Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-06 / 284. szám

1993. december 6., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Terrorsortüzek 1956-ban Salgótarjánban a munkásság mást akart * AzAVH nem tudta megakadályozni a pártállam hatalmának összeomlását juk lefektetni, mert ez így tisz­tességes. Ma ennyit tudunk. A legtöbb véráldozat-Az eldördült sortüz ele­gendő, hogy a „rend” helyre­álljon?- Azzal, hogy összeszedik a halottakat, még semminek nincs vége. Utána ennek a vérengzés­nek az apropójából, mondván, hogy a munkástanács az oka, megindul nagy propaganda­hullám. Feloszlatják a munkás- tanácsokat, beindul a terrorgé­pezet, letartóztatások, eljárások. Tehát akkor már igazán komoly szervezett ellenlépésről a mun­kásság részéről nem nagyon le­het beszélni.- A jelentés több oldalon át foglalkozik a Salgótarjánban történtekkel?-Igen. A 48.oldalon olvas­hatjuk: „1956. december 8-án Salgótarjánban történt a legtöbb véráldozatot követelő tömeg­mészárlás. A kirobbant forrada­lom október 24-én Nógrádban is összeroppantotta a pártállam hatalmát, és ezt az ÁVH sem tudta megakadályozni. Itt is igaz ugyanakkor, hogy a hata­lom nem szűnt meg, hanem il­legalitásba vonult, az ellentá­madás megszervezésének érde­kében. Hajdú József megyei A jelentés megemlíti Pothornik Józsefet is, aki a képen jobbra látható egy szovjet vezető társaságában- Az országos helyzetet elemezte. Salgótarjánban mi a helyzet?- Salgótarjánban ugyanez a helyzet. Országos jelenségről van szó. De miután Salgótarján frekventált munkásváros, a ha­talomnak szálka a szemében. Szálka, hogy itt nem a „vörös Salgótarján” lép elő, nem azok a legendák válnak valósággá, amelyek Nógrádi Sándor és egyéb történetek sorába tar­toznak, nem 1919. és 1944., ami „hol volt, hol nem . ..”, hanem teljesen más dolog. Ez a munkásság mást akart. Ez a munkásság nem akarja a Ká­dár-kormányt, nem akarja a szovjetet. Ezért nagyon brutá­lisan és meg kell mondani, nagyon szervezetten törik meg, csapolják le azt a vért, amivel a kedélyeket lehűteni akarják. Provokáció volt- A dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy provokáció volt?- Egyértelműen. Sajgótar- jánban provokáció volt! Ónma­gában véve az, hogy megérke­zik a kormány részéről több ember, ahogy odarendelik az orosz egységet, a helybeli kar­hatalmat, elfogják a munkásta­nács embereit, ez a legegysze­rűbb módja annak, hogy a fegy­verek elé csalják az emberek tömegét.- A mai napig vitatkoznak, hány áldozatot követelt a sor­tűz.-Én továbbra is úgy fogal­mazok, hogy anyakönyvvel azonosítható 55, de komoly for­rások vannak - ugye, az anya­könyvvezető nő is vallja -, hogy 131. Úgyhogy én nem foglalok állást, nem vonom két­ségbe az anyakönyvvezető sza­vát, mert nincs okom, hogy két­ségbe vonjam. Nyilván, ha je­lentkezik olyan személy, aki komolyan valószínűsíteni tudja, hogy hozzátartozója ott esett el, és nem szerepel az anyaköny­vezett halottak között, akkor ezt a névsort ki kell majd egészí­teni. Addig ezt a számot így tud­December 8-iki megemlékezők 1989-ben párttitkár október 28-án még megtartotta az MDP-ülést, majd családjával és néhány munka­társával Besztercebányára távo­zott. Vele hagyta el az országot Rácz Károly államvédelmi őr­nagy, a megyei főosztály veze­tője is .. ” Az anyagban nagyon sok név szerepel, így Pavel Tonhauser besztercebányai első titkár, Da­rázs István, Salupin ezredes, Ladvánszki Károly, Koltai őrnagy, Házi Sándor, Pothor­nik József, Sucin József, aki Gyurkó Lajos politikai helyet­tese volt, és aki az adatok sze­rint maga dicsekedett a Karo­lina úti karhatalmi századnál, hogy ott volt Tarjánban és „ad­tunk nekik”. És akkor az egyik karhatalmista tiszt elsápadt és azt mondta: „Akkor ti öltétek meg a testvéremet.” Volt ilyen közjáték. Valamelyik visszaem­lékezésben biztosan megvan. Ki lövetett?- Megvan az is, ki adta ki a tüzparancsot Tarjánban?- Az központi elhatározás volt. Egyértelmű, hogy a Ká­dár-Münnich-Marosán-féle társaság.- Hogyan kerül bele Pavel Tonhauser besztercebányai első titkár neve a jelentésbe?- Nemcsak menedéket ad, hanem operatívan „belefolyik” a dolgokba, fegyvert, lőszert, ruházatot, élelmet, szabályszerű ellátást ad az oda menekült kommunista alakulatoknak, azoknak, akik Besztercebányán vannak. Ez nagyon érdekes do­log. Maga az együttműködés, amire központi utalások van­nak, neuralgikus pont. Az ottani irattárak tanulmányozására lenne szükség.-Erre a közeljövőben sor kerül?- Nagyon remélem.- Mi lesz a dokumentumok sorsa? Mi a következő lépés?- Először is közkinccsé kell tenni. A miniszter úr bejelen­tette, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a hírlapárusoknál is kapható lesz. Ezt a jelentést úgy Dr. Kahler Frigyes bizottsági elnökként segíti a tényfeltárást kell majd olvasni, hogy ez így még nem kidolgozott tanul­mány. Ez jelentés, a források je­lezve vannak, mert azt a tudo­mányos tisztesség követeli, hogy ha én forrásra hivatko­zom, annak a levéltári jelzetét megadjam. Kész a jelentés- De a miniszter úr az ügyész­ségnek is átadta a jelentést, és máris megindult a vizsgálat.- Ugyanúgy a védőkhöz is elkerül majd. Magában véve a jelentés nem nyomozati ügy. Ez rendelkezésére áll mindenki­nek, a nyomozó szerveknek is. Azt akartuk megragadni, és fog­juk a továbbiakban is a többi sortűzzel kapcsolatban is, hogy mi történt ebben az országban. Amit végiglőttek, végigvertek, aztán végigitéltek... Több so­ron végigment a „durvahenger­lés”, a lehengerlés, a finomabb formákig a megtorlásnak min­den fázisa. Mi a történelmi fe­lelősség szintjén gondolko­dunk. Aztán, hogy ebből a bű­nüldöző hatóság mit lát olyan­nak, ami a büntetőjogi felelősség megállapítására al­kalmas, ez más dolog. Minde­nesetre nem mi lövettünk... Szokács László Focimeccs a Vénuszi Sasokkal G róf Bethlen Richárd adományozta azt a telket, amelyen 1872-ben meg­épült Somoskőújfalu első álla­milag segélyezett iskolája. „A tanítók gyakori változása és mostoha díjazása folytán az is­kola sokat szenvedett. 1893-ban a tetőzete leégett, de ugyanez év őszén az iskola új tető alá ke­rült. 1894-ben a község olyan szegény volt, hogy nem tudtak menedékházat építeni, s az isko­lát akarták menedékháznak használni. Az ezredfordulón ha­tároztak az intézmény végleges államosításáról.” — olvashatjuk abban a könyvecskében, ame­lyet négy lelkes Somoskőújfalui pedagógus, Kis Béláné, Ko- ronczi Kornélia, Sáriné Princz Ildikó és Tomka Lászlóné írtak a helybeli iskoláról. A kiadvány az intézmény 120 éves fennál­lása alkalmából látott napvilá­got. Több mint egy évszázad. Mennyi minden történt ez alatt az idő alatt! De az iskola, ma­radt: „Minden kisgyereket szoron­gás tölt el, amikor először lépi át az iskola kapuját, ahová szü­lei beíratták. Mi ezt a szoron­gást, bátran mondhatom, két­szer éltük át” - vallotta Lász­lóné György Zsuzsa, aki egykor mint diák tanult, később mint tanár tanított az iskolában. Álljon itt egy különös statisz­tikai adat: az 1992/93-as tanév­ben a Somoskőújfalui Általános Iskolában a tantestület fele ta­nult ott, ahol most tanít: Varga Lászlóné, Molnár Éva, Kadlót Ivánné, Czikora Mária, Ko- ronczi Kornélia, Tomka Lász­lóné, Balázs Mária, Lászlóné György Zsuzsanna, Angyal Bé­láné, Balázs Katalin, Sáriné Princz Ildikó, Molnár Zoltán és Huszárné Balázs Csilla. M ilyen lesz a jövő isko­lája? „Több időt fordí­tanak majd a játékra és a testedzésre. Matematikaórán csak számítógéppel dolgoznak, sok idegen nyelvet tanulnak majd a diákok tolmácsgép se­gítségével” - képzeli el Erdélyi Katalin, 4. osztályos kislány a jövőt. Mocsári Péter ötödikes isko­lás még fantasztikusabban kép­zeli a jövő oktatási intézményét: „Nehéz diáknak lenni 2113-ban is! A hétórai felkelésre beprog­ramozott ágy fél percet sem hagy lustálkodni, hét órakor ki­penderít. Meg sem tudok állni a fürdőszobáig. A tanítás 8 órakor kezdődik. Mindenki megnyomja az asztalán lévő „jelen” gombot. A tábla kiírja az osztálylétszá­mát és a hiányzók nevét. A robot tanár leellenőrzi a házi feladatot. Számítógépben rögzíti az ered­ményt, így felesleges a felelés. Az anyanyelvi tárgyakból azon­ban más a helyzet. Vers- és szö­vegtanulás, mint ősapáink korá­ban! Az anyanyelvén mindenki­nek szépen, érthetően kell be­szélnie, de ugyanígy idegen nyelven is. A nyelvtanulás könnyen megy, mert hetenként egy-egy napot a szomszédos or­szágokban töltünk tanulmányi kirándulásként. H amarosan futballmecs­csünk lesz a Vénuszi Sa­sok csapattal. No, ott az­tán sem robot, sem programozás, csak a test, test elleni küzdelem! Remélem győzünk!” (fenyvesi) Újlaknak nincs telefonja - de lesz-e? A remény még mindig él Utoljára a remény hal meg mindig. Ám talán a remény- vesztettség motiválta azt a höl­gyet, akinek neve homályban maradt, de kérdezte: számíthat- nak-e még telefonra, amikor kö­rülöttük sorra adják át a telepü­léseken a központokat. És ők, Salgótarjántól néhány kilomé­ternyire elmondhatják maguk­ról, hogy egyetlen magánlakás­ban sincs készülék. A hölgy Vizslás-Újlakról te­lefonált, egy mesebeli készülék­ről, melyet gyakran rongálnak meg a 21 -es út mentén a vandá­lok. így akadályozva meg még az életmentés lehetőségét is. Az újlakiak három részre osz­lanak: kinek Matáv-, kinek Ke- let-Nógrád COM-igénylése van - de akad, kinek mindkettő. Az eredmény mindhárom esetben azonos. A hölgyet érdekelte: lesz-e telefonja. A Matávnál megtudtuk: 1997-ig teljesíthe­tők az igények. Valóban a remény hal meg utoljára. Még négy évig kell életben tartani... B. J. Salgótarján és környéke Pénzt osztanak • ETES. A település önkor­mányzatának szociálpolitikai bizottsága a közelmúltban tar­tott ülésén úgy döntött: az 53 jövedelempótló támogatásra szoruló lakosának 1000 forintos átmeneti segélyt oszt kará­csonyra. A gyermekek viszont ma járnak jól: a Mikulás min­den óvodás és iskolás számára egyaránt 500 forintos könyvu­talványt ad. Vitaindító és fórum • KARANCSLAPUJTŐ. De­cember 8-án 17 órakor a helyi művelődési házban tart vitain­dító előadást Pócsfalvi Csaba, a Társadalombiztosítás Nyugdíj- biztosítási Önkormányzatának képviselője és a Munkanélkü­liek érdekvédelmi szövetségé­nek ügyvezetője, a „munkanél­küliek és, a nyugdíjasok hely­zete 1993. végén” címmel. A vi­taindítót fórum követi. Húsz előadás • SALGÓTARJÁN. A Temp- ress együttes december első napjaiban kezdte meg azt a gyermekeknek szóló, ingyenes, fellépés-sorozatát, amely 27-ig tart. Ez idő alatt a megye külön­böző településein felkeresnek óvodákat, mozgáskorlátozotta­kat, értelmi fogyatékosokat és másokat. Csere Mikulások • SÓSHARTYÁN. Különös Mikulás-ünnepséget rendeztek a hét végén a községben. A mű­sorral, játszóházzal színesített programba „csere Mikulásokat” vetettek be: Sóshartyánba a sal­gótarjáni Bem úti általános is­kolából Pál Csilla, míg Tar- jánba a sóshartyáni Alberti Zsolt ment Mikulásnak. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Balázs József Az etesi sport nagy vesztesége Nem akarta tudomásul venni, hogy beteg, pedig egy idő óta tudták, hogy pihennie kellene, a szíve többször is figyelmeztette őt. Nem pihent. Hétről hétre megoldotta a problémákat, rendben tartotta az öltözőt, edzette a fiúkat, szervezett, tal­palt, hogy a mérkőzésre minden a helyén legyen. Élni akart, a sport éltette. Még ő szégyellte magát a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, mert az előző forduló­ban rosszul szerepelt a csapat. Azt mondta: bízik bennük, s remélte, hogy tavasszal pótolják az elhullajtott pontokat. Most gyászlobogó leng az etesi öltöző falán. Máté István, a helyi sportkör elnöke, a sport­élet mozgatója fiatalon halt meg: még csak 55 éves volt. . . Mi jut eszébe... A ma érkező Mikulásról?- Mi köze hozzá. Kérdezzen olyat, aki számíthat is Miku­lásra. Nekem senkim sincs és ugyan kit érdekel az, hogy ne­kem lesz-e ünnepi estém. (Ko­lompár Márton)-A szeretet, ami összeköti az embereket. Minden ünnep, ajándékozási alkalom hozzájá­rul ennek a szeretetnek a köl­csönös kibontakoztatásához és erősítéséhez. (Horváth Pi­roska)- Jaj, de jó is, hogy megkér­dezett. Olgikának, a kis szom­széd lánynak majd elfelejtet­tem venni valamit. Nemrégi­ben halt meg az édesanyja. A részeges apja bizonyára elfe­lejti, hogy a kis cipőcskébe ajándékot kellene tenni. (Gróf P étemé)-Az apám, akit alig ismer­tem. Egyszer ő öltözött fel Miku­lásnak. Illett neki, őt is Miklós­nak hívták. Szerény meglepetést hozott, hiszen a fizetés kicsi volt és már dúlt a háború. Többször már nem volt alkalma ezt meg­tennie, mert elhajtották, mint az állatot. Ki tudja hol pusztult el? (Bolka Béla) — Uram, a szegénységem. Négy gyerekem van, de mun­kám nincs. Egyik napról a má­sikra tengetjük magunkat. Mi kerül a gyerekek cipőjébe? Kettőnek cipője sincs, mert ki­nőtték. (Varga Márton)- A fájdalmam. Nekem nincs és már nem is lehet gye­rekem. Minden olyan ünnepen, ami összefügg a gyerekekkel bezárkózom és szomorkodom. (Hetényi Csaháné)- Az igazságtalanság. Az egyik gyerek még falatnyi cso­kimikulást sem kap, a másik gyereke pedig milliós autót. (Garami Károly)- Azok az éhező, fázó gye­rekek, akiknek az országában bárhol a földön háború dúl. (Kétházi Sarolta) Sortüzekről szóló eddigi írásainkból kiderült: a megyei párt­apparátusok vezetőinek is szerepük volt a parancsok kiadásá­ban. A salgótarjáni kórházigazgató jelentése alapján kimond­ható: a menekülőket folyamatosan lőtték. Dr. Kahler Frigyessel, a tényfeltáró bizottság elnökével készült beszélgetésünket a karhatalom salgótarjáni fellépésével folytatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents