Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-10 / 262. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. november 10., szerda Turkálós művelődési házak Egy-két „kamikaze” még tartja magát Két fontos ok van, amiért nem kelendőek a kulturális prog­ramok: a kényelem és a pénztelenség. Mikor változhat ez meg, és mondhatjuk-e, hogy a hagyományos művelődési házi életnek végképp befellegzett? Bőgős Tamással, a magyarnándori Rad­nóti Miklós Művelődési Ház igazgatójával beszélgettünk.- Mitől van az, hogy az önök művelő­dési háza tal­pon van, ami­kor más in­tézmények­ben már tur­kálók és buti­kok adják meg a profilt?- Nálunk is van turkáló és orosz termé­szetgyógyász is. Ha érdekli az embereket, kell, hogy le­gyen ilyen. Nemrégiben járt nálunk egy amerikai úr, aki nem értette a magyarországi hagyományos művelődési házas megoldást - ami éppen átalakulóban illetve megszűnőben van. A mi intéz­ményünk is nagytermes felfo­gásban épült 1969-ben. Ez már meghatározta a házak tevékeny­ségét is, de állandóan folytak kísérletek, hogy ettől valame­Bögös Tamás: Az emberek kézzelfoghatóbb dolgokra költenek lyest elszakadjon a szakma. Az emberek mindennapos életéhez kötődő szolgáltatásokat adtunk. A '70-es évek végén volt nagy divat, hogy szabadidős tevé­kenységekre hozzuk be az em­bereket - ez sem ment sokáig. Abbamaradtak a színházi elő­adások is.- Miért nem kell ez az em­bereknek?- Azt hiszem, két fontos oka van. Otthoni médiák ezt ké­nyelmesebbé teszik. A másik, hogy egyfajta pénztelenség jellemző, az emberek kéz­zelfoghatóbb dolgokra köl­tik a pénzüket.- Valami­kor kultúrhá- zat emleget­tünk, egy ideje azt ké­rik, művelő­dési háznak nevezzük az intézményt. Hogyan ne­vezzük a tur­kálós világ­ban, hogy sze­repükre nézve pontos meg­fogalmazást adjunk?- A szakma képviselői más-más módon határozzák meg magukat. Közösségfejlesz­tők, művelődésszervezők va­gyunk jó esetben. Egy-két „ka­mikaze” - aki nem fél a haláltól sem - még népművelőnek tartja magát. Ez vonatkozik a házakra is. Sok helyütt faluházzá alakult a kultúrház, ami szimpatikus, ha úgy is működik.- Ahhoz mi kellene, hogy a népművelők ne kamikazék le­gyenek?- Sok minden kellene. Egy­részt a helyi vezetésnek olyan szemlélete, ami nem engedi meg, hogy ebek harmincadjára kerüljenek ezek az intézmé­nyek. Kellene ezzel összefüg­gésben pénz.- Akkor ez két oldalról pénzkérdés. Egyrészt a ház részére, másrészt, amíg az ember azzal foglalkozik, hogy fütsön-e vagy világítson, ad­dig nem keresi a kulturális programokat. Nem?- Persze. Akinek anyagi problémái vannak, az nem ro­han a művelődési házba, még ingyenes programokra sem.- Úgy gondolja, hogy a ha­gyományos kulturális prog­ram a jövőre nézve is meg­szűnt?- Biztos vagyok benne. Amíg a társadalmi viszonyok, az em­berek életkörülményei nem lesznek olyanok, hogy a kultú­rára is áldozzanak, addig nem vi­rágoznak ezek az intézmények. Aki addig ki tudja húzni, az jár majd jól. Ugyanis egy megszün­tetett intézményt sokkal nehe­zebb visszaépíteni, mint addig is fenntartani. D. I. A nemzetközi jog sötét ló Piacgazdaságot tanítanak (FEB) A Kárpát-medence or­szágaiban az állami tulajdon le­bontásával párhuzamosan mind nagyobb teret nyer a magántu­lajdon, az újdonsült vállalko­zóknak az alapismeretek elsajá­tításával kell kezdeniük tevé­kenységüket. Ebben nyújt segít­séget számukra a Vállalkozók Nemzetközi Szövetsége.- Sajnos, a vállalkozók leg­többször nincsenek tisztában sem a saját országuk, sem pedig a nemzetközi jog normáival - mondja Várkonyi József, a szövetség ügyvezető elnöke. - Ebből következően az üzletem­bereknek már jelentős vesztesé­geket kellett elkönyvelniük. Előfordult barterüzletek eseté­ben, hogy a szerződésben sze­replő csereárut azért nem szállí­totta le a határon túli partner, mert saját országának vámjog- szabályai nem tették lehetővé! Ezért szervezünk tanfolyamo­kat a kezdő vállalkozóknak, hogy az ilyen teljesíthetetlen szerződések meg se születhes­senek.- Mit tanulhatnak ezeken a tanfolyamokon a résztvevők?- Piacgazdasági alapismere­teket. A tíznapos kurzusokon pénzügyi, külkereskedelmi, banki, vállalkozói ismereteket nyújtunk. Előadóink neves szakemberek: az engedélyezés­ről, a befektetésekről a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának munkatársai, az adózásról az APEH elnökhe­lyettese, a vámrendelkezésekről a Vám- és Pénzügyőrség Or­szágos Parancsnoka tájékoztatja hallgatóinkat. A kurzus végén vizsgázni kell a tanultakból.- A magyarországi adózás miért fontos a határon túl élőknek?- A térség országai mind a pi­acgazdaság útjára léptek, elvileg bármelyikben hasznosíthatók az itt elhangzottak. Sokan szívesen alapítanának vegyesvállalatot, akkor pedig fontos, hogy tisztá­ban legyenek a magyarországi adózás szabályaival.- A tanfolyam idején talál­kozhatnak egymással az eset­legesjövendőbeli partnerek?- A kurzus végén mindig meghívunk néhány hazai vál­lalkozót. Hogy kiket, az attól függ, milyen szakmából jöttek a tanfolyam résztvevői.- Hányán és kik vettek részt eddig a tanfolyamokon?- A tanfolyamok felénél tar­tunk, így már több mint 200 hallgató végzett. Ukrajnából 3 csoportot fogadtunk. Szlováki­ából szintén 3-at vártunk, de az érdeklődésre való tekintettel egy negyediket is beiktattunk, az erdélyiek 5 csoportban ér­keznek. Decemberben a vajda­ságiakat fogadjuk. D. Zs. Bridzsklub Salgótarjánban LJramecz János vállalkozó néhány barátjával egyetemben elhatározta, hogy összegyűjtik azokat, akik korábban bridzsel- tek a városban és klubot alakí­tanak. Kezdeményezésüket a Galcsik fogadóban karolták fel, ahol hetente egyszer, hétfőn este 19 órától találkozhatnak a bridzs szerelmesei. Természetesen az érdeklődő­ket is várják ide, akiket meg kell tanítani a játékra. Mesterek lesznek, hiszen a klub alapítók a korábbi években verseny szin­ten bridzseltek. Utólag intézkedtek a szlovákiai vezetők Petőfit és Tompát sem kímélték a türelmetlenség bajnokai Rimaszombat patinás délgö- möri város, gazdag történelmi múlttal rendelkező huszonöte­zer lakosú járási székhely. A le­gutolsó népszámlálás alkalmá­val a város polgárainak több mint negyven százaléka vallotta magát magyarnak. Sajnos az önálló Szlovákia létrejötte óta, egyre erőteljeseb­ben és látványosabban jelent­keznek itt is a nemzetiségi tü­relmetlenség szlovák bajnokai. A nyári hónapokban szinte kampányszerűen kezdődött el a magyarellenes porhintés. Ez odáig jutott, hogy az ún. Petőfi házat is meggyalázták. A To- másik utcában álló emléktáblás ház egyben a márciusi kegyelet­adás mindenkori helyszíne is. A hangulatos kis ablakokat piros festékkel fújták le, a falra pedig jól kivehetően a háromhalom- kettős kereszt ábrája került mellé pedig a „Slovensko patri slovákom” vagyis „Szlovákia a szlovákoké” felirat. Akkor az esetet a városi képviselő-testü­let is megtárgyalta, s maga a polgármester tett ígéretet arra, hogy a jövőben elejét veszik ha­sonló provokációknak. Egyébként az említett utcá­ban alig kőhajításnyira a Petőfi- háztól székel a városi rendőr­ség. Onnan azonban senkit és semmit sem láttak. Alig csitultak el a zajok, ok­tóber végén egy újabb sajnála­tos esemény történt. A város je­les szülöttének, az itt csak gö- möri költőóriásnak titulált Tompa Mihálynak az emlékün­nepélyére készülődtek a Cse- madok képviselői és természe­tesen a magyarajkú lakosok. Mivel a költő halálának jubile­umi, 125. évfordulója van az idén, az 1993-as évet egyben Tompa-évnek nyilvánították. Annál szomorúbb, hogy a Tompa Mihály napok rendez­vénysorozatának előestéjén a korabeli talapzaton álló, élet­nagyságú bronzszobrot is van­dál módon meggyalázták. A vá­roskertben található szobrot a vadkókuszfák gyümölcsével dobálták foltosra. A diónagy­ságú kókuszokat több helyen is a szobor réseibe dugdosták, ez­zel mintegy nevetségessé tették magát az emlékművet. Ráadá­sul a szobor talapzatára nagybe­tűkkel írták: „JAJJ MAGYAR”. A magyarul írott szöveg mellé keresztet tettek. Ez sok mindent elárul az elkövető személyéről és természetesen nem titkolt gondolatairól is. Az is lehet, beteg ember (emberek) volt(ak) az elköve­tők, de a hasonló tettek sorozata után ez nem valószínű. Minden­esetre a városi vezetők, miután tudomást szereztek a történtek­ről, gyorsan intézkedtek, és el­távolíttatták a gyalázó feliratot. Mindkét eset kapcsán állást foglalt a Csemadok területi vá­lasztmánya is. Egyértelműen el­ítélték a történteket, s újfent til­takozásukat tolmácsolták a vá­ros közrendjéért felelős szerve­inek. Polgári László Vendégek az iskolában SZÉCSÉNY. Középfokú ag­rárszakoktatási intézmények gépészeti tanácsadói lesznek a vendégei november 10-étől 12-éig a Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetnek. A szakembe­rek ismertetik hasonló látogatá­saik tapasztalatait, és megbeszé­léseket folytatnak a helybeliek­kel a kísérleti oktatás pedagó­giai és gyakorlati teendőiről. A vendéglátók közül Faluhelyi László, a szakközépiskola gé­pészmérnök tanára ausztriai ta- nulmányútjáról számol be. A dzsungel rettenetes törvénye Itt és most: kóstoló Mai „macskakörömpörkölt” U j sorozatot bocsát útjára szerkesztőségünk ezen a helyen. A mindennapi válogatás idézetekből áll. Formailag tehát macskakör­mök közé tett gondolatok kö­vetik egymást. A felismerések eredetiek: kortárs közéleti fér­fiak és asszonyok, írók, rende­zők, zenészek, sportolók, hu­moristák fejéből pattantak ki a rendszerváltást követő évek­ben. De nem csupán a kor­mányról, Horthyról, vezető és ellenzéki pártokról lesz szó, hanem a hazugságról, nőkről, a Balkánról és sok minden másról is. íme: „Hatvanöt éves lé­temre eldicsekedhetek azzal, hogy máris megéltem öt rend­szer hazugságáradatát” - je­lentette ki Székely Éva gyógy­szerész, úszó olimpiai bajno­kunk. Pécsi Ildikó színésznő mintha csak kiegészítené az előbbit, mondván: „Amikor hazudtam, mindig jó okom volt rá.” Mi ez, ha nem az őszinteség tettenérésének mu­tatványa? A megszólalás módja tö­mör, mint az évezredes afo­rizma. Csak hát nem a nem­zetközi bölcsességek és latin mondások könyvét hozza tető alá a szerző ezzel a munkával, hanem a magyar kortárs poli­tikai és művészeti szereplők szövegeiből idéz. E zt ma Zöldi László sza­badfoglalkozású újság­író kollegánk tudja meg­tenni a legnagyobb áttekintés­sel és gazdag szerkesztői ta­pasztalatokkal a tarsolyában. Az egyre népszerűbb Tallózó­nak dolgozva hetente több száz újságot és különféle ki­adványt forgat. Tapasztalt közíróként, kritikusként és könyvszerzőként megbízható ismerője annak a világnak, ahonnan a gyöngyszemeket felmutatja. Olyanokat, mint például Nagy Bandó András keserédesét: „Annak örülnék, ha Csurkáról kiderülne, hogy anyai ágon szlovák német, apai ágon meg cigány zsidó.” Bár egy s más már kiderült, mégsem valószínű, hogy csu­pán a korábbi családfát ku­tatva beteljesülne a népszerű humorista és volt orfüi pol­gármester káröröme. Talán több esélye van Szil­vás István egri hírlapírónak, aki annak idején papírra ve­tette: „Megválasztották, a Fi­desz parlamenti frakciójának új vezetőjét Kövér László sze­mélyében. Ezzel is demonstrá­landó: a pártnak súlya van." Nem azért idéztük ezt az utóbbi megfogalmazást, mert épp ma egyféle tájéko­zódó-bemutatkozó napja van a fiatal demokratáknak Nógrád megyében. Inkább a kortárs macskakörmök bevezetése végett. Ezek ugyanis néha karmolnak, máskor viszont épp azt jelzik, hogy dorombol a kedves háziállat, ahhoz ha­sonlóan, ahogy a cicás idéző­jelekhez illik. H olnaptól kezdve kinek kinek része lehet a tö­mör mutatványok élve­zetében, ameddig csak a soro­zat tart. Sz. F. A fotóriporter, David Sanchez, szemtanúja volt egy néger orvvadász kegyetlen megkínzásának és kivégzésének. A megkínzók azt a nézetet vallják, hogy ha nem mutatnak példát, az orvvadászok annyira elszaporodnak, hogy lassan kipusztulnak a nemes állatok. FEB-fotó-r A házasság humora Csörömpölnek a tálak, kana­lak, hangosan veszekszik a há­zaspár az idillikusnak egyálta­lán nem mondható családi fé­szekben. Az egyre elkeseredettebb asszony tajtékozva felkiált:- Vedd tudomásul, hogy akik előtted nekem udvaroltak, kivé­tel nélkül valamennyien oko­sabbak voltak nálad! A férj rezignáltan felsóhajt:- Stimmel. Hiszen ők időben félreálltak, én pedig elvettelek feleségül. * A férj futballmeccsre készül. Nagy Ferencváros-drukker, zöld-fehér kokárdát tűz a mel­lére, zöld-fehér sálat a nyakába, zöld-fehér sapkát a fejére és in­dul a mérkőzésre. A feleség keservesen sír:-Minden vasárnap itt­hagysz! Te már jobban szereted a Fradit, mint engem . . . Mire a férj így válaszol:- Én nálad még az MTK-t is jobban szeretem. * Idős asszonyok ülnek a kávé­házban és beszélgetnek. Az egyikük elégedetten mondja:- Mi a férjemmel mindig egy .véleményen vagyunk.-Csodálatos! - mondják a többiek. - Lehetséges ez?- Lehetséges. Bár eltartott vagy harminc évig, amíg meg­szokta. (Bényei József: Ötszáz vicc című kötetéből)

Next

/
Thumbnails
Contents