Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. december 2., csütörtök Azt tartja a fáma, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Egész biztosan így van ez, még akkor is, ha akadnak kivételes alkalmak, amikor szinte lemásolódni látszik valamilyen helyzet, egy sajátos állapot. A történelem kivételei íme néhány sor egy dolgozatból, amelyet úgy tűnik, mintha napjainkban vetett volna papírra a szerzője: „Különösen fontos, hogy az ország politikai életének, sajtójának, publicisztikájának, szellemi életének eddig elért szabadságát megőrizzük, sőt továbbfejlesszük. A félelem eddig kialakult gócait, különösen ha az államhatalomból sugároznak ki, próbáljuk feloldani vagy legalábbis hatókörüket csökkenteni. Igyekezzünk egy kicsit kiemelkedni a pártpolitikai viaskodás siralmas posványából. Nos a fenti mondatok közel ötven évvel ezelőtt, 1947-ben születtek, s nem másnak, mint a polgári demokrácia egyik jeles elméleti szakértőjének, Bibó Ispánnak a tollából. Hogy a Válság után - választás előtt című írás rímel a jelen médiaháborús időszakára, az a bevezető állításomat húzza alá. Egyébként az idézet a 168 óra című rádióműsorban hangzott el s egy beszélgetésnek volt hivatott mottót adni. Mélykúti Ilona mikrofonja előtt Tornai József a Magyar írószövetség elnöke és Radnóti Sándor irodalomtörténész, esztéta fejtette ki véleményét a rádiós és tévés szereplésüket megtiltó írók magatartásával kapcsolatban. Az új a dologban az, hogy immár az írószövetség elnöksége is felhívást tett közzé, melyben kifejti sajnálkozását, hogy az alkotók nem a szövetség választott testületéivel összhangban fejtették ki a tiltakozást és úgy véli, hogy a bojkott elsősorban a közönséget sújtja, akadályozza az írókat véleményük kifejtésében, korlátozza a sajtószabadság megmérettetését. Az eddigi kétpólusú vitához képest ez egy újabb hang, amely megengedi ugyan, de nem helyesli az írók cselekedetét. Hát ezek után legyen okos az olvasó, a hallgató, a néző saját véleményének kialakításában. Az emberiség hosszú utat tett meg azóta, mióta kijött a barlangból. Ez a sok évezreddel ezelőtti korszak azonban nem maradt nyom nélkül: a természetes lakhely falára vésett rajzokat manapság is kíváncsian tanulmányozzák a szakemberek, hogy pontosabban ismerjék akkor élt elődeink gondolkodását, magatartását. Ketten a barlangban Egész biztos, hogy legalább ennyi fejtörést okozna majd a következő századok kutatóinak Fény derült Placido Domingo titkára A hasábburgonya jót tesz a hangszálaknak Az egész világ ámulva találgatja, hogy honnan veszi Placido Domingo fantasztikus erejű hangját. Most fény derült a titokra: az 52 esztendős sztártenor fellépés előtt dupla adag hasábburgonyával olajozza a hangszálait. Mindezt az egyik bayreuthi hotel főszakácsa fecsegte ki. Pflaum úr elárulta, hogy a bayreuthi ünnepi játékok idején minden nap újkrumpliból készítettek dupla adag rágcsálni valót a művésznek. A testes tenorista a szakács tanúsága szerint amúgy igen mértéktartóan viselkedik, mivel sem majonézt, sem ketchupöt nem fogyaszt a torokolajozó hasábburgonyához. Mai „macskakörömpörkölt" Az MDF-ről mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Népnemzeti hasonlat Az MDF hasonlít ahhoz a parasztkalaphoz, amelyet már csak a szenny, a kosz és az izzadság tart egybe. Végh Antal író derült, hogy szakadék előtt állunk. Lengyel László közgazdász, följelentett mikiegér, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Hol az eső? A magyar paraszt vetni, termelni akar. Nem az érdekli, hogy Lezsáknak mi a véleménye Debreczeniről. Inkább az esőt várja, mint a vitát. Kupa Mihály független országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter Székházalás Az MDF-ről már régóta közismert, hogy könnyen összetéveszti az államkasszát a sajátjával. Szabó Zoltán, a Szocialista Párt választmányának alelnöke Érdekes kérdés A parlamentben az MDF a spiclik terén is többségben van? Rost János nagykanizsai hírlapíró Gazdasági program Az MDF szakemberei a gázra akartak taposni, de kiSzalámitaktika '93 Lezsák Sándor az MDF-et olyan szaláminak képzeli el, mely mindkét végétől szerencsésen megszabadul. Nádori Péter újságíró, a Magyar Narancs munkatársa az, hogy miként értelmezzék Kepes András Apropó című műsorának egy 1993 nyarán, koraőszén (?) készült epizódját, ha egyáltalán megmaradna addig a kópia? Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit tudnának kezdeni azzal a ténnyel, hogy miközben ez idő tájt vannak, akik összkomfortos jólétben, kacsalábon forgó palotákban laknak, egy fiatal emberpár pedig Budapest egyik elegáns lakónegyede felett a hegyekben barlangban húzta meg magát éj- szakáról-éjszakára? Pontosabban nem is barlangban, hanem egy olyan képződményben, amelyet a kőzetek alakítottak ki és csak hegymászó mutatványnyal érhető el. Évek múltán ugyan mire következtetnek majd az eldobott kólás dobozból és a félretaposott fél pár cipőből? Bizony nagyon nehéz lenne majd eldönteni, hogy emberek miként kerülhettek olyan helyzetbe a huszadik század végi Magyarországon, hogy ily primitív módon kényszerültek élni? Hol lakhatnak? Csütörtököt mondunk Mottó: „A botrány nyomán szétfröccsenő trutymóból kinek több, kinek kevesebb tapad a ruhájára.” (A valószínű elosztás elve Murphy törvénykönyvéből) Szénbotrány Végre ismét hallatott magáról Nógrád megye szénbányászata: igaz, nem a széntermelésben döntögettek rekordokat, hanem a bíróságon. A nyugdíjasok szénjárandóságának ügyét nyújtották úgy, mint a rétestésztát, s végül nem a „magasabb rang mindent üt” elve érvényesült: a Megyei Munkaügyi Bíróság, a Fővárosi Bíróság, a Legfőbb Ügyészség után a Legfelsőbb Bíróság tett pontot a nógrádi bányásznyugdíjasok ügyére, méghozzá számukra kedvezően. Volt vezetőik által visszatartott pénzüket most kamatostul kapják vissza. Az más kérdés, mi lesz a felelősökkel, akik jóvoltából a 15 milliós büntetőkamat is terheli az ügy összköltségvetését... Illetékbotrány Miközben a salgótarjáni ön- kormányzat koldussá tette az iskolákat, magukra hagyva az intézményvezetőket, mint Szent Pál az Oláhokat (vagy mint Döme a Fradit), aközben egy igen ravasz tervezet is feküdt a testületi tagok asztalán. Maguk sem tudták eldönteni, hogy az adó-, vagy az illetékügyekkel foglalkozók premizálási rendszerén akarjanak-e javítani, de tény: az előterjesztő mindenképpen juttatni kívánt valamit a nevezetteknek. Végül a „nagy ötletet” a testület szintén meghiúsította. Érdekes: akkor kívánták jobbítani az anyagi érdekeltséget, amikor például az illetékbevételek növelését nem tervezik a városban. Polihisztor II. Örömmel hallottuk: Horváth Balázs, minden idők legsokoldalúbb magyar minisztere után Nógrád megyének is van már felkent polihisztora. Az eddig „csak” országgyűlési képviselő és tűzhelygyári igazgatótanács-elnök főszerkesztői beosztást is kapott a Heti Magyarországnál. Lapunknak elmondta: továbbra is Salgótarjánban fog lakni, annak ellenére, hogy