Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-23 / 299. szám

1993. december 23., csütörtök SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A hazalátogatók már készülődnek ... Amikor kitárul az otthon kapuja A fenyődíszek készítői: (balról) Krista Márton, Hupuczi Zsuzsanna, Tóth László, Izsák Ibolya LUDÁNYHALÁSZI. A nő szinte beront az irodába, ke­zében papírost lobogtat. Leve­let kapott, amiben azt írják, hazamehet, de pénzt is vigyen magával. Szemei tágra nyíl­tak, sápadt arca merő izga­lom. Nem csak a mozdulatai, a gondolatai is szétesettek, de a pénzt, az ötezer forintot mindenáron szeretné meg­kapni. Hogy a karácsonyt a hozzátartozóival tölthesse. - A megyei önkormányzat ápoló-gondozó otthonának és rehabilitációs intézetének la­kója - több társához hason­lóan - az ünnepekre kiszakadt az egyén, az elme kuszaságai­hoz rugalmas környezetből. Mint madár a fészkének... És mint annyiszor, rácsodál­kozik az elhagyott vagy sosem ismert másik világra ... Az, amit lát, talán rabul ejti, marasz­talná, de az is lehet, hogy el­ijeszti tótágast állt értelmét. S mint madár a fészkének, úgy megörül, mikor érzelemittasan visszatér az otthonba; Sokan ilyentájt sem hagyhat­ják el óvó miliőjüket, s irigy­kedve nézik a többiek készülő­dését. Az ő karácsonyuk egybe­fonódik az ünnepet is munkával töltő ápolónőkével. Mindennap elidőznek pár percet az épület új szárnyában felállított pompás fenyő alatt, s felidézik a két napja megtartott közös ünnep­ség megkapó perceit. A fenyő díszeit a hagyomány szerint most is a gondozottak készítették, Dankó Erzsébet gyógy foglalkoztató szakasz- szisztens segédletével, és mű­sort is adtak a gyertyagyújtás előtt. Amint más években, idén sem feledkezett meg róluk a te­lepülés plébánosa: irányításával a helyi fiatalok pásztorjátékot tanultak, s bemutatták azt az ünnepélyen. Vasárnap pedig misét celebrál a tavaly itt meg­épült kápolnában. Napi munka és szélmalomharc A foglalkoztató helyiségek napi néhány órára benépesül­nek. A munka: kefekészítés, csomagolás sajátos tartalmat ad a bent élők mindennapjainak. Az igazgatóságon a közeli év vége gyarapítja a tennivalókat. Emiatt Berták Sándorné, az igazgatónő egy-két napig csak papírforma szerint tölti szabad­ságidejét, mert a zárás halaszt­hatatlan feladat. Pedig a munka­társai is küldik és nagyon rá­szolgált a kikapcsolódásra. Részben természetesen a napi teendők, másrészt viszont a jó ideig csak szélmalomharcnak tűnő küzdelmei tették próbára az erejét. Megszámlálhatatlanul sokat kellett bizonygatnia, hogy az in­tézet anyagi jellegű gondjait nem lehet félretenni. És hosszú idő óta csak most csillant fel annak a reménye, hogy a jövő­ben bővíthető lesz az ápoló személyzet létszáma. Barátságos légkör az otthon lakóinak De addig még sok erőfeszí­tést követel a bejárás, és az el­várások teljesítése. Egy olyan élettér megadása, ami nem csu­pán a kötelességtudatra épül, hanem barátságos légkört is nyújt a lakóknak. így valójában egy nagy család otthona az egy­kori kastélyépület, aminek új részlegét tavaly vették birto­kukba. Azt talán csak az itt dol­gozók tudják, hogy az értelmi fogyatékosok fokozottan vágy­nak a kedvességre, figyelemre, a családias jellegű összejövete­lekre. A természet így pótolja azt, amit