák államfő házasságának válsága az ország belpolitikájának központi kérdésévé vált, s a hét végén több ízben megfogalmazódott az elnök lemondásának követelése. A Profil című hetilap tegnap megjelent számában Hubertus Czemin, a lap kiadója vezércikkében élesen bírálja Klestilt, amiért kizárólag rá tartozó magánügyével terhelte a közvéleményt, mégpedig igen csalárd módon: úgy tett, mintha a róla saját maga által kialakított képbe a nyílt, őszinte, erős elnök imá- zsába illő bejelentést tenne. Valójában bőven elég lett volna az angol uralkodóház hasonló megnyilvánulásaihoz hasonlatos, szűkszavú közlemény. Klestil azonban feleségét olyan színben tüntette fä, mint aki hibás a válságért, hiszen az elnök elhallgatta az okot, az ő házasságon kívüli kapcsolatát — úja. A Profil bírálJ ja Edith Klestilt is: amikor egyedül megjelent a filharmonikusok bálján, mintegy a first lady szerepét játszotta, az államfő nélkül. A helyzet operetthez hasonlatos, s nem kelti Ausztria jó hírét — ezt a nézetet több kommentár osztja. Az osztrákokat az ügy mértéken felül foglalkoztatja, az elnök-házaspár különvált két tagja mintegy megszavaztatja a lakosságot. Van, aki kitart Klestil mellett, ám akik lelkesen ünnepelték Edith asszonyt a bálon, azok nyilván mellé csatlakoznak. Klestil maga egy hétvégi nyilatkozatban türelmet kért a lakosságtól, és ígéretet tett arra, hogy napokon belül megoldja problémáját. Ez utóbbi egyre kiterjedtebb lesz, hiszen nincs osztrák lap, amely ne? közölné a „harmadik”, a Klestil közvetlen környezetéhez tartozó 39 esztendős Margot Löffler képét, sőt a legtöbb fotón a hölgy a házaspárral együtt szerepel. A legnagyobb feltűnést az a kép keltette, amely a választási győzelem éjszakáján készült: ezen az egymásba karoló Klestil házaspár mögött látható Margot Löffler — amint fogja a frissen megválasztott elnököt. Mindettől a Profil véleménye szerint meg kellett volna kímélni a.közvéleményt. Az osztrák politikusok eddig elzárkóztak ugyan Klestil magánügyének kommentálásától, de a feleségek közül némelyik már megszólalt: egy néppárti vezető neje a legnagyobb csalódásnak azt nevezi, hogy Klestilt éppen a mintacsalád fejeként választották meg. Az államfőnek választania kell — vagy a munkatársához fűződő viszony, vagy áz államfői poszt —, hangzik egy másik vélemény, s ezt egy alkotmányjogász azzal támasztja alá, hogy az államfői cselekvőképességnek fontos összetevője az elnök magánélete. Józan lengyelek Második kongresszusát tartotta meg a hét végén Gdanskban a lengyel Józan Emberek Pártja. A tanácskozás résztvevői elítélték a kormányt és az állam- apparátust, amely véleményük szerint nem tesz eleget az alkoholizmus elleni harcban, sőt a hivatalnokok még a józan életre nevelésre vontakozó törvény előírásait sem érvényesítik kellő szigorral. Mindezek bizonyítékául azokat a statisztikai adatokat idézték, amelyek tanúsága szerint egyre növekszik az alkoholfogyasztás az országban. A küldöttek úgy határoztak, hogy az idei önkormányzati választásokon valamennyi körzetben állítanak jelöltet, hogy — azok remélhető sikere estén — helyi szinten segítsék az alkoholizmus elleni harcot. Kérdőjelek Clinton mérlege Különösebb ünnepi elérzékenyülésre aligha maradt ideje az eltelt napokban az amerikai elnöknek. Pedig a naptár kerek évfordulót jelzett Clinton számára: épp egy esztendővel ezelőtt költözött be a Fehér Házba. Most viszont — alighogy visszatért helyszíni vizitjéből, a földrengés sújtotta Kaliforniából — a fővárosban kellett rendkívüli állapotot ^rendelnie a kivételes fagyhullám miatt. Vajon ilyen „fagyos” lesz-e Clinton mérlege? A diadal vagy a kudarc jellemzi-e inkább az első évét? Nem ígért-e túl sokat az egészségügy megújításától az adóreformig, a deficitcsökkentéstől a bűnözés visszaszorításáig? Kitart-e a kongresszusban a kezdeti lendület? Az amerikaiak ugyanis — bármennyire impresszív is az elnök külpolitikai teljesítmenye (NATO-békepartnerség, ukrán-orosz atomarze- nál-csökkentés, NAFTA és nyitás Ázsiára) — továbbra is hazai gondjaikat érzik elsődlegesnek, s elvárják, hogy Clinton az otthoni teendőkre koncentráljon. Miért kétlik ellenlábasai a diplomáciai sikereket is? Mert szerintük Ukrajna korántsem biztos, hogy elfogadja a Kravcsuk által aláírt szerződést, az USA szavahihetősége naponta csorbul a délszláv világban, s Haiti vagy Szomália sem sorolható épp a győzelmek közé. Az átlagembert viszont jobban érdekli a munkanélküliség és a gazdaság élénkülése, mint az atlanti szövetség bővítése, vagy a kelet-európai u| demokráciák segélyezése. Ezt persze Clinton is pontosan tudja, hisz o nem az eltelt egy, még csak nem is a hátralévő három évet tartja szem előtt: ő 2000-ig tervez... fFEBJ Göncz Árpád találkozója a frakcióvezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról) Göncz Árpád döntését így február 3-án vagy 4-én hirdeti ki, és akkor a február 7-én összeülő Parlamentnek is lesz még ideje létrehozni a választási bizottságot. A választási előkészületek egyébként olyan stádiumban vannak, hogy május másodika után bármikor megtarthatják a voksolás első fordulóját. „Senki az égvilágon megmondani nem tudja, a választásoknak mi lesz a végeredménye: ha koalíciós kormányzás lesz, az kikből fog összeállni, illetve a választást ki fogja megnyerni. Ennek következtében még csak gondolni sem tudok arra, hogy egyik vagy a másik pártnak kedvezzek. Ez nem célom és nem érdekem. Együtt kell dolgoznom ezzel a Parlamenttel, majd a következő Parlamenttel, illetve kormánnyal is” — mondta Göncz Árpád, a jelenlévő frakcióvezetők bizalmát kérve a választások kiírásával kapcsolatos döntéséhez. Az államfő érintette a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét is. Elmondta, hogy csak hosszú habozás után írta alá a módosított választójogi törvényt, mivel az nem rendezte a nemzetiségek törvényhozási képviseletét. Alkotmánybíróság elé nem terjesztette a jogszabályt, mivel ez esetleg a választó- jogi törvénymódosítás megszületésének elhúzódását okozta volna. A köztársasági elnök nyomatékosan kérte a jelenlévő frakció- vezetőket, hogy mihamarabb pótolják ezt a hiányt; üljenek ösz- sze a nemzetiségek képviselőivel, és a lehetőségek szerint egyetértéssel rendezzék ezt az igen fontos ügyet. A Parlament önbecsülése, illetve külpolitikai prioritásaink is sürgetővé teszik a nemzeti kisebbségek képviseletének biztosítását. Ellentmon- dunk önmagunknak azzal — figyelmeztetett az államfő —, hogy a Parlament létrehozott egy modern, korszerű, nagylelkű és tisztességes nemzetiségi törvényt, de annak legfontosabb elemét már nem volt képes rögzíteni a választási törvényben. Az államfő végül kérte azt is, hogy rendezzék a kisebbségek parlamenti szószólójának ügyét is. — Magyarországnak érdeke, hogy az ombudsman mielőbb megkezdje tevékenységét — hangsúlyozta Göncz Árpád. Boszniai harcok Közép-Boszniában harminchétén életüket vesztették, tizenheten pedig megsebesültek a horvát és muzulmán erők között vasárnap kiújult harcokban — jelentette a horvát rádió. A rádió szerint az egykori szövetségesek között eddig ez volt a legsúlyosabb összecsapás. A horvát erők és a boszniai kormánycsapatok tavaly márciusban fordultak egymás ellen, hogy növeljék az ellenőrzésük alatt álló területeket a volt jugoszláv köztársaság felosztásáért folyó háborúban — emlékeztetett a Reuter. A harcok a horvátok lakta Zepce enk- lávé déli részén, a Bosna folyó mentén a legsúlyosabbak, ahol a bosnyák kormánycsapatok megpróbálták áttörni a horvát védelmi vonalat. Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője felszólította az ENSZ-et, hogy sürgősen nyújtson segítséget az enklávé horvát polgári lakosainak. (MTI) Felszállóban Csernomirgyin csillaga? Az orosz reformok sorsáról A kormány áramvonalasításá- ra és átszervezésére vonatkozó elnöki rendeletet aláíró Borisz Jelcin, vagy az azt végrehajtó, az elnök árnyékából mindinkább kilépő Viktor Csernomirgyin akarata érvényesült az új kormány összetételének meghatározásakor? Alighanem ez az a kérdés, amelyre az elkövetkező napok és hetek oroszországi fejleményei adnak majd választ. Á radikális reformerek két vezéralakjának távozása a kormányból, illetve a miniszterelnök-helyettesek szerepének