Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR - VÉLEMÉNY 1993. november 4., csütörtök Biztos a hallgatók egy részé­ben is felmerült az a kérdés, amelyet Bölcs István, a Gondo­lat - jel szerkesztő-műsorveze­tője megpendített - mintegy he­lyettük is hogy miért olyan nagy probléma az, ha az írószö­vetség anyagilag működéskép­telen. Hisz abban az országban, amelyben emberek százezrei vannak munka nélkül, tengőd­nek a létminimum alatt vagy éppen annak határán, a kisebb gond is nagyobb annál, mint az írószövetség léte vagy nem léte. Ráadásul egy olyan szakmai szervezetről van szó, amely egyesek szerint sztálinista kövü­let, egy olyan képződmény, amely annak idején arra volt jó, hogy a hatalomhoz láncolja a lojális írókat s hűségük fejében bizonyos kedvezményekben (soron kívüli gépkocsi, szigli­geti alkotóház) részesítse őket. A szakmaiság pedig nem más, mint bolsevista trükk, ahogyan az egyik, igencsak hírhedt poli­tikussá változott egykori - mel­lesleg jó - író fogalmazott. A dolognak azonban ez csak az egyik (nem is teljesen igaz) oldala, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Ez derült ki azon a sajtótájékoztatón is, amelyet az írószövetség vezetői, tagjai végső kétségbeesésükben tartot­tak, s amelynek néhány szerep­lője (Görgey Gábor, Somlyó György, Lakatos István, Tornai József) megszólalt Tassy Kata­lin mikrofonja előtt is. Az elhangzottakból kiderült, hogy az írószövetséget például Franciaországban Balzac, Vic­tor Hugo hozta létre s mind a mai napig az állam tartja fenn. Ottlik Géza példája igazolja, hogy az a vád sem állja meg a helyét, hogy aki nem volt tagja az írószövetségnek, annak nem adták ki a műveit. Magyarországon az írószö­vetségnek, - s természetesen még inkább az irodalomnak, mint művészeti ágnak - mindig jelentős közvélemény-formáló ereje volt. A rendszerváltás előtti időkben az irodalom kénytelen-kelletlen direkt poli­tikai szerepet is vállalt, most vi­szont igyekszik mentes lenni mindenféle felesleges, a művé­szeten kívüli felhangtól. Az író- szövetség sem akar mást, mint tagjainak érdekeit képviselni, az irodalmi életet mozgásban tar­tani, a belföldi és külföldi kap­csolatokat koordinálni. Nem lehet azonban a műkö­déséhez elengedhetetlenül szükséges feltételek hiányát csupán egy szakma belügyének, egy szűk kört érintő sirámnak tekinteni. Nem csupán nyolc­száz író helyzete, sorsa a tét, hanem a magyar irodalom, a nemzeti kultúra jövője, presztí­zse is veszélyben forog, ha az írószövetség atomjaira hullik, ha - mint szóba került - felosz­latja önmagát. Ez pedig leg­alább akkora jóvátehetetlen melléfogás lenne, mint - aho­gyan az egyik nyilatkozó fo­galmazott -, a Nemzeti Színház lebontása volt. * * * Az utóbbi időben a kulturális élet jószerivel csak panaszoktól hangos. Számos területen meg­szűnt a sokat szidott állami gyámkodás s ezzel együtt a biz­tos megélhetést jelentő költség- vetési támogatás is. A piacgaz­daság - amely Magyarországon még nem igazán az - új köve­telményeket támaszt az anyagi feltételek megteremtésében az intézményekkel, így a színhá­zakkal szemben is. A körülményekhez való al­kalmazkodás egy sajátos példá­ját lehetett látni a televízióban is. Az történt ugyanis, hogy a Madách Kamaraszínházban tel­jesen tönkrementek a székek s nem volt fedezet a felújításukra. Akkor jött egy ötlet - amelynek manapság számos esetben pén­zértéke lehet - : a színház dísz­lettervezője Götz Béla befizette egy szék költségeit és javaslatot tett egy alapítvány életre hívá­sára. A kezdeményezést tett kö­vette s megindult a székvásár­lási akció. A kultúra, a színház