elvett. Ápolt és ápolója között ezért különleges a kap­csolat, hiszen az utóbbi hozzá­tartozóját látja a rá vigyázóban. Itt mindenki azon igyekszik, hogy az új évbe való átmenet - a fogyóban lévő pénz, a fáradt­ság miatti - zökkenői ne érződ­jenek. (Mih) Kakaóbál, meghívottakkal SZÉCSÉNY. A város Ifjú Keresztény Uniója (IKU) kakaóbált rendezett nemrégi­ben a közművelődési és ifjúsági centrumban. Az alkoholmentes mulatságon körülbelül 200-250 gyerek vett részt. A műsort ter­mészetesen kakaóivó-verseny is színesítette, de emellett kocka­cukorevő, üdítőivó, célbadobó verseny is volt. A rendezvényen részt vett Juhász Péter, a KDNP országgyűlési képviselője, Szi­lágyi Szabolcs, az IKU országos elnöke, Szlabodnyik Krisztina, az IKU országos szervezője és Kolosi Tibor, a KDNP szécsé- nyi elnöke is.A versenyeken el­ért helyezéseikről nem érkezett jelentés ... Gyarapszik az ellátásból kikerülő állástalanok száma SZÉCSÉNY. A település és térsége továbbra is megyei lis­tavezető: ezen a területen a leg­rosszabb a foglalkoztatási hely­zet. A regisztrált munkanélkü­liek száma az elmúlt hónapok­ban havonta mintegy plusz-mí­nusz kétszázzal csökkent illetve növekedett. Novemberi adatok szerint csaknem kétezerhatszáz állásta­lan van jelenleg a városban és a környékbeli településeken. Kö­zülük mintegy kétezerkétszáz- hatvanan részesülnek valami­lyen ellátásban. Az Ipoly-völgy vadvirágai - képeken SZÉCSÉNY. Kellemes időtöltés ezeken a barátságtalan téli napokon felkeresni a városi művelődési és ifjúsági centrum klubját, ahol a tavaszt és a nyarat idézik Nagy Imre képei. A fotóművész, főként az Ipoly-völgy vadvirágait örökítette meg. Egy kiló szaloncukor • NÓGRÁDSZAKÁL. Min den tizennégy éven aluli hely­beli gyermeket, egy kiló sza­loncukorral ajándékoz meg a falu vezetése. A százhuszonhét csomagot, a hét elején a pol­gármesteri hivatalban vehették át az érintettek. Klub az első • SZÉCSÉNYFELFALU. Az idei munkáról adott számot a falu vezetése a nemrégiben megtartott falugyűlésen. Vá­zolták a jövő évi legfontosabb terveket is, amelyek közül az idősek klubja létesítését tart­ják legfontosabbnak. Erre a feladatra pályázaton támoga­tást is nyertek. Szóba került a gázellátás és a szennyvízcsa­tornázás kérdése is a fóru­mon: ezekre a beruházásokra azonban nincs pénze a telepü­lésnek. A Fidesz ajándéka • SZÉCSÉNY. A városi idő­sek klubja tagjait kis ünnep­ség keretében egy-egy aján­dékcsomaggal, az intézményt pedig egy rádióval ajándé­kozta meg a Fidesz helyi szervezete. Holnapi számunkban: Valamennyi ráros és környéke Az oldalt szerkesztette: Mihalik Júlia Fázós hajnalok, pipázó kémények - Hol a meleg mostanában? Helybeliek verseivel köszöntötték az időseket Az öregember féltérdre ereszkedve hajlong a nyitott kályhaajtó előtt. Gyufa ser- cen, s hamarosan fenyőhasá­bok pattogása tölti be a kis he­lyiséget. A férfi tejet önt a nye­les lábasba, s nem mozdul a tűz mellől. Melegszik. - Reg­gel van. Indul a nap. „Früs- tök” után még elücsörög kicsit a kályha mellett. Teleszívja magát meleggel, hogy ne fáz­zon majd az erdőn, ahova gallyat szedni jár. Ágymelegben A rokonságnak segít, akik ezt visszasegítik: tüzelni valót, meg egy kis főtt ételt adnak neki. Délután a hideg otthon várja. Szertartásosan újra tüzet rak, majd