Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

1993. december 9., csütörtök NŐI DOLGOK Az éhség rossz tanácsadó - Hogyan adott le 30 kilót Pécsi Ildikó? Fogyókúra — kedvtelésből A könyv címe: Mitől fogy­tam le... Elmeséli: Pécsi Ildikó. El is mesélte az Astoria Szállo­dában rendezett sajtótájékozta­tón, ahol mindenki láthatta az eredményt is, ami - vallja Il­dikó - ez idő szerint már mí­nusz 30 kiló. Zazi meghalt, megszűnt az ürügy- Évtizedek folyamán ke­mény elhatározással sokszor el­kezdtem, megpróbáltam erőt venni magamon, de erőszakkal nem ment. Bármilyen fanatikus voltam is, a bennem lakó kisör­dög pár nap után mindig rábírt az árulásra. Mert amikor este hazaértem a színházból, drága kiskutyám, Zazi addig el nem mozdult a spájz ajtajából, amíg be nem mentünk enni.. Nos, szegény Zazi meghalt, ezzel a csábítás is megszűnt.- Zazi volt az akadály?- Inkább az ürügy. Véletlen folyamán megkeresett egy fiatal orvosnő és felajánlotta a segít­ségét. Végül mégis egyedül, sa­ját belátásom szerint fogtam hozzá. Felismertem, hogy ötven év után változtatni kell az élet­módon a további sorsom kedvé­ért.- Intő jel késztette? Magas koleszterin szint vagy egyéb? Szája íze szerinti a diéta- Semmi bajom sem volt. Egyszerűen a szezon után, júni­usban elhatároztam. A két férfi - Lajosom és Csabám - is rábe­szélt, elkezdtek módszeresen tornáztatni, én meg kialakítot­Pécsi Ildikó: 30 kilogramm mínusszal tam a saját szájam íze szerinti diétát, amit bárki kedvére ta­nulmányozhat a könyvemben leírt számtalan receptből.- Valóban ilyen egyszerű volna?- Igen. Sőt, rövidesen kifeje­zetten tetszeni kezdett nekem. Például azért, amit talán ma­gamnak sem vallottam be: könnyebbé vált az öltözködé­sem. Végre tudtam nemcsak XLL-es ruhákat venni! Szem­beálltam a tükörrel és jópofán néztem ki. Persze, ennek díjazá­sához is szükséges egy bizo­nyos életkor, mert fiatalon az ember mindig jól néz ki...- Ha jól számolom, június óta öt hónap telt el. Kilóban mennyi ez?-Most már harmincnál tar­tok.- Folytatás következik?- Igen. Mert éppen az benne a jó, hogy valósággal élvezem a dolgot. Soha nem kínoztam magam a kalóriák számlálásá­val, egy percig sem szenvedtem az éhségtől. Zöldség, rizs, sőt kenyér is volt az étrendemben korlátlan mennyiségben. Imá­dom a rizst, amit a Herbária fű­szereivel kedvemre megbolon- dítok. Kedvencem a szezám- magos kenyér, zsemle. Persze szigorúan zsír, állati fehérje nélkül, csak zöldséggel. Ha tele a gyomor nem lehet eícsábulni- Nem hiányzik az édesség?- Fagylaltot eszem, van úgy, hogy egész nap csak fagylalton élek. Alapszabály: éhesnek lenni nem szabad, az éhség rossz tanácsadó. Attól könnyen elkárhozik az ember. De ha tele van a gyomra, képes ellenállni a legcsábítóbb rántott szeletnek is.- Mi lesz a nézők számára megszokott Pécsi Ildikó kép­pel?- Egyelőre még a 30 kiló mí­nusszal is jócskán felismerhető vagyok. Lukács Mária Amerikában: amikor fiú a dada A Boston melletti Camb- ridge-ben működő EF Au Pair cég, amely európai gyerekgon­dozókat közvetít ki amerikai családokhoz, 2049 hölgy mel­lett már 40 férfit is tart a listá­ján. Az utóbbiak közül a leg­több minden valószínűség sze­rint olyan otthonokba kerül majd, ahol hiányzik az apa. Ál­talában azonban - bár nagy hi­ány van megfelelő gyerekgon­dozó nőkben - az amerikai csa­ládok többsége idegenkedik at­tól, hogy férfit alkalmazzon. Mondjon igent! Furcsa nyilatkozatra kötelezi hallgatóit a daytoni (Ohio ál­lam, USA) művészeti iskola. Minden romantikusnak ígér­kező kapcsolat előtt megkövete­lik mindkét partnertől az egy­behangzó választ: hangosan, érthetően igent kell mondaniuk. Ez a kötelezettség éppúgy vo­natkozik az egyszerű csókra, mint a nemi aktusra. Az iskolavezetőség így kí­vánja megelőzni a nem kívánt szexet. Ezért minden más vá­lasz, mint az igen, a jövőben nemet jelent. Ez a korlátozás akkor is hatályba lép, ha az egyik fél részeg. A tanulók zöme egyetért az új szabállyal. Az eddigi felmérések szerint az új rendelkezések bevezetése óta senkit sem ért nemi erőszak az intézményben, s mindenki ál­lítja: minden esetben megkér­dezte partnerét, óhajt-e például csókolózni? Ráncok ráncbaszedése Száraz, vízhiányos bőrnek: re­generáló pakolást tejfölből, tú­róból és egy csepp mézből Jerry Hall és a jóga A szupermodell Jerry Hall felvállalta egy új jóga metódus népsze­rűsítését. Ezt azután tette, hogy maga is kipróbálta az öt részből álló gyakorlatsorozatot, sőt észrevételeit az előkészítők felhasznál­ták a video kazetták elkészítésénél. Jerry szerint a jóga annyira jó és erőt adó, hogy szükség esetén férjét, Mick Jaggert is leteperi. Bölcsesség A székelyekről köztudott, hogy ritka szavú, bölcs gondolkodású nemzetség. Az egyszeri székely ember is nagyon megharagudott a feleségére: se szó, se beszéd, betette hát maga mögött a kis­kaput, s elment. Húsz év múltán nyílik a kis­kapu, visszajön a székely. Nézi az asszony, majd megszólal: Hát te hol voltál? A székely leül a tornácon a küszöbre, leveszi a kalapját, rá­gyújt egy cigarettára, és csak akkor válaszol imigyen:- Kinn ... • • Önállósodó First Ladyk H illary Clinton (képünkön), aki a Fehér Házba történő beköltö­zése után nemcsak az egészségügyi reform megvalósításának sokat vitatott ügyében vállalt szerepet, de nevét is megváltoztatta (Hillary Rodham Clinton lett, visszavéve, a sikeres ügyvédi pályá­ját jelképező lánynevét) iskolát teremtett. Mind több First Lady vál­lal a protokolláris formaságon túl, önálló szerepet. Ana-Milena Ga- viria, a kolumbiai elnök felesége vezeti az ország Családvédelmi Központját, tevékeny környezetvédő s Colfuturo néven létesített alapítványa tehetséges diákok külföldi tanulását segíti. Marike de Klerk, a dél-afrikai elnök felesége a hátrányos helyzetű nők érde­kében tevékenykedik s következetesen küzd a faji megkülönbözte­tés ellen. Nur jordániai királyné a kórházakért és gyermekotthono­kért munkálkodó alapítvány elnöke, s vezető tisztséget tölt be a kul­turális csere bővítését szorgalmazó mozgalomban. FEB-fotó Asszonysorsok A falusi tanítónő igaza V árosról kerültem falura ta­nítónőnek. Akkoriban a ta­nító még nagy tekintély volt, vetekedett a papéval. Az egyik háznál béreltem egy kicsi, föl­des, nyirkos szobát. Nem sze­rettem otthon lenni, inkább a kertben, mezőben kóboroltam, amikor a szabadidőm engedte. Szerettem a magányt, bár fél­tem tőle. Féltem önmagámtól, nem tudtam, ki vagyok. Az, hogy tanítónő, puszta fogalom. Csak azt tudtam, hogy nagyon társtalan vagyok. A szülői házból menekültem, mert anyám korán meghalt, az apám nem törődött velem, hi­ába is szépítgetném: részeges volt. A bátyám kétéves korom­tól fogva vert. Minden nap. Nem haragszom rájuk, pedig valójában ők voltak az okai annnak, hogy falura mentem - kezdi élettörténetét az 59 éves Olga néni, akinek vontatott be­széde azt a benyomást kelti, mintha múltjának felidézésével visszatérnének hozzá az elége­detlenséggel terhes idők. Farsangi bál Gyakran voltak mulatságok a faluban, ott táncolt az egész fiatalság, de én soha nem men­tem el. Nem is tudom, miért. Valószínű a rámerőszakolt te­kintélytartás miatt. De farsang lévén, több fiatal is hívott, meg aztán volt egy idegenből jött ember a faluban, aki a téesz ügyeinek ellenőr­zése okából tartózkodott ott, és hát az igazgatómnál volt elszál­lásolva. Szólt is az igazgató időben, hogy örülne, ha megje­lennék a bálban, és legalább vendégének volna kivel táncol­nia. így hát félig kötelességből el is mentem. Évek óta először táncoltam. Tagadhatatlanul jólesett a tánc, a mulatság végével part­nerem hazakisért. Mivel min­dig egyedül voltam, szerettem volna beszélgetni valakivel, behívtam hát hozzám s min­denféléről elbeszélgettünk. Mihály értelmes, kedves férfi volt, annak ellenére, hogy úgy tűnt, van valami leereszkedés a hangjában és lekezelően be­szélt a faluról. Az idő közben úgy elrohant, hogy már világos volt amikor elhagyta a házat ahol laktam. A számonkérés Másnap délelőtt döglött cse­rebogárra emlékeztető igazga­tóm félrehívott, és „jóindulatú- lag” figyelmeztetett: - Tudom, hogy te talpig becsületes vagy, ehhez kétség nem férhet. No, de éjszaka férfivendéget?! Ez falu, nem város. Itt nem azt csinálhatsz amit akarsz! - és hatalmas, oldalra görbülő orrá­val majdnem eltakarta a száját ahogy beszélt. - De most már nekem ez lesz az életem: szol­gálni, megérteni, bólogatni, ál­dozni, nevelni és nevelni.. .és én? Hiszen én is ember va­gyok! Vagy a falu egyet jelent a méhészkedéssel? Szunyókál­jak csendesen egy körtefa alatt, vagy kártyázzam, mint maga? Nekem törődnöm kell a falu­val, de velem ki törődik? Képtelen volt... Titokban vártam az ellenőrt, nem olyan nagy ez a falu, hogy ne vegyen észre engem, ha arra járna. Egyszercsak csendesen megállt mellettem. Zavartan pöcögtette a cigarettáját. - Ma­gához készültem már előbb is, de az igazgatója figyelmezte­tett, hogy ez...kellemetlen ma­gának. Irtó dühös lettem. - Maga mit törődik azzal, amit mások mondanak? Én városi lány vagyok, fütyülök a falura! Sokáig vitatkoztunk még, de már nálam, ahol kávét ittunk, zenét hallgattunk és ő csak né­zett, zavartan. Valahogy úgy éreztem óriási üres vonzalom sodor hozzá. Hihetetlen, hogy az ember tudja, hogy a sem­mibe nyúlt, mégis vonzzon. Albérlői összetűzés Mihály mindezek ellenére el­jött másnap este is, és sokáig ottmaradt. Másnap a háziasz- szonyom kopogott és közölte velem, hogy nem égethetem késő éjszakáig a villanyt. Ak­kor aztán elfogyott a türelmem, már ordítottam: - Mit gondol maga, ki vagyok én ?! Tanítónő vagyok, érti!? Különben semmi köze hozzá, fizetek mindent! Azt hiszi üdülök magánál, eb­ben a tetves lakásban?! Haza akarok menni a városba, szín­házba, moziba! Tudja maga egyáltalán ki az az Artúr Mil­ler?! Shakespeare? Van magá­nak fogalma arról, hogy mit szenvedek én itt a maguk falu­jáért? Hogy a maga gyereke ta­nuljon valamit a világról, és ne bőgjön bele, mint egy borjú? És akkor azzal zaklat, hogy olt­sam el a nyavalyás lámpáját? Itt hagyom az egész falut, érti? Aztán égve hagytam a lámpát, már csak azért is, hajnalig. A búcsúzás Kora délután érkezett a gép­kocsi az ellenőrért, aki eljött hozzám elköszönni. Amikor kikisértem, kezet fogtunk. Megkérdeztem: Remélem, kel­lemes emlélkekkel távozik? - A legjobbakkal - felelte, s mo­solygott. Csak álltam a kocsi mellett, néztem amint elindult. Istenem ő elmegy, pedig falun volna a helye, én meg maradok, akinek semmi keresnivalója nincs ezen a helyen. De hát ak­kor miért? Hivatástudatból? És miért érzek én hivatástudatot, azért mert pedagógus lettem? Hát ki az a pedagógus, kik azok ebben az országban? De mégsem tudtam változ­tatni az életemen, ez a megrög­zött, gyötrő hivatástudat, fe­lelősségérzet végigkísért egész életemen, megmaradtam falusi tanítónőnek. Arra tanítottam a diákjaimat, hogy gyűlöljék a gyávaságot, undorodjanak a menekülő emberektől, és ha be­legörbül a gerincük, akkor is tartsanak ki az igazság, az iga­zuk mellett. Kazinczi Anikó

Next

/
Thumbnails
Contents