az említett lap Budapesten készül. Erre mondja Murphy: „Szakértő az, aki más városból érkezik.” Balázs József Maria Schell kiborult, majd elnézést kért Annál is inkább mert például én kortársként sem tudom értelmezni ezt a lehetetlen helyzetet. Mint ahogy nem tudom elfogadni a pályaudvaron lakókét, az utcákon, a parkokban alvókét sem. Egyébként a gyengébbik nem képviselője a szimpatikusabb, hisz amíg férfi nem dolgozik sehol, ő most tanulta ki a szíjgyártó szakmát, és a hegyről is mindig pontosan járt az iskolába. Az a terve, hogy ha úgy alakulnak a körülményei, kihozza kislányát a nevelőotthonból, ahol élettársával együtt ők is felnőttek. De vajon úgy alakulnak? És egyáltalán: hol lakik ez a két ember azóta, mióta beállt a hideg ...?- csongrády Génterápia Rosszindulatú agydaganatok új gyógymódja lehet, hogy „öngyilkos-gént” helyeznek a ráksejtekre. Ez kísérleti állatoknál látványos eredményeket hozott és rákbeteg páciensek első kezelései is reménykeltőek - közölte French Anderson professzor, az emberi génterápia úttörőinek egyike a birminghami genetikai világkongresszuson. Az új módszernél az agyat módosított herpesz-vírussal fertőzik. Egy héttel a génterápia után a páciensnek a herpesz leküzdésére szolgáló drogot, Gancyclovirt adnak be, amely a daganat által megtámadott vendégsejtet elpusztítja. A beteg sejtek mintegy „öngyilkosságot” követnek el. így megnyílik a lehetőség rosszindulatú daganatok megtámadására. Az USA-ban az e módszerrel kezeltek „biztatóan javulnak”. A Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő Maria Schell példamutatóan bocsánatot kért a közönségtől. A 67 éves világsztár a németországi Bad Neuenahr nevű fürdőhelyen lépett fel, egy mindössze 320 ember befogadására alkalmas kis előadóteremben, amikor az egyik néző váratlanul felkiabált a színpadra: „Hangosabban!” Schell meghökkent, a színpad elejére csörtetett, és rári- vallt a hangoskodom: „Ez nem futballpálya, sem pedig a müncheni sörfesztivál!” Majd vadul gesztikulálva és szinte kiabálva folytatta az előadást. A közönség nagyrésze viszont - nem titkolt sértődöttséggel - a szünetben eltávozott az előadásról. A kiváló színésznő később bűnbánattal nyilatkozott a történtekről: „Tény, hogy eddig még soha senki sem kifogásolta a hangerőmet. Ami történt, rosszul esett. Mégis nekem kell bocsánatot kémem, mert művész nem bánhat úgy a közönséggel, ahogyan én reagáltam”. Ferenczy Europress Iskoláról iskolára - Holnaptól a továbbtanulásról Ballagni fog a véndiák — hová? Aligha van Nógrád megyében olyan család, ahol ezekben a hetekben ne kerülnének szóba a fiatalok iskola- és pályaválasztásával kapcsolatos kérdések. Gyermekek, szülők, nagyszülők, rokonok latolgatják, sokszor a pedagógusok véleményét, tanácsát is kikérve, mi lenne a legjobb a gyereknek. Ez az időszak mindig is izgalmas volt a családokban, iskolákban. Különösen az mostanában, amikor a folyamatos átalakulás következményeként sok minden bizonytalanná vált a gazdaságban is. Most induló sorozatunkban sok-sok adatot közlünk. Ezzel is segíteni szeretnénk az érdekelteknek, olvasóinknak a választásban. Hogy ezt megtehetjük, azért a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézetnek jár köszönet. Ugyanis ez az intézmény bocsátotta rendelkezésünkre a Tájékoztatójában megjelent adatokat az 1994/95. tanévi középiskolai jelentkezések rendjéről és a Nógrád megyei középiskolák felvételi lehetőségeiről. Minden nyolcadikost érdekelhet az a gazdag választék, amelyről sorozatunk szól. Ibiké, hát gyáva vagyok én? I gen, a leghatározottabban tiltakozom! Nem vagyok gyáva! Még hogy én gyáva!? Aki már a szörnyetegként, habzó szájjal támadó vadkannal is szembefordult?! Na jó, az teljesen más, hogy ilyen halálos rohamot átélve, az emberek keze, lába hihetetlen reszketősbe kezd, a foga vacog megállíthatatlanul. Hát Istenem, emberek vagyunk. Nem is izgultam én addig, amíg nem értem a kórház várójáig. Kezemben a beutalómat, akár a gyertyát, tartottam. De bent a kórházban (!) más a világ. Az orvosra várók tekintete riadt. A széken szinte apróra zsugorodnak. Az orvosok, a nővérek fehérben forgószélként robognak folyosóba be, folyosóból ki, szobába be, akár ha riadójuk lenne. Egy bentlakó a férfiosztályról kicsoszogott cigarettázni. Olvashatott a szemünkből:„Sok itt a dolguk” - nézett egy viharzó orvos után. A múlt héten jónéhá- nyan meghaltak” - fejével intve a kórterem felé. A torkomon fokozatosan szorult a görcs. Jól festhettem. Az én formám, hogy Ibiké, a főnővér pont ekkor nézett ki a vizsgáló ajtaján. Persze, hogy megláthatta sápadt arcomat. Hátha tudhatta volna: milyen melegem lett! A rosszulléttől az mentett meg, hogy Gyepes főorvos úr kilépett a szobájából. Tudom róla, hogy érsekvadkerti származású, de szakmája már finomívűvé formálta. Az arca derült, a haja deresedik. Hogy ebben a kórházi forgatagban hogyan tud ilyen derűs maradni, az az ő titka. V égül már egymagámban szobroztam a széken, de se nem hallottam már, se nem láttam, csak az foglalkoztatott, amit a főorvos mondott arcáról el nem múló kedvességgel.-Csak nyugalom, ez hosz- szabb ideig tartó ... - a többit már nem is hallottam, mert - hűha - elfogott a kihűlés érzése. Na, híres fickó, neked már befellegzett. Valójában semmit. mint korábban azt a kis nyomást a gyomromon, már nem is éreztem. Sőt, mehetnékem támadt, menekülésszerűen. De már késő volt, mert - nem is tudom, orvosnő, vagy aszisztens - gyengéden karon ragadott, becéző hangon, ami már magában is gyanús, azt mondta:- Vetkőzzön, alulról mindent! Ide feküdjön! Majd a főorvos úr tájékoztatja. És alá kell írnia a beleegyezését.. . H ű, ilyen meztelenül, ilyen kezelő asztalon feküdve a beleegyezésemet? Jobban megijedtem, mint a felbőszült vaddisznótól. De hát, már nem szaladhatok el. Meg a főorvos úr is ott állt felettem, mosollyal az arcán. Mindent megtettem volna, csak túl legyek, amin túl kell esni. Finom kéz ragadta meg a karomat. Egy kis szúrás, most, majd szédülés . . És szédültem szinte parancsra. Aztán testem pehelykönnyűnek tűnt, és repültem fel-fel lebegve. Fehér, friss ágyban kezdtem eszmélni. Még mindig egy csodás világban éltem, mert szépséges tündérnek tűnt, aki fölém hajolt, és ezt suttogta:„Éb- redni!” Hol vagyok? - eszméltem. „A kórteremben” - gyengéd mozdulattal támogatott fel. Kába fejem egyre tisztult. Ibiké is benézett a szobába, a szája szögletében finoman bólogató mosoly, és jót derült imbolygásomon. Elragadott a nővérkétől.- Na, jöjjön maga nagy hős! Majd adok egy jó forró feketét. Tényleg jó volt, és nagyon jól esett. De leginkább akkor esz- néltem a valóságra, amikor Gyepes főorvos úr beinvitált magához, és jókedvűen mondta, hogy minden rendben. És amit nem is gondolhattam, hogy látja izgalmamat, megjegyezte: -Nos, érdemes volt annyira izgulni? M ár messze jártam a kórháztól, amikor még mindig Ibikének bizonygatnám: Na, jó, hát izgultam. De én nem vagyok gyáva! Nem bizony ... Bobál Gyula