iránt ér­zékeny, fogékony emberek tu­catjai mozdultak meg és fizették be a huszonháromezer forintos megváltási díjat. A 321 adomá­nyozó között a legkülönfélébb foglalkozású és anyagi kondíci­ójú emberek vannak: a színház lakatosmesterétől, művészeken, vállalkozókon át egészen a mi­niszterelnökig. Ezzel természe­tesen semmilyen előjogot nem szereztek, ugyanúgy kell jegyet váltaniok az egyes előadásokra, mint bárki másnak. Gesztusuk viszonzásként viszont egy kis réztáblán felkerült a nevük a számukra kisorsolt székre. Sose hittem volna, hogy a kultúra helyzete ürügyén nem­csak alkotókról, művekről fo­gok jegyzetet írni, hanem a színházi székekről is, amelyek a Madách Kamarában se nem li­lák, se nem bordók, hanem ele­gáns virágos díszítésűek. Ebben is különböznek a megszokottól.- csongrády ­Viharos a Fidesz Régen volt. Nem is túl köz­ismert, hogyan történt. Kinek mondott valamit 1988-ban Orbán Viktor vagy Deutsch Tamás neve? Akkor még többpártrendszert kiabál­tak a tüntetésen, amelyen nem akartak Grószmarost és báb­színháznak hívták a Parlamen­tet. Együtt voltak, amikor Or­bán Viktort rendőrautóba hur­colták, amikor MSZMP-s meg­figyelők jártak az üléseikre. Együtt örültek, amikor bejutot­tak a Parlamentbe. A Magyar Narancsban 1990 decemberében is kaptak kemény kérdést. De akkor hogyan ro­molhatott meg ennyire a viszony a Fidesz és az SZDSZ között? Nagy eséllyel elmeháborodott- nak tekintették volna azt, aki akkoriban az iránt érdeklődik, valóban jobbra tolódik-e a Fi­desz? A pártot értelmiségiek és po­litikusok értékelték felkérésre 1991 második felében. Volt olyan aggodalom, hogy a hosz- szútávú politikai arculat kiala­kítása során a fiatal demokra­ták elvérezhetnek, sőt eltűnhet­nek a politikai közéletből. Leír­ták: a kimondás hősiessége el­fedte a Fidesz mondanivalóját. S az alábbiakat is: Talán a Fidesz is hűségesebb lenne eredeti elképzeléseihez, ha kevésbé érdekelné a kor­mányzás. Jó lenne, ha nyilván­valóbbá tenné, miben hisz és mi ellen van. Jobb lenne, ha inkább ezzel foglalkozna, s nem a ked­vező közvéleménykutatá­sokkal, a vá­lasztási fontol­gatásokkal vagy a parlamenti, illetve egy lehetséges kormánykoalíción belüli pozíciók érdekében foly­tatott ügyeskedéssel. A Fidesz ma a legnépszerűbb párt. Elnöke nem rendőrautóval közlekedik. Üléseikre nem jár­nak MSZMP-s megfigyelők. Za­varos az SZDSZ-hez való viszo­nyuk. Demokratikus Szocialista If­júsági Szövetség volt az eredeti névjavaslat, de Fiatal Demok­raták Szövetsége néven alakult meg 1988 március 30-án a párt. Akkor így írt az Értesítő: „Föl­tételezhető, hogy viharos folyta­tása lesz a Fidesz-nek.” Ma házon belül kellene koa­líciót kötniük. Nem így képzel­tük. Dudelíai Ildikó Csütörtököt mondunk Mottó: „Ahhoz, hogy valami megtisztuljon, valami másnak be kell piszkolódnia. Viszont mindent össze lehet piszkítani anélkül, hogy bármi is megtisztulna.” (Murphy törvénykönyvéből) SZEMÉT. Amikor Salzburg fogadott testvérvárosát, Salgó­tarjánt elönti a szemét, hányin­gert keltő kukabűz terjeng a la­kótelepeken. Még mindig mo­solyogva kezelik a lakossági panaszokat ahelyett, hogy a szemetet kezelnék már végre. Kiderül: lehet valami érdemle­geset is tenni a tisztaságért. S talán nem is kell kiváltani hozzá a világútlevelet, ugyanis nem Ausztriában, de még csak nem is Szlovákiában leltünk a jó megoldásra. A követendő példa Balassagyarmat. Az Ifjú­ság Úti Általános Iskola tanu­lói egyik csütörtökön - való­színű, hogy tanítási (tehát munka) idő után becsengettek a lakásokba, és papírt gyűjtöt­tek. Két nappal később (szom­baton, szabad idejükben!) szé- pítgették lakókörnyezetüket. Mindezért egy kis csokoládén és tombolajegyen kívül nemi­gen kaptak ellenszolgáltatást. Lám, ilyen is van. Vajon ho­gyan dolgozzák fel magukban, hogy ők a táblányi csokoládé­kért képesek voltak tenni a rendért. A felnőttek (ötven ki­lométerre tőlük) fizetésként felvett, mázsányi csokoládé áráért hagyják megyéjük szék­helyét ismét azzá válni, ami egy évszázada volt: koszfé­szekké ... TÉVÉ. Jó példa is akad Sal­gótarjánban, mégpedig a tévé­nél: e kis kollektíva nem ölte egymást, mint a „nagyok”, ha­nem erejéhez mérten fantaszti­kus műsort produkált. Ha már előbb a „piszkos anyagiakról” szóltunk, itt sem hagyhatjuk szó nélkül: pénztelenül próbál­tak nagyot alkotni. Mert váro­suk megtiltotta nekik, hogy munkabéren kívül egy vasat is költsenek, így szponzoroktól „guberálták” össze a műsorra valót. Aki látta a produkciót, értékelhette is. Aki tudja, ho­gyan működnek, az ugyancsak alkothat magában egy értékíté­letet. TERV. Murphy egyik aranyigazsága a következő­képpen szól: „Jobb ma egy jó terv, mint holnap egy tökéle­tes.” Sokan kíváncsiak arra a tervre, mely az egykor szebb napokat látott Kohász-stadiont megmenti a csendes haláltól. Biztos vagyok abban, hogy a stadion ismét olyan lesz, mint egykoron. Ha változatlan tem­póban mennek a dolgok, akkor az SBTC következő UEFA Kupa-mérkőzéséig már min­den megoldódik. Erre várnak az illetékesek is? Balázs József Gazdagodó kínaiak Kína négy tartománya - Peking, Sanghaj, Senzen és Kanton - ha­lad a legnagyobb léptekkel a nyugati kultúra felé. Ez nemcsak a művészetben, hanem az utca képében, az üzletek kirakataiban is látszik. Már nem a szürke egyenruhák uralják a kínai öltözkö­dést: megjelent a miniszoknya, a tarka ing, s sokan a legújabb di­vatot követik. Éjszakai mulatók is működnek az országban, s ezek 10 dolláros belépővel látogathatók. Fotó: FÉB Öröm a szomszédban Olcsóbb itóka A szlovákiai délvidék sörrel való ellátását a rimaszombati Gömör Sörgyár biztosítja. Évente közel 400 ezer hektoliter nedű kerül a fogyasztók aszta­lára a világos Gömör és barna Zuzana nevű zamatos itókából, hordós illetve palackozott ki­szerelésben. A sörivó szomszé­dok nem kis örömére a rima- szombati gyár most egy öröm­hírrel lepte meg fogyasztóit: már a karácsonyi piacra gon­dolva, illetve minden bizonnyal az egyre növekvő konkurencia hatására is csökkentette a sör árát. Október utolsó hetében ol­csóbb lett a világos sör, mégpe­dig hektoliterenként 80 szlovák koronával. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a palacko­zott sör üvegenként 6,50 koro­nába kerül majd a gyárban, va­gyis 40 fillérrel olcsóbb, mint korábban. A hordós sör hektoli­terjének új ára 1080 korona. A gömöri gyárban november elejétől újfajta italt is palackoz­nak már, mégpedig a vágott, azaz a félbarna sört. Egy további újdonságot is készítenek, már a karácsonyi piacra: a búzasört. Ezt Ausztri­ából importált malátából főzik majd, de a gyár jövő évi tervei között szerepel az is, hogy megkezdik a búzából készült maláta gyártását. Polgári László Többször előfordult, hogy a bűncselekmény elkövetőjét a rendőrség őrizetbe vette, de egy idő után szabadon engedte. Az elkövető szabadon élhette világát, a közvélemény pedig felhábo­rodott. Számos ilyen esetről beszélnek az emberek. Különféle pletykák, találgatások keringenek a köztudatban: vajon miért lehet valaki szabadlábon, amikor százezreket csalt, s talán a ku­tya szájából is kilopta a csontot. S miként fordulhat elő, hogy valaki sorozatban követ el különféle bűncselekményeket és mégsem kerül rács mögé. Mind-mind megválaszolatlan kérdés. A bűnözők elkövetett bűncselekményeikkelk nemcsak felbőszítik a lakosságot, hanem félelmet is keltenek az állampolgárokban. Ugyanakkor hallani a rendőrök panaszát is: hiába szeretnék előzetes letartóztatásba helyezni a gyanúsítottakat, ez nem csak rajtuk múlik, hanem az ügyészségen. E témakörnek eredtünk nyomába. Rendőrség kontra ügyészség? Az ismétlést a bíróság sem szereti Dr. Czipó Ernő, Salgótarján város vezető ügyésze Dr. Tanner Miklós, Salgótarján rendőrkapitánya A válaszadásra a legilletéke­sebb a rendőrség és az ügyész­ség. Először dr. Tanner Mik­lóst, Salgótarján rendőrkapitá­nyát kérdeztük. Mérce a törvény- Mi az oka annak, hogy a rendőri őrizetet nem követi a letartóztatás?- Az egyik, hogy a gyanúsí­tott őrizete alatt a bizonyításhoz szükséges nyomozati cselek­ményeket érvényesíteni tudjuk. Ekkor nem indokolt az előzetes letartóztatás. A másik ok az, hogy néhány esetben előterjesz­tésünk ellenére az ügyészség úgy ítéli meg, hogy a nyomozati anyagok alapján előterjeszté­sünk nem megalapozott.- A rendőrségi nyomozás során bebizonyosodik a bűn- cselekmény. Ennek alapján ki lehetne vonni a forgalomból az elkövetőket.- A rendőrség a szigorú tör­vényesség alapján jár el az ügyekben. Ha törvényi feltéte­lek adottak, akkor a rendőrség őrizetbe veszi a gyanúsítottat, vagy kezdeményezzük az ügyészségnek az előzetes letar­tóztatásba helyezést.- Hallottam már rendőri panaszokat arról, hogy az ügyészség nem mindig „foga­dókész” az előzetes letartózta­tásba vételre?- Hogy más kapitányságokon milyen a helyzet, azt nem tu­dom. Nálunk minimális azok­nak az ügyeknek a száma, ame­lyekben előterjesztésünkre az ügyész nem indítványozza az elkövető előzetes letartóztatást.- Mi történik akkor, ha az ügyészség mégsem fogadja el javaslatukat az előzetes letar­tóztatásra?- A törvényességi felügyele­tet az ügyészség gyakorolja. A rendőrségnek a törvény által előírt úton kell haladni. Fel kell tárni mindazokat a bizonyítéko­kat, amelyek az ügyészség szá­mára egyértelművé teszik a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját és az előzetes letartóztatás törvényi feltételeit. Ha így teszünk előterjesztést az ügyészségnek, akkor nem lehet akadálya az előzetes letartózta­tásnak. Vajon mi a a kérdéskörről dr. Czipó Ernőnek, salgótarjáni városi vezető ügyésznek. Jó a kapcsolat- Milyen az ügyészség és a rendőrség együttműködése?-A rendőrség a nyomozás fázisában 72 órai időtartamra bűnügyi őrizetbe helyezheti a gyanúsítottat. A rendőrség tesz javaslatot az előzetes letartózta­tásba helyezésre. Az ügyészség ekkor felülvizsgálja, hogy a nyomozás bizonyította-e a bűn­cselekmény alapos gyanúját, s különös gonddal vizsgáljuk, hogy fennállnak-e az előzetes letartóztatás törvényes feltéte­lei.- S ha valamilyen feltétel hiányzik?- A bíróság elé csak törvé­nyileg megalapozott ügyek ke­rülhetnek.- Előfordult, hogy a bíróság az ügyészi indítvány ellenére sem rendelte el az előzetes le­tartóztatást. Csak néhány eset- Ilyen eset is történt már. Legutóbb egy fiatalkorú soroza­tos bűncselekményeket követett el, de a kora miatt nem lehetett büntetni. Egy hónappal a 14. életévének betöltése után újabb bűncselekményeket követett el. A rendőrség és mi is indítvá­nyoztuk az előzetes letartózta­tásba helyezését, a bíróság vi­szont nem adott helyt az indít­ványnak. Ám a fiú „ismételt”, s ekkor a bíró is könyörtelen volt.-Van konfliktus a rendőr­ség és az ügyészség között?- Szerintem nincs. Jó a kap­csolatunk. Rendszeresen megvi­tatjuk az ügyeket, és ez segíti a problémák megoldását. Pádár András

Next

/
Thumbnails
Contents