megkékült ujjait, pecse­nyepiros kézfejét addig tartja az áttüzesedett öntvény felett, amíg a karja át nem forrósodik. Nagyon sok magányos, idős él az öregemberhez hasonlóan. Jórészt csak egyetlen szobában, részint mert néhány méteren el­fér a kevéske holmijuk, nem utolsósorban pedig a tüzelőspó­rolás miatt. Vannak, akik csak késő dél­után tüzelnek otthon. „Ágyme­legen” magukra kapkodják ru­háikat, esznek egy-két falatot, aztán mennek az idősek klub­jába, vagy ahogyan ők mond­ják, az öregotthonba, ahol a jól felfűtött nappaliban, elbeszél­getnek a barátságos gondozók­kal, friss tízórait, ebédet fo­gyasztanak. így tesznek a ka- rancsságiak, rimóciak és az endrefalvaiak is. Darab fát visznek A kis pénzükért „vett” gon­doskodásért hálásak. Az egye­dül eltöltött estékről, a fázós hajnalokról, jéghideg, reszkető végtagokról nem beszélnek. De várják a másnapot. Ahol nincs klub, ott a für­gébbek alkonytájt összejönnek egy-egy háznál. Imádkozásra. Sötét ruhás alakjuk, óvatos, ringó léptük messziről feltűnik. Közelebbről az is látszik, hogy mindnyájan egy-egy fahasábot szorongatnak a hónuk alatt. Hosszú az este, nem kívánják a háziaktól, hogy a maguk tüzelő­jét égessék órákon át. Túl a közös emlékeken, örö­mökön, fájdalmakon, az ima monoton ritmusa, a szoba langymelege fűzi össze őket. De akadnak olyanok is, akik már ilyen együttlétre sem hagy­hatják el hajlékukat. Naphosz­szat meghúzódnak a sparhelt mellé állított karosszékükben, mint a hetvenhét esztendős Ba­lázs Sándorné. Tomácos háza a Nagylócot körülölelő dombok egyikének legtetején, akkor még viruló gyümölcsös köze­pére épült. Lesznek még fagyok Mezőgazdász férje akarta így, s ő megszerette a falu fölött magasodó különös portát. Fiata­lon a toldi urasághoz járt dol­gozni, négy gyereket neveltek. A három élő gondoskodik most az ételéről, tűzifájáról. Kémé­nye kitartóan pipázik, bár a néni azon sóhajtozik, hogy Mor­molni kéne már.” A csendes, családi fészekben túl hangosnak hallik az óraketyegés. Hamarosan tél derekán já­runk. S bár most kecsegtetően mediterránba fordult az időjá­rás, lesznek még fagyok, s attól legjobban azok szenvednek, akik már megették a kenyerük javát, s legjobban vágynak me­legségre. Mert testük, egészsé­gük törékenyebb, vérkeringésük lassúbb. Nem igazság ez! De az utódok, jó barátok, ismerősök enyhíthetnek ezen az igazságta­lanságon. A gyengülő, kedves lények fokozott melegéhségét odaadással, szeretettel csillapít­hatjuk. (M. J.) SÁGÚJFALU. Szép hagyo­mány a településen, hogy év vége közeledtén, kis műsoros megemlékezés keretében aján­dékcsomaggal lepik meg a hat­vanöt éven felülieket. Az idei, pár napja a művelődési házban megrendezett összejövetelen, a falu vezetése köszöntötte a meghívottakat, s egy rövid mű­soros összeállítással kedveske­dett. Utóbbi érdekessége az volt, hogy Gulyás Éva és Dénes Jánosné helyi lakosok verseivel kívántak boldog éveket az ün­nepeiteknek. Számítógép a nyomdában PÖSTÉNYPUSZTA. A Szécsény településrészén működő In- dusztria Kft. nyomdaüzemében, számítógépen szerkesztik a vá­rosi újságot. Kun Király József felvételén Kormány Márta lát­ható, aki csaknem hét éve dolgozik az üzemben. Balázs Sándorné konyhájában, a családi tűzhely mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents