Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22-23 / 18. szám
1994. január 22-23., szombat-vasárnap SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Karancsberényben van olyan diák, aki a téli szünetben is szívesen járt volna suliba Kis iskolában új módon tanulnak az elsősök Valamikor, jó két évtizeddel ezelőtt még létezett önálló iskola Karancsberényben. Aztán az idők folyamán a körzetesítés áldozatává vált, Karancslapujtö tagiskolájaként működve. A következő években lépcsőzetesen szeretnék visszaszerezni az alsó tagozatot. Most még csak az első és negyedik osztály van helyben, de jelenleg is törik a fejüket valami újban. A tanítást újfajta keretek közé terelték: a korszerű értékmegőrző, képességfejlesztő program szerint oktatják az elsősöket. szerint, azok ma már ötödik osztályba járnak. A program lényege a NYIK-mód- szeren (Nyelvi, irodalmi kommunikációs rendszer) alapul, ami jelentősen eltér a hagyományos oktatási formától. Az iskolások délelőtti, délutáni rendszerben tanulnak, s már kicsi korukban megismerhetik a hagyományos tárgyak mellett a néptánc, a sakk, a számítástechnika, a bábozás, barkácsolás és a nyelvek rejtelmeit. Emellett embertan címszó alatt önismeretszerzésre is lehetőségük van. A módszer nevében is benne van, hogy az egyes gyermekek értékeit megőrizve, egyéni képességeiket továbbfejlesztve taníthatjuk őket. A beszélgetés közben kideFodor Sándorné, az iskola megbízott vezetője: módszerünk számottevően eltér a hagyományostól M it kell érteni e furcsa név alatt? - kérdeztük Fodor Sándorné megbízott iskolaigazgatót, aki némi átmeneti idő után most ismét hazajött, hogy az űj módszer átadása zökkenőmentesebben történjék.-Akik a megyében először tanulhattak ilyen módszer rül: három nevelő foglalkozik a nebulókkal, akikhez be is tértünk. A kilenc fegyelmezettnek tűnő első osztályos éppen ábrák színezgetésével foglalatoskodott. A feladatot nagy kedvvel végezték, majd áttértek a vízfes- tékes festegetésre. Közben arról faggattuk őket: hogyan barátkoznak az iskolával? Szőke Izabella Mónika azonnal kijelentette: neki bizony jobban tetszik, mint az óvoda! A miértre egyetlen választ adott kapásból.- Mert nem kell délben aludni. Azt nem szerettem. Aztán az elsajátított tudományra tereljük a szót. Nem jön zavarba, sorolja miben, hol tartanak. A betűtartóból gondosan kiválogatja az írásjeleket, s kirakja: óra. Igen, tulajdonképpen óra van, de nem a szó hagyományos értelmében. Kötetlenebbnek tűnik minden, de azt, amit a „hagyományos elsősök” tudnak, azt ők is tudják, sőt, még kicsit többet. S az órán nem adnak házi feladatot. Megcsinálnak mindent benn az iskolában.- Mit szoktál otthon csinálni, ha már egyszer nincs lecke? - kérdezzük az egyetlen fiút, Ve- rebélyi Adámot, aki bal kézzel festeget, miközben felszabadultan válaszol:- Szeretek betűket, számokat írni a füzetbe, és szeretek játszani is. (A Nintendo játék a kedvence, és bevallja: segíteni is szokott otthon. A főzéskor összekészíti a hozzávalókat, és egy-két korához illő feladatot is elvégez. Sőt: szerelni is szokott ezt-azt. Kedvenc ételei között Az elsősök között Verebélyi Ádám az egyetlen balkezes és az egyetlen fiú megemlíti a leveseket, a csokitortát és a vaníliás pudingot.) Erről a tanítási módszerről két dolgot feltétlenül meg kell még említeni. Az egyik az, hogy az értékelések során a dicséret jóval több, mint az elmarasztalás. Ez nagyon fontos lehet a gyermek személyiségének kialakulása szempontjából. Valamint azt is hangsúlyozni kell, hogy jóval keményebb felkészülést igényel egy-egy óra a pedagógus számára, ám a kihívást vállalni kell. Egy valakit hagytunk ki a körből: a szülőt. Ám kapóra jön egy elsős anyukája, Ku- runczi Róbertné, aki Kitti nevű kislányát idézi, aki azt mondta a téli szünetben: ő bizony szívesen visz- szamenne az iskolába! A kislánynak ugyanis tetszettek az intézmény számára (is) új követelményei. Még a matematikát sem találta elriasztónak, pedig bizony a mai szülők közül igazán bajban vannak