Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-22 / 298. szám
2 KÜLFÖLD 1993. december 22., szerda Közfelkiáltással a világszervezetben Emberi jogok főbiztosa Az ENSZ-közgyűlés 48. ülész- szaka hétfőn éjszaka közfelkiáltással létrehozta a világszervezet emberi jogi főbiztosának tisztségét. A poszt megteremtését Uruguay kezdeményezte még 1952- ben; most is több hónapos vita előzte meg a határozat elfogadását. A tisztség megteremtésének alapgondolata az volt, hogy az emberi jogok súlyos megsértése esetén a világszervezet gyorsan és hatékonyan fellépjen az alapvető szabadságjogok helyreállítása érdekében, hiszen a genfi székhelyű Emberi Jogi Bizottság évente csak egyszer ülésezik, akkor is csupán két hónapnyi időre. Számos harmadik világbeli ország azonban kifogást emelt az ellen, hogy a főbiztost széles jogkörrel ruházzák fel, ahogy azt a fejlett államok szerették volna. A kompromisszumot tükröző szövegtervezetet Jósé Ayala Lasso ecuadori ENSZ-diplomata dolgozta ki. A határozat szándékosan homályosan fogalmaz a főbiztos felhatalmazásáról: lehet úgy is értelmezni a szöveget, hogy a főbiztosnak jogában áll a beavatkozás, ha valahol lábbal tiporják az emberi jogokat (mások között az Egyesült Államok is eképpen értelmezi a határozatot), de lehet úgy is, ahogy sok fejlődő ország teszi: szerintük a határozat tartalma korlátozza a főbiztos jogkörét. A harmadik világbeli államok kemény küzdelmet folytattak azért is, hogy az anyagi jóléthez és a fejlődéshez való jogot a legfontosabb emberi jogként nevezzék meg. A határozat végül is az alapvető jogok között sorolja fel a szociális boldogulást, de nem tulajdonít neki elsőbbséget. Végső soron a tisztséggel együtt járó tevékenység gyakorlati jellege attól függ majd, hogy ki tölti be a posztot. A kinevezés joga a főtitkáré, Butrosz Gálié; a főbiztos a helyettese lesz, genfi székhellyel. Bili Clinton amerikai elnök méltatta a határozat elfogadását, és hangoztatta, hogy tíz Egyesült Államok minden tőle telhető támogatást meg fog adni a főbiztosnak. Észak-Korea kezdettől fogva az egész határozat ellen volt, mert úgy vélte, hogy az emberi jogok csupán ürügyet képeznek a „szegényebb államok pellengérre állítására”. Elítélték Duray megátkozóját A keddi Új ózd jelentése szerint 1000 korona pénzbírságra ítélték Milos Májért, a Slovenské Národné Noviny főszerkesztőjét, aki augusztusban lapjában Duray Miklósra átkot szóró hirdetést tett közzé. A főszerkesztő ellen indított polgári szabálysértési eljárás a Martini (Túrócszentmárton) Körzeti Hivatalban folyt le. A vizsgálat megállapította, hogy a Matica Slovenská által kiadott lap főszerkesztője becsületében sértette meg, azonkívül nevetség tárgyává is tette Duray Miklóst. Az 1000 korona pénzbüntetésen kívül Májért 150 korona perköltség megfizetésére is kötelezték. Az ítélet még nem jogerős. Megőrizték a stáb tagjai Eredeti felvételek az atombombák pusztításáról Nem kell félni Zsirinovszkijtól Az egy héttel ezelőtti oroszországi parlamenti választásokon győzedelmeskedett szélsőségesen nacionalista Liberális Demokrata Párt vezére, Vlagyimir Zsirinovszkij egy brit lapnak nyilatkozva leszögezte, hogy a Nyugatnak nem kell félnie tőle. A Daily Starban megjelent interjúban Zsirinovszkij elmondta, hogy pártja a nyugati világgal a lehető legjobb viszonyra törekszik, és nmcsenek területi követelései. Megsemmisített kokainszállító A perui légierő vadászgépei a földön semmisítettek meg egy kokainnal megrakott kolumbiai repülőgépet az ország hegyvidé- kes térségében. A Limától 320 kilométerre délkeletre lévő Aya- cucho városánál létesített illegális repülőtérre a kolumbiai gép üzemanyag-felvétel céljából szállt le. A perui felderítés azonban észlelte kábítószercsempészek légi járművét. Eltűntek a „Ho Si Minh-ösvényen” Véget ért az elsőamerikai-vi- etnami-laoszi közös kutatócso- port húsznapos küldetése, amely arra irányult, hogy az indokínai háborúban, a Laosz és Vietnam határkörzetében eltűnt amerikai katonák nyomait felkutassa. Az ITAR-TASZSZ emlékeztet rá: az amerikai légierő a vietnami háború idején nagy erőfeszítéseket tett, hogy felszámolja a Laosz déli térsége és Vietnam központi területe között létesült „Ho Si Minh-ösvényt”, amelyen folyamatos utánpótlás érkezett a sai- goni vezetés ellen harcolóknak. A légitámadásokban sok amerikai repülőgépet lelőttek. Olajembargó Észak-Korea ellen? Az ENSZ-nek Kínával együttműködve számba kellene vennie a gazdasági nyomásgyakorlás lehetőségeit, például az olajembargót, ha Észak-Korea továbbra is akadályozza, hogy nemzetközi ellenőrzésnek vessék alá nukleáris létesítményeit — hangoztatta Mack McLarty, a washingtoni Fehér Ház apparátusának vezetője tévéinteijújá- ban. Észak-Korea atomfegyvermentesítése az egész világ számára alapvető— mondotta. A politikus szerint mód lenne Kína meggyőzésére, hogy vegyen részt a Phenjan elleni embargóban. Aggasztó a szélsőjobboldal erősödése Aggasztónak tartja a szélsőjobboldali irányzatok európai erősödését a Nobel-békedijas Elie Wiesel. Bécsi sajtóértekezletén megrendítőnek nevezte az erőszak terjedését, amely immár Ausztriát is elérte. Németországban és Ausztriában is igen nagy hibák történtek, túl sokáig agyonhallgatták a náci idők bűneit. Wiesel úgy fogalmazott, hogy az idős volt nácik nosztalgiáját még csak megérti, felfoghatatlan azonban, miért hódítanak ezek a nézetek a fiatalok körében. A Hirosimáés Nagaszakiéüe- ni atombomba-támadások után forgatott dokumentumfilm nyersanyagát fedezték fel egy japán film vállalat archívumában. Az 1945-46-ban felvett képek az atombomba okozta rombolásokat, az áldozatokat, a mentési akciókat örökítik meg — mondotta a filmvállalat szóvivője. A mintegy három óra vetítési időt kitevő, 15 tekercs negatívot — egy „Atombomba-támadás” feliratú fémdobozban — elrejtették a cég archívumában. A vállalat azt tervezi, hogy videóra átírja az anyagot, amelyet a támadás ötvenedik, 1995-os évfordulóján akarnak országszerte forgalomba hozni. A filmet 1945 szeptembere és 1946 elején forgatta egy 30 fős csapat, amely a támadások utáni helyszíni vizsgálatokat folytató orvoscsoporttal utazott a térségbe — mondotta a cég illetékese a Kyodo japán hírügynökségnek. A bombatámadás utáni év januárjában a szövetséges katonai parancsnokság betiltotta a film- forgatást a japán városban, és elrendelte az összes olyan filmszalag elkobzását, amit nem használtak fel az 1946-ban készült amerikai dokumentumfilm készítésére. Az egyik — most 82 éves — operatőr néhány kollégájával együtt akkoriban lemásolta a felvett film egy részét, mielőtt átadták volna a parancsnokságnak, és az előhívott tekercseket elrejtették. Bosznia-értekezlet Áthidalhatatlan különbségek Újabb közvetítői kísérlet kezdődött kedden Genfben a boszniai vezetők között, de belgrádi megfigyelők kevés reményt fűznek a konzultációkhoz: a szembenálló erők álláspontja nemigen módosult, a különbségeket szinte lehetetlen áthidalni. A boszniai szerbekre a Jugoszlá- via-konferencia társelnökei a múlt héten Belgrádban megpróbáltak nyomást gyakorolni, de nincs jele annak, hogy azok hajlandóak lennének átadni a muzulmánoknak a kért háromszázaléknyi többlet-területet. Franjo Tudjman horvát elnök Genfbe történt elindulása előtt kitérő választ adott arra, hogy hajlandó-e Horvátország tengeri kijáratot adni a muzulmánoknak és a boszniai szerbeknek, csupán annyit mondott, hogy a zágrábi elképzeléseknek megfelelően jöhet szóba valamiféle megoldás. Az eddigi álláspont szerint ez csupán vámszabad területet jelentene Ploceben vagy Neum- ban, a muzulmánok viszont önálló és szuverén folyosót követelnek maguknak a titói határok szerint most is boszniai fennhatóságé Neum körzetében. A boszniai szerbek is kijáratot követelnek, a stratégiai fontosságú Prevlakától nyugatra, s ezzel egyúttal megszereznék Szerbia, illetve Montenegró számára a Kotori-öblöt szegélyező földnyelvet is, amiért hónapokig harcoltak a szerbek és a horvátok. Az már jó ideje ENSZ-ellenőr- zés alatt van, egyébként pedig elismerték Horvátország részének. A genfi tanácskozáson előrelépés aligha valószínű ebben, s más kérdésekben, bár néhány kommentátor abban reménykedik, hogy Slobodan Milosevic szerb elnök pártjának választási győzelme szabadabb kezet ad a szerb vezetőnek a tárgyaláson. Ez azonban valószínűleg csak szép ábránd, Szerbia eddig csak akkor engedett, ha arra valamilyen nyomós fenyegetés hatására rákényszerült. Most az ENSZ-közgyűlés ugyan elfogadta a fegyverembargó feloldására vonatkozó határozatát, s ez elvben kedvező helyzetbe hozza a boszniai muzulmán vezetést, de Belgrádban már az első kommentárokban is rámutattak: a közgyűlési határozat nem kötelező érvényű, csak ajánlás a Biztonsági Tanács számára, az viszont nem hagy majd jóvá ilyen intézkedést, hiszen négy állandó tagja tartózkodott a közgyűlési dokumentum szavazásánál. Intézkedések a magyar — ukrán határon Megkönnyítik az átkelést Magyarország és Ukrajna határőrizeti és vámszervei a magyar-ukrán államhatáron a személy- és járműforgalomban kialakult torlódások elkerülésére — amint Krisán Attila ezredes, a határőrség szóvivője tájékoztatta az MTI-t — ideiglenes intézkedéseket léptettek eletbe. December 22-én, szerdán 0 órától 1994. január 10-én, hétfőn 22 óráig a Záhonv-Csap közúti határátkelőhelyeken csak tehergépjárművek átléptetését biztosítják, s így óránként 20-20 ilyen járművet engednek át a határon. Záhonyban átléphetnek még a személyi forgalomban a diplomaták és a vízumfelvételre kötelezettek. A nemzetközi személygépkocsi- és autóbusz-forgalmat Záhonyból december 22-én 0 órától 1994. január 10-én 24 óráig átirányítják az egyszerűsített határforgalom számára megnyitott határátkelőhelyekre. így a személyforgalmat a Barabás-Mező- szakony és a Tiszabecs-Tiszaúj- lak határátkelőhelyen, az autóbusz- és személygépkocsi-forgalmat pedig a Beregsurány- Asztély határátkelőhelyen bonyolítják le. Ezeken a helyeken ebben az időszakban éjjel-nappal fogadják a járműveket. A ZOL rendszámú kocsik csak a Barabás-Mezőszakony határállomásnál léphetik át a határt. Kérdőjelek Politikusok vagy generálisok? A háború túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy csupán a tábornokokra bízzák — szól a régi aforizma, s ha szélnek eresztés nem is fenyegeti igazán a kisebb-nagyobb hadseregek főtiszti karát, az azért kétségtelen, hogy a világméretű politikai változások az elmúlt években a hadseregek állományában is éreztették a hatásukat. A kormányok Washingtontól Moszkváig, az újraegyesült Németországtól Kínáig mindenhol szembesültek a haderők önkéntes vagy kényszerű csökkentésének feladatával. Miként változott az a szerep, amelyet a szuperhatalmak hadseregei játszottak? Csakugyan másodlagossá