felértékelődése mindenesetre arra utal, hogy Csernomirgyin befolyása növekszik. Moszkvai elemzők körében a mostani előretörés nyomán sokan máris arról beszélnek, hogy a miniszterelnök 1996-ban az elnöki szék várományosa lehet. Kétségtelen, hogy a kormányfő, illetve a nevével fémjelzett, a szigorú monetáris politika ellen fellépő, kormányon belüli pragmatikus szárny erősödését jelzi, hogy Csernomirgyin emberei, Oleg Szoszkovec, Alekszandr Zaveijuha és Jurij Jarov lettek a miniszterelnök helyettesei. A többi miniszter fölött állnak, és lényegében Csemomirgyinnel együtt ők határozzák meg a kormány irányvonalát. A negyedik helyettes, a vagyonjegyes orosz privatizáció atyjaként emlegetett Anatolij Csubajsz szerepe ily módon inkább dekoratív. Mindennél jobban példázta ezt, hogy a kormányon belüli munkamegosztás ismertetésekor Csernomirgyin meg sem említette Csubajsz nevét. Az átszervezés igazi értelme viszont alighanem az lehet, hogy a kormányfő kivette a pénzügyminiszter-jelölt Borisz Fjodorov kezéből a pénzügypolitika irányítását, amelyet eddig egy másik radikális reformerrel, Alekszandr Sohinnal közösen végzett. Ez lehetett az igazi oka, hogy Fjodorov kiválta kormányból, s nyilván erre játszott Csernomirgyin. A korábban az olajipari lobbyhoz tartozó kormányfőt a tavaly feloszlatott orosz parlament nyomására emelte maga mellé Jelcin elnök, Jegor Gajdar helyett. Csernomirgyin nyíltan beszél a gajdari, szigorú monetáris politika végéről, és arról, hogy itt az ideje a hadiiparral és a nehéziparral szemben fennálló állami tartozásokat rendezni, a monetarizmus helyett pedig a hazai gazdaságot kell versenyre kényszeríteni a külföldi konkurenciával. Mindez orosz gazda-, sági szakértők szerint újabb inflációs hullámot indíthat el. Vajon mi késztethette a kormányon belül két szárny közötti egyensúlyt eddig gondosan őrző Jelcint arra, hogy beleegyezzen a Gajdar után Fjodorov távozásához vezető átszervezésbe? Jelcin volt ugyanis az, aki annak idején szinte vakon hitt Gajdamak, amikor a fiatal közgazdász a sokkterápiára vonatkozó programját előterjesztette, és az elnök 1992 decemberében a végsőkig kitartott mellette, a volt parlament ellenében. Mi lehetett az oka, hogy egyszerre könnyűszerrel megvált tőle, csakúgy, mint Fjodorovtól, noha Bili Clintont még arról biztosította, hogy folytatódik az eddigi határozott reform, amely — akárhogy is — Gajdar nevéhez fűződött? Nem lehet kizárni, hogy Jelcin megelégelte a kormányon belüli állandó súrlódást okozó ellentéteket, és úgy vélhette, hogy egy Gajdarékétól eltérően gondolkodó emberekből álló csapatra bízza a reformoknak nevezett átalakítás továbbvitelét. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a gazdasággal soha közelebbről nem foglalkozó Jelcint ugyanúgy meggyőzte most Csernomirgyin a monetarizmus feladásának helyességéről, mint tette ezt Gajdar a sokkterápiával kapcsolatban, s az elnök lényegében szabad kezet adott Cser- nomirgyinnek a kormány alakításában. A radikális reformerek mindenesetre máris súlyos válságot jósolnak... , Az átszervezett orosz kormányban többségben vannak az utolsó szovjet kormányok, a Rizskov- és Pavlov-kabinet emberei — hangzott el az NTV független orosz tévétársaság Itogi című, a hét mérlegét megvonó vasárnap esti politikai magazin- műsorában. A műsornak adott nyilatkozatában a radikális reformerek közül a kormányban maradt Álek- szandr Sohin, a gazdasági tárca birtokosa úgy vélekedett, hogy nem lehet a reformok irányvonalának változásáról beszélni. A politikus szerint egyszerűen arEz a tény tükrözi a jobboldal és a centrum gondolkodásmódját, amelynek alapelveit ki is fejtették — véleményük szerint nem a baloldal győzött, csupán a jobboldal vesztett, a lengyelek nem a baloldalra, hanem a Szolidaritás-kormányok reformjaival járó, de elkerülhetetlen terhek ellen szavaztak. E szemléletben a baloldal hol úgy jelenik meg, mint véreskezu sztálinisták ki- mosakodott utódserege, hol mint elvtelen karrieristák csapata, akik az elégedetlenség és á nosztalgia hullamain emelkedtek a hatalomba. Centrum és iobbszámy egyetérteni látszik abban, hogy a szociáldemokraták önmagukban nem hordanak és képviselnek a lengyelek számára elfogadható vagy kívánatos értékeket. Ezért a mostani, baloldali kormány lé- éseit is a fentebbi két szemszög- ől értékelik: hol a hatalom gátlástalan felhasználását vélik felfedezni bennük, s a centralista államhoz való visszatéréssel vádolják, hol azért, mert csupán kis módosításokkal, de lényegében az előző, polgári kormányok politikáját meri folytatni. ról van szó, hogy Oroszország a reform új szakaszába lép, amikor a kormány szívós napi munkával folytatja az átalakítást, s hangoztatta: felelősen nem lehet gyors, néhány hónapon belüli javulást ígérni. Ezzel szemben a kormányból kivált pénzügyminiszter, Borisz Fjodorov arról beszélt, hogy lehetetlen normális gazdaságpolitikát folytatni a jelenlegi jegybanki elnök, Viktor Gerascsenko részvételével. Fjodorov, aki kormánytagságának feltételéül szabta a bankelnók, illetve a mezőgazdasági lobby emberének tartott Alekszandr ZaÉppen ezért figyelemre méltó Jan Engelgardnak a Slowo katolikus napilapban megjelent elemző írása a lengyel baloldalról. A centrumtól jobbra álló újságban közzétett cikk igyekszik tárgyilagos képet alkotni a lengyel baloldal mibenlétéről. Mint írja, a Demokratikus Baloldali Szövetségnek (amelynek fő ereje a szociáldemokrata párt) nem sok köze van a kommunizmushoz. Gazdasági téren Balce- rowicz monetarista vonalát követi. A kommunista reformerek társszerzői voltak a kapitalizmusba való ugrásnak, kitalálták a nómenklatúra vagyonhoz juttatását, és maguk döntöttek a Szolidaritás-kormányok gazdaságpolitikájának folytatása mellett. Vezetői szívesen hasonlítják magukat a spanyol vagy a francia szocialistákhoz, s jól megértik egymást az új tőkésekkel. Engelgard szerint nem igazolódott be a szocdemek Moszkva- barátságának tétele sem. Gorbacsov idején ugyan jók voltak kapcsolataik, de Jelcinért nem lelkesednek. Stratégiai partnert, inkább a német SPD-ben látnak, amelynek jó esélye van a hataverjuha távozását, 30 százalékos havi inflációt jósolt a közeljövőre. Maga Gerascsenko a műsornak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy Jegor Gajdar es Borisz Fjodorov, a radikális reformerek két vezéralakjának távozása nem jelent irányváltást, mivel objektív szükségszerűség az átalakítás. Gerascsenko ugyanakkor elismerte, hogy februárban az egyes ágazatokkal szemben felhalmozódott állami adósság, mintegy 2,5 ezer milliárd rubel kifizetése miatt az eddigi 20 helyett februárban havi 25 százalékos lehet majd az infláció. lom megszerzésére a következő választásokon, s amellyel hagyományosan jó a viszonyuk. Ezzel á baloldal geopolitikai gondolkodása gyökeres fordulatot vett. Ami a tisztán ideológiai képet illeti, ebben a legnagyobb a változás. Egyértelműen a nyugati baloldal eszméit vallják az emberi jogokról, a toleranciáról, humanizmusról, nyitottságról, személyes szabadságról — amit egyébként a szerző, mint katolikus gondolkodó, szabadosságként értékelve elvetendőnek, a keresztény erkölccsel összeférhetetlennek tart. Végezetül Engelgard felveti a kérdést, hogy ettől az átalakulástól vajon kevésbé veszélyessé vált-e a baloldal. Erre úgy válaszol: a jobboldal nem engedheti meg magának, hogy egyszerűsített recepteket alkalmazzon, és tovább próbálja használni a régi, antikommunista arzenált. Mai cselekedetei fényében kell felismerni a korszerű baloldaliságot. „Különben előfordulhat, hogy — árnyékokkal harcolva — nem figyelünk fel a valódi veszélyre, ami abból származik, hogy a Demokratikus Baloldali Szövetség átveszi az európai baloldal ideológiai és programmintáit. Hosszú távon pedig ez veszélyesebb, mint az „istentelen kommunista párt” iránti anakronisztikus érzelmek. Árnyékokkal való harc, avagy a lengyel baloldal új arca A lengyel baloldal választási győzelme óta számos cikk, tanulmány foglalkozott a jobboldal katasztrofális vereségével, de lámpással is alig találni olyat, amely a baloldalt, illetve annak vezető partját, az egykori Lengyel Egyesült Munkáspártból született Lengyel Szociáldemokrata Pártot, illetve annak politikáját elemezné.