néhányan (né- hányan?), ha kisiskolás gyermekeik leckéjét kell megoldani. Ám itt lecke nincs is. De Kitti otthon is szeret mesélni az iskoláról, s elújságolni, hogy aznap milyen új tudományokkal gazdagodott. Vajon kellenek-e különleges gyermekek az új tanítási módszerhez? Fodor Sándorné szerint a pedagógusok álláspontja az, hogy nem. Ám a módszer kétségtelenül a kis létszámú tanulócsoportok számára előnyösebb. B. J. Fotók: Mikuska István Önkormányzati napirend SALGÓTARJÁN. Január 24-ikén, hétfőn nyilvános ülést tart a megyeszékhely képvi- selő-testülete. A napirenden szerepel a többi között:-javaslat a lakossági szemét- szállítási díjakra;- javaslat a távhőszolgáltatási díjak megállapításáról és alkalmazásáról szóló rendelet módosítására;-javaslat az önkormányzati tulajdonú lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőinek víz- és csatornahasználati díjfizetési kötelezettségének módosítására;- a képviselő-testület rendelet-tervezete a helyi autóbusz-közlekedés díjának megállapításáról szóló rendelet újbóli módosításáról. Lopott áruval akartak fizetni Sajátos barter Kazáron Míg valamelyik átkozott föníciai fel nem találta a pénzt, bolygónkon a cserekereskedelem intézménye dívott. Ezt manapság bar- terúzletként ismeri a világ. Lényege: áruért áru cserél gazdát - készpénz kizárva. Nos, a falu szövetkezetéből az év második munkanapjára foteleknek, berendezést tárgyaknak veszett nyomuk. Miután tavalyról is maradtak felderítetlen bűncselekmények, - még a polgármesteri hivatal műhelyében is jártak tolvajok - már azon csodálkoztak az emberek: mekkora raktárban lehet tartani ennyi eltűnt holmit? A hivatalban megtudtuk, azóta nyomára akadtak a két fiatalkorú helybéli elkövetőnek, B. S.-nek és Sz. Gy.-nek. Bevallották: az addig felderítetlen cselekmények is az ő számlájukat terhelik. Mint kiderült, járműalkatrészekre volt szükségük a kazári ifjaknak, s készpénz helyett „csereáruval” fizettek volna. Árut pedig bárhol lehet olcsón szerezni. Csak ki kell fogni, hogy a beszerzőhely zárva tartson. A nyomozás az ügyben egyébként folyik. A nyugdíjas postásnő álma A mikor az egykori losonci gazdatiszt lánya Zsiga Ibolya az apai példát követve a mezőgazda- sági pályát választotta, gondolni sem merte, hogy postásként megy nyugdíjba. Pedig így történt. Elvégezve a szécsényi mező- gazdasági technikumot az akkori kisterenyei gépállomáson helyezkedett el. Ágronómusi végzettséggel brigádelszámoló lett. Hajnaltól késő estig járta a környező gazdaságokat, s igyekezett elvégezni a feladatait. Nem mindig sikerült, mert a férfiaknak nem tetszett, hogy egy lányka parancsol nekik. így azután amikor válaszút elé állították, hogy elhelyezik más gazdaságba, ő inkább a postát választotta. Megismerte és megkedvelte a postai foglalkozást, elvégezte a beosztásához szükséges iskolát és vállalta, hogy rendszeres helyettesnek megy azokra a kispostákra, ahol éppen hiányzik a hivatalvezető. Ez sem volt nomádabb élet, mint agronómus- kodni. Sajnálta is, amikor Zsiga Ibolya a gépállomás után a postát választotta 1978-tól a hírlapterjesztési területre ment át dolgozni, de nem bánta meg. Ellenőr lett a rétsági körzetben és a balassagyarmati egy részében. A Nógrád Megyei Hírlap elődjeivel ekkor találkozott, és a nyugdíjazásáig foglalkozott a megyei lap terjesztésével. Amikor a saját lapterjesztési rendszerről kérdeztem csendesen csak annyit mondott, hogy akkor lesz sikeres, ha minden irányító ember és terjesztő nagyon komolyan veszi a dolgot. Szégyenlősen vallja be, hogy maga is próbálkozott az írással. Szeretett volna újságíró, lenni. Ez azonban sohasem sikerült. Néhány olvasói levele, egy-két apróbb írása megjelent a megyei lapban, de neki csak eny- nyire telt. Egy cikkére azonban nagyon büszke. Sopronban üdült egy alkalommal, s elhatározta, hogy minden áron készít riportot az általa nagyon tisztelt Szász Endrével. Nos, a dolog sikerült. A művész fogadta, kedvesen elbeszélgetett vele, és emléksorokat is küldött a cikk mellé a lap olvasóinak. Zsiga Ibolya nyugdíjasként sem marad tétlen. Sok ismerőse, jó barátja van, s keresi azok társaságát, akikkel mint magányos ember jól megértheti magát. Örül már, hogy nem kell járnia a vidéket, egyben szomorú is, hogy el kell válnia a munkatársaktól. Lehet, hogy írni is fog, de az újságírás számára csak szép álom marad. P. A. Kenyeret ad a zacskó Csongrádi Gábor a töméntelen mennyiségű csomagolóanyaggal KARANCSKESZI. Hu szónkét - korábban munkanélküli - nőnek és férfinak adnak munkát abban a csomagolóüzemben, amely a közelmúltban létesült a településen. A foglalkoztatottak közül húszán helybeliek, egyikük etesi, másikuk pedig karancslapujtői. Keresztúri Zoltán magánvállalkozó a korábbi faüzem 13 ezer négyzetméteres területét vásárolta meg, s telepített ide nyugat-európai gépsorokat, amelyeken havi több tonnányi papírtömeg alakul át sütőipari zacskóvá, és egyéb csomagolóanyaggá. A hazai csomagolóüzemi toplistán ezt a céget a második leg- nagyobbként tartják nyilván. A több műszakban termelő gépsorokról lekerülő csomagolóanyagok szinte az ország minden szegletébe eljutnak. Tizennégy magyar város üzletei rendelnek zacskókat Karancske- sziből. M. I. - B. J. Salgótarján és környéke Elkel a Rózsadomb • KARANCSBERÉNY. Január 24-ikén, hétfőn 9 órától földárverés lesz a helyi kultúr- házban. A földterületek a Rózsadomb, Nagylapos, Zsidóé, Feljárók, Dolinka, Nagyarany- puszta, Kisaranypuszta és Szó- ria nevű részeken találhatók. Expo-pályázat • KAZÁR. Ha minden jól megy, a község is részese lesz az 1996-os magyarországi expónak. A kazáriak a helyi népviselettel, hagyományőrző tevékenységükkel pályáztak. Víz mindenütt • SZILASPOGONY. Újabb hatszáz méternyi vízvezetéket fektettek le a Rákóczi út végén, illetőleg a temető környékén az enyhébbre fordult időjárás jóvoltából. Ezzel Pogony mind a 170 lakóházába bekötötték a vezetékes ivóvizet. Tájékoztatók' • SALGÓTARJÁN. A salgótarjáni ipartestület az APEH szakembereinek segítségével január végén több alkalommal az ipartestületi székház második emeletén tájékoztatót tartanak az iparosságot, vállalkozókat érintő adózási törvényekről, rendeletekről, a bevallások kitöltéséről. A részvétel az ipartestület tagjainak ingyenes. Még mindig nincs • MÁTRASZELE. A cím a telefonra vonatkozik: az újabb, január 15-iki határidőt is módosítani kell, így továbbra sem tudni, mikor helyezik üzembe a 400 vonalas telefonközpontot, ami felváltaná a kézi kapcsolású, lassú rendszert. Hétfői számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Balázs József Mi jut eszébe... A gazdálkodásról?- Gazdálkodni nehéz. Minden értelemben, minden helyen. Főleg otthon. (Tolnai János) ^- Én a sörömmel gazdálkodom. Igaz, nem tudom beosztani, de ha kifogy, veszek még egyet. Mert a töményét már nem bírom. (Bangó Lajos)- Csokonaival értek egyet: ábrándozás az élet megrontója. Nekem annyiból, amennyivel én gazdálkodom, legfeljebb ábrándozásra telne. (Varga Ferencnél- Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják: rettenetes ez a mai élet, mert nem lehet kijönni a pénzből. A forintokból ugyanis mindig annyi elég, amennyi van. Ha tízezrem van, annyi, ha százezer, akkor azt is el lehet verni. A gazdálkodásnak szerintem az a lényege, hogy értelmes célokra menjen el minden fillér. (Kocsis László)- Szerintem a kérdés provokatív, mert úgyis mindenkinek a pénz, illetve annak hiánya jut az eszébe. Nekem az utóbbi, úgyhogy inkább nem mondok többet. (Király Ferenc)- A zsebpénz beosztása. Sajnos, az hiába lesz egyre több az évek folyamán, mert a szendvics meg az üdítő gyorsabb tempóban drágul. (Farkas László)- Nekem semmi különös nem jut az eszembe. Ma még. Ugyanis a szüleim pénzéből élek. Igaz, nem olyan jól, mint szeretnék. (Kecskés József)- Mivel most tanulok főzni, így csak a piaci árak jutnak róla eszembe. Régen marhaságnak tartottam, hogy anyám hatszor körbejárta a piacot azért, hogy vacak két forintot megspóroljon. Most már én is megnézek minden árcédulát. (Jakab Ildikó)-bájé -