vált már napjainkra a fegyveres erők hadipotenciálja, s átvette helyét a különböző országok, szövetségi rendszerek gazdasági, kereskedelmi súlya? Tényleg időszerűtlenné vált a „ hadiipari lobbyk ” emlegetése? A kérdés annál is jogosabb, mivel ezekben a napokban mind az amerikai, mind az orosz hadsereg háza táján „zajlik az élet”. LesAspin honvédelmi miniszter meglepetésszerű lemondása kapcsán például maguk az amerikai megfigyelők is emlegették a befolyásos hadiipari körök elégedetlenségét a miniszterrel, mert Clinton elnök oldalán sok százmilliárd dolláros költségvetés-lefaragási és bázisbezárási program végrehajtását vállalta. És az orosz haderő? Mennyi a valóság azokban az állításokban, hogy a moszkvai hatalomátvételi kísérlet során nyújtott támogatás miatt Jelcin valósággal lekötelezettjévé vált a tábornoki karnak ? S vajon hogyan fogadják katonái az üstökösként felszínre került szélsőjobboldali Zsirinovszkij ígéreteit az orosz birodalom dicsőségének helyreállításáról? Általa visszanyerhető lenne konkrét politikai szerepük? Vágynak-e egyáltalán még rá? Vagy immár a sokcsillagos, parolis generálisok is elfogadják, hogy a politika terhe jobb, ha a politikusok vállán nyugszik? A történelem s benne a mi évszázadunk is—sajnos — eddig többnyire ennek az ellenkezőjét bizonyította. Sz. G. Ferenczy Europress USA: 21 halott 15 nap alatt Lövöldöző kedvű amerikaiak December 2. és 17. között 6 lövöldözés alkalmával 22 embert gyilkoltak meg, és 22-t megsebesítettek. Az AP amerikai hírügynökség közli a bűncselekmények listáját. December 2-án egy férfi meggyilkolt egy rendőrt és három munkást a kaliforniai Oxnard város munkanélkülieket nyilvántartó irodájában. Állítólag felháborodott, mert nem akartak neki munkát adni. A gyilkost később egy rendőr lelőtte. December 7-én a Long Is- land-ból New York felé tartó vonatban egy férfi lövöldözni kezdett, 6 embert megölt és 17-et megsebesített. A tettes, Colin Ferguson jamaicai fekete bevándorló azt vallotta, hogy tettének oka fajgyűlölet volt. December 14-én Nathan Je- rard Dunlap 19 éves fiatalember egy denveri pizzériában pisztoly- lövésekkel meggyilkolt 4 munkást, és egy ötödiket megsebesített. A tettesnek egy hónappal előtte felmondtak a pizzériában. December 16-án a 47 éves Paul de Renne geológus vitába keveredett fivérével, Den de Renne- vei Pisztolyt rántott, és megölte testvérét az Idaho állambeli Boise városban. Megsebesített egy másik személyt is, majd öngyilkos lett Ugyancsak december 16-án a 39 éves Steve Leith kémiatanár meggyilkolta iskolája igazgatóját és megsebesítette két kollégáját a Michigan állambeli Chelsea városában. Tettét egy vitában történt felhevülésével magyarázta. December 17-én egy férfi az Oklahoma állambeli Hugo városkában tüzet nyitott egy áruházban. Két embert megölt, mielőtt öngyilkosságot követett el. Abban az országban, amelynek múltjában annyi erőszak található, és amelynek gyilkossági rátája megdöbbentő, a halálos lövöldözések száma egyre emelkedik. Két évvel azután, hogy Clinton elnök aláírta a Brady- törvényt, amely várakozási időt ír elő fegyvervásárlásnál, az elnök rádióbeszédet mondott, amelyben figyelmeztetett az erőszakjárvány terjedésének veszélyére. Kérdéses azonban, mennyit fog használni az elnök figyelmeztetése... A NATO és a „partnerség” Az orosz választás tükrében Egy jól tájékozott NAFO-forrás szerint érthető a közép-európai országok kiábrándultsága a formális biztonsági garanciák pillanatnyi elmaradása miatt, de ezek az országok többnyire alulértékelik azokat a potenciális lehetőségeket, amelyeket a „partnerség” kínál. Azon országok számára, amelyek ezt igazán igénylik és készek áldozni is rá, az új együttműködési formula igazi „gyorsító sávként” működhet a NATO-val épülő kapcsolatokban, olyan széleskörű gyakorlati és konkrét kooperációval és állandó párbeszéddel, amely már önmagában, írásban lefektetett garancia nélkül is egyfajta védelmet nyújt, elrettentő hatású. Az sem igaz, hogy a „partnerséget” az érintett országok „perspektívák” nélkül lesznek kénytelenek elfogadni. A szövetségen belüli előkészületek jelen állását tekintve jó esély van arra, hogy az ugyancsak a januári csúcson elfogadandó politikai nyilatkozat ne csupán a NATO „kibővíthetőségéről” beszéljen, hanem egyértelműen értésre adja a Tizenhatok készségét a Szövetségjövőbeni kiszélesítésére — mondotta egyúttal az említett NATO-forrás. A „partnerség a békéért” legfontosabb vonása, hogy többféle értelmezést is lehetővé tesz. Kiegyensúlyozott politikai helyzetben az egyenlő esélyek elve alapján nyitott Ororszország számára is, azaz a NATO úgy nyithat Kö- zép-Európa felé, hogy Moszkvának sem kell elszigetelődéstől tartania. Azonban konfliktushelyzetben — például ha az orosz szélsőjobboldali erők többséghez jutnak egy következő választásokon — közvetlen csatornául is szolgálhat a közép-európai térség fokozottabb bevonásához a szövetségi keretekbe — mutatnak rá NATO-körökben az orosz választások első tanulságait értékelve. E körökben azt is jelezték: a januári csúcs minden bizonnyal olyan politikai nyüatko- zatat fogad el, amely nem csupán lehetőségként említi a szövetség kiszélesíthetőségét, hanem várható jövőbeni fejleményként szól majd arról, hogy a NATO kész lesz a szövetség kibővítésére. Az orosz választások megítélésében a szövetségen belül alapvetően két „iskola” létezik jelenleg — jegyezte meg ennek kapcsán az említett NATO-forrás. Az egyik inkább a kivárást javasolja, annak megfigyelését, milyen irányban mozdulnak tovább az oroszországi események; a másik gyorsítást szorgalmaz a közép-európai térséggel alakítandó kapcsolatokban. Az ő megközelítésük azonban egyelőre nagyon sebezhető azon érvekkel szemben, amelyek szerint egy radikálisabb közép-európai nyitás csupán rontana a helyzeten, tovább gyengítve Jelcin és erősítve az amúgy is „kudarcélménye re” játszó Zsirinovszkij helyzetét. Amiben teljes az egyetértés, hogy nem célszerű „túlreagálni” a választások eredményeit. Nem szabad elfeledni, hogy az orosz külpolitika — a híres szeptemberi „Jelcin-levél” — már jóval a választások előtt értésre adta: Moszkva igényt tart az orosz érdekekek tiszteletben tartására, és nem nézné jó szemmel a NATO túlzott közép-európai nyitását. Brüsszeli megítélés szerint a szélsőjobbra szavazók többségét igazából egyébként sem Zsirinovszkij külpolitikai programja ragadta meg, hanem a belpolitikai érvek. Új helyzet igazából akkor áll majd elő, ha a mindezek alapján megerősödő szélsőjobb nyomására a hivatalos orosz külpolitikába is visszatérnek az egykori Brezsnyev-doktrína elemei. De főként: ha egy újabb választáson maguk Zsirinovszkij ék szerzik meg az ötven százalékot. Ezekben az esetekben kell a NATO- nak készen állnia arra, hogy a „partnerség” csatornáin keresztül gyorsítsa a gyakorlati és politikai együttműködést Közép- Európával, egyfajta biztonsági „biztosítékokat” adva a térségnek. „Ami önmagában még mindig nem formális garancia, ez csak a tagsággal automatikus, de minden korábbinál egyértelműbben demonstrálná a Közép- Európa biztonsági érdekei melletti kiállást” — jegyezte meg az' említett forrás. (MTI)
