Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám

1993. november 11., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Gondoljunk a karácsonyra! A z áruházak kirakataiban megjelentek az első fé­nyes zöld karácsonyfák. Egyre több kereskedelmi rek­lám kezdődik a sokat ígérő mondattal: már most gondol­jon a karácsonyra! Álmodoz­zon és ajándékozzon! Miért is ne? Miért is ne ál­modozhatnánk már november­től az ünnepi szertartások gaz­dagságáról, miért ne a békes­ség s a szeretet nevében érkező megváltó nélkülözhetetlensé­géről . . . iért ne pörölhetnénk már mostantól kezdve az elkedvet- lenítős szegénységgel? A bé­kéden magányunkkal? A tü­relmetlenségünkkel? Miért ne udvarolhatnánk a forgandó szerencse istenasszonyának: fordítsa felénk arcát és a bő­ségszarut, hogy szép ajándék­kal örvendeztethessük meg szeretteinket? Miért ne kérlel­hetnénk már most az értünk is megszülető kisdedet: áldja meg ipar kodásunkat, szorgal­munkat és legyen majd értelme bort, búzát, békességet kí­vánni. ..- Nagyon jók legyetek, - csi- títjuk a gyerekeket, elmagya­rázzuk a készülődés szokását, és azt, hogy egykoron Betle­hemben csillag hirdette Jézus születését, és hogy a pásztorok meg a három királyok ajándé­kokkal igyekeztek a kisded kö­szöntésére. De a természetesen ismét­lődő remények, szép álmok, el­határozások szomszédságában hogyan rejtsük el a növekvő kétségbeesésünket? Hogyan leplezzük legalább szeretteink előtt a katasztrófaméretű sze­génységet? A bölcsesség végle­tes aszályát? Az adókat, a tar­tozásokat?! A drágaságot! A bizalomhiányt? A több és több korrupciót, az egyre terjedő bűnözés fenyegetettségét? Az ismeretlen kábítószereket!? A jólismert, sötét intoleráns esz­méket, amelyekhez most is álarcos hazugságok tapadnak a rendről, fegyelemről, tisztes­ségről, felemelő nemzeti ha­gyományok tiszteletéről? Hogyan tudjuk majd e tár­sadalmi fekélyeket feledni, hogy harag nélkül, tiszta lélek­kel álljunk a jászol előtt meg a családi karácsonyfák előtt?- Ne karácsonyozzon ne­kem! — vágja a képembe eluta­sító keserűségét egy munka- nélküli bányász, akit a csa­ládja szokásairól kérdeztem a minap.t^^ifpjya világ lesz itt, amikor lassan feléljük már az utolsó tartalékainkat, és még senki nem mondja, hol fogok én karácsonyra pénzt keresni. Hogy fogok a falubeliek sze­mébe nézni: nem tudom eltar­tani a családomat?! Ugyanezen falu fiatal papja bizakodó: az emberek lelkében ott van, igenis ott él a Jézus­váró szeretet. Mint megannyi nemes rozsé! Csak össze kéne végre gyűjteni. Jó parázson felszítani, és melegedni a lángnál... Akár karácsonyig is, meg azután is . . . Mert a szeretet soha el nem fogyhat, - ahogyan üzenik az evangélisták is.. . Ha karácsonyra gondolunk, maradjunk ebben: ennél bizta­tóbb karácsonyüzenet nemigen létezik 1993 novemberében. A szeretet túlnő a valóságon, és képes arra, hogy minden egyes család karácsonyát boldoggá tegye ... Erdős István A Szabad Demokraták Szövetségének elnöke: Fontosak a szociális biztosítékok Az SZDSZ magát szociálliberális pártnak tartja. A Fidesz ez­zel szemben konzervatívabb liberális álláspontot képvisel - mondta Béren készített interjúnkban Pető Iván, az SZDSZ el­nöke, aki azt is kifejtette, hogy ez mit jelent a gazdaságban.- Mennyi­ben felel ön szerint a kormány a médiahelyze­tért?- Egyértel­műen a kor­mány felel. Egyrészt a je­lenlegi helyze­tet a kormány idézte elő, másrészt ren­delkezik min­den eszközzel, hogy változ­tasson a mos­tani helyzeten. Ha nem tartja helyénvaló­nak, ami törté­nik, kezdemé­nyeznie kel­lene a mostani alelnökök le­váltását. Mi beterjesztettük a médiatörvény­nek azt a részét, amelyben egye­tértés volt, ehhez hosszabb vita sem kellene. Más kérdés, hogy a kormánypártok egyszer már elfogadták ezt, majd megváltoz­tatták az álláspontjukat és ezen bukott meg a médiatörvény.- Szerintük az ellenzéken bukott meg.- Az, hogy ők mit mondanak, és hogy mi a valóság, az két do­log - ez többnyire így szokott lenni. De most bizonyíthatnák, hogy mennyire kompromisz- szumkészek.- A szabaddemokraták ra­gaszkodnak még a külföldi független szakértőkből álló Pető Iván: A Fidesz-szel szeretnénk együttmű­ködni, természetesen nem feltétel nélkül médiafelügyelő bizottsághoz?- Ez félreértés. Mi nem fel­ügyelőbizottságot emlegettünk. Lehet, hogy így próbálták beál­lítani, hogy felháborodást kelt­sen. Haraszti Miklós azt jelen­tette ki, hogy ha a média elfo­gultnak mutatkozik, érdemes lenne megfontolni egy külföldi­ekből álló megfigyelő bizottsá­got.- Akkor más volt a helyzet.- Akkor is volt helyzet. A te­levízió Híradója, A Hét, a Para­bola, a Panoráma némi elfogult­sággal mutatta be az eseménye­ket, a javaslat ennyiben indo­kolt volt. Miután olyan ingerül­ten reagáltak a kormánypártok, széllel szemben nem lehet menni.- Mit gondol, Fodor Gábor kilépése a Fidesz-ből meny­nyire rontja a liberális szövet­ség választási esélyeit?- Ez attól függ, hogy mi lesz a folytatás. Korainak tartanám a mai helyzet alapján mérlegelni ennek a következményét.- Nem az történt, hogy az SZDSZ-hez közelebb irányzat képviselője vált meg a Fi- desz-től?- Nehéz így megítélni. Azon lehet spekulálni, hogy Fodor Gábor közelebb állt-e az SZDSZ-hez? Az egyértelmű, hogy a Fidesz jelentősen változ­tatott 1990 óta az értékrendjén. Fodor Gábor az eredeti érték­rendet képviselte. A két párt együttműködésének nem azon kell alapulnia, hogy mennyire állnak közel egymáshoz, hanem hogy találnak-e olyan - első­sorban a kormányzás szempont­jából - fontos elemeket, ame­lyekben egyet tudnak érteni. Az is egyértelmű, hogy a Fidesz stí­lusa, politikai elképzelései má­sok, mint az SZDSZ-é, és erő­södik a különbség. De ebben a helyzetben kell megtalálni az együttműködés lehetőségét. Ez a két párt mindennel együtt is közelebb áll egymáshoz, mint bármelyik más párthoz. Az SZDSZ azt szeretné, hogy le­gyen egy meghatározó liberális tömb. Akkor is erre törekszünk, ha a Fidesz változik közben - természetesen nem feltétel nél­kül.-Mik a különbségek a Fi­desz és az SZDSZ között?-Az SZDSZ magát szociál­liberális pártnak tartja. Miköz­ben liberális elveket vallunk az emberi szabadságjogok, a piac- gazdaság ügyében, aközben rendkívül fontosnak tartjuk a szociális garanciákat. Az a vé­leményünk, hogy a gazdasági átalakulás elvi lehetőségeit kor­látozza az, hogy a társadalom mit bír elviselni. A Fidesz ezzel szemben konzervatívabb liberá­lis álláspontot képvisel. A gaz­daságot kevésbé kívánja korlá­tozni szociális megfontolások­ból. Sokszor az a benyomásunk, hogy a liberális elvek iránt a Fi­desz olykor kevésbé elkötele­zett, gondolok itt például a ki­sebbségi jogokra. A sajtósza­badság ügyében is vannak kö­zöttünk véleménykülönbségek. A Fidesz nem kívánt csatla­kozni az általunk kezdeménye­zett négypárti nyilatkozathoz. Lehet, hogy különbségek van­nak közöttünk abban is, hogy milyen pártokkal kívánunk el­sősorban együttműködni.-Furcsa a konzervatív li­berális kifejezés.-A konzervatív liberális el­képzelés még inkább kiiktatná az állam tevékenységét. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy az államot mindenhonnan vissza kell vonni, ahol nem nél­külözhetetlen, de éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ma bizo­nyos feladatokat el kell látnia. Mert a társadalom nem tudja ál­lami garanciák nélkül elviselni a gazdasági átalakulással járó terheket. A konzervatív liberális állás­pont a gazdaságban ma körülbe­lül azt jelenti, amit a teacher-i Anglia gazdaságpolitikája je­lentett: az állam a lehető legtel­jesebb mértékben kivonult a szociális szektorból. Ennek sú­lyos társadalmi következmé­nyei voltak. Mi úgy ítéljük meg, hogy ezt Magyarországon nem lehet megengedni. Dudellai Ildikó Katona Tamás államtitkár bízik benne, hogy végére jutunk a sok bajnak Minden az emberek szorgalmán múlik Katona Tamás a Himnuszt énekli az erdőkürti emlékműavató ünnepségen- Nagyon szép kökény­termés van er­refelé - kö­szönt be az er­dőkürti pol­gármester asz- szony irodá­jába a minap Katona Ta­más, a Minisz­terelnöki Hiva­tal államtit­kára, aki az I. és II. világhá­ború poklában elhunyt, hely­béli polgárok hősiességét hirdető em­lékmű ünnepé­lyes átadására érkezett a köz­ségbe. A hiva­talos ceremó­nián a Him­nuszt és a Szó­zatot zengzetes baritonján éneklő államtitkárral, az ese­ményt követően váltottunk szót.-Történészként hivatalból ismeri a magyarság históriá­ját, így a két világháború eseményeit is. Ön, vagy csa­ládja érezte-e a saját bőrén a világégés szörnyűségeit?- Szűkebb családomat nem érte véráldozat. Nagyapám ugyan katonatiszt volt, azonban nem élte meg az első világhábo­rút, mivel még annak kitörése előtt meghalt. Viszont legjobb barátja és bajtársa volt az, aki a Gyulai Honvéd Gyalogezred katonájaként elsőként esett el Psemizlnél. A második világ­háborúban apám hadifogságba került, és bizony semmit sem tudtunk róla, azon kívül, hogy azt a sebesültszállító vonatot, amelyen ő is utazott, tönkre bombázták az egyik pályaudva­ron. Nekem azonban erős volt a hitem. Tudtam: apám olyany­nyira kitűnő ember, hogy egy világháború meg sem kottyan neki. Számomra volt a legki­sebb a meglepetés, amikor 1945 októberében egy rossz bricsesz- ben, nagy hátizsákkal a vállán egyszercsak felbukkant.- Erdőkürtön nem voltak áldozatai 1956-nak, azonban azokat az októberi, novem­beri napokat írjuk, amelyek emlékeztetik az embereket az akkori eseményekre. Önben milyen gondolatokat vált ki ’56 októbere?- Történész voltam, vagyok. Munkám során 1848-cal foglal­koztam, és amikor nagyon hosszú idő után - mert sehogy nem akarták engedélyezni -, 1979-ben az aradi vértanúkról szóló könyvem megjelent, ak­kori kollégáim azt mondták: gratulálunk, mert az előszóban megírtad Nagy Imre történetét. Őszintén megmondom, nekem ez nem jutott eszembe. Csakhát a koncepciós perek olyan egy­formák. És ez a két forradalom, - az egyik XIX., a másik XX. századi - annyira egyforma volt. Az is, ami utána követke­zett: rövid ideig tartó, nagyon kemény megtorlás, majd felpu­huló abszolutizmus.- A hasonlóság abban is folytatódik, hogy gazdasági életünk is valamelyest stabili­zálódik majd?-Legyünk derülátók: ahogy akkor, egy nem tökéletes kie­gyezés után ez az ország élni tudott a gazdaságban előtte megnyíló lehetőségekkel, most sincs egyéb dolgunk. Nagyon nehéz körülmények között - 1873-ban ott volt a nagy euró­pai tőzsdekrach -, mégis kivac- kolódott az ország az elesett- ségből. Ez mindenekelőtt az emberek szorgalmán és szándé­kán múlik. A magyar társada­lom szinte erejét meghaladó mértékben megterhelt az előző rendszer minden nyomorúságos örökségével, s az újraindulás minden extra nehézségeivel. Csak akkor lehet ezeket a terhe­ket elviselni, ha van remény az emberekben, és értelmét látják, hogy a végére lehet jutni ennek a sok bajnak.- A gazdasági előrejelzések szerint 1994-ben tovább sú­lyosbodik a megélhetési hely­zet. Ráadásul jönnek a válasz­tások. Nem fogják úgy érezni az emberek, hogy a politiku­sok ígéreteikkel be akarják húzni a csőbe őket?- Ez egy józan, kispolgári or­szág, amelyet nem lehet meg­etetni mindenféle hülyeséggel. Az emberek nem érzelmeik, hanem érdekeik alapján fognak szavazni. Az a párt fog legjob­ban szerepelni, amely el fogja tudni hitetni a választópolgár­sággal, hogy ő a nyugodt erő és biztonságos jövőképet tud az országnak adni. Nem hiszek a vésztjósló hírekben, mivel so­kasodnak a pozitívumok is. An­nak kell tekinteni azt is, hogy az év végéig jóval több, mint 200 ezren részesültek a kárpótlás­ból, amely már most a világ szemében egy magyar sikertör­ténet, annak ellenére, hogy tud­juk: nem tökéletes megoldás. Az év végén elérjük, hogy a ha­zai összterméknek több, mint ötven százalékát már a ma­gánszféra állítja elő. A volt szo­cialista országok közül ezt első­nek érjük el. Azzal együtt, hogy korántsem tartunk az átalaku­lásnak a végén, jövőre nem csak nehézségekben, de valami ke­vés jóban is részünk lesz.- A kormány asztalán van a javaslat arról, hogy a mező- gazdaságban vállalkozó mun­kanélkülieket 200 ezer forint kamatmentes, visszatérítendő támogatással segítsék.- Szó van ilyen elgondolás­ról. Őszintén szólva, az egész magyar mezőgazdaságnak szüksége lenne ilyen segítségre. Egyik nagy feladatunk, hogy próbáljuk megoldani a mező- gazdaság hitelekkel való ellátá­sának kérdését. Ehhez a bank- rendszert és a hitelkonstrukciós rendszert kell átalakítani.- Nem tartanak attól, hogy a 200 ezer forintnak is olyan sorsa lesz, mint évekkel ko­rábban a 400 ezer forintos új­rakezdési segélynek? Azaz, nem azokhoz jut el, akiknek igazán szüksége lenne rá?- Megvan ennek a veszélye, de vagyunk elegen történészek a kormányban ahhoz, hogy ta­nuljunk előző hibáinkból. A meglévő tapasztalatok birtoká­ban, talán ezúttal körültekin­tőbbek leszünk. Reméljük lesz értelme ennek az intézkedés­nek, amelynek éppen a nehéz, sebezhető helyzetben lévő em­berek, családok fogják hasznát látni. Vallus Tibor Ez itten, kérem, Magyarorsz ág A kisebbségről egy T örvényhozóval Sokfélét hallottam már az október 20-án életbe lépett nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényről. Lehetővé teszi az anya­könyvezést, hivatalos iratok kitöltését anyanyelven. Tilt mindennemű hátrányos meg­különböztetést és beolvasztási szándékot. Közösségként is el­ismeri a kisebbségek jogait. Kisebbségek önkormányzato­kat hozhatnak létre, részarányt kapnak a települési önkor­mányzat vagyonából. Vér is folyhat Európai színvonalú, mércét adó törvényt alkotott parla­mentünk. Annál inkább meg­döbbentem, amikor nemrég egy tanácskozáson polgármes­terek és jegyzők indulatos vi­táit hallgattam e törvényről. Egyet is értettem félelmeikkel: megszállják őket a cigányszer­vezetek, akiknek ráadásul ver­senyezniük kell egymással, és ebből még vér is folyhat. Amúgy is szűkös kasszájukat két- illetve több részre osztják, attól függően, hány kisebbségi önkormányzat alakul a telepü­lésen. Arra is bólintottam ma­gamban, ez még inkább meg­oszthatja a településeket. Akkor találkoztam egy Tör­vényhozóval. Lehetett volna jobb Először óvatosan csak any- nyit kérdeztem: mit gondol a törvényről? Azt mondta, bizto­san lehetett volna jobb is, de jó. Előhozakodtam azzal: úgy hallottam, az év legrosszabb törvényének nevezték. Nem értette. Elmondtam neki a fen­tieket, akkor viszont ő döbbent meg. Aztán kihívóan rám né­zett:- Most mit csináljunk? Kezdtem magam rosszul érezni. Hallgattunk egy kicsit, aztán megint ő kérdezett. Megtehet- jük-e a kisebbséggel, hogy azért nem adunk meg jogokat, mert négyévente egyszer több­letmunkát kapnak ezzel a jegyzők is? Láttam-e már kocsma előtti verekedést a ki­sebbségi törvény megszületése előtt? Majd felkért: magyaráz­zam el, miért bolondulnak meg ettől a polgármesterek? Be­szélt arról is, hogyan kérhe­tünk mi számon meg nem adott jogokat a határokon túl élő magyaroknak, ha itthon el­vonjuk a kisebbségektől? Sötétebb arcbőr Végeredményben könnyű akár arra az álláspontra jutni: mi a csudának kisebbségi tör­vény? - folytatta. - Minek ad­junk mindenféle jogokat szlo­váknak, németnek, cigánynak — ha abból kárunk lehet? Érinthet ez fájdalmasan soka­kat, de ebben is különbözik a diktatúrától a demokrácia. Zavaromban, a Törvényho­zót hallgatva eszembe jutott, hogy azon a bizonyos indula­tos tanácskozáson részt vett egy cigányember is. Akit társa­itól mindössze sötétebb kéz- és arcbőre különböztetett meg. Jegyzetelt. Biztosan nagyon rosszul érezte magát. De ezt már nem meséltem el a Törvényhozónak.- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents